A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Már hogyan lehetne előttem? Honnan lennének ilyen könyveim, hiszen még középiskolába sem jártam. Csak nem találtam el fejből?
"Szó sincs benne arról, hogy a relativitáselmélet hülyeség volna. És a másik könyvben sincs..."
Minden könyvben erről van szó, csak te nem veszed észre. Mert nyíltan nem írhatta le, hogy hülyeség, ezért úgy fogalmazta meg, hogy csak az értse meg, aki tudja miről van szó. (Olyan misztérium ez...)
Ne játszd a fejedet macskajancsi, ott van előtted a könyv.
Akkor most mondd meg, hogy a 79.-oldalon melyik képlet hibás?
És nem mondd, hogy ez lényegtelen!
Mert te az egész könyv alapvetését illetően is hazudtál. Szó sincs benne arról, hogy a relativitáselmélet hülyeség volna. És a másik könyvben sincs, meg Jánossy egyik publikációjában se.
Kizárt. A jövő fizikájában nem lesz több hiba, mint a maiban. Továbbá valószínűleg még kevésbé fogod érteni, mint a mait. Álmodozhatsz általános iskola szintű fizikáról, de sajnos 4-500 évvel később születtél ehhez. Így jártál, fogadd el! A jövő fizikája továbbá nem lesz egy olyan fizika, amit esetleg még értenél. :-)
" ...én már akkor olvastam a "Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján" c. könyvét, meg egy bizonyos Elek Tibor nevű marxista filozófussal közösen írt "A relativitáselmélet filozófiai problémái" címűt..."
A nyakamat tenném rá, hogy nem olvastad egyiket sem. Legfeljebb ha messziről láttad, vagy esetleg belelapoztál. De olvasni azt nem.
A jövő fizikájában nem lesznek paradoxonok. Nem lesznek lassabban öregedő űrhajósok. Nem lesz időutazás, nem lesznek féreglyukak, feketelyukak, fehérlyukak, sem semmiféle színű lyukak. Nem lesz téridő, sem egyenes, sem görbe.
Viszont lesz fénysebesség feletti utazás. Újra lesz gravitációs erő és gravitációs mező. A fény újra hullám lesz, csak nem folyamatos, hanem szakaszos.
"Jánossy fiatal korától hülyeségnek tartotta a relativitáselméletet."
Nem igaz!
Veled szemben nekem személyes tapasztalatom van Jánossy Lajos relativitáselméleti előadásairól az ELTE-n, 1975-76-ból.Szó sem esett ott arról, hogy hülyeségnek tartja. Az előadásai szakmailag teljesen korrektek voltak, de én már akkor olvastam a "Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján" c. könyvét, meg egy bizonyos Elek Tibor nevű marxista filozófussal közösen írt "A relativitáselmélet filozófiai problémái" címűt, s ezekből látszott már, hogy néha igencsak megbicsaklik a gondolkodásának koherenciája. De még ezekben is mindvégig helyesnek tartja a relativitáselmélet összes számszerű állítását, csak próbál hozzájuk valami materialistábbnak vélt interpretációkat költeni. Az általad idézett szövegrészek, meg az én tegnapi idéztem is ezt az igyekezetét mutatták.
"Jánossy-ban a kételyek egészen fiatal korában érlelődtek meg. Az angliai tartózkodása idején, amikor tanította is a relativitáselméletet. Ekkor még 35 éves sem volt."
A valóság ezzel szemben az...
A valóság az, hogy hazudsz, mint a vízfolyás.
Jánossy saját könyvében leírta, hogy a kételyek az angliai tartózkodása alatt támadtak benne. Amikor még egész fiatal volt.
Te azt akarod behazudni, hogy amikor ellenezte a relativitáselméletet, akkor már szenilis vénember volt. Ez óriási hazugság. Jánossy fiatal korától hülyeségnek tartotta a relativitáselméletet.
Ez a könyve mottója, ami jól mutatja a véleményét a relativitáselméletről:
"Olyan misztérium ez, melyet
Nem érthet csak a jámbor,
Aki megszökött az ész
És értelem birodalmából."
Ez egyszerűbben azt jelenti (ha esetleg nem értenéd), hogy a relativitáselméletben csak a tudatlan észnélküli jámbor emberek emberek hisznek.
Számodra ezt elmagyarázni falra hányt borsó. Sokan elmagyarázták már neked, de nem érted, nincsenek meg a hozzá szükséges előismereteid, és absztrakciós képességed.
Menj inkább születésnapozni, vagy egeret fogni, macskajancsi!
"Jánossy-ban a kételyek egészen fiatal korában érlelődtek meg. Az angliai tartózkodása idején, amikor tanította is a relativitáselméletet. Ekkor még 35 éves sem volt."
A valóság ezzel szemben az, hogy minden publikációjában hangsúlyozta, hogy a relativitáselmélet saját külön bejáratú értelmezései mindig pontosan ugyanazokra a számszerű eredményekre vezetnek, mint az elfogadott értelmezések. Ezek érvényességét soha nem kérdőjelezte meg, például az ikerparadoxonét se. Csak öreg korára néha kicsit belegabalyodott abba az igyekezetbe, hogy valami elég marxista szöveget szüljön köréjük.
"Jánossy okos ember volt, de öregedésével azért lassanként bizonytalanná vált az önkontrollja."
Úgy látom, hogy te is idős lehetsz már, mert a szellemi képességeid igencsak hanyatlásnak indultak.
Vagy megint nem tudod, hogy miről beszélsz.
Jánossy-ban a kételyek egészen fiatal korában érlelődtek meg. Az angliai tartózkodása idején, amikor tanította is a relativitáselméletet. Ekkor még 35 éves sem volt.
Egyszóval butaságokat beszélsz, ahogyan eddig is megszokhattam tőled.
Az ikerparadoxon pedig nem Jánossy leírása miatt zavaros, hanem eredetileg egy nagy baromság, amelyet senki soha nem tudott értelmesen elmagyarázni. Még Einstein sem. Max Born egyenesen csodának nevezte.
Jánossy témájában pedig nem ártana alaposabban felkészülnöd, mert a felületes tudás rosszabb, mintha egyáltalán semmit sem mondanál róla.
Jánossy okos ember volt, de öregedésével azért lassanként bizonytalanná vált az önkontrollja. A hetvenes évek közepén még szakmailag teljesen korrekt előadásokat tartott az ELTE-n, ugyanakkor 1971-ben megjelent az Akadémiai Kiadónál egy angol nyelvű könyve a relativitáselméletről, amit 1973-ban kiadtak magyarul is: "Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján", amiben már furcsa dilettáns fejtegetések is előfordulnak. Itt most csak egyet mutatnék, az ikerparadoxonról szóló fejezetből, amiről még a laikus is érzi, hogy a szerzőnek olykor ijesztően megbillen a gondolkodása:
"Ilyen alapon feltételezhetjük, hogy az űrhajóban elhelyezett emberekben a sebességváltozás folytán valóban lelassulnak az összes folyamatok: az ideg- és az izomműködések, a szív ritmusa. Ugyancsak lelassul az oxigén felhasználásának az üteme, éppen úgy, mint az összes, a testben lefolyó kémiai folyamatok. Egy ilyen 'kábult' állapotban elképzelhető, hogy az egész szervezet a normálisnál lassabban öregszik. Emlékeztethetünk arra, hogy bizonyos baktériumok belső tevékenysége rendkívüli mértékben lelassul, ha lehűtjük őket, és újra történő felmelegítés esetén aktivitásuk újra normális ütemben megkezdődik. Ezek a baktériumok nem öregednek azon idő alatt, amelyben hőmérsékletük alacsony. Az ikerparadoxont tehát úgy értelmezhetjük, hogy az utazás időtartalma alatt az ikertestvér szervezete a külső beavatkozások folytán lassabbanfejlődik."
Szóval Jánossy időskori kételyei (nem csak a relativitással, hanem a kvantumfizikával kapcsolatosak is) már ebből a nem penge éles időszakából származnak, amikor néha bizarr módon meg-megcsúszott az elmeműködése. Aztán 1978-ban, 66 éves korában meg is halt. Vannak emberek, akiken feltűnően hamar kifog az idő.
Jánossy jó példa arra, hogy amikor a politika betolakszik a tudományba, akkor abból semmi jó nem sül ki.
Említettem, hogy Jánossy Lajos mögött Lukács György, a rettegett Rákosi rendszer kommunista főideológusa állt. Ugyanis ő volt a nevelőapja Jánossynak. Lajos még kisgyerek volt, amikor az édesapja (Jánosi Imre, matematikus és csillagász) meghalt, és az anyja éppen Lukács-csal állt össze. Lukács a bosevik tanácsköztársaság idején népbiztos volt, és a bukás után 1919-ben emigrálniuk kellett. Így Lajos Bécsben majd Berlinben végezte az iskoláit. Később Németországban, Angliában és Írországban dolgozott. Amikor az 50-es években hazatért Írországból, az anyja és nevelőapja is hazajött Moszkvából. Lukács-csal való kapcsolata előnyt jelentett neki a Rákosi rendszerben, mert sokkal jobb lehetőségei voltak, mint más földi halandónak. Szabadon kísérletezhetett, utazhatott, publikálhatott szaklapokban és könyvekben. Így nyilvánosságra hozhatta szakmai kételyeit a relativitáselmélettel és az egész relativizmussal szemben.
Furcsa módon azonban hátrányt is jelentett neki a kommunista ideológia. A kommunisták érdekes módon viszonyultak Einsteinhez. A relativitáselmélet megjelenése után Lenin objektív idealistának kiáltotta ki Einsteint (ami igaz is volt), és ezért a szovjetek elutasították a relativitást. Azonban a 40-es években óriási fordulat következett be. Más szovjet tudósok kerültek előtérbe, akik hirtelen materialistává nyilvánították a relativitáselméletet és ez lett a kötelezően követendő álláspont a többi kommunista ország számára is.
Csakhogy Jánossyban éppen ekkorára érlelődtek meg azok a kételyek, amik a kritikáját kiváltották. Szakmai oldalról nem tudta elfogadni Einstein zavaros elméletét, de ideológiailag kötelező lett volna neki magasztalni Einsteint. Ez a tudathasadásos állapot kihatott egész életére és munkájára. Csak visszafogottan merte megfogalmazni kritikáját Einsteinnel szemben, ezt a burkolt beszédet azonban csak nagyon kevesen értették meg.
Mindez közrejátszik abban, hogy ma sem ismerik eléggé a relativitáselmélet problémáit. Jánossy-t nem tanítják az egyetemeken, pedig sokkal tisztábban látnának a diákok (is).
Inkább menjél be az alkotószobádba, és alkoss valami hozzád illő laposat. Olyat, amilyet a tehenek szoktak. Aztán az eredmény felett elgondolkozhatsz, hogy tényleg lapos-e a Föld.
De hagyjuk magunk mögött Einsteint. Az ő története már csak arra jó, hogy tanuljunk belőle és ne kövessük el ugyanazokat a hibákat.
Ott tartottunk, hogy az Einstein által száműzött fényközegnek mégiscsak léteznie kell, de ez nem lehet a klasszikus fizika étere. Ezt már Einstein is tudta. De rájöttek mások is. Ilyen volt Magyarországon Jánossy Lajos, aki tökéletesen ismerte Einstein elméletének mind fizikai mind pedig filozófiai problémáit. És mivel Lukács György, a rettegett Rákosi rendszer kommunista főideológusa állt mögötte, el is tudta mondani kételyeit.
Jánossy a fényközeg (új éter) felkutatásában néhány lépéssel előrébb jutott Einsteinnél, és tulajdonképpen meg is találta a helyes megoldást. De annyira idegennek tűnt neki, hogy ő maga is visszariadt tőle, és nem merte végigvinni a felismeréséből fakadó gondolatmenetet.
