Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Hát ennyi mára, ha valami eszembe jut akkor majd holnap beírom. Ma elég nehezen ment a dolog, rossz úgy, ha nincsenek személyes élményeim és a könyvből kel olvasnom. Na jó éjt, márha nem viszi le a tetőt a fejünk fölül a szél:-)
Természetesen könyvtárként csak különleges engedéllyel rendelkező kutatók használhatják manapság.
A San Lorenzo kolostor épületegyüttesében van, de azt, hogy honnan lehet odajutni, azt nem tudom, csak gondolom, hogy a templomból, mert azt hiszem közös jegyük van. De gondolom ki van írva.
Manapság ezeken a pultokon a könyvtár különösen becses darabjai vannak kiállítva, valószínűleg üveglappal letakarva, de hogy a padokba beülhetnek-e a látogatók, azt nem tudom, mert nem találkoztam még senkivel, aki járt volna itt:-( Pedig biztos nagyon szép!
Magát a könyvtárat Cosimo Medici alapította 1444-ben a saját palotájában. Amikor a Medicieket száműzték Firenzéből, akkor a könyvtárat is államosították, de 1508-ban Giovanni Medici (később X.Leo) megörökölte és római palotájába szállíttatta. Később Giulio Medici (VII. Kelemen) visszaadta Firenzének és megbízta Michelangelót, hogy készítse el ennek a könyvtárépületnek a terveit.
1523 és 25 között folyt az építkezés, mialatt elkészült az előcsarnok, de a gyönyörű lépcső és az olvasóterem Michelangelo tervezése alapján, de Vasari felügyeletével készült el a XVI. század harmadik negyedében. Még a padokkal egybeépített olvasópultokat is Michelangelo tervezte.
A sekrestye építésével X. Leo (Giovanni Medici) pápa bízta meg Michelangelót, ami aztán 1520 és 24 között meg is épült, majd 1534-ig faragta a két szoborcsoportot, meg a Medici Madonnát, ami alatt most Lorenzo il Magnifico maradványai vannak egyes források szerint. Eredetileg ez lett volna a szoborcsoport főalakja, de csak ez készült el. A mellette álló Kozma és Damján szobor Michelangelo tanítványainak alkotása.
Azt, hogy valójában miért is hagyta abba a munkát Michelangelo, azt nem tudni, de elment Rómába. Ha nem megy el, akkor talán nem készül el a Mózes szobor, nem festi meg az "Utolsó ítéletet", nem tervezi meg a Szent Péter székesegyház kupoláját.
Ez a Lorenzo pedig a Magnifico unokája volt, ő is fiatalon meghalt, na..., most veszem észre, hogy az előbb megint rosszul írtam, mert ő élt 1492-1519-ig. Hiába, elég késő van!
Akkor az a szegény Giuliano, most már remélem helyesen írom 1479-1516-ig élt.
Giuliano Medici (1453-78) a nagy Lorenzo legkisebb fia volt, Nemours hercegecímet viselte. Valójában többre vihette volna, de a pápa testvérei csatába küldték és valami betegségbe belehalt.
Az ilyen "hitelrontások" miatt tilos gondolom fényképezni, de kihasználva a viszonylag elég sok, takaró embert, azért elővettem a kamerámat, de persze inkább keresünk szép képeket a neten.
Szűk folyosón jutunk el a világ leghíresebb kápolnájába, ahol Michelangelo híres szobrait láthatjuk. Sajnálatos, hogy éppen a két jelentéktelen Medici herceg síremlékét készítette el a művész, dehát szobrászati szempontból talán ez mindegy is.
Giuliano Medici (1453-78) a nagy Lorenzo legkisebb fia volt, Nemours hercegecímet viselte. Valójában többre vihette volna, de a pápa testvérei csatába küldték és valami betegségbe belehalt.
Michelangelo: Lorenzo de Medici sírboltja, a Éjszakát és a Nappalt jelképező alakokkal. (1520-34)
