A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Lehet azon gondolkozni, hogy mi van az általunk belátható világegytemen túl, de szerintem nem megyünk sokra vele.
Azt mindenesetre látjuk, hogy a legtávolabbi galaxisokban is lényegében ugyanazok a fizikai törvények érvényesülnek, ugyanolyan kémiai elemek és gravitációs alakzatok jelennek meg, tehát a világ fizikailag egységesnek tűnik. Emiatt szerintem nincs okunk feltételezni, hogy ha elmennénk a legtávolabbi galaxisba, onnan mást látnánk, vagy onnan meglátnánk egy új típusú, másfajta világot. Persze – elvileg – kizárni nem lehet, de eddig nem volt erre utaló tapasztalat.
"Ha elfogadjuk, hogy az Univerzum az egyenlő a mindenséggel,"
Ez szerintem nem pontos, mert a mi univerzumunk az, ami számunkra érzékelhető, aminek megvannak a saját törvényei, saját ideje, stb. Ez nem biztos, hogy "A" mindenség. Ami ezen kívül létezik, az viszont már a mindenség fogalmába tartozik, mint egy nagyobb halmazba, s az már egy másik, jóval nagyobb vonatkozási rendszer, s nem tudjuk, még csak nem is sejtjük, hogy ott milyen paraméterek jellemzők.
Tehát én ezt a két fogalomkört szétválasztanám úgy, hogy az univerzum nem a mindenség, de az utóbbi magába foglalja az előbbit. Ezzel filozófiai szempontból nyitottá teszem a rendszert, hiszen bármilyen, az univerzumunktól kvázi független dolognak is helyt ad sőt, a mindenség örökkévalósága is belefér még akkor is, ha a mi univerzumunk ideje véges.
Valóban, viszont azon érdemes elgondolkodni, hogy a térkoordinátáknak a nulla pontban nincs végük, hanem folytatódnak a negatív irányban, mint minden rendes koordináta tengely,
Sosem szabad a fizikában elfeledni, hogy bár a matematika egy nagyon hasznos eszköz, de mégiscsak egy eszköz, a modellezés eszköze, s nem maga a valóság. Ha egy képlet, vagy geometria negatív értékeket is megenged, nem biztos, hogy a fizikai valóság is megengedi. Például elvileg lehetne negatív tömeg is, meg negatív hőmérséklet (Kelvinben), meg az időben is lehet matematikailag visszafelé menni, de a valóságban nem tapasztalunk ilyent. Én negatív teret sem tudok elképzelni a valóságban, de ha van ilyen, akkor azt valaki mutassa be.
Megtisztelő egy ilyen topikban különösen azután, hogy az elején egy-két átgondolatlan és elhamarkodott posztomban sikerült kormosra égetni magam...
Ne vedd ezt így. Végül is egy elsősorban amatőröknek nyitott fórumon vagyunk, s nem egy akadémiai nagygyűlésen.
Sokan vannak itt, akik minden módon próbálják lejáratni, elüldözni azokat, akik nem az általuk elfogadott (általában fősodorbelinek mondott) elméleteket, felfogásokat képviselik. Először csak finoman elküldenek "tanulni", s az ismerethiányodat domborítják. Ezt, ahogy látom, veled is megtették már. Később aztán jönnek s durvább dolgok is, de azért ne ijedj meg tőlük, ha javasolhatom. Végül is mit tudnak ártani neked?...
Szerintem az a fontos, hogy néhány tudományos dolgot meg lehessen itt beszélni, a vitázó felek mondják el az érveiket, pro és kontra, aztán mindenki azt szűr le belőle, annyit hasznosít, amennyit jónak lát. Ha meg tudod állni, inkább ne is szólj vissza, ha nemtelenül vádaskodnak, támadnak (nem könnyű).
A magam részéről annyit ígérhetek, hogy ha esetleg nem is értek mindenben egyet veled, de tisztességesen fogok veled tárgyalni.
"Az én felfogásom szerint nem lehet kívülről szemlélni a világot"
Szerintem sem, csak feltételes módban játszom a gondolattal... Ha vannak párhuzamos univerzumok, akkor abból sem látunk egyet sem...
"A tőlünk fizikailag független, így elérhetetlen univerzumokról pedig nincs sok értelme képzelegni, hiszen ezek léte se nem igazolható"
Valóban, viszont azon érdemes elgondolkodni, hogy a térkoordinátáknak a nulla pontban nincs végük, hanem folytatódnak a negatív irányban, mint minden rendes koordináta tengely, további hét térszegmens-t meghatározva...Ez persze nem azt jelenti, hogy azokban is vannak univerzumok, hanem csak a tér szerkezetére adhat egy alternatív elképzelést.
"Ajánlom neked ebben a témában is Lee Smolin Mi a gubanc a fizikával? és az Idő újjászületése c. könyvét"
Köszönöm a szíves ajánlatod.
"Egyébként szerintem érdekesek a beírásaidat"
Megtisztelő egy ilyen topikban különösen azután, hogy az elején egy-két átgondolatlan és elhamarkodott posztomban sikerült kormosra égetni magam...
Ha elfogadjuk, hogy az Univerzum az egyenlő a mindenséggel, tehát abban minden ami létezik, az benne van, akkor azon kívül már nem lehet semmi, hiszen ha lenne valami ott, akkor nem nevezhetnénk mindenségnek.
Azonban ha "kívülről" szemlélnénk a világot, valószínűleg semmit nem látnánk, érzékelnénk belőle.
Az én felfogásom szerint nem lehet kívülről szemlélni a világot. Definíció szerint az Univerzum=Teljesség, így azon kívül nincs más. Én nem hiszek a multiverzumban. Ha van még valami a belátható világegyetemünkön túl, az is hozzá tartozik, még ha számunkra (most) nem is elérhető. A tőlünk fizikailag független, így elérhetetlen univerzumokról pedig nincs sok értelme képzelegni, hiszen ezek léte se nem igazolható, se nem cáfolható, tehát a tudomány hatókörén kívül esik.
Igen, lehet mérni, de mi van "mögötte"? Gyakorlatilag semmi. Sehol egy konkrét anyagi rész, ami megfogható, egyéb érzékeinkkel megtapasztalható lenne, mert minden csak hullám/energia.
A kvantumgravitációs kutatások annak kiderítésére irányulnak, hogy mi van az anyag mélyén, s lényegében a húrelmélet is azzal a célkitűzéssel indult, hogy magyarázatot talál erre kérdésre, egy olyan elemi, húrszerű alkotóelemmel, amiből nemcsak az összes most ismert részecske, hanem maguk az alapvető kölcsönhatások is kialakulnak. Egyelőre azonban még konkrét, mérésekkel, gyakorlati tapasztalatokkal ellenőrizhető eredményeik nemigen vannak, de az elméleti munka talán addig sem hiábavaló, amíg nem lesznek meg a gyakorlati eredmények. A húrelmélet megfenekleni látszik, a hurok kvantumgravitációval Smolinék már eljutottak valameddig, de nem biztos, hogy ez lesz a befutó.
Ajánlom neked ebben a témában is Lee Smolin Mi a gubanc a fizikával? és az Idő újjászületése c. könyvét.
Egyébként szerintem érdekesek a beírásaidat. Látszik, hogy elgondolkodsz ezekről a dolgokról, s több irányban is nyitott vagy.
"nem tudjuk, mi hullámzik, s az energia sem igazán "tömör"(?) anyag sőt, egyáltalán nem az. (Ha az anyag alatt valamilyen - akár pontszerű - részecskét értünk)."
Leközlöm, amit kis felderítőként megtudtam, amióta világra jöttem:
- Nincs olyan tétele a fizikának, amely szerint a részecskék pontszerűek volnának.
Tudtommal nincs.
- Energiát hullámok által továbbítani/átadni lehetséges (és híreket is).
- Igen sokan azt az izét hívjuk energiának, amivel meg lehet növelni
valakinek/valaminek a hőmérsékletét. (Ezt vallom magam is, makacs kitartással,
ennél jobb meghatározás híján)
- Van ám nem kevés csapdában lévő energia - ráadásul ez alkot minket - is!
"Csak az anyagi (ill. energia alapú) világ az, ami objektív létező."
Az ember így érzékeli, s nem is ok nélkül, mert ténylegesen objektív a maga vonatkozási rendszerében. Azonban ha "kívülről" szemlélnénk a világot, valószínűleg semmit nem látnánk, érzékelnénk belőle.
"Ezt mérni lehet, fizikai paraméterekkel (tömeg, nyomás, hőmérséklet stb.)."
Igen, lehet mérni, de mi van "mögötte"? Gyakorlatilag semmi. Sehol egy konkrét anyagi rész, ami megfogható, egyéb érzékeinkkel megtapasztalható lenne, mert minden csak hullám/energia. Azt nem tudjuk, mi hullámzik, s az energia sem igazán "tömör"(?) anyag sőt, egyáltalán nem az. (Ha az anyag alatt valamilyen - akár pontszerű - részecskét értünk)
a fősodorbeli álláspont szerint sem tudják, hogy milyen állapotban volt az anyag
Éppen ezért is nem beszél róla olyasmi hülyeségeket, hogy "Nem tudjuk, hogy mi volt ott, de az biztos, hogy mindegyik érintkezett mindegyikkel". Ezt meghagyja a Smolin-féle lúzereknek.
maga az "anyag" is a tér egy fajta megnyilvánulása, hisz' csak a hullámtermészet és az energia jellemezi.
Szerintem éppen fordítva van. A tér az anyagi világ egy emergens megnyilvánulása, tulajdonsága.
Csak az anyagi (ill. energia alapú) világ az, ami objektív létező. Ezt mérni lehet, fizikai paraméterekkel (tömeg, nyomás, hőmérséklet stb.). A teret magában nem lehet mérni, csak az anyagi kölcsönhatásokat.
Valami olyan állapotban volt akkor az anyag Univerzumban, mint egy fekete lyukban. Nem semmi volt, de nem is atomos anyag. Jó volna tudni, hogy mi volt ott.
Egyébként a fősodorbeli álláspont szerint sem tudják, hogy milyen állapotban volt az anyag, amikor atommag méretű volt az egész Univerzum. Ezen nem nevetni kell, hanem kutatni.
"Megkülönböztethetném az abszolút semmit a relatív semmitől."
Az én gondolatomból is ez következik. A relatív tér (a Te kifejezésedet használva) egy olyan valós sőt, fizikai dolog, aminek különböző megnyilvánulása konkrét fizikai-anyagi jelleget öltenek: Pl. kvantumfluktuáció, gravitációs hullámok, de talán ide lehet sorolni a Higgs-mezőt, elektromágneses mezőt, stb... Még egy lépést megtéve, maga az "anyag" is a tér egy fajta megnyilvánulása, hisz' csak a hullámtermészet és az energia jellemezi.
Tér nincsen csak úgy magában. Hogyan határoznád meg magában, hogy az mi?
A tér az anyagi (ill. energia alapú) világhoz tartozik hozzá, mint mosoly az archoz. Önmagában nem lehet a mosolyt sem értelmezni.
A tér az anyagi objektumok egymáshoz képesti elhelyezkedéséhez köthető, s egy emergens tulajdonság, mint például a hőmérséklet (az elemi alkotórészeknek, részecskéknek nincs hőmérséklete). Azért mondjuk 3-dimenziósnak a teret, mert legkevesebb 3 főirányban (előtte-mögötte, lent-fönt, jobbra-balra) vannak közvetlen szomszédjai egy anyagi objektumnak. De ez - elvileg - lehetne másként is, és volt is másként az Ősrobbanás kezdeti, töredék másodpercében, amikor az összes alapvető alkotóelem gyakorlatilag egy helyen volt, s mindegyik érintkezett mindegyik másikkal. Ekkor az Univerzum dimenziószáma lehetett akár 10180 is. Később, ahogy tágult és hűlt a világegyetem, egy ponton "belefagyott" abba az állapotba, ahol három főirányban lehetnek szomszédok, s azóta így is maradt.
Fentiekből következik, hogy nem a tér tágul, hanem a világegyetem, annak terével, s minden egyéb paraméterével együtt.
Az univerzumi tér nem egy absztrakt geometriai fogalom, hanem objektíve létező dolog, ami semmiképpen nem lehet azonos a "semmivel", mert akkor nem is létezhetne, nem lenne kiterjedése, nem tágulhatna, stb.
Következésképp valamilyen fizikai jellemzőkkel kell rendelkeznie, melyek ma még nem tisztázottak.
Én a következő képpen fogalmaznék:
Az univerzumi tér nem csak egy absztrakt geometriai fogalom, hanem objektíve is létező dolog.
Ez az absztrakt-konkrét viszonya. Az absztrakt akkor igaz fogalom, ha a valóságban konkrét megfelelője van.
Megkülönböztethetném az abszolút semmit a relatív semmitől.
Amíg te az abszolút semmiről beszélsz, addig itt a relatív semmi az anyag nélküli tér, amely létezik, kiterjedése van és tágul is.
"Valóban? Tudnál olyan szakirodalmat mutatni, melyben az egykori fizikai "éter"-t más tartalommal használják?"
„A pontosabb vizsgálat mindazonáltal azt mutatja, hogy a speciális relativitáselmélet nem szükségképpen követeli meg az éter létezésének tagadását. El lehet fogadni egyfajta éter létezését, csupán arról kell lemondanunk, hogy meghatározott mozgásállapotot rendeljünk hozzá, azaz absztrakció útján azt a végső mechanikai ismertetőjegyet is le kell választanunk róla, amit még Lorentz még megengedett” (Albert Einstein, (1965: 151-152. o)
„… a fizikai tér és az éter ugyanannak a dolognak két különböző elnevezése; az erőterek a tér fizikai állapotai.” (Albert Einstein, (1965: 179. o)
„A kísérlettel a Föld forgásának csillagászok által megállapított kerületi sebessége kimutatható. A mért sáveltolódás 0,230 ± 0,005 pontossággal. Az előrejelzett, számított eltolódás 0,237.
A Michelson–Gale-kísérlet összeegyeztethető az éterelmélettel és a speciális relativitáselmélettel is.”
Az univerzumi tér nem egy absztrakt geometriai fogalom, hanem objektíve létező dolog, ami semmiképpen nem lehet azonos a "semmivel", mert akkor nem is létezhetne, nem lenne kiterjedése, nem tágulhatna, stb.
Következésképp valamilyen fizikai jellemzőkkel kell rendelkeznie, melyek ma még nem tisztázottak.
