Ez komoly? Akkor miért jelentkezik be verses topikba? Hogy megkeresse önmagát? Azt írtad egyszer ez lesz az egyik állandó topikod. Én meg úgy örültem. Ha a lelked ezen fele nem szereti a verseket, akkor menjünk át csevegni nem verses topikokra. Tudsz ilyet?
Szarka Tamás a Ghymes együttes dalszövegírója, zeneszerzője, felvidéki magyar költő óriás és mesterhegedűs. Felélesztettük a rajongói topikját, s oda küldtelek egyszer régen, mikor még más nick-néven léteztél. Még verset is írtam oda csak neked, bár szerintem nem olvastad. El sem mentél oda tán. Mindegy. Vegyük úgy, hogy nem az vagy akinek gondollak. Akkor is szívesen olvasnám a verseidet.
Elfelejtkezel arról az aprócska tényről, hogy minden nick-névnek utána lehet nézni, mely topikokat járta be. Ha egyes nick-neveknél túl nagy az egyezés, akkor ugyanazt a személyt takarják. Ez nem baj, mindíg tudni fogom, ha te vagy. Boszorkány a fajtám, beléd látok. Azért ne menj el, felőlem hozhatod a nagy költőket is, szeretem őket. Meg a te sajátjaidat is, mert az is felismerhető, sőt szerethető is. Bízz magadban. Én sem hiszem, hogy a verseim jók, csak irogatom őket.
Aranyon nem is, aranyom. .............. Ebben teljesen egyetértek veled. Olyan szinten birtokolta a magyar nyelvet, ahogy talán senki azóta. Talán még Szarka Tamás sem, pedig untattalak már vele eleget, hogy mennyire oda vagyok érte! Bocsánatos bűn, ha Aranytól lopsz pár sort, mert igazán mestere volt a szónak. Szereted a balladáit? Tudod hányszor próbáltam igazán szép balladát írni? Szánalmasra sikerültek az övéihez képest. Ha esetleg érdekel, felteszek belőlük.
Ez egy kicsit nagy lélegzetvételű, de a legizgalmasabb személyiségű, agyonromantizált királyunk engem is megihletett. Előre is bocs, ha rossz.
MÁTYÁS
Babonázó szemek, aranybársony haj, Omló göndör fürtjein koszorús babérral. Magyar naptól barna bőr, olasz honi illat, Asszonyszív mellette lázban ég és kínban.
Ki, hát -e férfiú, mesék vándor deákja, Kinek sasorrán bukdácsol a napsugár? Hatalmas harcos ő, ország katonája, Bölcs, igaz, béketűrő is ha muszáj?
Büszke, bátor, szenvedélyes őre a hazának, Halált megvető, sziklaszilárd király? Honnan barbár ereje fekete hadának, Emberi nagysága, mely az égre kiállt?
Bécsben Antikrisztust vártak megadván a várost, Reszkedtek az urak, átkozódott mind, S amint ő belépett: a nép megváltót kiáltott. Cézárnak látták: s ő újra hitt.
Elhitte, hogy németek, csehek és morvák, Magyar, olasz mind együtt él itt majd, Virágzik egy erős Magyarország, Az új Európa magvából kihajt.
Ám fülledt nyári estén, homlokán az ország ráncával, Visegrád szép mívű ablakában üldögélve, Szive gyermek lett megint, s a szabadság táncával A szerelmet s a vágyat ünepelte.
Borbála szelíd szemeiben fürdött, Beatrix puha kebleiről álmodott, A régvolt szerető könnyes múltjával küzdött: Lám a hódító díva nyert; az édes, az átkozott.
Az aranyhajú némber, a nápolyi démon, Az apokaliptikus mély a bíborban, A szeszélyes zsarnok, a mérges téboly, A csalárd börtönőr: a titok a titokban.
Ujjaira fonja e férfi minden erejét, Játszik vele, elcsábítja s eldobja olykor. Ármány és gyermekvágy veszi el eszét, Tombol, toporzékol, sír, könyörög, rombol.
Mátyás szerelmes, szerelmes, nagyon. A pusztító vágy felemészti a fenséget. A cézár fáradt, megtört szíve vajon Meddig bírja e kevélységet?
Megértő atyaként csittítja, ringatja, A kedvest, a szenvedő meddőt, A megbánás könnyeit elaltatva Szánja, dédelgeti a hiába vezeklőt.
Nem ad az ég gyermeket királynéjának. Mátyás gyönge ficskája fattyú csupán. Az atyai szív szomorú, marja bánat, János, a törvénytelen nem lehet így király!
Hiába hát kincs és rang, korona és hatalom, Mátyás lelkében a háború örök. Hiába csendül fel várában a vigalom, Békét szívének csak ágyú hoz, ha dörög.
Nagy vezér, jó király, meséink bajnoka! Ember vagy csak, férfi, szerető és apa. Bár elmossa alakod a történelem pora: Corvin Mátyás, magyarjaid nem felednek soha!
Küldök neked egy képet, jó? csakúgy magamról. Ha rájössz, milyen rút is vagyok, a haldoklást majd abbahagyod? Támadj fel rendesen, s maradj versben, kedvesem.
Hattyúm halála hosszas, nyakas ember ő. Így sose lesz költő. Támadj poraidból poéta! Rád vár az egész planéta. Ha ma meghalsz, este kivel verselgetek? vagy itt hagyod nekem lelkedet? Azzal meg mire megyek. Testestül lelkestül itt legyél, lehetőleg MA még!!!!:))))
Erdély is a Gyilkos-tóval, fenyvesekkel, barlangokkal, tündérmesék, lidérchonban. Magyarjait szétszóratták, szegénységük megtartották. Odabenn a suliban, ezt szerettem legjobban: Úgy hívták a tárgyat: A Kárpát-medence természetrajza. Azóta sohasem taníthattam. (Igaz oly nehéz volt, belőle kétszer is megbuktam. Még jó, hogy a rektorhoz, el nem jutottam!)
Értem már. Haza látogatsz néha? Dédszüleid, honába? Magam is most megyek tán először. Ezt kértem a harmincharmadikra. Ahogy a költő mondja: "születésem megint meglett, harminchárom gyertya mellett." Vár Szikince napsugara!
Vesztemre ide születtem, A szavazás napja óta Bizony szégyellnem kell. Székelyföld a többi résszel Boldog idő! Újra egy volt És egy csapat tanárember Továbbképzésen Pesten volt. Küztük erős székely leány Találkozott egy magyarral. Az a magyar tanárember Elsőre a kezét kérte, A tanárnő okosabb volt S bizony kosár lett a vége. Hazatért a székely leány Otthon is háború, ínség, "Miért, miért jöttél haza? Miért, hogy nem mentél férjhez?" "Édesanyám, elmehetek, Két kérőm van, nos, melyikhez?" "Menj, ki után nem sír senki" - "Hát, mit mondjak, ahhoz mentem."
Így mesélt ezt nagyanyám. Hát így, így hogy ide születtem, És itt vagyok most hazátlan. Hazámból elcsángált székely, Unokája elcsángáltnak, ÉS itt, azóta hazátlan A december 5. óta...
Megint a kukába bújsz. Minek? A versben nemcsak szenvedni lehet, s rajongni, meg édelegni szerelmesen. A vers palota vagy kastély, viskó vagy kalyiba, Te döntöd el. Szavad ne vidd innen el, de ne várd, hogy folyton versben szeresselek.
