Nem kértem én sem számon a Star Trek-en a logikátlanságot, mindössze megjegyeztem, hogy nálam Q jelenti a legnagyobbat (ha én írtam volna a karaktert, nnagyobb hatalmat adtam volna neki az emberiségnél, de nem ekkorát). Elgondolkodtat sok mindenen, pl. azon is, hogy vajon létezhet-e ilyen (ez mindenképpen a javára írandó), de nem gátol abban, hogy a logikai hibák ellenére a valaha készült legnagyobb sci-finek tekintsem a Star Treket (legalábbis egyes sorozatait), és olyat sem állítottam, hogy a jó sci-finek logikusnak kell lennie. Persze azért nem árt, ha törekszik rá, ha már sci is a fi mellett. Datát is részben azért szeretjük, mert képtelen érzelmi megnyilvánulások nélkül kommunikálni, hiába állítja bárki is az ellenkezőjét, Datát is beleértve. Kell valami a fantáziának is, amikor egy sztorit kapunk. De az ötlet, hogy építsünk androidot, egész más liga, mint az, hogy Q mindenható, a Próféták pedig időn kívül léteznek.
Nem ez történt. Az csupán a tétek fokozása volt. Arra volt jó az a húzás, hogy a Föderáció és a Domínium közti ellentétet még nagyobb erők harcává tegyék és felálljon a Próféták és ellenfeleik ellentéte is, így ráfordulva a 7. évadra.
A Domínium nem semmisült meg, nem fordult meg a háború, az csak a 6. évad eleje, a 7. évadban a Breek-ek miatt majdnem győznek is, de végül Damar és a kardassziaiak átállása menti meg az Alfa kvadránst, ami meg az egész 7 évadban építve van.
Szappanopera? Tehát ha egy sorozatban összefüggő történet van, a karakterek pedig az elejétől a végéig fejlődésen mennek át, alakulnak, változnak, tanulnak, formálódnak, ha a történetben lassan építkezünk és a döntéseknek súlyos következményei vannak, úgy hogy pl. nem áll a végére a status quo, akkor azt ezzel a jelzővel kell illetni, hogy "szappanopera"?
Ez alapján akkor az utóbbi 15 év minden sorozata, minden műfajban szappanopera (jó, kivéve az antológia sorozatokat). Az epizodikus sorozatok ideje lejárt, lássuk be és a DS9 már akkor, a 90-es években rájött, hogy nem olyan sorozatoké a jövő, amik epizódjait össze vissza, tetszőleges sorrendben is meg lehet nézni. A DS9 a karakterekre és a politikára fókuszált, nem a klasszikus sci-fi-re.
"Egy Q szintű értelemnek a megismerés ilyen emberi módszerére vajon mi szüksége volna?"
Szerintem nem nekik van szükségük erre, hanem az emberi alanyoknak, minden, amit a Q-k csinálnak, csakis azért van, hogy azzal valamilyen hatást érjenek el az emberiségen, egy színház az egész, erre írom, hogy csak így tudnak kommunikálni, egyszerű, közvetlen módon már nem.
"Miért, nem tud előreugrani az időben, hogy megnézze, mi történik Q beavatkozása nélkül?"
Előre tudnak ugrani az időben, csak leírtam, hogy Rikernek mennyit árult el. Mellesleg a Q-k nem időn kívüliek, ők lineárisan léteznek.
"Az anomália létre sem jött volna Q nélkül"
Akkor nézd újra az All good things-t mert ez nagy tévedés. Nem Q hozta létre az anomáliát, hanem Picard, ahogy a 3 idősíkban ugyanarra a pontra irányították a sugarat. Q csak időbeni ugrálásáért volt felelős, így segített megmenteni az emberiséget.
Ahogy a legvégén el is mondja, a TNG 7 évada alatt végig figyelt és az egész egy nagy "tárgyalás" volt, ahol értékelték az emberiség potenciálját, lehetőségeit.
"Ott tudott Q érthetően kommunikálni, és komolyan venni a helyzetet?"
Mindvégig bohóckodott és jelmezekbe bújt, önmagából csinált egy másikat, stb., csak annyira vette komolyan, mint Picard-al szemben.
"Próféták: ők állították magukról, hogy nem értik a linearitást, ehhez képest Sisko többször is döntési helyzetbe került"
A próféták értik, mert Sisko már elmagyarázta nekik. És onnantól minden időben visszamenőleg is értették, utólag is. Ez egy paradoxon, de az az időutazás lényege. Valójában tehát mindvégig értették, de ennek az oka, hogy az oksági kör bezárult azzal, hogy Sisko megtette ami így eleve "el volt rendelve".
"Q mindent tud, mindent ért, de nincs abban a helyzetben, hogy az emberek hozzá képest korlátolt felfogását és ebből adódó reakcióit belevegye a képletbe."
Nos igen, ez jogos. Csak az a gond, hogy én nem látom, hogy a Q jelenség miért jelentene különösen nagy logikátlanságot. Minden egyes epizódja a Star Treknek tartalmazott logikátlanságot, de tényleg, mind, kivétel nélkül. Annyira sok ezernyi ilyen ellentmondás van pl. a vulkániakról, Data képességeiről, (egyik részben még nagyon emberi, másikban nagyon nem, nem érti az érzelmeket, de aztán mégis úgy cselekszik, egyszer valami egyszerű, buta hibát vét, máskor mindent előre kiszámol), a hajtóművek, az utazási idő, a klingonok lenézik a tudományt és az orvosokat, egymást ölik nap mint, nap, mégis magas technológiájuk van. stb. stb. stb.
Sőt, továbbmegyek, a világ legnagyobb filmjeiben is ilyen kis bukfencek vannak. De komolyan, add meg nekem bármelyik filmet ami csak elkészült, főleg ilyen ilyen kitalált világban játszódót és én megtalálom az ilyeneket.
Igen, vannak logikátlanságok a Q epizódokban, de nem látom, hogy a többi átlagos epizódnál több volna...
Q egy jó karakter, én is szerettem, mikor felbukkant. A Picard utolsó részébe is jobban passzolt volna Data helyett.
"De képzeld el azt mondjuk, ha Pickard problémába ütközik, telefon Q-nak, csettintés, vége főcím. "
Rövid részek lennének, csakúgy mint a jól képzett biztonságiakkal. A 0,2 mp alatt lecsapott Feláldozható zászlóssal lehet igazán fokozni a feszültséget :)
Kicsit (nagyon) olyan ez, mint az olympusi istenek emberi esendősége, túldimenzionált képességekkel (hogy a szuperhősök se maradjanak ki a szórásból). Egy Q kontinuumban ugyanúgy nincs értelme a szaporodásnak és az egyéniségnek, mint az alakváltók nagy láncában. Mindkét ötletben Asimov Galaxiáját látom manifesztálódni, közérthetőbbnek szánt köntösben.
Az egyhelyben állunk és egymással szövegelünk "taktika" elég hülyeség volt. Elég lett volna két ugrás is, de hát akkor most nem lehetne visszafoglalni a hajót az egyszemélyes kommandónak. :)
Sajnálom szegény kék fickót, a zöld csaj jól elintézte, de hát ez a végzete a jó oldalra átálló rosszfiúknak.
"bármit megtehetek, és nem érdekelnek a tetteim következményei, mert azok fölött is hatalmam van". De akkor minek bármit is csinálni? "
Ezt ki is mondják az öngyilkosos részben, mikor átviszik magukhoz Janeway-éket a kontínuumba. A Q-k csak ülnek néma csendben, és nem csinálnak semmit, mivel a több millió v. milliárd év alatt már mindent megbeszáltek, mindent kipróbáltak. A mi Q-nk még fiatalnak számít köztük, ezért játszadozik például az emberiséggel is, ahogy később az ő fia is.
Eddig rejtély maradt, hogy mi is a Q pontosan, lehet csak egy nagyon fejlett technikájú faj? Volt az a TNG rész, amikor istennőnek adta ki magát egy szélhámos néni, ő is csak technikát használt egy kevésbé fejlett faj átverésére. Lehet ez a Q is, csak nagyobban.
"Én nagyon szeretem a TNG-t is, de karakterek terén sehol nincs a DS9-hoz, a TNG-nek másban van az erőssége."
Hogyne, a TNG önálló epizódokban is megálló sci-fi, a DS9 pedig inkább sci-fi köntösbe bújtatott szappanopera, ahol nem feltétlenül a sci-fit definiáló ötletek dominálnak, mint amik a TNG legjobb részeit adják. Almát a körtével.
"a Q kontinuum küldte, mert nagyon is érdeklődnek az emberiség iránt."
Egy Q szintű értelemnek a megismerés ilyen emberi módszerére vajon mi szüksége volna? Főleg úgy, hogy tér és idő ura a kontinuum. "az emberiség egy nap talán túlszárnyalja őket is." Talán? Miért, nem tud előreugrani az időben, hogy megnézze, mi történik Q beavatkozása nélkül? Eh. Nem érzed, hogy ez mitől annyira logikátlan? De nem csak ez van. Pl. Amanda szüleinek a kinyírását is kgb-módszerekkel intézte a mindenható kontinuum, és Amanda is meglepte Q-t. Mondom, meglepte, ami képtelenség volna ezen a szinten. Ugyanaz a bajom itt, mint a Prófétáknál, hogy nem tudják megjósolni lineáris események kimenetelét. Ettől eltekintve a Q-s részeket nagyon bírom, mert szórakoztatóak, de nem a logikájuk miatt. Hanem többek közöt a logikátlanság felfedése miatt ist.
"Q valójában szereti az emberiséget és ő segít megmenti azt Picard-al az inverzen növekvő anomáliával szemben, ez is Q-k egy próbája."
Hol van ebben szeretet? Az anomália létre sem jött volna Q nélkül. Az emberiség potenciálját pedig állítólag már felismerte korábban. Aggódik is miatta. Erre aligha jó reakció, hogy akkor tágítja az emberi megismerés határait. Kommunikációnak sem nevezném (legalábbis abban az értelemben, amit te belelátsz), és erre kiváló (ellen)példa az öngyilkosságot (!) végrehajtó Q Voyager-epizódja. Ott tudott Q érthetően kommunikálni, és komolyan venni a helyzetet? Megintcsak: eh. És tovább: amikor Q-tól a kontinuum megvonta a hatalmát, az minden volt, csak ésszerű nem (és mikor kapta vissza? amikor önzetlennek bizonyult, ami ugye emberi gyengeség, hogy a morális felfogás se maradjon ki a példából). Q ábrázolt felfogása nagyjából ennyi: "bármit megtehetek, és nem érdekelnek a tetteim következményei, mert azok fölött is hatalmam van". De akkor minek bármit is csinálni? Esküszöm, Buddhába több bölcsesség szorult, mint Q-ba. Pedig ő bevallottan csak ember volt. És még valamit a kommunikációs érvedhez: Q mindent tud, mindent ért, de nincs abban a helyzetben, hogy az emberek hozzá képest korlátolt felfogását és ebből adódó reakcióit belevegye a képletbe. Esetleg úgy is alakíthatta volna, hogy az áldozatai ne bosszankodjanak fölöslegesen, mint a Robin Hood-os roppant szórakoztató részben.
Próféták: ők állították magukról, hogy nem értik a linearitást, ehhez képest Sisko többször is döntési helyzetbe került (pl. amikor eltüntette a jem'hadar flottát a féregjáratban, épp ők mondták, hogy Sisko másik utat választott, és meg fogja fizetni az árát. Vagy a Próféták és a Kost Amojan meglehetősen lineáris párharca az állomáson, aminek szintén kétes volt a kimenetele, időnkívüliség ide vagy oda, bár inkább csak 'oda', mert az 'ide' verzióban ennek nincs értelme). Közben pedig szépen el volt egyengetve a döntés előtt az összes kellék (új csavartest megjelenése például, vagy hogy a fenébe fordították ezt magyarra), mint valami galaktikus sakkjátszma. A szórakoztatás garantáló szimbólumnak jó, de ezen a kereten kívül nem sok értelme van. Mese a hétfejű sárkányról, ahol fölösleges feltenni a kérdést, hogy létezhet-e a hétfejű sárkány.
Csak néhány gondolat a nemrég leírtakkal kapcsolatban ami eszembe jutott.
Azt ne feledjük, hogy TNG - DS9 - Mozi - Voy (ENT - TOS - TAS - Mozi 1-6 - TNG - DS9 - Mozi7 - DS9 - Voy - Mozi8 DS9 - Voy - Mozi 9 - Voy - 10) eredetileg átfedéssel ment. Egyszer már megnéztük így, csillagidő szerint és nagyon élvezetes volt, jól kiegészítették egymást. Sokkal kerekebb a történet.
A legtöbb epizód két szálon futott. A DS9 egyik szála 4. évadtól szappanoperába ment át. (A Voy meg egy idő után szinte csak Hetesről szólt.) (A TNG a 3. évad felénél talált rá a saját stílusára, amit lényegében a Voy is követett csak egy speciális helyzetben.) Valóban úgy tűnt sokszor, hogy a forgatókönyvírók amikor már túlspilázták a történetet és nem tudták hogyan fejezzék be, elővették Q-t, a prófétákat, egy nagyhatalmú lényt, és ott volt a (sokszor farmuci) megoldás.
skacok, rémlik, hogy volt itt róla szó, csak első izgalmamban nem találtam. van lower decks magyar felirat? első keresgélésemre csak az első 2 részt találtam
Ok, biztos fejlesztettek rajta, de még nem lesz a kvadráns királya.
Különösen hogy lehettek kb. 70%-on a pajzsai.
ugrik, lő, ugrik, lő...
Úgy emlékszem, hogy mikor ezt Lorca eljátszotta, Stamets nem viselte valami jól fizikailag.
Ráadásul a jó Paul a jelen állapotában amúgy se lett volna hajlandó máshova ugrani mint a pasijához.***
Minden Trek (többé-kevésbé) főszereplőt elvertek egyszer, mert a padlóról felállni remek jellemfejlődési sablon.
De sajnos vannak kétségeim, hogy ebbe az irányba menne a karakter.
***
Ezt viszont aláírom, hogy komoly forgatókönyv és karakter zsákutca.
Az elején még érdekes volt az emberi interfész, különösen ahogy behozták.
De az újdonság elmúlt, a karakter és a színész pedig beszorult a szituációba. Egyszerűen nem lehet neki szerepet írni, mert nem hagyhatja el nemhogy a hajót a gépházat se.
Ennyire egy gépész sem volt még bezárva.
És mivel funkciója nincs lett belőle a meg nem értett zseni hősszerelmes.
Nem tudom, én nem emlékszem olyanra, hogy a próféták megoldottak volna bármilyen hosszan felvezetett konfliktust a semmiből. Összesen egyetlen eset van az egész sorozatban, egyetlen egy 176 részből, amikor valóban, a próféták tüntetik el a féregjáratba lépő Domínium flottát, de egyrészt az semmilyen hosszú konfliktust nem oldott meg, a Domínium továbbra is ott volt és veszélyes volt, ráadásul nagy hatása volt ennek a későbbiekre, nagy árat kellett fizetni ezért, ráadásul ez döbbentette rá Dukatot arra, hogy ne a Domíniummal akarja legyőzni Siskót onnantól, hanem a prófétákkal van dolga. De kíváncsi vagyok, írd már le melyik részekben oldottak meg hosszú konfliktusokat a semmiből a próféták és mik voltak azok? Érdekelne...
Mindegy, de nagyon másképp látjuk. Szerintem a DS9 a legizgalmasabb, legkomplexebb történetű és főként toronymagasan a legjobb karakterekkel megírt sorozat. Szinte minden szereplő szürke, nem fekete vagy fehér, legyen a kardassziaiaknak dolgozó Odo vagy a terrorizmussal harcoló Kira, minden karakternek sok arca, sok belső konfliktusa volt, Worf is sokkal érdekesebb volt az egydimenziós TNG karaktere után, a női szereplők is (Dax és Kira) sokkal szerethetőbbek, sokkal több élettel, energiával vannak megtöltve, mint Troi tanácsadó és Crusher doktor. Garak fantasztikus, a hozzátartozó szövegeket a mai napig idézni lehet, Dukat, Damar és Kai Winn sem sablon-gonoszok, hanem mind látjuk az emberi oldalukat és néha pozitív dolgokat cselekszenek, pl. Dukat őszintén szereti a lányát. Én nagyon szeretem a TNG-t is, de karakterek terén sehol nincs a DS9-hoz, a TNG-nek másban van az erőssége.
A babona és vallás minden kultúrának a része. A korábbi sorozatok tisztán, erőteljesen ateista világa szerint, ami lenézte a vallásokat, itt egy kiegyensúlyozottabb helyzetet kapunk, ahol a tudomány és vallás kérdéseit feltehetjük, vizsgálhatjuk, az elvont kérdéseket, amiket a legjobb Star Trek mindig is vizsgált. Ebben az esetben ráadásul nem babonáról van szó, a próféták tényleg léteznek, csupán az a kérdés, hogy ki minek tekinti őket és hogy milyen úton keresi az igazságot. A DS9 ráadásul pont a vallási értelmezések veszélyeit mutatta be, hogy mennyi vita van a próféciák felett, hogy Kai Winn hogyan használja hatalmi célokra, mint egy korrupt egyházi ember.
Szerintem a DS9 utolsó évada a talán a legjobb évad az összes Star Trek évad közül, nagyon jó lett lezárva a történet, minden szál elvarrva, az utolsó 10 egybefüggő rész Damar átállásával és a Breen-ekkel a legjobb epizódok közt van. Érdekes, hogy ebben a sorozatban már akkor ilyen sok összefüggő esemény volt, akkoriban főleg epizodikus sorozatok voltak, amikor a végére mindig visszaállt a status quo, a DS9 viszont már akkoriban is a mai sorozatokat követte.
Q nincs erkölcsileg fejletlenebb szinten, mint az emberek, azok a "csínyek" - ahogy minden megjelenése - valójában csak pózok, eljátszik egy szerepet, csakis azért, hogy valamilyen erkölcsi tanulságra ébressze rá az embereket. Nem tudom miért írod, hogy a saját szórakozására lép kapcsolatba az emberekkel, szerintem elég sokszor elmagyarázta, hogy a Q kontinuum küldte, mert nagyon is érdeklődnek az emberiség iránt. Már a második epizódban (Hide and Q) elmondja Rikernek, hogy az emberiség egy nap talán túlszárnyalja őket is. Q tanulmányozza az embereket, tulajdonképpen az ő szintjén tudományos vizsgálatot folytat, ugye a TNG sorozat fináléban el is mondja, hogy majd a jövőben az emberek is megértik, hogy nem a puszta adatgyűjtés a fontos csillagokról és bolygókról, hanem az emberi elmében rejlő lehetőségek, Q pedig ezt vizsgálja. A sorozat végére ki is derül, hogy Q valójában szereti az emberiséget és ő segít megmenti azt Picard-al az inverzen növekvő anomáliával szemben, ez is Q-k egy próbája. Úgy tanulmányozzák az embereket, ahogy mi is más, primitívebb fajokat. Szó nincs itt szórakozásról, az csak egy póz, így tudnak kommunikálni az emberekkel, így tudják megértetni a maguk bonyolult üzenetét. Mint amikor egy modern ember egy őskori embernek próbál valamit magyarázni, kb. ilyen Q és az emberiség kommunikációja.
A Voyager polgárháborús vonalával már egyetértek, az egy elég buta rész volt, sajnos a Voyagerben vannak ilyenek időről időre. De addigra már a lényeget ellőtték Q-val kapcsolatban, nehéz volt már mit kitalálni. Viszont a korábbi Voy rész, a "Death Wish" szerintem az egyik legjobb epizód az egész sorozatban, szintén Q szereplésével.
És egyébként én is azt vártam, hogy kiderüljön, hogy ők az emberiség a jövőben, de valamiért ezt nem lépték meg. A Pah-démonok bevezetése valóban nem biztos, hogy jó ötlet volt, de az időn kívüliség ettől még lehet, mivel ők nem a féregjáratban élnek, tehát lehet, hogy ők megértették a lineáris idő törvényeit. Arról nem is beszélve, hogy arról szó nem volt, hogy a próféták nem tudnának lineáris időben is létezni, pusztán arról, hogy nem értik a törvényszerűségeit, hogy hogyan lesz a múlt eseményeinek következményeiből a jövő.
A DS9 szerintem baromi unalmas, az utolsó szezont sosem tudtam befejezni. ( Deep Sleep 9-nak hívtuk) De ez szubjektív.
Viszont az hogy a hosszan felvezetett komoly konfliktusok megoldása az az hogy kiugrik a próféta a dobozból, és elrendezi a problémát, az azt jelzi hogy komoly baj volt a forgatókönyvírók fantáziájával. Ráadásul ez egy sci fi sorozat. Baromira nem hiányzott belőle a babona meg a vallás, pláne nem a diadalmas babona, és vallás.
Nem utálom sem Q-t, sem a Prófétákat (nem figyeltél elég jól :-)), csupán logikátlan mindkettő léte, de Q-é biztosan. Elképzelhetetlen számomra, hogy egy Q fejlettségével rendelkező értelem erkölcsileg alacsonyabb fokon álljon az embereknél (gondolok itt Q "csínyeire" elsősorban, amiknek semmi értelme), de még azt is, hogy egy ilyen lény egyáltalán kapcsolatba lépjen bármilyen nála alacsonyabb értelmi fokozaton lévő fajjal, a saját szórakoztatására. Az idegen faj, amelyik "mindent tud", ura térnek és időnek, és Picard bosszantásában leli örömét. Hát-hát. A Voyager Q-polgárháborús helyzetét má inkább nem is említem, ezek nagyon emberi elképzelései egy magasabbrendű intelligencia minőségének, nem átlépve az emberi fantázia kereteit. Bevallom, végig azt vártam, hogy kiderüljön, Q maga az emberiség, amivé a távoli jövőben fejlődik.
A Prófétákról szóló eszmefuttatásod pedig nálam ott vérzik el, hogy létezik a Pah-szellemek ellenpólusa, ami több részben is kétes kimenetelt jelent egy-egy esemény lineáris végén, ami vagy párhuzamos univerzumok létrejöttét (és a Próféták ezeken való kontrollját), vagy az időnkívüliséget teazik értelmetlenné számomra. Valahogy így, dióhéjban.
Nem való közülük az anyja, nem figyeltél, az anyja, Sarah Sisko egy ember volt, csak a testébe költözött egy próféta. A lineáris idő fogalmát ettől még nem kell érteniük, sőt, pontosan az is azt mutatja, hogy nem a lineáris időben léteznek, ez egy paradoxon, az ő szempontjukból nem történt hamarabb Sisko szülése, minthogy elmagyarázta volna nekik a lineáris idő fogalmát, az ő szempontjukból minden esemény egyszerre létezik, minden esemény egyformán, egyszerre látható és érthető, nem kell okozat az eredményhez. Sisko csupán létezik, minden pillanatban, tehát olyan ez, mint az időutazás, Sisko létrehozását eleve megtették, eleve el van rendelve, hiszen látszik, hogy felnőtt, odakerült a féregjárathoz, stb, az egész élete, mivel létezik, ezért létre is kellett hogy jöjjön. De ehhez figyelni kell, hogy megértsd.
Q-val meg végképp nem értem mi a baj. Egy nagyon fejlett faj, aki olyan szinte fejlettebb a humanoidoknál, hogy azok nem is értik a technológiájukat, ahogy egy ókori ember sem a mai technikát. Arról nem is beszélve, hogy John de Lancie karizmatikus játéka az egyik legjobb dolog abban a sorozatban, ahogy leckéket ad az emberiségnek.
Az a legfurább, hogy Q gyakorlatilag a TNG alapja, az első és az utolsó részben is ott van, minden évadban feltűnik, nagy alakítója az eseményeknek, a legemlékezetesebb epizódokban gyakran ott van. A próféták pedig a DS9 estében pont ugyanezek, ott vannak az első és az utolsó epizódban, nagy alakítói végig a történetnek, stb.
Ha valaki utálja Q-t és a prófétákat, akkor hogyan szeretheti a TNG-t, DS9-t? (és hát Q a Voyagerben is ott van azért) Tehát valójában: hogy lehet szeretni így a Star Treket?
