Mit kell azon lelkizni? Véleménykülönbség mindig akad. Egy közös azonban mindenképp van: mindannyian szeretjük az REMet, kezdetnek ez nem rossz. :-) Még ha egyéb dolgokban nem is értünk egyet.
ejnye, hát nekem is feltűnt, hogy eltűnt, de akkor csak arról van szó, hogy áthelyezték ezt a virtuális szentélyt, ahol tiszteletünket tehetjük. Most találtam rá.
Na jóvanakkor.
(Amit írtam Neked, az bekövetkezett. Visszajött. Komolyan, erre én nem volnék képes, lelkiznék 3 hétig.)
Manapság szerintem nincs olyan, hogy túl sokat sportolna valaki... :-) Az emberek mozgás helyett fogyóznak vagy eszik a zsírégető tablettákat tonnaszám, hogy a tv-shopban reklámozott tapaszról már ne is beszéljünk... Vicc. Nekem is hiányzik egy idő után, tegnap pl esett az eső és nem tudtam futni. Maradt a torna a négy fal között. (De most nem Norbival.)
Persze, tudom az sem jó, ha reménytelenül hiányzik valaki, de abban viszont benne van az, hogy előtte, talán ha nem is olyan sokáig, de volt valaki, aki szeretett, akire számíthattál, akinek elmondhattad, hogy ha fájt valami és az élményekből lehet táplálkozni később. Most, hogy így elgondolkozom az eddigi életemen, rá kell jönnöm, hogy nekem bizony ilyen emberem még nem volt.
Nem felejtettem ám el Coelhót, de szerintem csak a vizsgák után lesz időm rá. Olvastam én is, hogy itt lesz. Na de várjál! Te most nem betegállományban vagy? Vagy már felépültél? :-)
A napi egy siránkozást azt hiszem majd kifogom használni ezentúl, de persze csak mértékkel :) Ma már kicsit jobban vagyok, mondjuk okom nincs rá, dehát ez van :)
A heti min. 3 óra sportolás az elég bőven megvan nekem is :) Lehet, hogy nekünk meg az a baj, hogy túl sokat sportolunk???? :) Bár nekem mindig hiányzik a mozgás, ha egy-két nap kimarad már nyűgös vagyok, és nincs hol kikapcsolódnom sem igazán olyankor. A kosár az egyetlen tevékenység, ahol felhőtlenül tudok tevékenykedni :)
Nagyon is megértem ám azt, amiről írsz, én is nagyon sokszor éreztem/érzek ugyanígy, hogy bárcsak lenne valaki, akit csak úgy átölelhetnék és odabújhatnék hozzá. De az sem jó dolog ám, ha valaki hiányzik neked, de közben tudod, hogy már úgy is mindegy.
Ha valamikor lesz kis időd, tényleg olvasd el egyszer Coelhotól a Piedra... könyvét. Komolyan mondom, néhány dolgot másként gondol és érez utána az ember.
Szombaton itt lesz Budapesten Coelho és dedikálja a könyveit, és én nem tudok felmenni, mert meccsünkön kell játszanom... :(((( Pedig erre vártam már régóta, már szépen elterveztem, hogy milyen szép kis ajándék lesz belőle, erre... :( Ilyen az én formám! (Napi siránkozást megint letudtam:)
Én, mint a topic istennője, engedélyt adok a siránkozásra. De csak naponta egyszer. :-)
Megvagyok, köszönöm. Azt olvastam valahol, hogy akik min. heti 3 órán át aktívan sportolnak, azok kevésbé depressziósak. Mivel én napi 2 órát sanyargatom magam, jó kedvem van. :-) Azonkívül járok órákra, ezsem, alszom, szóval semmi extra.
Sajnos nekem nincs, aki hiányozzon, és én sem hiányzom senkinek, pedig olyan jó lenne, ha valaki néha átölelne és éreztetné velem, hogy szeret... De hát nem. Valami kapitális bűnt követhettem el előző életemben, hogy ennyire szerencsétlen vagyok ilyen téren... Na, a napi siránkozás nekem is megvolt. :-)
Igen, nálunk elég gyakran. De annyira nem ráz meg a dolog, vannak még rajtam kívül mások is. Anyu most ötödéves, aki meg vele együtt kezdte, még mindig a 3. évet tapossa, polgár 1-ből csak ötödszörre ment át...
A "készvégemindennnek" állapotban vagyok! Azt hiszem ez most a mélypont, a mai nap, pedig azt hittem hogy már túlvagyok rajta és minden rendbejön, de ilyenkor mindig újra és újra történik valami, ami megint mindent összedönt és felkavar (ma együtt ebédeltünk, és rá kellett jönnöm, hogy én nem bírom nélküle). Most legszívesebben nem is tudom mit tennék... nem tudok olyat tenni, hogy ne gondoljak rá, szóval jó lenne valami őrültséget csinálni.... :)
