Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Páli levél a következő: Róma, 1-2 Kor, Galata, Filippi, IITessz, Filemon asszem. Úgyhogy idézheted azt a 200 verset, de csak ezekből, és ne mond azt, hogy ez nem lehetséges, mert a páli levelek több. Jó? Nem fogom elfogadni.
"Viszont érdekelne, ha ez a Jézus nem az, aki az evangéliumokban főszereplő, akkor kicsoda?"
Yeshu Ha-Nocri. Ő valószínüleg. De ezt nem tudom biztosra mondani.
"Egyszerűen nem lehetséges az, hogy ne Pál tanítását vitték volna tovább Márkék"
A részbeni egyezés nem csak egy, hanem egyenesen kétirányú továbbvitelt tételez fel. Nem tudom, miből gondolod, hogy Márk Páltól merített volna, attól a Páltól, aki Jézus és a követőinek esküdt ellensége volt... Attól a Páltól, aki nem ismerte Jézust, aki soha nem találkozott vele, de nemcsak vele, hanem az apostolokkal sem! Ui. a jeruzsálemi gyülekezet oszlopos tagjai, - akiknek Pál dolgozott - (Jakab, Simon (Péter), János) nem Jézus apostolai voltak, hanem az ellenségei.
"Inkább tanulj, és majd rájössz magadtól is, hogy a Fiú teste (Pál szerint) csak hasonlatos volt az emberi testhez. Hasonlatos. És igen, tényleg a vér megjelenése okozta azt, hogy Krisztusként/Fekentként jelent meg, mert a Krisztus megtestesülése a Fiúnak."
Olcsó brosúraduma... Olyanoktól, akik már azt sem tudják, mit izzadjanak ki, hogy valami újjal rukkoljanak elő, amivel híveket szerezhetnek maguknak...
Mert ugye, ebből egy büdös szó sincs a Bibliában, csak merő képzelgés az egész.
"A Fiút az Atya megölte."
Hány évet kapott érte?... Te egy gyerekgyilkos Istenben hiszel? Megáll az eszem.... Ez Mózeséknél volt divat anno, nem a pogányoknál/galileaiaknál...
"Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultatékIsten által a halál kezére átadatott, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend." (1Kor11:23-26.)
"És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik." (Márk14: 22-24)
Javaslom olvasásra. Egyszerűen nem lehetséges az, hogy ne Pál tanítását vitték volna tovább Márkék. Itt az egyik bizonyíték.
Inkább tanulj, és majd rájössz magadtól is, hogy a Fiú teste (Pál szerint) csak hasonlatos volt az emberi testhez. Hasonlatos. És igen, tényleg a vér megjelenése okozta azt, hogy Krisztusként/Fekentként jelent meg, mert a Krisztus megtestesülése a Fiúnak. Ahol már van vér is. A Fiút az Atya megölte. Pál most Krisztusban van. A belső ember az új ember.
A probléma ott kezdődik, hogy két merőben más témájú és tartalmú részt fésül össze, mintha közük lenne egymáshoz. A szerző a pohár révén próbál a kettő közt kapcsolatot teremteni, figyelmen kívül hagyva a két pohár különböző funkcióját.
- Az első idézetben (Mk 14:22-24) egy szerződést, szövetséget megpecsételő pohárról és annak tartalmáról van szó, melyben a szerződők vére van, s amit meg is ittak a jelenlevők.
Ez a lényege ennek a résznek, minden más csak sallang, belemagyarázás.
- A második idézet poharának semmi köze az előbbihez, hiszen ez utóbbi egy "méregpohár", az is csak szimbolikus értelemben, mert ott nem volt valódi pohár!
Miért volt méregpohár? Mert Jézus élete volt a tét, azért könyörgött az Atyjához, - ha nem vette volna észre a szerző...- hogy ne vegye el az életét, vegye el tőle a "halál poharát".
Ennyi van leírva, egy betűvel sem több.
Azt végképp nem tudom, hogy kerül oda a kenyér, és mi köze van a történethez.
"Nyilvánvalóan észre kell azt venni, hogy amikor Márk a vérre utal, akkor sokakról beszél."
Inkább azt kéne észre venni, hogy NEM sokak véréről van szó, hanem csak Jézuséról, mert az van leírva: "Ez az énvérem, az új szövetség vére,"
(Csak zárójelben: Miután ez egy tipikus szkíta vérszerződés leírása, valószínűleg a jelenlevő többiek vére is a pohárban volt, de nem abban az értelemben, ahogy a szerző általában mindenkire kiterjesztve képzeli...)
"Hát azért, mert a vér jelez valamit, amit semmi más nem jelez: jelzi azt, hogy megtestesülés van."
Üres képzelgés. Honnan vesz ilyen ökörségeket?
"Fiúnak ez egy pészahi áldozat, ami azzal jár, hogy a Krisztussá váljon."
Ekkora baromságot ritkán lehet olvasni... Mi köze a Pészahnak Krisztushoz? Fogalma sincs mi a Pészah-ünnep lényege, mondandója (egyiptomi kivonulás emléke) és a mit jelent a Krisztus (Fölkent király).
"És erre a kenyér, ami a Fiú testét jellemzi, nem alkalmas. Csak a vér. Csak a vér jelzi a meghalást."
Aha... És ez lenne a megtestesülés... Bravó!
Tovább nem is érdemes olvasni, fölösleges időpocsékolás.
Majd' elfelejtettem egy igen fontos részletet az áldozattal kapcsolatban.
Az idézett Ker. Lex. így ír róla:
"Az ~ [áldozat] értelmét és hatását a szigorú egyistenhit határozta meg: nincs más Isten, csak Jahve, ~ot csak neki szabad bemutatni. Ő egészen ura az embernek, azért az ember az ~tal nem befolyásolja őt, hanem csak kifejezi hódolatát, imádását, kérését."
Viszont Jézus Atyja nem azonos Jahvéval. Ugyanis Jézust is és az Atyját is a zsidók gyűlölték. Így nem lehetett azonos Jahvéval.
És a kereszten sem Jahvéhoz, hanem Él-hez intézte utolsó szavait....
És természetesen Jézus nem egyistenhitű volt... Isteni anyja a Szentlélek, aki nem más, mint az Ég királynője, Él párjaként a zsidók által oly nagyon gyűlölt Aséra...
Na, most kinek is lett Jézus föláldozva? Él-nek nem volt rá szüksége, meg egyébként is tilos volt idegen isteneknek áldozni, Jahve meg nem volt az atyja... és még gyűlölte is...
"Vannak kutatók, akik az Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (Ascensio Isaiae), ószövetségi apokrif apokalipszisben vélik felfedezni Pál írott forrását."
Tökmindegy honnan lopta az ötletet, ennek nincs semmi jelentősége. A lényeg, hogy Pál az ortodox héber/zsidó vallást ültette át Jézus neve alatt alakult "jeruzsálemi keresztény egyház" dogmatikájába.
"majd Isten által halálra adatva testesül meg, válik Krisztussá."
Merő sületlenség. A Krisztus név felkent jelentésű és semmi köze az aeonokhoz. Világi és vallási vezetőket, királyokat (fő)papokat avattak/iktattak be a felkenés rituáléjával. Jézus is egy ilyen vezető volt, történetesen a pogányok(izraeliek) felkent királya, Messiása az evangéliumok szerint.
Pál egy kétszínű gazember volt, a Szanhedrin és Jakabék bérence, akinek az volt a feladata, hogy Jézus szellemiségével szemben Jézus nevében egy Mózes-valást hozzon létre.
Így érthető, miért kellett Jézusnak a zsidó hagyományoknak megfelelően véráldozatot hozni, - mert ők csak a véráldozatban tudtak gondolkodni, s nem a megbocsájtásban - s miért nem volt elég a jézusi-atyai megbocsájtás...
"Pál az 1Kor5:7-ben világossá tesz valami nagyon fontosat, nevezetesen azt, hogy ő (Pál) Isten fia megáldozását, nem engesztelő áldozatként értelmezi."
És még négyféle áldozatként...Lásd, kigyűjtöttem:
1./ Engesztelő áldozatként:
Rm 3:25 „Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,”
2./ Bűnért való áldozatként:
Gal 1: 3-4. „Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, A ki adta önmagát a mi bűneinkért..."
Zsid 9:28. „Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett,..."
3./ A földtulajdon ígéretének zálogaként: (amit a héberek soha nem kaptak meg, csak az ígéret volt meg nekik...)
Ef 1:14 „A ki [Jézus] záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására,”
Zsid 9:15 „És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.”
4./ Páskha bárányként:
1Kor 5:7 „…mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.
5./ A fiúság elnyeréséért:
Gal 4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.”
Erről ennyit...
"Ez azért nagyon fontos vers, mert ez az egyetlen evangéliumokon kívüli utalás arra, hogy az Isten Fia megáldozása a Pészahoz kötődik a páli teológiában."
A négy másik is csak a páli ideológiában jelenik meg...
"A húsvéti (Pészah/Elkerülés ünnepe) hagyománynak viszont semmi köze sincs az emberi bűn megbocsátásához, az engeszteléshez."
Én tudom, meg Te is tudod, de a hívők többsége nem tudja. Meg azt sem tudják, hogy a másik háromhoz sincs köze... Megsúgom, az egyház sem tudja. (pontosabban nem akarja tudni...:D)
"Dogmatikailag az ~ [áldozat] fogalmát úgy kell kifejezni, hogy beleférjenek a vallástört. adatok, továbbá Krisztus kereszt~a és az Egyh. ~a, az Eucharisztia ünneplése. Nem járhatunk el úgy, hogy a vallástört-ből vett ~-fogalmat alkalmazzuk Krisztus kereszt~ára, s így állítjuk róla a teljességet, hanem éppen fordítva: a kinyilatkoztatás alapján igazoljuk, hogy Krisztus kereszthalála valóban engesztelő ~ volt a világ bűneiért," http://lexikon.katolikus.hu/A/%C3%A1ldozat.html
Egyáltalán milyen nyilatkozat alapján, hol van ez leírva az evangéliumokban? - Sehol! És a másik négyről miért hallgat?
"Ezt a két különböző áldozati hagyományt keverték össze a későbbi keresztények,"
A keresztények semmit nem kevertek össze, a kutyulás Pálnál olvasható. Ő volt aki az egész áldozatiságot kitalálta, és a kereszténység úgy, ahogy volt fölnyalta...
"ami azt eredményezte, hogy a keresztény hagyományban a Fiú halála engeszteléssé, áldozattá vált az emberiség bűneiért."
Tulajdonképpen igen, de ennek semmi köze sem Jézushoz, mint szenvedő alanyhoz, sem pedig az általa képviselt megbocsájtás eszméjéhez. A kettő homlokegyenest ellentétes felfogást követel meg, ami Jézus és a zsidók között élesen meg is mutatkozott az evangéliumokban.
"Azt hiszem, határozottan fel kell adnunk azt a nézetet, hogy Pál Jézus keresztre feszítésről beszél."
Ez huszadrangú kérdés. A négy evangéliumban keresztre feszítették, Jakab ll. Apokalipszisében megkövezték:
"Én [Jakab] a papok között voltam és nem fedtem fel semmit a kapcsolatunkról, mivel valamennyien egyhangúan azt mondták nekem: „Gyere, kövezzük meg az Igaz Egyet.""
Halkan jegyzem meg, ez a Jakab volt a jeruzsálemi egyház vezetője, s akiknek tagja volt Pál is. - Ami mindent elmond arról, hova is kell őket helyezni, s miért olyan a mai ker egyház amilyen.
A lényeg, hogy kivégezték és sehol egy árva szóval nem említik, hogy áldozat lett volna, a Talmudban sem dicsérték agyon...
"Miért kell egy áldozatott fölszögezni a keresztre? Hm. Jó kérdés"
Különösen, ha a törvényben szigorúan elő van írva a különböző áldozati féleségek bemutatásának mikéntje.
Jézust a páli dogmatika (levelek, ApCsel) őt féle áldozatként állítja be. Lehetséges egyszerre öt féle célból föláldozni valakit, Ugye, nem. Nos, ettől kezdve az egész páli áldozatiságot ki lehet hajítani a kukába...
"Nagyon fontos tudni, hogy a felakasztás, vagy fára szegezés az nem volt megengedett kivégzési mód a Tóra szerint."
Na, látod...
Viszont ezt a rómaiak figyelmen kívül hagyták, és mint szokásuk volt, keresztre feszítették. - Már, ha hinni lehet az evangéliumoknak...Az, hogy Pál mit költött ehhez hozzá, majdhogynem mellékes.
"Pál is erre utal, amikor azt mondja, hogy a Krisztus/Felkent átokká lett."
No, és miért lett Jézus átokká? Nem azért, amit Pál ideképzelt, hanem mert a zsidók gyűlölték. Jelzem alapos okuk volt rá, kölcsönös volt...
"A kereszten tehát nem a Fiú halála ment végbe, vagy történt meg, hiszen azt Isten már előzőleg megtette, halálra adta a Fiút."
Ez a mese...
"Ekkor megkérdeztem egy zsidó rabbit, hogy ez milyen? Nem keresztre feszítették? Gondolkodás nélkül azt válaszolta: "Kivégezték, majd felakasztották". "
Vannak kutatók, akik az Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (Ascensio Isaiae), ószövetségi apokrif apokalipszisben vélik felfedezni Pál írott forrását. Bár kissé spekulatív, de nagyon is racionális elképzelés, hogy amikor Pál a szent iratokról, meg pergamenekről és hártyákról beszél, akkor a Septuaginta mellett, hasonló zsidó apokalipszisekre utalhat. Timóteusnál is erről lehet szó a híres mondásban: "Az egész írás Istentől ihletett...."
Az AI második része Ézsaiás útját írja le a 7 mennyen keresztül, illetve azt, hogy közben Istentől megkapta a kinyilatkoztatást a Fiú születéséről, haláláról, és második eljöveteléről. Az apokalipszisben történtek adhatják a filippi himnusz alapját is. Mindkét írásban a „forma-μορφῇ-morfi” fő szerepet játszik. A himnuszban a preegzisztens lény, (a fiú) az Isten „formáját” (Fil. 2: 6) a szolga „formájára” (Fil. 2: 7) cseréli. Az Ézsaiás látomásban az alsó öt ég lakói formáját követi. (Ézs látomása 10:20: „… az ötödik mennyben alakította ki az angyalok formáját, és ők nem dicsérték őt, mert az ő alakja (μορφῇ-morfi) olyan volt, mint az övéik.”) Tehát formaváltásról egyfajta metamorfózisról van szó. Egyik formából a másik formába. Isten formájából az emberek formájába kerül a mennyei alak, aki a formaváltásig a hasonlatosság állapotából kerül "emberi formába", majd Isten által halálra adatva testesül meg, válik Krisztussá.
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt"
Ez a vers így helyes!!! És ebből kiderül, hogy először emberekhez hasonlóvá lévén, majd utánna, mikor olyan állapotban találtatott mint ember.
És azért van ez így , mert hogyan fogadja el bárki is a fiú vérét, ha nincsen neki? A Fiú engesztelő áldozatnak valóban nem alkalmas, hiszen nincs vére, ami kiváltaná az engesztelést, de pészahi áldozati báránynak alkalmas.
Amikor olyan állapotban találtatott mint ember, vagyis megtestesülve, Krisztusként, de egyben halottként, akkor már van vére is ami engesztelést hoz.
Pál az 1Kor5:7-ben világossá tesz valami nagyon fontosat, nevezetesen azt, hogy ő (Pál) Isten fia megáldozását, nem engesztelő áldozatként értelmezi. Ez azért nagyon fontos vers, mert ez az egyetlen evangéliumokon kívüli utalás arra, hogy az Isten Fia megáldozása a Pészahoz kötődik a páli teológiában. A húsvéti (Pészah/Elkerülés ünnepe) hagyománynak viszont semmi köze sincs az emberi bűn megbocsátásához, az engeszteléshez. Ezen az ünnepen a zsidók azt a hagyományt ünneplik, hogy a kivonulás előtti éjszaka a bárány leölése, és az ajtófélfa vérrel történő meghintése miatt elkerülte őket a pusztító.
A bűn megbocsátása, az áldozat egy másik zsidó szent nap, a Yom Kippur - az engesztelés napja, amikor Isten megbocsátja az aranyborjú imádását - központi problémája. A Jom Kippur (engesztelés) nem téveszthető össze a Pészahal (elkerüléssel). A Yom Kippurban nem a kivonulás előtti eseményekről van szó, hanem a kivonulás utáni eseményekről. Nem azért ment be a főpap egyszer egy évben a szentélybe, mert a bárány megöletett és a vére az ajtófélfán volt, ami miatt elkerülte őket a pusztító, hanem azért, hogy Isten megbocsássa az aranyborjú imádását! A Yom Kippur tehát az engesztelés ünnepe, míg a Pészah az elkerülés ünnepe. Ezt a két különböző áldozati hagyományt keverték össze a későbbi keresztények, és értik félre a mai keresztények is, ami azt eredményezte, hogy a keresztény hagyományban a Fiú halála engeszteléssé, áldozattá vált az emberiség bűneiért.
A "krisztus keresztje", a "kereszt botránya" nem az volt, hogy a "felkent/krisztus/messiás" meghalt, (a meghaló messiás képe létező elképzelés volt a zsidó értelmiség körében, ez nem lett volna botrányos), hanem az, hogy a "felkent/messiás/krisztus" átkozott lett, a törvény átkát viselte el. Pálnál azért "krisztus keresztje", mert az nem a halál, hanem az átok helye.
Azt hiszem, határozottan fel kell adnunk azt a nézetet, hogy Pál Jézus keresztre feszítésről beszél. Ő egy halott test (a halott fiú, a krisztus fiú, vagy a felkent fiú) felakasztásáról, fára szegezéséről beszél.
Nem a Mt és nem a Jn az amiről beszélek, hanem a Márk.
Ha a filippi 2.8 végéig olvasod, akkor persze hogy a keresztfának haláláig.
Miért kell egy áldozatott fölszögezni a keresztre? Hm. Jó kérdés!
Pál azt mondja, hogy “a Krisztus átokká lett”, hiszen "átkozott minden, aki a fán függ". Ezzel Pál az 5Mózes 21:22-23-ra utal, amit ha közelebbről megvizsgálunk, ki fog derülni, hogy mit is értettek fára akasztáson a júdaizmusban, és miért is jelenik meg ez Pálnál.
Nagyon fontos tudni, hogy a felakasztás, vagy fára szegezés az nem volt megengedett kivégzési mód a Tóra szerint. Négy lehetséges kivégzést alkalmaztak: fojtás, égetés, kard, és kövezés. Ezek közül az égetés volt a legkegyetlenebb, talán még a keresztény utódok által oly sokszor alkalmazott máglyán égetésnél is. Ebben az esetben egy kötelet kötöttek a kivégzendő nyakára úgy, hogy két oldalt tudják húzni, mindezt álló helyzetben, majd amikor a száját kinyitotta, akkor forró ólmot vagy fémet öntöttek a szájába. A lényeg az, hogy csak a kivégzés után akasztottak fára. Tehát a fára akasztott már egy halott, egy holttest volt, ami átokká lett, ami jelezte az átkot. Pál is erre utal, amikor azt mondja, hogy a Krisztus/Felkent átokká lett. A kereszten tehát nem a Fiú halála ment végbe, vagy történt meg, hiszen azt Isten már előzőleg megtette, halálra adta a Fiút.
Kutatásaim során találtam rá a babilóniai Talmud Sanhedrin 43a-as versére, amiben az értekezés egy Yeshu Ha-Nocri nevű embert említ. A bSan 43a így indul: "A Húsvét éjszaka Yeshu Ha-Nocrit felakasztották." Ekkor megkérdeztem egy zsidó rabbit, hogy ez milyen? Nem keresztre feszítették? Gondolkodás nélkül azt válaszolta: "Kivégezték, majd felakasztották". Tehát, ha a felakasztás szerepe ilyen mély a zsidó gondolkodásban, még ma is, nem gondolhatjuk komolyan, hogy ez mást jelentett Pál számára.
Szerinted nem fordul elő a Megváltó szó. Szerintem pedig a keresztre feszítés nem fordul elő. Kissé furcsának tűnik, hogy nem említi a keresztre feszítést. Nem is említi. A halál az feltételezhető.
A későbbi egyházi hitvallások nagy hangsúlyt helyeznek a keresztre feszítésre. A korintusi hitvallás (1Kor 15) említi a halált, a temetést és a feltámadást, de a keresztre feszítést nem.
A keresztre feszítés nagy dolog Pál számára. De Pálnál a keresztre feszítés már egy halottal történik. A Krisztussal.
"Csak azt nem látod meg, hogy Pál írt a Fiúról és a Krisztusról, és az evangéliumok ezt dolgozzák fel."
Hol? Még a "megváltó" szó sem fordul elő az evangéliumokban, nemhogy a páli megváltástan!
A megváltástan (áldozati bárányság) a ózesi törvényekre, egy rég elavult primitív dogmára épül, melyben az ember bűneit egy áldozati bárány életével lehetett egykor megváltani. Pál ideológiájában ez az ósdi, ortodox szemlélet domborodott ki:
Rm 3:25 „Kit az Isten eleve rendeltengesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése miatt,”
Mert:
Zsid 9:22. „És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
Így szól a törvény:
3M 4:33 „És tegye a kezét annak a bűnért való áldozatnak fejére, és ölje meg azt bűnért való áldozatul…”
Ez 43:19 "…ezt mondja az Úr Isten, hogy szolgáljanak nékem, egy fiatal bikát bűnért való áldozatul.”
És íme a ma is érvényben lévő törvény, mely a fenti Rm 3:25-ben köszön vissza:
3M 27:29. "Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal."
"Azért olyan nehéz Jézust megtalálni az evangéliumokban, mert amiről beszélünk, annak semmi de semmi köze Jézushoz."
Azt nem tudom még, hogy Te miről beszélsz, de mi Jézus valódi arcáról beszélgetünk, s nem Pál által kitekert, szándékosan megmásított Jézusról, mely a mai kereszténység tanainak vezérfonala...
"Mindenkinek világos, hogy Krisztus szó szerinti jelentése felkent, de a TARTALMI jelentése más az evangéliumokban és MÁS Pálnál. Az evangéliumokban a megígért Messiás, Pálnál azonban Megváltó. A kettő nem ugyanaz. A Messiás nem a bűntől szabadít meg, a Megváltó pedig nem a leigázóktól szabadít meg. Az evangéliumoknak köze nincs a megváltás teológiájához, így nem is épülhetnek Pálra."
