Itt, Peti, ugyanaz a probléma, mint az 'adjunk-e a gyereknek húst, ha én nem eszem' esetben. 2 szemléletmód ütközik: aki a saját szempontjait tartja igazán szem előtt (fújj kórház, fújj dokik, fújj beavatkozás), és aki kizárólag a gyerek biztonságát, egészségét nézi. De a választás szabad. Mint mindenben.
Én is megismétlem: ki mondta, hogy nem dönthetik el?? Ha pedig sokrétűbbek az ismereteid, akkor pláne nem értem, miért hoztad fel példának a családod, mikor a genetikának ehhez nem sok köze van. Én amit tudok, azt a gyakorlatból tudom elsősorban és csak nagyon mellékesen a tankönyvekből. És ez alatt sajnos a komplikációkra vonatkozó ismereteimet is értem, az én családomban ugyanis kedves népszokás. :(
Mint tudjuk a kórházak sem az ideális körülményeket testesítik meg, ha így volna, nem lenne létjogosultsága egyéb alternatíváknak. Az egypercen múló életekről pedig (elméletben) kevésbé humánus beállítottságot képviselek.
Valószínűleg sokrétübbek az ismereteim ezen a téren, úgyhogy felesleges volna. Megismétlem, utoljára! Felnőtt emberekről beszélünk, akiknek legyen már joga eldönteni, hogy mit szeretnének választani a lehetőségek közül. Ismerjék a kockázatokat, és ez alapján mérlegelve dönthessenek, a saját szájízük szerint, és ne azért mert én bevállanám, te meg mondjuk nem. Egyébként nem hiszem, hogy pillanatnyilag tömeges volna az otthonszülők száma, és azt sem hiszem, hogy az először szülők között volna a legelterjedtebb.
Bocsánat, de ki mondta, hogy nem döntheti mindenki el? Mi csak a veszélyre hívjuk fel a figyelmet. Mások példájából (XY szülése) pedig nem muszáj tanulni, csak célszerű. De ha nem, hát nem, meg lehet szívni személyesen is nyugodtan, senki nem tilthatja meg.
Azul, most én magyarázzam el neked, hogy a farfekvés, köldökzsinórtekeredés, toxémiára való hajlam (akár látensen is), stb., NEM örökletes dolog? Attól, hogy a családodban soha, sehol, semmi, attól még veled nyugodtan előferdülhet.
Itt van pl. a toxémia. Kialakulásának okai máig ismeretlenek, de az biztos, hogy korfüggő. 30 felett hatványozottan nagyobb rá az esély. És hányan szültek a családodban 30 felett? (Merthogy ez csak mostanában lett divat, egy generációval korábban kifejezetten ciki volt 30 felett szülni.)
Tudod ezek érvek Zorronak, vagy esetleg Tominak, de az én torkomon nem nyomod le:). Természetesen az otthonszülés csak egy ideális világban lehet tökéletes választás, mint ahogy ez sajnos a kórházakról is elmondható. Még mielőtt itt a nagy érzelmektől, és álhumánumtól vezetve megköveznétek, felhívnám a figyelmet, hogy nem érveltem a kórházi szülés ellen! Azt gondolom, hogy felnőtt emberek, ismerve a lehetséges kockázatokat, had dönthessék el, hogy melyik formát választják. Ne az legyen már a mérvadó, hogy xy szűlése problémás volt. Vannak a területnek szakemberei, vannak adatok, beszéljenek ezek! A vélemény pedig maradjon már vélemény, és ne kőbevésett szentigazságként kezeljük, mert ugye nem értünk a témához, ebben talán kiegyezhetünk.
Egy másik fórumban már nagyon alaposan körbejárták ezt a kérdést, méghozzá ott ha jól tudom két olyan szülész is rendre megszólalt, akik amúgy egyetértenek a háborítatlan szülés alternatívájával. Érdemes elolvasni ezt a publikációt, egyikük írta:
CÉLSZERŰ!! Tehát nem kötelező! Ez egy lehetőség azok számára, akik nem óhajtanak kórházban szülni, mert vagy rossz tapasztalataik vannak, vagy nem szeretik a fehér köpenyt, vagy nem bírják a kórházszagot, vagy mittudomén. Egyébként pedig, ha tudja itt valaki rajtam kívűl a nagy ellenállás okát, az pont te vagy.
Igen, de vannak kockázatai, ezért célszerű olyan helyen végezni, ahol a lehető leggyorsabban, és legszakszerűbben tudnak segíteni, ha bármi (előre nem látható) komplikáció adódik.
(Nem csak a saját életedet kockáztatod, hanem az újszülöttét is; és igazából nem tudunk semmit rakni a másik serpenyőbe..)
Igen. A családomban semmiféle születéskori probléma nem fordult még elő, nincsenek koraszülések, farfekvések, miegymás. Amennyiben a kilenc hónap alatt minden rendben menne, miért ne? Maximum az utána maradt takarítanivaló riasztana kicsit, de lehet erre is van megoldás. A szülés nem betegség, hanem az élet velejárója, nem agyműtét, nem szívinfarktus. Nem kellene ezen ennyire kiakadni, akinek túl nagy ez a rizikó, az természetesen mehet kórházba, mert az otthonszülés lehetőség, és nem kötelező.
Nem kell feküdni, ülve is lehet. Sőt, akár még felállni is lehet, hiszen a fejet rászíjjazzák a hasra. Én is gyakran ültem NST-k alatt, csak akkor feküdtem el, ha épp úgy esett jól. A sztetoszkóp meg egy nagy túró az NST-hez képest.
G.Á. követői azzal érvelnek, hogy nála is van fülhallgató és ő is nézi időnként a gyerek szívhangját... de ez szvsz. korántsem annyira biztonságos, mint az NST, ami ellen egyébként a természetes szülés hívei lázadoznak, mert ugye ehhez feküdni kell...
"MIndezt jelzi az a kütyü amit a nő hasára raknak a szülés alatt, a magzati szívverés lelassul stb... na ez az a helyzet, mikor a nőt azonnal áttolják a műtőbe. "
Nekem annyira volt a nyakamon, hogy már nem volt megfelelő a vérellátás. Az a kütyü meg az NST, az én gyerekem is annak köszönheti az életét. Belegondolni is rossz, hogy ha akkor már nem vagyok kórházban, és nem tudják kikapni kb. 5 perc alatt, akkor most nem egy gyönyörű, egészséges csajszim lenne, hanem egy icipici sír a temetőben.
Nos mint említettem, önmagában a köldökzsinór nyakratekeredése nem indokolja az aggodamat, attól függ a dolog, hogy milyen mértékben és hogyan. A magzat ugyanis állandóan mozog, közben a köldökzsinór is vele mozog, ez tényleg nem egy vasziszdasz, a dolog onnan veszélyes, ha - mint írtam - csomó kelekezik (ami a magazti életben nem okoz problémát, mert mondjuk laza, a keringés megy rendben), és ez a kitolási szakban megfeszül. Avagy a nyakra tekeredett köldökzsinór túlságosan megfeszül pl. MIndezt jelzi az a kütyü amit a nő hasára raknak a szülés alatt, a magzati szívverés lelassul stb... na ez az a helyzet, mikor a nőt azonnal áttolják a műtőbe.
(Csak amiatt írom, hogy azért felesleges pánikokat ne keltsünk már ezzel a nyakra tekeredett köldökzsinórral...)
Persze, hogy nem ritka jelenség, én is azért születtem császárral. De ezen kívül még millió más komplikáció is létezik, amit pl. NST nélkül Geréb Ágika sem fog észrevenni a Születésházban, amikor meg megszületik a gyerek agyvérzéssel (persze hagyományos úton, be nem avatkozva), vagy lilán az oxigénhiánytól, 3-as, 4-as apgarral, akkor nyilván széttárja a kezét, hogy legyen meg Isten akarata. Vagy a karma. Vagy mittomén. Lényeg, hogy véletlenül sem ő, vagy a t. kismama a felelős. De mindenki a maga bőrét, no meg a gyerekéét viszi vásárra. Amit Elisz mondott itt lejjebb (ti. mi van azzal a bizonyos 10 %-kal, akinek se orvosa, se kórháza, se semmi, ott szül ahova a mentő viszi, és azzal az orvossal akit épp ott talál) ebben nagyon nagy igazság van. De hát, úgy kell mindenkinek, aki ezt kockáztatja.
A köldökzsinór nyakratekeredése olyannyira gyakori, hogy mikor a lányom ezen parázott az egyik terhesrendelésen az orvosának az azt monda, hogy most mit fél ennyira ettől, a gyerekek felének a nyakán van a köldökzsinór ha megszületik, letekerjük és kész. Unokámnak richtig kétszer volt a nyakára tekeredve mellesleg... akkor van gáz, ha a köldökzsinóron valahol csomó keletkezik, mert ha ez a szülés közben meghúzódik, akkor megszűnik a vérellátás, de ez azért elég ritka ... mindegy, ezen kívül még millió komplikáció felléphet, pl - hogy a leggyakoribbat mondjam - az otthon szülő nő egyszercsak ráébred, hogy mégsem megy minden óramú pontossággal, pánikba esik, ettől meggyengülnek a fájások, leáll a folyamat stb... higyjétek el, hogy nagyon kevés olyan asszony van, akiben akkora a magába vetett bizalom, hogy alkalmas legyen erre. És itt most csak a pszichés dolgokat említettem...
A másik dolog amit nem győzök hangsúlyozni az az, hogy otthonszülésnél óhatatlanul is kockáztatja a születendő gyerek biztonságát a nő. És innen nézve már egyáltalán nem olyan hősi dolog ez.
