Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nagyon jó, biztos lesznek feltérképezetlen részek vagy újdonságok. Menni kell és látni. Magamnak is ezt mondom. Havonta kapom a google-tól, hogy előző hónapban hol jártam és ebből mennyi volt az új hely, a vírus miatt ez az elmúlt egy évben jelentősen visszaesett, de azért így is sikerült. Pl a lentebbi mezőkövesdi látogatás :)
Tegnap láttam a Copperfield Dávid új filmváltozatát, és azóta gondolkodom azon, tetszett-e vagy sem.
Előrebocsátom, hogy azok, akik olvasták már a könyvet, előnyben vannak, mert elég sok nevet fogok megemlíteni.
Az rendben, hogy a történetet kissé lerövidítették, elvégre a teljes művet legföljebb sorozatban lehetne átültetni.
Az is, hogy időnként egy ici-picit eltorzították a jellemeket, elvégre mindenki másként képzeli el a hősöket, én nem pontosan így.
Elismerem, a jelmezek korabeliek, az angol vidék idilli, a londoni környezet szurtos és nyomasztó.
Most elnézést kérek az angolosoktól, de amikor a könyvet olvastam (ifjúsági kiadás volt) a keresztneveket magyaros formában írták, ez rögződött bennem, és így is fogom írni.
Jönnek a fenntartásim. Tudom, egy begyöpösödött fejű konzervatív vagyok, ráadásul még szeretek is az lenne, talán ezért furcsállom, az alábbiakat.
Dávid, a szem és hajszínéből ítélve indiai.
Ham néger, a ugyanúgy, ahogy Ágnes, a későbbi második feleség is. Az apja viszont kínai.
Szerencsére Steerforth fehér, viszont az anyja fekete, a diáktársai jó része is.
Ami kis Emmát illeti, nem látok benne annyi vonzerőt, hogy egy ficsúr a figyelmére méltassa, még ha csak rövid időre is. Durva a keze, halat belez, és feltehetően folyton halszaga is van.
Dóra azért szőke hajú, kékszemű, és kellőképpen gyerekes.
Betsy, a nagynéni is különc, mint oly sok Dickens-hős. Szerintem a legjobb alakítást a hóbortos Dick úr nyújtotta.
Micawber urat sosem tartottam aranyszívúnek, itt még kevésbé, potyás a kis drága.
Viszont elismerem, hogy Uriah Heep kellőképpen undok, alázatos (vagy azt színleli) és ahogy mostanában mondják, passzív-agresszív.
Szegény Dávid meg bigámista gyanúba keveredik, mert sosem említik, hogy az első felsége meghalt.
Na jó, elég a leszólásból, hiszen ha ennyit gondolkodtam rajta, nem is lehet az olyan rossz! Ráadásul erős késztetést érzek, hogy elővegyem a könyvet, és legalábbis belelapozzak.
Azt hiszem Mezőkövesd bőven megfér itt. A maga csodálatos népi művészetével. Mondhatom, majd' véletlen keveredtünk a városba, de ha már így adódott, nem szerettük volna kihagyni. Gyorsan megtudtuk, hogy a Hadas városrész a szíve lelke a hagyományőrző kultúrának, ahol a 150-200 éves apró házakban ma is élnek, illetve folyik az alkotó munka. Betudtunk menni a mézeskalács készítőbe, a bútorfestőbe, a tűzzománcos és a fazekasházba. Egy élő skanzen az a néhány utcából álló rész. Egyetlen és nagyon csúnya szépséghibája, hogy az úthálózat felújításakor a felső vezetékeket nem tették föld alá. Ez kicsit levesz a látványból, ám amúgy egy igazi idő utazás. Lehet enni és inni is a környéken.
A házak nádfedelesek, néhányon éppen cserélték, apró ablakokkal, vastag vályogfalakkal.
Tegnap este véletlenül kötöttem ki egy német tévéfilmnél, ami az Izland: Jégszívek címet viselte. Az első harmadát nem láttam, de elég könnyű volt eligazodni a cselekményen. Viszont amiért ottragadtam, az maga Izland. Csodaszép! Boldogan elnézegetem, amennyiszer csak lehet. Jó lenne egyszer megnézni, de ennek kicsi a valószínűsége. Így tehát beérem ennyivel, legalább láthatok belőle valamit.
A film vége jó néhány kérdést tisztázatlanul hagyott, de lehet, hogy csak én vagyok túlzottan akkurátus.
Gondolom, dísztárgy, de az is lehet, hogy néhányan tényleg gyerekringatásra tartják.
Vagy öt éve, a Mesterségek Ünnepén láttam egy teknővájót, és az egyik kiállított munkája három darab, pontosan egymásba illő teknő volt. Csodásan festett, de gondolom, nem sok praktikus hasznát vehette az esetleges vásárlója.
Ebben dolgozták fel a húst, disznóvágás után, meg a kolbászt ebben készítették elő. Valaha biztos mostak is benne, de azt láttam, hogy van aki pont a disznóra vette, újonnan.
Zsíros bödön van nekem is, kisebb, több is, muskátlit ültetek bele, szeretem az ilyen kincskereséseket, de már annyi van otthon, hogy most idén elő sem vettem az összest.
Azt hiszem, némi csalódást okozok, mert a szombat délelőtti programom ismét a budai zsibvásár volt. Igaz, olyan nagyon nagy választék sem állt rendelkezésemre.
Az is igaz, hogy mindig van valami újdonság és meglepő dolgokat láthatok itt.
Eddig még nem találkoztam ennyi árussal és ennyi nézelődővel sem. Mi több, nem kis meglepetésemre öt biztonsági őrrel is. Nem mondhatok rosszat róluk, javarészt ők is sétáltak és nézegettek, mi több, ketten udvariasan köszöntek a bejövőknek. Lehet, hogy a maszkviselést ellenőrizték.
Egyhangú lenne, ha mindent megpróbálnék felsorolni, nem is tudnám, ezért csak néhány érdekességet írok le.
Például meglepődtem, mert három különböző helyen négy zsírosbödönt láttam! Nekem is van, csak éppen szánalmas állapotban, ezek viszont hibátlanok voltak, még a zománc sem pattogzott le róluk.
Viszont a vájdlingom igenis szebb! Mind a kicsi, mind a közepes.
Aztán még egy belülről zománcozott vödröt is láttam, emlékeim szerint ezt a kifejt tej összegyűjtésére használták, ez is hibátlan volt.
Ami igazán megtetszett, az egy kályhaellenző, fekete alapon fehér mintás, ez is zománcozott, és szép. Tetszeni tetszett, de mihez kezdjek vele?
Fura dolog, de tangóharmonikából is kettőt láttam, Az egyik kicsike volt és viseltes, a másik profi kinézetelű, de még az előzőnél is viseltesebb.
Jó néhány rémes nipp, bár hiányoltam a fogfájós kiskutyát!
Két hintaszék, két különböző árusnál, de nagyon hasonlítottak egymásra.
Szintén két konyhai kiöntő, ezek sem voltak valami szépek. Vintage célra viszont nagyon ajánlottak.
Teknőből is kettő volt (mármint fateknőből) és mert elég sekélyek voltak, gyanítom, hogy ezeket kenyérdagasztásra használhatták.
Volt aprócska, zománcozott gyerekfürdőkád is. Ezen már leeresztő csap is volt.
Ami meglepett, az volt, hogy nagy csomó palántát is árultak, szép virágok, lelkiismeretes és jól képzett eladó. Hallottam, amint lebeszélt valakit egy olyan virágról, ami szerinte nem illett a kertjébe, és ajánlott egy másikat.
Nem, az sem volt drágább
Paradicsompalánták nagy számmal, de ezek sajna nem balkonparadicsomok voltak. A látvány egy kis előkészület volt számomra a jövő heti kertészeti kiállításra.
Ahogy tavaly, idén is árultak epret, de kissé sápadtak voltak, ezért nem volt nehéz ellenállnom a vásárlási ingernek.
Végül megosztom az örömhírt: igaz, csak előjegyzéses alapon, de kinyitnak a könyvtárak! Hurrá, hurrá, és megint hurrá!
Azt hiszem, nem valami szenzációs, de annál kedvesebb dologról fogok írni. A nyugdíjasklubbal együtt elmentünk a csepeli Duna-partra, egy jót sétálni. Az idő kedvező volt, ki is élveztük! Ami számomra meglepő volt, nem is kicsit, hogy láttunk néhány teknőst, akik békésen napoztak néhány fatörzsön. Eleinte azt hittem, valami göcs a fán, de figyelmesebb szemlélődés után rájöttem, hogy ezek bizony teknősök, akik szintén a napsütést élvezik! Meg kell adni, ideális fotóznivalók voltak, hiszen eszükbe sem jutott elmozdulni!
Tudom, ez csak apróság, de számomra kedves apróság.
Kihagyni? Kb végtelen a sor, ám én most arra rendezkedtem be, hogy azzal foglalkozom, amire van lehetőség, így agyilag is ezt sulykoltam magamnak; egy dolgot nem tudok pótolni, az idős szüleimmel való találkozásokat. A többi meg csak visszajön majd, összességében sikerült megőrizni az optimizmust.
Hát igen, végig sem merem gondolni, mi mindent kellett kihagynom. Kutya-macska-kisállat-növény-ásvány kiállatás, éjszakék (múzeumok, színházak, olvasás) a többit nem is sorolom.
Nem tudom, lesz-e enyhítés, de szinte biztos, hogy a múzeumok és a könyvtárak kimaradnak a listából.Pedig már nagoyn hiányoznak! Időnként még a mozik is.
Ez a mostani időkben egy kifejezetten irigylésre méltó program :) Mennék már én is kutászkodni, még ha semmit sem veszek. Épp a hétvégén néztem, hogy hamarosan pakolom ki a kertbe az eltéliesített cuccokat, és már így is sok mindent hordtam össze, de megválni egyik kacattól sem kívánok, mert csupa érték mind...legalábbis nekem :)
Múltkorában beszélgettünk arról, hogy a valaha volt fiatal népszerű titánoknak, mára megőszült idős színészeknek nagyszerű öröm játékok jutnak, mint pl A magas ősz férfi társat keres. Attól persze szigorúan eltekintve, hogy Pierre Richard és a titán fogalma nehezen fér meg együtt.
Nagyon életszerű és mai témákat tesz az asztalra és itt nem egy csetlő botló embert alakít, hanem egy olyan megkeseredett, zsörtösködő alakot, akiben még bőven vannak érzelmi tartalékok, humor, sok banális helyzet teremtődik és én ezt a javára írom a filmnek, mert hát az élet is tele van hasonlókkal.
Véletlenül találtam egy tévéműsort, amiben Bródy Verát, a neves bábtervezőt és készítőt mutatták be. Ő tervezte a Mazsola sorozat bábjait. No meg sok egyebet. Megnyerő egyéniség, érdekes dolgokat mondott el a szakmáról. Szerencsére a bábjait is megmutatták, illetve ezek egy részét. Fura dolgot vettem észre: az emberi alakoknak rendszerint nincs szája! Olyan is van, hogy még orra sem, a szeme viszont nagy és kifejező, a szempillája dús, főleg a nőknél.
A Szentivánéji álom bábváltozatába a mesterembereknek viszont legalább szép nagy, lógó bajsza volt, úgyhogy ez a hiány nem volt annyira érzékelhető. Az Oberon-Titánia kettős láttán rögtön a szitakötők jutottak eszembe. Ezt nem sértésnek szánom, hiszen ezek csodaszép élőlények!
Nekem nagyon úgy tűnt, hogy az állatfigurák kifejezőbbek, de lehet, hogy csak képzeltem.
Az egyik bábot elnézve, rájöttem, hogy ő alighanem Argirus királyfi. Majd arra is, hogy én ezt már láttam, igaz, sok-sok évvel ezelőtt, és akkor nagyon tetszett! Egyáltalán, ha ennyi év távolából még emlékszem rá, akkor nem lehetett rossz.
Arra is emlékszem, hogy voltam felnőtt bábelőadáson is, annak is vagy negyvenöt éve. Az is tetszett, csak nem nagyon emlékeztem rá. Mintha Gyárfás Miklós novellája alapján készült volna a történetek egyike.
Mindenesetre kedvem támadt bábszínházat nézni, bár ez most nem nagyon kivitelezhető.
Múlt hét szombaton megint a zsibvásáron jártam. Nem akarok sokat írni róla, mert a téma kezd kissé egyhangú lenni. Viszont belátható, hogy mostanság nem túl sok lehetőség van.
Szép, hosszú séta és szemlélődés következett. Mindig van valami érdekesség, amit el lehet nézegetni.
Például olyan készletet láttam, ami általában az angol filmekben szerepel, a kandalló előtt, egy állványon. Sárgarézből készült, és ráfért volna egy gondos, inas általi tisztítás. Ezzel együtt jól festett.
A másik asztalon ámulva láttam egy-két rozsdás ásót, el nem tudtam képzelni, mit keres ez itt. Aztán észrevettem mellette néhány kézigránáthüvelyt (remélem, így hívják) és rájöttem, hogy ezek háborús emlékek. Nem kértem belőle!
Annál jobban tetszettek a kiállított apróságok. Azt kissé sajnálom, hogy nem vettem meg egy morzsaseprűt, pedig már-már megtettem.
Viszont ami szeretnék megemlíteni, azt a ponyvára kitett könyveknél láttam meg: egy Petőfi-kötete. Ez nem lenne túl meglepő, de kínai nyelvű volt. Nem, nem értettem meg a címet, de az arcképet nem lehetett félreérteni.
Érdekes, hogy ha sor kerül a könyvtárlátogatásra, mindig úgy érzem magma, mintha valami tiltott dolgot tennék, még körbe is nézek, látja-e valaki. Az egész utca, csak éppen nem érdekel senkit.
Remélem, ez a közeljövőben is megmarad, (mármint a könyvtárlátogatás) bár sosem lehet tudni.
Bár ingyenesnek írja, a linken meg kell adni egy kuponkódot (a Beszélgetések alatt adja meg), amivel regisztráció után 20% kedvezményt ad az 1490 Ft-os árból. Én még csak a regisztrációig jutottam el...
Nekem könnyebb dolgom volt, már láttam a moziban így jobban odafigyelhettem a részletekre.
Visszagondolva, enyhe kételyeim vannak arról, hogy a futbalcsapatban, mi ráadásul koedukált volt, szerepelt-e egyáltalán tizenegy játékos! Efelől az ellenfél esetében sem vagyok biztos.
Azt hiszem, módosítom véleményemet :) olyan részeket említesz, amire én is felkaptam a fejem, de nem álltam meg itt ezeknél, pedig hangsúlyosak voltak Britt M életében, meg amúgy is.
Az mondjuk, hogy nem csapot patáliát, valahogy a helyzete is hozta, negyven évig teljes kiszolgáltatottságban élt, ám ennek ellenére mégis mert lelépni és újba belevágni, 63 évesen (szentséges ég, nem tudom én képes lennék-e rá, ugye hogy ugye).
Azt hiszem, nekem az érzelmek hiányoztak ebből a nőből.
A nagyobb gond az volt, hogy vasárnap néztem meg, egy nagyon sűrű és mozgalmas nap után és nem tudtam ráhangolódni erre a csendes lassú víz partot mos filmre.
