Ertem. Tehat az etika egyetemes torvenyei megsem egyetemesek, konnyen talalhatunk kiskapukat. Az mar egy kulon kerdes, hogy ha szabadon valaszthatunk, miert lenne determinalva, hogy az egyik valasztas rossz, a masik jo.
De utaltál rá. Jó, Tasi István belinkelése miatt talán valóban joggal gondolhattad, hogy krisnás vagyok, de mint írtam, valóban próbálkoztam egy időben a Krisna-tudattal, de már nem gyakorlom, mert számomra ez is vallás, s nem a vallásokon túli hagyomány.
"ki hozta azt a szakrális törvényt, amit te hirdetsz?"
Hát maga a szakramentum :-)
"ha te a szívedben keresnéd, nem mindig mástól vett idézetekkel próbálnád igazolni magadat."
A szívbe írott rend általános és univerzális, vagyis egyetemes, tehát egy és ugyanaz, nem kétféle és nem sokféle. És ezt sokan kiolvasták már saját szívükből, s le is írták, s én tőlük idéztem.
Ezt nem jól látod. Egyébként maga Hamvas is leírta, hogy a Védákat tartja a legmélyebbnek és legátfogóbbnak, s ha a világ összes könyve elpusztulna, de választhatna egy könyvet, ami fennmaradhatna, akkor a védákat választaná.
Nagy teher lenne számodra kicsit félretenni a rosszindulatodat és ítélkezéseidet?
Eddig nem tértem ki az eszkimokra, tehát nem mondtam ellent, csak nem említettem meg őket. De valljuk be, az egy külön kategória, mármint az Északi-Sark, azért a Föld többi részén alapvetően megadatik a választási lehetőség. Nagyon kevés olyan féltek van a Földön, ahol nem adatik meg a választási lehetőség. Az eszkimo pedig nem véletlen születik eszkimonak, ez is karma.
Ehhez kepest a gondolkodasod nagyon eros dogmatizmust tukroz es a hamvasi gondolatokat max a szavak szintjen. Ettol meg jarhatsz a hamvasi uton, csak sokat kell rajta meg menni:)
Ja, most mar helyzet- es korulmenyfuggo? Eddig meg az etika idotlen volt es a dharma orok torvenyeire hivatkoztal. Tehat en siman folrughatom ezt, csak eszakabbra kell koltoznom. Nem ez az elso ellentmondas az "erveleseidben", csak szolok...
Hecsének is írtam már, hogy nem vagyok krisnás, pont a formalitások és dogmák miatt, tehát semmiképpen sem tudnék olyan katonás szabályok szerint élni, ahogy azt az elhivatott krisnások, vagy bármely más vallás elhivatott elkötelezettjei teszik. Tehát ebben az értelemben nem vagyok vallásos, s ahogy írtam, a Hamvas Béla-féle hagyományt tartom az igazán járható útnak.
Más a szabály, és más az igazság. Más az ember alkotta jogi törvény, és más a szakrális törvény, még akkor is, ha ez utóbbi tele van tiltószóval, pl. ne ölj!
A dharmáról pedig annyit, hogy azt ne népcsoportoknál keresd, ne is a vallásokban, hanem a szívben. Ahogy Hamvas Béla írja, az ember tud az eredeti rendről és állapotról, a szívébe van írva, s ha még nem veszítette el minden spirituális képességét, akkor ki tudja olvasni.
"Sajnos úgy néz ki, hogy növényi táplálék fogyasztásával nem lehet állatokat menteni."
Annyiból lehetne, hogy kevesebb állatra és génmanipulált állatra lenne szükség, és nem gyorsítanák fel az emberek a szaporodásukat. A folyamat lassítható lenne talán.
"Tényleg nagyon sajnálom, igazán nem akarom lerombolni jóindultból fakadó tenni akarásod megvalósulási lehetőségét."
Ez ellen én sem tudok nagyon mit tenni, max. elmondhatom, hogy a hús ölés árán van, de ez meg változtatás szintjén jóformán senkit nem érdekel, ahogy az eddig kibontakozó topic-vita is mutatja. Mindenki csak magában tud változásokat előidézni. A külvilág csak akkor fog változni, ha elsősorban az egyénekben alakul ki változás. Hamvas Béla valahogy úgy fogalmaz, hogy az ember annyit tehet, hogy felidézi magában az eredeti rendet és tisztaságot, s ezzel a külvilágban felidézi az édeni állapotot. Abban pedig teljesen igazad van, hogy a világ globális szinten az édeni állapotoktól már nagyon messze van, s nem úgy néz ki, hogy itt egyhamar szakrális változás következne be, de ennek ellenére is azt gondolom, hogy a mércét inkább az édeni állapot felidézésének magasságában őrizzük meg, semmint a középszerű, langyos posványságban.
Az első általad idézett rész folytatásában ott van, hogy a növénytermesztés során is kiirtjuk a "káros" állatokat, de minimum elvesszük az életterüket. Ha több növényi táplálékra van szükség, akkor többet. Sajnos úgy néz ki, hogy növényi táplálék fogyasztásával nem lehet állatokat menteni. Legfeljebb kevesebb kötődésünk van a rovarvilág, a madarak, meg a mezei rágcsálók, vaddisznók stb... felé, mint a háziasított állatok irányába, ezek távolabbi szenvedések, de lényegi különbséget nem látok.
Tényleg nagyon sajnálom, igazán nem akarom lerombolni jóindultból fakadó tenni akarásod megvalósulási lehetőségét. Sajnos ez épp úgy nem működik, mint az eldobható műanyag palackok alternatívájaként visszaválthatókat szállítgatni, válogatni és főleg sterilizálni.
Nehéz kérdések ezek.
Mint az a dilemma, hogy ne vegyem el az osztogatótól a szórólapot, vagy vegyem el, és bedobom az első szemetesbe - nem tudom eldönteni melyik jobb/rosszabb.
Nincsenek. Mitől is lennének? Mi az, hogy felettiek?
Max. olyan törvények vannak, melyeket a legtöbb kultúrában betartják. Azonban a "ne ölj" abban a formában, ahogy te érted (minden élőlényre kiterjesztve, a táplálkozás célját is beleértve) nem tartozik közéjük.
Ezt magyarázom már egy ideje, te meg szajkózod tovább, és igyekszel továbbra is abszolót törvényként értelmezni a saját véleményed. Baromi unalmas már, teszem hozzá.
A dharmamáról: a védikus himnuszokban nyoma nincs reinkarnációnak, átman-brahmannak, és a karma is teljesen mást jelent, mint az upanisadokban. Ennyit a változatlan Dharmáról.
ha valakik mesterei az egymásnak homlokegyenet ellentmondó nézetek kibékítésének és egy hagyománnyá gyúrásának, azok éppen az indiaiak. Ezért lehet mindent, és mindennek az ellenkezőjét is igazolni egy-egy jól megválasztott idézettel.
"Ha valaki azt képzeli, hogy vegetariánus étrenddel ez kikerülhető, hát sajnos el kell kedvetlenítenem. A húskészítményeken kívüli abrak-fajták pontosan ugyan annak a profit-hajhász gépezetnek a termékei. Semmi közük bármilyen természetes élelmiszer alapanyaghoz, és előállításuk során a jövedelmezőségen kívül épp úgy nem számít semmi."
Ez kétségtelenül így van, sajnos... De a vegetáriánusság kapcsán nem is a profitorientált iparok és cégek kikerülése a cél, hanem az állatok szenvedéseinek csökkentése. A műanyag ételeket gyakorlatilag már sehogyansem lehet kikerülni a többségnek, főleg városokban.
"Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a hagyományos, természet-közeli termeléssel sokkalta kevesebb embernek jutna táplálék."
A természet alapvetően adakozó, és itt nem azzal van a probléma, hogy nem jutna elég növényi tápanyag az emberiségnek, hanem azzal, hogy az energiák nagyon aranytalanul vannak elosztva. Az emberek egy része korlátlan mértékben vagyont gyűjt, és rengeteget felhalmoz, az emberek másik része pedig ennek árnyékában él és éhezik, s nem azért éhezik, mert nem jutna elegendő tápanyag, hanem azért, mert az ő és hozzá hasonlók részét mások halmozták fel korlátlan mennyiségben.
"De megkérdezném: Ha nem lesz szükség már az állatokra, vajon hagyjuk élni őket? Mennyi disznó, baromfi, marha lesz egyáltalán a Földön?"
Természetes környezetben ezt rá lehetne bízni a természetre, hiszen a körforgás adott, mesterséges emberi környezetben viszont nehezebb ügy lenne.
Látom a vegetarianizmus most a főcsapás, hát legyen!
SZVSZ
1. Az emberiség nagy része eléggé eltávolodott egykori természet-közeli életmódjától, amikor evett ugyan az elejtett állatok húsából, de azt mindig meg kellett szerezni, meg kellett küzdeni érte, és ölni is személyesen kellett. Ma Magyarországon már a vidéki falvakban, a háztáji álattartás is kihalóban van. Én ilyen faluban lakom, régebben, télen, amikor hajnalban a vonatra mentem, reggelente disznó visítást lehetett hallani, most egész télen egyet sem hallottam. Gyerekként úgy nőttem fel, hogy természetes volt nagyszüleimnél a disznóvágás. Nekem nem jutott eszembe, hogy én mikor kerülök sorra, azért gyerekként is elég éles különbséget tudtam tenni az ólban lakók és saját magam közt, még akkor is, ha jó viszonyban voltam a disznókkal. Meg sajnáltam, sajnálta mindenki őket, mikor oda került a sor, hiszen egy házi tartású malac ha nem is családtag, de mégis törődést igénylő jószág, és óhatatlanul kötődés alakul ki. Dehát ez a világ rendje - gondoltam, és amikor nagyobb lettem, már "bűnrészessé" is váltam a "gyilkosságban", amitől megint csak nem lettem túl boldog, viszont azt határozottan ki kell jelentenem, hogy néhány alkalom után egész jól meg lehet szokni a dolgot! Ez egy igen elgondolkodtató, és figyelmeztető tapasztalat, ha meggondoljuk. Az eddigiek alapján akár azt is gondolhatjuk, hogy jó úton haladunk, nincs már disznóvágás, Európa is megnyugodhat, no de:
2. Manapság csaknem kizárólag ipari méretekben állítják elő a húst, és ennek során az állatoknak nem csak a haláluk, de az egész életük is szörnyűséges. Profit éhség diktálta könyörtelen technológia, meg logisztika az egész. A kiszolgáltatott tömegek meg elmennek a tecsóba, aztán ott veszik meg a tömegtakarmányt. Nem tudnak, nem akarnak tudni semmiről, hogy ez hogyan készült, bedugják a fejüket a homokba, nem akarják végig gondolni, mert hát mit tehetnének? Ha valaki azt képzeli, hogy vegetariánus étrenddel ez kikerülhető, hát sajnos el kell kedvetlenítenem. A húskészítményeken kívüli abrak-fajták pontosan ugyan annak a profit-hajhász gépezetnek a termékei. Semmi közük bármilyen természetes élelmiszer alapanyaghoz, és előállításuk során a jövedelmezőségen kívül épp úgy nem számít semmi. Ha kell, drasztikus módszerekkel, a környezetet tökéletesen figyelmen kívül hagyva, kiírtanak mindent, nem hasznosnak minősített növényeket és nem csak a nagy, hanem a kis "káros" állatokat is. Tömegesen, személytelenül, távvezérelve, kémiával, biológiailag - ahogy tetszik.
3. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a hagyományos, természet-közeli termeléssel sokkalta kevesebb embernek jutna táplálék. Egyetlen kiút látszik ebből - a technológia fejlesztése. Már ma is számos példa létezik haszonnövények (nem csak vadkender!)termelésére teljesen mesterséges környezetben, táp oldatokban, műfénynél, legfeljebb ha kell, egy kis manipula a génekben. Hamarosan a húst is mesterséges szövettenyészetként fogják előállítani a gyárak, és akkor a lelkiismeretük megnyugodhat azon mélyen érző (egyébként általam mélyen tisztelt) embertársainknak, akik ezért vegetáriánusok.
És akkor már nem kell állatokat ölni!
De megkérdezném: Ha nem lesz szükség már az állatokra, vajon hagyjuk élni őket? Mennyi disznó, baromfi, marha lesz egyáltalán a Földön? - márha a gépezet motivációja nem változik, és marad a pénz-diktatúra.
Még a topic elején írtam, hogy én a Hamvas Béla-féle vallásfölöttiséget tartom helyes és járható útnak. Hamvas összegyűjtötte az ősi szentkönyveket, lefejtette róluk a vallást, a filozófiát és a tudományt, így eljutott a hagyományig, vagyis azt tartotta meg a szentírásokból, ami mindegyikben közös, s így vált egyetemessé. A Krisna-tudattal próbálkoztam, de én is azt éreztem belőle, hogy a védáknak egyfajta sajátos értelmezése, amely mozgalommá és csoportosulássá alakult át Prabhupáda által. Tartalmilag nekem a mai napig a védák jelentik a legmélyebb filozófiát, azonban gyakorlati szinten én is beleütköztem a Krisna-tudatban sok olyan formalitásba és dogmába, amelyeknél azt éreztem, hogy kissé valóban erőltetett (pl. az indiai külsőségek, formaságok átvétele, ami szerintem Európában semmivel sem viszi közelebb az embert a lelki fejlődéshez, a lényeg nem a külsőségekben van, a krisnások pedig hajlamosak elveszni ezekben a formalitásokban és külsőségekben). Egy ideig lehetséges egy adott vallás kitartó gyakorlása révén fejlődni, de egy idő után visszatartó is lehet, mint a többi vallás is. Ezért a leghitelesebb számomra a Hamvas Béla-féle vallásfölöttiség. A krisnásokat tisztelem, hiszen elég szigorú szabályok között élnek, de magam nem gyakorlom ezt a vallást.
Mint írtam, a dolog helyzet- és körülményfüggő. Egy eszkimonak nincs nagyon választási lehetősége, de neked van... tehát mégcsak azzal sem mentegetőzhetsz, hogy a körülmények áldozata lennél, hiszen nem vagy az, választhatsz.
Miből gondolod, hogy krisnás vagyok? Egyébként nem vagyok az, és eddig sem írtam, hogy az lennék, tehát ne moss össze megint határokat és ne általánosíts. A ne ölj örökérvényű törvény meg mindenre kiterjed, nem kell ahhoz krisnásnak vagy kereszténynek lenni, hogy ezt valaki beláthassa.
Szvsz rajta kivul mindenki eszrevette mar, hogy a vita nem a huseves-vegetarizanizmusrol szol. Egyebkent kivansisagbol megneztem a hazai krisnasok honlapjat, es azok utan nem lep meg Nyugalmas magatartasa. Nekem nagy csalodas volt olvasni, ahogy osszeolloznak nekik tetszo dolgokat az indiai filozofiakbol, gyurnak vmi masszat belole es belemagyaraznak dolgokat. Es nem csak a vegetarianizmusra gondolok, hanem ugy altalaban, az egesz olyan felszinesnek es eroltetettnek tunik, amin sokkal inkabb erzodik az emberi elme munkaja, mint az isteni szelleme.
Vannak kultúrák feletti etikai törvények is, mint pl. a "Ne ölj". A dharma pedig nem olyan valami, ami ma már másképp igaz, mint x évtizeddel, vagy ezer évekkel ezelőtt. Vannak bizonyos alaptörvények. A többi részleteiben persze, hogy eltérhet, de a "ne ölj", az 1000 évvel ezelőtt is "ne ölj" volt, és most is az. Nem a törvény változik, hanem az emberek hozzá-állása a mindenek felett álló törvényhez. Nem a dharma hígul fel és értelmeződik át, hanem az emberek korrupciója akarja saját magához alakítani az abszolútumot. Megfordult a kocka, az ember akarja Istent és az Istenit saját hasonlatosságára és képmására átformálni. A mai emberek zöme már nem az Istenazonosságot keresi, hanem Istentől várja el, hogy hozzájuk kezdjen hasonlítani. Azaz nem felnőni akarnak Istenhez, hanem lealacsonyodást kérnek Istentől.
így van, erről szól az első bekezdésem. Az ember jó esetben erkölcsösen viselkedik, az erkölcs azonban kortól és kultúrától függő dolog. Mást tartottak erkölcsösnek száz vagy ezer éve, mást tartanak erkölcsösnek Szaúd-Arábiában és Hollandiában.
Ezt nem vagy hajlandó megérteni, hogy nincs abszolút erkölcsi törvény, ami mindenek felett áll, és te bárkitől is elvárhatnád hogy betartsa. Vannak olytan szabályok, melyek időtől és tértől függetlenül szinte mindenhol fontosak: a húsevés tilalma nem ilyen.
A kezdetek óta azt hiszed, ez a vita a húsevésről szól. Nem, nem arról. Hanem arról, hogy egy általad fontosnak tartott elvet akarsz abszolút rangra emelni, és ebből a szemszögből ítélkezel.
Ha ebben a világban történtek rossz dolgok, akkor annak nem a húsevés volt a kiváltója, hanem az a fanatikus fafejűség, amit te is képviselsz. "Az én törvényem az abszolút törvény, aki nem tartja be, az hitványabb, alantasabb, erkölcstelenebb, bűnös, hitetlen, stb."
Egyél, amit jónak látsz, és ne ítélkezz senki felett.
S ne feledd, hogy egy eszkimo rákényszerül az állati táplálékra, de egy európai embernek megadatik a lehetőség: választhat. Nincs rákényszerülve a húsra, ott van neki a növényi tápanyag, nem beszélve arról, hogy az élelmiszerek 90-95 százaléka még mindig növényi eredetű, főleg liszt-centrikus hazánkban. Ebből az arányból is kimutatható, hogy a hús mindössze 5-10 százalékos arányban jelenik meg. Természetesen nem a mennyiségről beszélek,( mert sajnos a húsfogyasztás tarthatatlan arányokban van jelen világszerte) hanem az összetételről.
"Az állatok nem erkölcsi kategóriák szerint viselkednek,"
De az ember igen, jó esetben... És felelős az állatokért, felelős a természetért, felelős mindenért.
"Az ember szerencsére mindenevő. Így tud megélni az Északi-sarkkör közelében, illetve Szibériában, szinte kizárólag állati táplálékkal"
Nyilvánvaló, hogy egy eszkimo nem igazán tud választani növényi és állati tápányag között. Azonban egy európai ember tud választani, s legjobb esetben a kisebbik rosszat választja, azaz a növényi táplálékot. A nagyobbik rossz, azaz az állati táplálék ebben a konstellációban a felelősség és a jóindulat szempontjából tarthatatlan.
az etika ember alkotta fogalom. Ebből következően tartalma koronként és kultúránként változó. Vannak olyan elemei, melyek általában mindenhol megtalálhatók, vannak, melyek nem. Az állat leölése élelem céljából ez utóbbiak közé tartozik. A kínzás, a mohóság, a szórakozásból való ölés, pedig jórészt az előbbiekbe.
Az állatok nem erkölcsi kategóriák szerint viselkednek, hanem a természet parancsát követik. Így a ragadozók ragadoznak, a növényevők legelnek, a mindenevők meg mindent esznek.
Az ember szerencsére mindenevő. Így tud megélni az Északi-sarkkör közelében, illetve Szibériában, szinte kizárólag állati táplálékkal (anélkül, hogy erkölcstelen lenne), valamint Indiában is, jórészt növényi eredetű élelemmel. Nem véletlen, hogy a vegetarianizmus elmélete nem az eszkimók között terjedt el, hanem ott, ahol ez kényelmesen megvalósítható. Ahogy a mai divatezoterikusk körében is, akik bioboltról bioboltra járhatnak a különféle magvakért, miközben Jakutszkban rénszarvascupákokat csámcsognak a helyiek.
Tekintettel arra, hogy a topic címe a vegetáriánus-életmódra, s nem a húsevő-életmódra utal, összefoglalnám az eddigi gondolatok alapján a vegetáriánus-életmód alapjait:
- Mi lehet az oka annak, hogy valaki a vegetáriánus megközelítés és hozzá-állás mellett dönt, és lemond a sokak által kedvelt húsról?
- Korrupt és mesterséges világban, civilizációban, társadalomban élünk. Ez már nem a natúra, s az ember alapvetően már régen elveszítette a természettel való közvetlen és egységes kapcsolatát. Mindenki hajt, dolgozik, s a családra való hivatkozás miatt belezuhan a korrupció és a sorba való beállás mókuskerekébe. Az ember a családnál már nem lát tovább, s csupán ezt is jelöli meg szentségként, az élet értelmeként, ennél egyetemesebb életcélt és értelmet már nem lát, legalábbis a többség itt leragad. Karriert építenek, házat építenek, autókat vesznek, dolgoznak, már nem kérdőjeleznek meg tisztátalan és velejéig romlott, kártékony tevékenységeket, dolgokat, amelyeket még munka címszó alatt is emlegetnek, mondván, "családos ember vagyok, be kell állnom a sorba, hogy a családom ne haljon éhen". Innentől kezdve a mókuskerék forog. Ahogy Hamvas Béla írja:
"Aki alkalmazkodik, él, az élet akármilyen koszos, a javakat eléri, ha rossz lelkiismerettel is, a többivel együtt van. Aki nem alkalmazkodik, akár undorból, akár más okból, a közösségből ki van zárva, absztrakt dialógusban, csak, mint ellenfél és vádló. Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja, és végül elveszti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll. Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani. Annak, aki behódol, nincs jó lelkiismerete. Ez biztos. A rossz lelkiismeret elsősorban privát ügy. Az ember kénytelen önmagát lelkiismerete előtt igazolni. Alkalmazkodása mellett érveket kell felhoznia, és önmagát lelkiismerete ellen meg kell védenie. Ha az alkalmazkodás tovább folyik, a lelkiismerettel szemben felvett dialektikus magatartás elmélyül, és az embernek rendszeres védelemre van szüksége. Eleinte elég volt, ha az ember megélhetési kifogásokat támasztott. Később már a családjára kellett hivatkoznia. Végül elkezd úgynevezett világnézetet építeni. Sok esetben vallásos lesz. A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van. Az alkalmazkodó abban a hiszemben van, hogy korrupciója kívülről nem látható. Ezzel szemben tény, hogy legelső dolog, ami rajta észrevehető, éppen a korrupció. Már messziről, már hátulról, már tartásán és lépésén mindenkin holtbiztosan megállapítható még az is, hogy karrierjét hogyan kezdte, meddig jutott el és mire készül."
A gyermek - feltéve, ha a szülei nem szoktatták rá korán a korrupt, sztereotípiáktól hemzsegő mentalitásra - akkor még érzi és őrzi mindazt, amelyet eredeti rendnek és tisztaságnak neveznek az ősi hagyományok, kultúrák. Egy gyermek számára egy disznóölés nem öröm és nem élvezet. A gyermek nem véletlenül sajnálja a disznót, nem véletlenül tekint szét értetlenkdeve maga körül, megdöbbenve szülei furcsa és kiszámíthatatlan viselkedésén, s nem véletlenül zavarodik össze úgy, hogy később rosszabb esetben maga is olyan alkalmazkodóvá válik, mint szülei.
- Miért etikusabb és jobb a növényi tápanyag?
A növényt nem kell elpusztítani, megölni, legyilkolni ahhoz, hogy az ember tápanyaghoz juthasson. A következő évben az adott növény újra termést fog adni. Azonban, ha egy állatot megölünk, az élet szentségét, és jogait sértjük meg e tevékenységgel. Az állat életét veszti, erőszak, kegyetlenség, jogtalanság következik be az ember részéről. Az állat tiltakozik, visít a kés és más gyilkolóeszközök ellen, nem kér belőle, élni akar. Az embernek pedig nincs joga kioltani egy hús-vér-ideg-lélek kombinációt, azaz egy mozgó, hangokat is adó, és nem utolsó sorban a rajta elkövetett erőszak, megvesztegetés és gyilkosság ellen nagyonis tiltakozó élőlényt. Az ember a legnagyobb hibát ott követi el, hogy az élőlényt, az állatokat puszta dolognak, érzékkielégítési eszköznek, tárgynak és tápláléknak nézi, holott adott a növényi tápanyag, nem szükségszerűen indokolt állatokat gyilkolni.
- Sokan jönnek olyan érvekkel, hogy a hús kell a szervezetnek, meg finom, stb...
Az ízlik kategória az ego kategóriája, erről le lehet mondani empátiából.
Albert Einstein: "A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket!"
Albert Einstein: "Az életünket kétféleképpen élhetjük: Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek, Vagy abban, hogy csoda minden."
Pontosan erről van szó a húsevést illetően is. Ha igazán akarjuk és empatikusak vagyunk, és átérezzük az állatok szenvedéseit, kiszolgáltatottságaikat, s ezt tudati szinten is megéljük, az egész szervezetünket képesek leszünk átprogramozni, és egy idő után átáll a szervezet a növényi tápanyagra, a közérzetünk jobb lesz, kikerülnek belőle a hús általi méreganyagok, később pedig húsundorunk is lesz, főleg, ha húsevés előtt eszünkbe is jut, hogy az a tápanyag gyilkosság, erőszak, szenvedés, kín, halálhörgés, félelem által került az asztalunkra. Tehát nincs semmiféle eleve-elrendelés, hogy ilyen test-típus meg olyan test-típus, a dolgok ennél jóval mélyebben gyökereznek, és természetesen alakíthatóak, megváltoztathatóak, ahogyan a karma is. Minden lélekben dől el, a vegetáriánusság, az etika és a nem-ártás is, és a testünk igazodni fog a tudatállapotunkhoz, mert az van kívül, ami belül, és az van belül, ami kívül. Minden mindennel összefügg.
A húsevés kerülése pedig a finomhangolás miatt is fontos, valamint a ragaszkodások felszámolása miatt is. Hiszen ha valaki nem tud lemondani a húsról, az azért van, mert még ragaszkodik hozzá, és ez esetben a nyelve és a gyomra, az ösztönei és az egoja irányítja őt, s nem a lelke.
Minden rezgés is egyben, mindennek van rezgése. A legyilkolt állatok halálfélelmének rezgése benne van a húsban, s ennek elfogyasztása miatt veszi át az ember ezt a halálfélelemmel teli rezgést, vagyis a visszahatást, s e rezgés által alakul ki az emberi szervezetben pl. rákbetegség vagy különböző lelki betegségek.
Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan táplálékot eszünk meg, amit a természettől kapunk, (pl. gyümölcsöt, ami megérés után magától is lepotyog egy fáról), vagy pedig olyan táplálékot eszünk meg, ami erőszak árán kerül hozzánk... A disznó nem adja oda nekünk a testét, menekül a kés elől, tiltakozik, nem kér meg rá, hogy öljük meg és együk meg. Ez logikusan, némi jóérzéssel és empátiával, józan paraszti ésszel is belátható, nem kell hozzá semmilyen vallási vagy metafizikai magyarázat.
A növényi tápanyagot kapjuk a természettől. A hús viszont erőszak árán van, tehát azt nem kapjuk, hanem elvesszük, s itt már óriási minőségi különbségekről van szó, ami nem összetévesztendő.
- Mondják sokan, "nem én ölöm meg az állatot, én csak megeszem..."
Ez igaz, azonban ez is bűnrészesség, olyan, mintha egy bérgyilkost fogadnánk fel - aki ebben az esetben egy hentes, mészáros - s ő végzi el helyettünk a piszkos, alantas, gyilkos munkát, így áthárítjuk rá a felelősséget, azonban ne feledjük el, hogy miattunk is gyilkolják halomra az állatokat, hiszen hozzájárulunk e gyilkos tevékenységhez azzal, hogy fizetünk a husért, megvesszük a húst, és nem utolsó sorban el is fogyasztjuk, azaz hozzájárulásunkkal fenntartjuk ezt az egész korrupt, gyilkos körforgást.
- Próbálják enyhíteni az ölés tényét és körülményeit olyan a magyarázatokkal, hogy pl. bizonyos emberek parasztoktól veszik meg a húst, mondván, az állat szeretetben, jó körülmények között volt tartva.
Itt rögtön bele is ütközünk egy óriási ellentmondásba, és hazugságba. Ugyanis a szeretet és a jól tartás olyan szinten össze van mosva, amit egy intakt lélek azonnal leleplez, pl. egy gyermek, aki megkérdezi szüleitől a disznóölés után: "Anya, engem mikor fogtok levágni? Engem is vakargattok, szeretgettek... a Disznóval is ezt tettétek, mégis leöltétek." Ha szeretünk egy élőlényt, a lehető leglogikusabb és legkonzekvensebb az, hogy életben hagyjuk. A szeretet és a gyilkosság nem fér meg egymás mellett. Ha az ember rámondja, hogy szereti a jószágait, végül mégis megöli őket azért, hogy belakmározzon azok testéből, az természetesen nem szeretet, sőt, a szeretettel legnagyobb ellentétben álló diabolikus zavarodottság. Ez maga az intrikáció netovábbja. Képzeljük csak el, együtt élünk egy emberrel, aki szeretget minket, jól tart, vakargat minket... Majd egy nap levág minket, mert a husunkra fáj a foga. De ő szeret minket, és szeretetből akar minket megenni. Ugye mennyire otromba és aberrált dolog lenne? Pedig ezt teszi az ember a disznóval is.
- Megy a kivételezés, a magyar kultúrában a kutyát, macskát nem eszik meg, de a disznót, tehenet.... igen
Hogy jön az ember ahhoz, hogy Istennek képzelje magát, és jogot kreáljon magának bizonyos állatok legyilkolásához, és bizonyos állatok felemeléséhez? A kivételezés mindig büdös, és mindig egon, hazugságon, önzésen alapul. Azzal, hogy az ember az egyik élőlényt felemeli, kiemeli, azzal a másikat automatikusan lealázza és leminősíti, holott egy disznóból is rendkívül intelligens élőlény kihozható némi törődéssel és odafigyelésseé, és tanítással. Persze, ha az ember csak fogára való dolgot lát bene, akkor a felemelés törvényszerűen nem fog bekövetkezni, mert az egész emberen múlik, ő a felelős...
