félerértés ne essék, ott van a polcon mind a kettő, meg vagy még 25 másik, csak nem tom mivel folytassam... Judas Unchained annyira nekem nem jött be, ezért félek az új trilógiától. Saga of the Seven Sun? Sztem a hatodik rész eléggé kifulladt.
ja, aszittem azért ez a nagy felbuzdulás. Az új Hamiltont olvasta valaki? Lassan végzek a Black Man című Morgannel, és tanakodom, hopgy mi legyen a következő, a Void (Hamilton) vagy a Brasyl (McDonad)?
Ne aggódj, Fusion, természetesen az SC a legjobb RTS (én a TA-t is ismerem, van összehasonlítási alapom...:)
A legjobbak a hangok voltak benne, és hogy visszakanyarodjunk a topichoz: természetesen Infested Kerrigan hangja... az a gyönyörű, vészjósló, visszafojtott indulattal és bármikor kirobbanni kész, gyilkos dühvel telített hang, muhaha, muhaha:
"Hmm..."
"Yes!"
"What is it now?!"
"Alright!!"
Belelapoztam különben a könyvbe is, hát az első fejezet tényleg elég gyíknak tűnik, még a Tűzkeresztséghez képest is, pedig azt se nevezném éppen az irodalom csúcspontjának...
(Na persze, ha Sky művével hasonlítjuk össze őket, akkor ott vannak a topon... minden csak viszonyítás kérdése...:)
Szerintem ezek azért inkább csak tisztességes iparosmunkák rókabőr stílusban, ráadásul az időrenddel illetve a regények közötti időbeli átfedésekkel is vannak apróbb-nagyobb problémák. Az Ámokfutás (Tracy Hickman, itthon harmadikként jelent meg asszem) legalább kellemesen sötét hangulatú, kicsit agyonvágós véggel, olyan igazi Brood Wars intro stílusa van.
De valszeg leginkább azok tudják értékelni ezeket, akik anno StarCraftoztak; ami nálam a mai napig toronymagasan vezeti az RTS játékok listáját single/campaign módban, csak a W40k tudta valamennyire megszorongatni (leginkább a szintén elég sötét hangulat miatt). (Az SC II meg... Bleh... Amit eddig láttam, az alapján kb. egy vacak Warcraft klónt csináltak belőle, a hozzá tartozó gyermeteg "Fisher Price" grafikával. Kár érte.)
Aaron Rosenberg: A pengék királynője (Starcraft-könyvek)
"Raynort lidérces víziók kezdik gyötörni egy felperzselt, halott világról, melyet rettentő, idegen lények laknak. S ahogy az álmok egyre gyakoribbak, lassan ráébred, hogy egy kétségbeesett telepatikus üzenetet lát. Mivel egyre biztosabb benne, hogy a nő, akit szeretett még mindig él, mentőakciót szervez a megmentésére. De a Char bolygó füstölgő felszíne alatt nem őt találják meg, hanem egy idegen s ugyanakkor mégis ismerős alak kel új életre. Egy lény, akit végtelen kegyetlenség és bosszú vezet… Ő a Pengék Királynője."
Muhaha...
Még nem olvastam, a sorozatból is csak a legelsőt (Grubb: Tűzkeresztség - ami az alapjáték terran hadjáratának lényegében szolgai utánközlése) de ugye mindkét könyv hatalmas fórral indul, mert minden idők legjobb női számítógépes-játék karaktere figyel a címlapján, Sarah (Infested) Kerrigen, a Pengék királynője, muhaha...
Hm, ha valakit esetleg érdekelne: minden idők második legjobb női számítógépes-játék karaktere: Mona Sax (Max Payne 1, 2).
Igazán örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik, de jobban örülnék, ha a történettel kapcsolatos hozzászólások érkeznánek, mégpedig az új topicba. (Mivel én vagyok "Skynet", logikus, hogy az általam írt könyvek a "Skynet Könyvek".)
Dohi, Sixx69: Az enterre én is gondoltam, sőt, kezdetben le is nyomtam, ennek ellenére a szövegben ennek nem volt nyoma.
Farkzoli: Kösz a tördelési ötleteket, talán legközelebb :) A borítón szerepel a szerző neve, méghozzá két helyen: egyrészt a lap tetején, másrészt a lap alján, a sorozat nevében (Skynet Könyvek).
Szia Skynet! Átfutottam az előbb, mi is ez a nagy anyázás, és belenyálaztam a könyvedbe. A regényt esztétikailag nem cincálnám, vannak erre avatott topiklakók, úgy látom :-)) Adnék én is 1-2 ötletet a tagoláshoz:
Lényeges lenne a megfelelő helyeken külön kezelni az Enter és Shitf+Enter billentyűket. Mert ugye mindkettő megfelel az írógép Új sor+Kocsi vissza funkciónak, de az Enter új bekezdést is nyit, ami a Word esetén egy logikai fogalom is, több formázást bekezdésenként értelmez. A Shitf+Enter pedig nem kezd új bekezdést, csak töri a sort. Így pedig el lehetne követni a szemnek oly kellemes bekezdésvégi/eleji soremelést, ami nagyban segíti a szöveg vizuális átlátását (értelmes ez a kifejezés egyáltalán?? :-)). Így lesznek a szemnek kapaszkodói, meg a szerző is kifejezheti az eszmei tagolásokat. És ez a könyv megírása után 3 gombnyomásba kerül. A közzétett részletben ennek nyoma sincs. Betűk: véleményem szerint nyomtatásba talpas betű a jó, pl. Times, képernyőre kell a talpatlan, ahogy itt valaki ki is fejtette. Én pl, ha néha könyvet nyomtatok magamnak, akor az A4-es lapra Times, 12 pontos betűvel érzem kellemesnek, de ez a monitoron is ellenőrizhető. Indokolatlanul soknak érzem a sorközt is, egymásra lapátolt betűhalmaznak néz így ki. Nem vájtam magam bele, hogy ezeket végül is Te, vagy a nyomda csinálta így , de azért leírtam. Azon is lehetne nyáladzani, hogy a borítón miért nem szerepel a szerző neve, én még az álneves cuccokra is különösen haragszom, nem is veszek meg ilyet.
