Az a sok én nem kellene bele, odagondoljuk anélkül is, mellesleg a másodikban egy férfi sose lehet biztos:))). BTW ugye azért neki is lehet majd véleménye a dologról?:) Tegnap egyébként is megmondtam a tutit, aki nem értett belőle...
Mutassad kérlek a végzetes kimenetelű otthonszülések statisztikáját, és akkor talán respekt lesz!
"Neked nem is kell majd szülni, se otthon, se kórházban:)"
Igen, csak annyiban azért érint, hogy az én feleségemről, és én gyerekemről van szó.
" Beszégethetnénk mondjuk a prosztatamegnaggyobbodás alternatív terápiás lehetőségeiről"
A prosztatamegnagyobbodásba nem lehet belehalni.
"beleértve persze az idejekorán történő eltávolítás lehetőségét is, pro- és természetesen kontra!"
Preventív céllal nem távolítják el.
(bár az USA-ban voltak nők, akik az emlőráktól való félelmükben levetették a mellüket: ez is bizonyítja, hogy az emberi butaság határtalan..)
De nem egészen értem, hol van a párhuzam a kórházban szülés vs. otthon szülés kérdéssel: itt csak arról volt szó, hogy azért célszerű kórházban szülni, mert bármilyen (akár a kismama, akár az ójszülött életét veszélyeztető) komplikáció esetén ott lehet a leggyorsabban, és legszakszerűbben beavatkozni.
(feltéve, ha nincs otthon jól felszerelt műtőd, és szakembergárdád..)
Neked nem is kell majd szülni, se otthon, se kórházban:). Beszégethetnénk mondjuk a prosztatamegnaggyobbodás alternatív terápiás lehetőségeiről, beleértve persze az idejekorán történő eltávolítás lehetőségét is, pro- és természetesen kontra!
Itt, Peti, ugyanaz a probléma, mint az 'adjunk-e a gyereknek húst, ha én nem eszem' esetben. 2 szemléletmód ütközik: aki a saját szempontjait tartja igazán szem előtt (fújj kórház, fújj dokik, fújj beavatkozás), és aki kizárólag a gyerek biztonságát, egészségét nézi. De a választás szabad. Mint mindenben.
Én is megismétlem: ki mondta, hogy nem dönthetik el?? Ha pedig sokrétűbbek az ismereteid, akkor pláne nem értem, miért hoztad fel példának a családod, mikor a genetikának ehhez nem sok köze van. Én amit tudok, azt a gyakorlatból tudom elsősorban és csak nagyon mellékesen a tankönyvekből. És ez alatt sajnos a komplikációkra vonatkozó ismereteimet is értem, az én családomban ugyanis kedves népszokás. :(
Mint tudjuk a kórházak sem az ideális körülményeket testesítik meg, ha így volna, nem lenne létjogosultsága egyéb alternatíváknak. Az egypercen múló életekről pedig (elméletben) kevésbé humánus beállítottságot képviselek.
Valószínűleg sokrétübbek az ismereteim ezen a téren, úgyhogy felesleges volna. Megismétlem, utoljára! Felnőtt emberekről beszélünk, akiknek legyen már joga eldönteni, hogy mit szeretnének választani a lehetőségek közül. Ismerjék a kockázatokat, és ez alapján mérlegelve dönthessenek, a saját szájízük szerint, és ne azért mert én bevállanám, te meg mondjuk nem. Egyébként nem hiszem, hogy pillanatnyilag tömeges volna az otthonszülők száma, és azt sem hiszem, hogy az először szülők között volna a legelterjedtebb.
Bocsánat, de ki mondta, hogy nem döntheti mindenki el? Mi csak a veszélyre hívjuk fel a figyelmet. Mások példájából (XY szülése) pedig nem muszáj tanulni, csak célszerű. De ha nem, hát nem, meg lehet szívni személyesen is nyugodtan, senki nem tilthatja meg.
Azul, most én magyarázzam el neked, hogy a farfekvés, köldökzsinórtekeredés, toxémiára való hajlam (akár látensen is), stb., NEM örökletes dolog? Attól, hogy a családodban soha, sehol, semmi, attól még veled nyugodtan előferdülhet.
Itt van pl. a toxémia. Kialakulásának okai máig ismeretlenek, de az biztos, hogy korfüggő. 30 felett hatványozottan nagyobb rá az esély. És hányan szültek a családodban 30 felett? (Merthogy ez csak mostanában lett divat, egy generációval korábban kifejezetten ciki volt 30 felett szülni.)
Tudod ezek érvek Zorronak, vagy esetleg Tominak, de az én torkomon nem nyomod le:). Természetesen az otthonszülés csak egy ideális világban lehet tökéletes választás, mint ahogy ez sajnos a kórházakról is elmondható. Még mielőtt itt a nagy érzelmektől, és álhumánumtól vezetve megköveznétek, felhívnám a figyelmet, hogy nem érveltem a kórházi szülés ellen! Azt gondolom, hogy felnőtt emberek, ismerve a lehetséges kockázatokat, had dönthessék el, hogy melyik formát választják. Ne az legyen már a mérvadó, hogy xy szűlése problémás volt. Vannak a területnek szakemberei, vannak adatok, beszéljenek ezek! A vélemény pedig maradjon már vélemény, és ne kőbevésett szentigazságként kezeljük, mert ugye nem értünk a témához, ebben talán kiegyezhetünk.
Egy másik fórumban már nagyon alaposan körbejárták ezt a kérdést, méghozzá ott ha jól tudom két olyan szülész is rendre megszólalt, akik amúgy egyetértenek a háborítatlan szülés alternatívájával. Érdemes elolvasni ezt a publikációt, egyikük írta:
CÉLSZERŰ!! Tehát nem kötelező! Ez egy lehetőség azok számára, akik nem óhajtanak kórházban szülni, mert vagy rossz tapasztalataik vannak, vagy nem szeretik a fehér köpenyt, vagy nem bírják a kórházszagot, vagy mittudomén. Egyébként pedig, ha tudja itt valaki rajtam kívűl a nagy ellenállás okát, az pont te vagy.
Igen, de vannak kockázatai, ezért célszerű olyan helyen végezni, ahol a lehető leggyorsabban, és legszakszerűbben tudnak segíteni, ha bármi (előre nem látható) komplikáció adódik.
(Nem csak a saját életedet kockáztatod, hanem az újszülöttét is; és igazából nem tudunk semmit rakni a másik serpenyőbe..)
Igen. A családomban semmiféle születéskori probléma nem fordult még elő, nincsenek koraszülések, farfekvések, miegymás. Amennyiben a kilenc hónap alatt minden rendben menne, miért ne? Maximum az utána maradt takarítanivaló riasztana kicsit, de lehet erre is van megoldás. A szülés nem betegség, hanem az élet velejárója, nem agyműtét, nem szívinfarktus. Nem kellene ezen ennyire kiakadni, akinek túl nagy ez a rizikó, az természetesen mehet kórházba, mert az otthonszülés lehetőség, és nem kötelező.
Nem kell feküdni, ülve is lehet. Sőt, akár még felállni is lehet, hiszen a fejet rászíjjazzák a hasra. Én is gyakran ültem NST-k alatt, csak akkor feküdtem el, ha épp úgy esett jól. A sztetoszkóp meg egy nagy túró az NST-hez képest.
