Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
de te már megint magamdból indulsz ki: első-másodikban csak 4-5 órájuk van, szóval délután 4ig nem csak 1 óra van hátra. és azért ekkora gyerekeknek még jóval nagyobb gondoskodásra van szükségük, közel annyira sem önállóak, mint a gimisták.
Lehet, hogy figyelmetlen a tanár, de az is lehet, hogy esetleg néhány problémás gyerek az ebédlőbe induláskor elvonja a figyelmét. Ha lemennek ebédelni akkor ő nem mehet vissza, mert vigyáznia kell a gyerekekre, elsőst meg felügyelet nélkül nem küldhet vissza. Ha esetleg a teremajtóra belülről, vagy a gyerek asztalának a sarkára fellenne ragasztva egy ételhordós kép, vagy valami emlékeztető jel, akkor talán nem maradna a teremben az ebéd. Egy idő után meg rutinná válna.
Én nem tudom, de sztem nem tanárnéni találta el, h mostakkor felmérőt írunk, nekem úgy tűnt, vmi felsőbb utasítás ez. De ettől függetlenül említettem neki, h a jány ki volt akadva és szomorú volt a fekete pont miatt, tanárnéni válasza egy vállrándítás volt... (Amúgy az egész rendszerrel nem vagyok kibékülve ami itt van - iskolaotthonos vagy milyen rendszer, délután is tanulnak, 3/4 3-ig kell bentlenni, bár du. már új anyagot nem vesznek, csak gyakorolnak. így viszont mondjuk nincs házi feladat soha, max. hétvégén pár sor, meg a német szavak, és a táskát se cipeljük, csak péntek du. haza.) És hát én is beszélek velük nap mint nap... mert többnyire én viszem-hozom a jányt (a héten mondjuk pont nem, mert betegek a kicsik + én is). de amúgy muszáj is beszélnem tanerővel reggel, merthogy a lányom anyagcserebeteg, diétát kell tartania, és az ebédet meg szoktuk tanárnénivel beszélni, h eheti e amit az ebédlőben adnak, vagy vitt magával sajátot. és ilyenkor azért másról is tudunk beszélni és szoktunk is. csakhogy. nem egyszer volt már rá példa, h a lányom műanyag dobozba elkészített ebédjét ottfelejtették a teremben, átvonultak ebédelni... és amíg a többi evett, a lányom csak nézte őket... mert aznap olyan kaja volt, amit ő nem ehet... igaz, utána visszatérve a terembe megette az ebédjét(hidegen), de azért ezt nem így kellett volna. és nyomatékosan megkértem a tanárt, h figyeljen rá, és semmi... elfelejtik... igen, ez már nem óvoda. ott ott volt a dadusnéni, megmelegítette neki, figyeltek rá, h megegye legalább a nagyját... a lányomra bízni meg esélytelen, kis szeleburdi : ) pedig előbb-utóbb magának kell gondoskodnia erről is, de ehhez még érnie kell. a cuccait is szanaszéjjel hajigálja, a padja le se írom, hogy néz ki... mint a disznóól.
Hát akkor még én is érvelek... Nyolctól mondjuk délután háromig eleve ne nagyon hívjanak - olyankor vagy órája van a tanárembernek, vagy szünete, és arra a szünetre hihetetlenül szükség van. Én komolyan mondom, ha bármi baj van a gyerekkel, úgyis beszélünk, mert vagy megtalálnak, vagy én találom meg a szülőt. Ha nincs baj, akkor meg miről akarna velem beszélni? Arról, hogy milyen klassz a gyereke?
Na jó, de ha magától olvas? nem kényszeríti senki... ez olyan, mint amikor feláll egy baba 7 hónaposan, holott nem lenne még itt az ideje a nagy átlag szerint, őt se tudod lenyomni... vagy megakadályozni, h elinduljon... az már gáz, ha erőltetik az olvasást, abból tényleg nem sül ki semmi jó. (ld. a mostani a fiatal felnőttek egy része is funkcionális analfabéta, nem tanultak meg értőn olvasni : ()
Na, akkor jövök kicsit "erősíteni" ezt a tábort, szintén első héten önként megkaptuk a tannénik számát (vagyis csak az egyikét eddig, de a másik is aszonta, odaadja, csak vhogy elmaradt eddig) abból a célból, h ha beteg a gyerek, szóljunk már oda reggel, vagy írjunk egy sms-t, h nem megy aznap suliba. Eddig én még nem hívtam, ellenben ők már hívtak 1x, h előbb kéne a gyerekért menni vmi váratlan értekezlet miatt. Én örülök ennek a rendszernek, az oviban pl. rendszeresen van abból probléma, h a központi számot kell hívni, lemondani az ebédet, és ha szerencsénk van, beszólnak a csoportba az óvónéninek, ha nincs, így jártunk, majd észreveszik, h nem mentünk... oviban nálunk nincs bent telefon óvónéniknél... ill. a délutános csoportban, ahol alszanak, ott van, mert a bnőm a dada (bölcsis csop+kiscsop együtt alszik) és őt tudom hívni bármikor, vagy sms-t írni neki ha vmi van : ))
Nálunk mindkét tantónéni az első szülőin önként kiadta a számát, kérni sem kellett.
Nálunk teljesen más rendszer van, ez nyilvánvaló, mint az ide ma este (délután) íróknak, nem a titkárságra jelentünk, nem mélezünk, és a telefont se használjuk szórakozásból, hát, ilyen furák vagyunk mi itt vidéken.
Igen visszás nekem, hogy egy tanárnak kellemetlen egy szülővel beszélni. Mondhatni, munkatársak vagyunk, közös projektünk a gyerek. És miért ne hívhatnám 8-16 óra között a munkatársam? Most komolyan azt gondoljátok, hogy ha nagyon unatkozom, elkezdem a tanerőket hívogatni?
És miért is kéne nekem ezért magyarázkodnom, hiszen örülök, hogy itt nálunk éppen olyan rendszer van, amit én ildomosnak tartok, szóval igazán nem kell senkinek védenie a saját portáját. Én szeretem, hogy itt így működnek a dolgok, hurrá, hogy itt élünk.
Lehet azzal érvelni, hogy majd nagyot koppanok, ha felsős, gimis lesz a gyerekem, de nem vagyok idióta, tudom, hogy addigra a gyereknek úgyis saját telefonja lesz, és majd őt hívogatom :P
Te nem élsz vissza, de tudod hány szülő igen? Én meg, amikor megadom mindenkinek a számomat, honnan legyek benne biztos, hogy egyik sem fog felhívni vasárnap reggel nyolckor?
Mondjuk én gimnázistákat tanítok, és abszolút az enyémek, a gyerekeim, jó kapcsolatban vagyok a szülőkkel, de nem, nem adok telefonszámot. Éééés, láss csodát, működik.
(olyan nincs, hogy "csak" szaktanár. Viszont az egész nem azon múlik, tudják-e a telefonomat. Majd ha a munkahelyem fenttart nekem egy hivatali telefont, amit munkaidőn túl ki tudok kapcsolni, majd akkor igen.)
pedig addig is voltak pályára való tanító nénik és bácsik, amíg nem volt mobil és fel sem merült ez a probléma... én sem tudom a tanítónéni telefonszámát, és nem is szeretném, elérjük egymást amúgy is, amikor kell. szerintem teljesen jogos, h nem adja meg, én pl. a gyerekorvosunk mobilját sem tudom, na az kicsit zavar, de tekintve hogy a barátnőm gyerekfogorvos és hallom milyen csippcsupp ügyekkel zargatják a kedves szülők, miután végigdolgozta keményen a munkaidejét, elfogadom azt is, ha egy doki ezt az elvet vallja.
zso..ez nalu nk nem kivansagmusor,egyszeruen ilyen tempoban haladnak,en csak orulok,hogy a gyereknek ez egyelore nem okoz gondot..En sem egeszen igy kepzelem az idealis tanitast,de igy alakult.
nem,nem vagy egyedul.En nem tudom a tanitoneni mobiljat es nem is vagyom ra.Ha akarok tole valamit,megvarom reggel,mikor jon a suliba es megkerdezem,mikor lenne alkalmas,hogy valtsunk par szot..A napkozis tanitoneni szokott a szuloknek emailt kuldeni fontosabb dolgokrol,ha eg a haz,neki is irhatok
én nem oviról beszélek, ott nme annyira fontos időben tudni, hogy beteg a gyerek. de suliban esetleg egyből jelöli a leckét a tantónéni, és küldi haza másik gyerekkel, vagy ilyenek. abban nem vagyok biztos, hogy a tantónéninek egyáltalán _van_ mélcíme, falun élünk, nem 20 (30) éves tanerőről beszélek.
de tényleg ne csináljatok nagy ügyet ebből, nekünk jó így, mindenki elégedett, boldog, szóval pont.
Dobok egy mailt, hogy beteg a gyerek:) Az oviban a csoportszobákban is van internet (nem a gyerekeknek, hanem az óvónőknek), sőt, sokszor már előző este megírom, hogy köhögni kezd, holnap valószínűleg nem megy oviba.
Szvsz elég tébolyos munka az óvónőké, mármint pozitív értelemben, én rettenetesen becsülöm őket, iszonyú kemény dolog és felelősség az ő munkájuk. Gondolom, a tanítóké/tanároké nem kevésbé. Én nem tetézném azzal, hogy még a szülők telefonjait is állniuk kelljen, mert korántsem biztos, hogy az összes szülő tud disztingválni (sőt).
na de épp azt mondom, én nem élek vissza vele. tudomásom szerint más sem, ez nem probléma. és miért is jobb az, ha nekem be kell mennem a suliba, mintha odaszólok telefonon, hogy pl. beteg a gyerek?
tényleg nem okoz problémát, gondoljátok, nem tennék szóvá? én örülök, hogy ilyen családias ez az egész, a tantónéni igenis legyen pótanya alsóban, tudjon többet a gyerekről, mint a naplósorszámát. szerintem.
Hát, nálunk az oviban az igazán szuper óvónéni sem adja meg a telefonszámát, viszont a mailcímét igen, és ez szerintem teljesen jól van így.
Reggel-délután lehet vele személyesen beszélni, de napközben, pláne este-hétvégén miért is akarnék? Ha van valami rendkívüli mondanivalóm, ami mondjuk hosszabb, mint ami a reggeli gyors szóváltásba beleférne, akkor írok neki egy mailt. Vagy hétvégén. Azt akkor nézi meg, amikor akarja, és majd válaszol rá, szóban vagy írásban.
A mail szvsz a legudvariasabb, mégis hatékony kommunikációs forma, ellentétben a telefonnal, amiről sosem tudhatjuk, hogy milyen szituációba csörög bele. Nem beszélve arról, hogy hadd legyen már annak a pedagógusnak is gyerekmentes nyugija.
szerintem meg pont alsóban nincsen olyan égedelem sürgős ügy/dolog/lecke akármi, ami nem bír halasztást, s promt rögtön csörögni kell..a 4. alsós iskolát koptatjuk, a 4. tannénivel,de eddig, még a legporoszosabb, zártabb intézményben is volt mód ad hoc időpontot megbeszélni és személyesen átrágni a sürgősségi esetet.
Ellenben, felsőben, főleg gimiben sokkal kívánnivalóbb tudni legalább az ofő számát ( legalább, pontosabban elégséges szokott lenni ) , a kamasz gyerekkel járó problematikák azonnali megbeszélése céljából. DE, ezt is csak és kizárólag tűzoltásra, és emberi időben. bár jellemzően jelentkezik magától a tanerő, ha túzoltási ügylet adódik )
Igazad van, de hát ez a tehetséggel is így van, hogy a kiemelkedő képességeknek megvan az ellenoldaluk, azaz szinte mindig valami problémával társulnak más területen, aztán mégis tök jó dolog a tehetség:)
Nekem pl. van egy hatévesem, aki 2,5 éves kora óta értőn olvas (nem, nem tanítottuk, magától kezdték el érdekelni a betűk és a számok, a reklámújságokból, a rendszámokból, és az utcanévtáblákból, nem lehetett lebeszélni erről). Plusz van egy elképesztő zenei tehetsége (minden családi indíttatás nélkül), és a matek-fizikai érdeklődése is több, mint ígéretes. De közben ott vannak a problémák más területeken, igen.
Egyúttal előjövők rídonliból, mert nálunk is aktuális az iskolaválasztás, a gyerek már mindenáron iskolába szeretne menni, mert "őt a komoly dolgok érdeklik":) Egyelőre erősen dilemmázom a rengeteg szempontból szuper, ám szokványos osztálylétszámú sarki körzeti, és a kissé távolabbi, kis létszámos tehetséggondozós között.
Az utóbbi nyerő lenne, csak sajnos ezeknek a speciális iskoláknak sokszor bizonytalan a jövője, sokat zártak már be egy tollvonással egyszer csak. Plusz ott a középsuli, jó, hogy az még igencsak odébb van, de akkor is szempont, hogy ne egy "rezervátumból" menjen oda a gyerek, és akkor tapasztalja meg a valóságot...
hát, bokor, nem akarlak megsérteni, neked ez biztos így működik is, de én nagyon nem szeretném, ha a tantónéni egy emilcímmel akarna elintézni -cserébe én nem élek vissza a telefonszámának a birtoklásával.
azt gondolom, neki 4 éven át az én gyerekem kell, hogy a mindennapjait jelentse a többi 20 gyerekkel egyetemben, és ha ezt személytelenül, kommunikáció nélkül, hivatalból teszi, akkor nem az az alsós tanító, akit én szívesen látok a pályán.
bár nem tudom, te mekkorákat tanítasz. ott, ahol már ,,csak" egy szaktanár vagy, és nem a második anyja a gyerekeknek, ott nem vagyok ilyen szigorú (felsőben)
Khm, férfiasan be kell vallanom, én sem adom meg a szülőknek a telefonomat. A gyerekek osztálykirándulás előtt szoktam, és fővesztés jár azért, ha valaki aztán mondjuk este felhív csipp-csupp ügyekkel.
Én megadom az e-mailemet, annál többet nem vagyok hajlandó. Azok a kollégák, akik telefonszámot is adnak, sokat panaszkodnak, hogy este, vasárnap ebéd közben, hétvégén reggel nyolckor, hasonló alkalmas időben is hívják őket, elég rendszeresen, hát köszönöm, én ezt nem kérem.
Aki a suliban megkeres, úgy, hogy előtte időpontot egyeztettünk, azzal szívesen beszélgetek. Ha baj van, én is keresem a szülőket.
Telefonálás: miért jobb a suli számát hívni, ha én konkrétan a tanítónénivel szeretnék beszélni? mire előkerítik, vége a szünetnek :) de amúgy többször hívott engem a 2 tantónéni, mint én őket. és nem érzem zaklatásnak, nem este 8 után hívom, és nem a hajam színét szeretném megbeszélni vele.
még annyit, hogy még mindig nem hiszek abban, hogy az a gyerek, aki félévre olvas, az értően tud majd olvasni, vagy nem lesz más problémája a későbbiekben. ez olyan, mint amikor a kőmúves az alapból kihagyja a vasalást, s a ház ugyan kész van 2 hét alatt, de kis idő múltával kiderül, hogy hoppá, lehet, hogy összedől.....
nekem egy újra elsősöm van, talán tavaly is írtam már, szvsz nem mérvadó, hogy melyik betűnél, íráselemnél járnak éppen, mert ahány tankönyv, annyi sorrend.
Egy biztos, matekból hatnál járnak, még , olvasásból több betűt tanultak, összeolvasnak, szótagolva, írásból i,a,m,e,t,l,ú . Hétközben nem látom, mert bent gyakorolnak, hétvégén ellenőrizhetem csak .
A telszámát a Tannéni ugyan némi hezitálás után megadta , de nekem hacsak nem ég a ház, eszembe nem jutna felhívni...ha suli időben hívom, akkor ott az iskola száma, utána meg nem zargatnám. Mert magamból kiindulva nekem sem esne jól..magánélet. De, lehet, h ezzel egyedül vagyok, mitn a fehér holló
Az tök jó, ha kommunikatív tanerőkkel bír a sulitok :) mondjuk nekem sincs ezzel problémám, de vannak tanárok, akik nem adják meg a mobilszámukat, akik elslisszolnak a szülők elől, mert nem akarnak velük beszélni, akiknek terhes a párbeszéd :S
