Tudom, hogy a Risk szó hallatán sokakat kiráz a hideg és fokhagymafüzért kezdenek el lengetni, de ez "Prince of Darkness" nagyon ott van a toppon. Zseniális intro + a refrén alatti nem éppen megadethes gitártéma hihetetlen jó. C64-en volt egy játék aminek hasonló zenéje volt, asszem Robin of the Wood volt a játék címe.
Ne aggódj, van elég papír a hozzászólásokhoz! Majd felkérünk valakit, hogy fordítsa le a megszólalásokat és kiadjuk könyvben. A tengerentúl remek piac a hozzáértő magyar véleményeknek :)))
Ma ilyen sok hozzászólásos napom van. Igen túl sok dallamra nem számítok én se, de reménykedek, hogy ifj. Dávid hatása érződik, újra konszolidálja a bandát, hoz új ötleteket. Továbbá a'túleman nem olyan rossz szám egynek. Csak tényleg agyoncsépelték, ahogy a Trust-ot is. Minden fellépéskor eljátszák, meg keresztbe-hosszába feldolgozzák. Kicsit túllihegik, holott ezeknél vannak milliószor jobb dalaik is. De Mustár papa már csak ilyen.
Nekem nem no1, de nagyon szeretem a SFSGSW albumot. Mustaine minden akkor képességét kihozza magából. A dalok, ötletek jók. A hangzás már első hallgatásra magával ragadott. Olyan fémesen magas a hangzású album, némi reverb visszhangzású keveréssel. Nagyon karakteresen szól, sajátos hangulata van. Megunhatatlan. Egyedül Chuck dobhangzása nem tetszik, de ezt be lehet tudni az akkori kornak, meg akkor a Megadeth még nem futott be "annyira". Végül is annyira nem zavaró, hogy lehúzza az egészet, csak lehetne jobb. Illetve Mustaine hangja nem forrott még ki akkoriban, de érezni, hogy nagyon küzd, sokat gyakorolt, nagyot fejlődött a Peace Sells óta és illik a produkciója a zenébe. Legendás album, kár hogy nagyon sok rajongó méltatlanul a legutolsó helyre sorolja. Talán nem látják az értékét.
Nem vagyok zenész,nem tudom ki mennyire jó technikailag,csak egészében tudom értékelni.nálam abszolút no1. a dave,david,jeff,chuck felállás a so far .. nekem magasan a legjobb albumuk.Ott játszotttták utoljára azt a lendületes,kompromisszumok nélküli zenét amit nagyon csípek.
akit érdekel itt egy kis érdekesség :Chuck Behler beszáll egy amatőr bandába eljátszani a for whome the bell tolls-t!!!
az egyik kommenten megakadt a szemem:
"Chuck sucks but he's nowhere near as bad as Lars."
Aki ért a doboláshoz írja már meg,hogy igaza van-e vagy csak egy szokásos lars-t fikázó beszólás.
A zene és a technika nálam egyaránt fontos, de még én sem nem tudnám megmondani, hogy milyen arányban... Pl a Dream Theater-es srácoknak néha már annyira elszáll az agyuk, hogy a gépem is lefagy tőlük. Pl "Beyond This Life" c. szám 2. fele - ahhoz már tényleg idegek kellenek. Kicsit olyan szaga van már azoknak a (technkiailag lehet, hogy profi) de amúgy összevissza és oda nem illő betéteknek, mint akik azt akarják éreztetni, hogy annyira profik, hogy már nem tudnak magukkal mit kezdeni. Szóval az már erősen a hallgathatóság rovására megy.
Nick természetesen pótolható, ahogy valószínűleg Marty is. Emlékszem, a '97-es koncertig nem nagyon voltam oda a Sweating Bullets-ért. Aztán láttam, ahogy Nick játsza (szinte állva ugrált), s szédületesen jó élmény volt. Ezért is egy pöttyet lehangoló látvány, amikor Shawn a maga módján próbálja előadni ugyanazt a dobtémát. Nick nemcsak kitűnő dobos volt, de a látványos dobolásával a koncerteken is odatette magát rendesen.
Összegezve az eddigieket csak annyi a biztos, hogy a jelenlegi szólógitáros és dobos soha az életben nem tudna annyi mindent hozzátenni a megadeth-hez, mint amennyit Marty és Nick tett.
Az idő végül mindenen túllép, s ez alól a megadeth sem kivétel. Zeneileg megújulni, fejlődni nem tud(ott), mostmár csak a nevéből él. Ez van. Én sem várok már semmit tőlük. (leszámítva egy valódi reuniont)
A szó, amit Drover játékára keresel, az a sótlan. Ennyi mindössze. Pontos, minden eljátszik, de sem látványban, sem energiában nem nyújt többletet az átlaghoz képest.
Ja, az "asztal" azt jelenti, hogy élőben, ahol a cigányok is nyomják. A YouTube nem ez a színtér.
Én meg a zenét részesítem előnyben a technikához képest, de a virtuozitást is igénylem. Ezért jó, hogy nem Rusty Cooley játszik a zenekarban, hanem Broderick. Például a 44 Minutes szólójában megtalálom azt a filozófiát, amit Marty is képviselt.
De-de, én egyetértek veled, csak nem akartam mégegyszer leírni ugyanazt.
Shawn-nal nekem is problémáim vannak, nagyon unalmasan és laposan játszik. Zavar a dobhangzása is, sablonos, ugyanúgy szól, mint másik ezer metal dobos cucca, gyakorlatilag bárki üthetné helyette. (Ez különben általános problémám a mostanában megjelenő lemezekkel: lelketlen, digitális, steril hangzás, kiemelve a dobokat, amelyek ugyanúgy szólnak egy csomó metal lemezen).
Az újkori Megadeth dalok köszönés nélkül mennek el mellettem sajnos, és nem csak a hangzás miatt.
Pont tegnap hallgattam a harmadik Carcass albumot, és újra meg kellett állapítanom, hogy azon bizony nagyon nagy szólók vannak. Valami ilyesmit szeretnék hallani a Megadeth-ben is. Broderick technikásabb, és bizonyára jobban érta skálákhoz is, mint Mike Amott, vagy Bill Steer, mégis ez a két utóbbi gitáros azon az albumon félelmetesen jó szólókat hozott össze. Vagy pl. Trey Azagtoth is ott van, ő tulajdonképpen improvizál, ha szólókról van szó, és mégis...
Tudom, hogy senki nem ért velem egyet a topikban. Időről időre előveszem az albumokat. A klasszikus korszak zenéi felvillanyoznak, az azutániak lehangolnak. Próbálom mindig újra és újra megfejteni, hogy mi hiányzik az újabb albumokról. A mesternek már többen odamondtak hasonló kritikát a hivatalos fórumán, de ott ezért kitiltás jár. Az ottani fórumszabályzat értelmében kizárólag fényezni szabad a zenekart. Dév ki nem állhatja a negatív kritikát. Mások példáján okulva meg sem próbálom, nem pocsékolom rá az ottani regisztrációm.
A YT-os amatőr gitárosok csak arra jó példák, hogy mennyit fejlődött a gitározás. Régen sok szólót vagy nótát eljátszhatatlannak tartott a közönség, illetve sokan a profik közül sem vállalták be ezeket. Most meg amatőrök tömkelege ontja az olyan felvételeket, amelyek egész jól közelítik az eredetit, sőt, néha akár 1-1 ponton jobbak is, még ha csak asztal mellett is. A profik legalább ennyit fejlődtek. Marty talán pótolhatatlan, de Nick nem. Nagyon jó dobos, de nem a legjobb a világon. Nem igaz, hogy Dév nem talál a zenekarba illő zenészeket. De még akár Jeff Young vagy Chuck Behler játéka is jobb lenne a jelenleginél.
Christ tisztelem, el kell ismerni, jó gitáros, de akkor sem illik a gitározása a Megadeth-be. Úgy, ahogy pl. Malmsteené sem illene. Hiába kimagaslóan jók. Magam is előrébb tartom pedig a technikát a zenénél. El kell azonban ismerni, hogy van a technikai tudásnak egy olyan legfelső szintje, ami a szárazságával teljesen megöli a zenét (kivéve talán a klasszikus zenét). Nem egy gitáros játszik példásul szólókat sokszoros tempón, ahol már csak felismerhetetlen Super Marios prüntyügés vagy duruzsmolás lesz az egészből. Dévnek nem ilyen zenész kell. Egy ilyen gitáros stílusa nem illik Dév zenei ötleteibe. Jó példa erre Poland, aki kifejezetten nem egy technikás gitáros. Nem szárnyalt úgy, mint Marty, de a nyújtások hiányát leszámítva mégse húzta vissza a bandát.
Shawn esetében nem tudom, hogy pontosan mi a hiba. Mivel nem vagyok dobos, csak találgatni tudok. Sokan kommentelik a YT-on ugyanazt, amit R.Marvin írt. A dobolása csak követi a többieket ahelyett, hogy húzná őket és ez többek szerint belassítja a hangzást. Lehet benne valami. Szerintem mindenesetre technikailag nem üt rosszul, a hangok, a hangzás (leszámítva, hogy túl halk) a helyén vannak, csak túl kimérten, energiaspórolósan, óvatosan játszik. Illetve szerintem a dobtémák is túl egyszerűek. Jó lenne, ha Simple erre járna és leírná a véleményét. Dobos létére biztos jobban ért hozzá.
ha már ulrich-ot is szóba hoztad, róla nem tudnál valami hasonló, részletes elemzést írni, amiből megtudhatjuk, (nem csak a metallica topicban) h valójában nem is tud dobolni?! :))))
De amúgy utoljára Tommy Emmanuel lett sztár a YouTube-ról, bár előtte is ismert volt Ausztráliában. A szobagitárosok jellemzője, hogy iszonyat virgák, de ahogy mondani szokták, "meghalnának az asztal mellett", nem véletlenül YouTube-on nyomulnak, mert élőben alkotni nem tudnak. Lásd a rengeteg kövér mexikói és brazil virgahuszárt.
Ha rákeresel Chris egyik videójára, amiben a Headcrusher szólóját elemzi, akkor hallhatod-láthatod, hogy milyen figurákat játszik, milyen skálákat - pl. "Hungarian gypsy scale" -, rendszereket alkalmaz, igen, aggyal, de érzéssel is, szóval ki vannak azok agyalva. Ettől még simán nem tetszhet neked, ezzel semmi baj nincs.
