""...egy gyökü a tiszkám, teszkám azaz tuszkolom, taszigálom, mennyiben a csiszolás és dörzsölés a dolog természeténél fogva ideoda nyomuló toszigálással jár. V. ö. TA, TASZ, TASZIT, TO, TOSZ, TOSZIT." Ez akár utalhat magára a tűzgyújtás módjára is."
Aki taszít, tol, toszít, nem ide-oda mozgat, hanem egy irányba mozdít. Ezt szögezzük le, mert ez egy fontos tény, a mozgás jellegét adja.
A taszigál már egy toldalékolt forma gyakorító képzővel, miáltal lett a korábbi egyirányú mozgásból akár több irányba ismétlődő mozgás. És persze sem közelről, sem távolról nincs semmilyen jelentésbeli kapcsolatban a dörzsöléssel, csiszolással, mert ez utóbbi szavak nem csupán mozgásról szólnak, hanem mindenek előtt a két felület közt végbemenő folyamatról, kopásról, a szemcsék gördüléséről...
Még egy igen fontos dolgot említek: a TOL esetében az a fontos, AMIT tolunk, a CSISSZOlásnál pedig az, AMIN toljuk a tárgyat (csiszolóvásznat).
Éppen ezekért nem lehet a két gyök jelentése a magyar nyelvben azonos jelentésű.
És ezért sem lehet a TŰZzel kapcsolatos, mivel ott a dörzsölésen van a hangsúly, a fát hiába tolod, taszigálod, nem fog meggyulladni, ha megfeszülsz sem!
Továbbá a tűz ismerete nem a tűzgyújtással kezdődött, hanem annak őrzésével! Ui. az őseink eleinte nem tudtak tüzet gyújtani, hanem a természetben előforduló tüzet táplálták folyamatosan, s ez minden bizonnyal a nő(k) feladata volt. Erre utal az a mondás, miszerint a nő a családi tűz őrzője, mind direkt, mind átvitt értelemben.
Ja, és erdőtüzek már akkor is voltak, veszélyeztették az éővilágot, s magát az embert is.
Így a TŰZ szó már akár több-százezer évvel korábban is ismert kellett, hogy legyen, még azelőtt, hogy őrizték, pláne mielőtt sikerült meggyújtani.
"Viszont a "fogadós/vendéglős" vagyis pontosabban CSAPOS/CSAPLÁROS szavak latin és ógörög megfelelőit még szótő szintjén sem találja meg az ÚESZ, mert itt a CSAP szóból képződött minden."
Nyilvánvaló. Ezen nem lehet vitázni.
"Az ógörög gyakran a CS kezdetű szavainkat K-ra írta meg, mikor épp nem T-re tette ezt meg"
Érthető, hiszen a CS hang is egy hangutánzó, éppúgy, mint a K, vagy a T, az L, a P....
A KAP és a CSAP, de ide sorolható a TAP(og) LAP, NAP, PAP is, rokon gyökök, miután az A és a P hangjuk közös.
Maradjunk a K és P és T hangnál.
A K hang egy közepesen erőteljes, ugyanakkor pillanatszerű esemény/cselekvés hangja. Gondoljunk arra, mikor egy kődarab leesik és Koppan.
A T szintén pillanatnyi hang, viszont mindkettőnél tompább, hiszen a földre eső/tett tárgy hangja.
A CS hang is lényegében hasonló, csak sokkal lágyabb, nem olyan "kemény" dolgok ütközésének a pillanatnyi hangja.
Ugye, a víz lágyan CSobban és nem Koppan, mint a kő, ugyanakkor mindkettőnek élesebb hangja van, mint a T-nek.
Mi így hallottuk, és így is ragadt meg a nyelvünkben. Ki tudja miért, talán más területek szóalkotói úgy gondolták , hogy a megnevezni kívánt dolog valamelyik jellemzője a CS hang jelentésével fejezhető ki, vagy fordítva, esetleg T hanggal...
"És az ominózus KAPÉLOSZ (kocsmáros) így a CSAPOLÓ(S) képzetű szavunk lesz..."
Nekem inkább a KAPÁLÓS jut az eszembe... De ez hülyeség... Mert a csapos nem kapál...
A gyök gyakran két mássalhangzós alapból. Mivel hangutánzó alapú nagyon sok eredetre és ezt a hangot néhol 1 hangként is megjeleníthetjük, máskor meg 3 is kell hozzá. A durranós hangú gyököt nem tudjuk nem 3 hanggal és 2 mássalhangzóval mondani. DIR-DER-DURR-DÖRR , ez bonthatatlan gyökszó, vagyis D_R hangváz.
Néha 1 hang is elég, mert az ŐZ Ő-ZIK és valóban tesz ilyet, aki ismeri őket az tudja. kutya meg ÚÚÚ-gat, Ú-kat mond, U-GAT. Egytől 3 hangig egyaránt lehetnek szótöveink.
Egyhangos lehet a szóba került E-SZIK és I-SZIK is. Minden ráépülő dolgot már toldalékként azonosíthatunk.
E-SZIK (máskor ez --ZIK), E-VÉS, E-DD, E-HETŐ, E-NNI , E-GYEN, Kiss Dénes szerint is ösztöni hangutánzó eredetű lehet, mondjuk csecsemőhangokból, ha éhes akkor jön az EEEE--meg az ÉÉÉÉÉ(Hes) ám rendesen, illetve táplálkozásakor is EMM--EMMM melyből EMLŐ /EM-ELŐ lesz később, ilyen hangutánzó elemekből (később logikásítva) természetes nyelv építhető fel.
Ital meg már az ÉTel szinonimája (megint a hangváz ), ez a folyékony táplálék, tudatos szóalkotás az ÉTEL okán, igény merült fel elkülöníteni őket. Hacsak nem tud I hangos ezt alátámasztó ösztönszóról valaki.
A magánhangzóval kezdődő egyszótagú gyökökből származó szavainál az első mássalhangzój szerinted lehet képző hang? Ráadásul a kezdő magánhanzó is változhat?
"Az ÜGY szónak meg semmi köze sincsen a VÍZ szóhoz"
Gyök szempontjából nincsen köze, de ha vízfolyást jelent akkor -nem gyökileg- van köze:
"Mennyiben az ügy általán bizonyos cselekvési mozgékonyságot igényel, s azzal szokott járni: innen azon hasonló hangu gyökökkel rokonítható, melyek folytonos, vagy élénkebb mozgásra vonatkoznak, mint az üdő és üget szók gyökei üd és üg, t. i. se rokon d, g, gy, hangok fölcserélésével, és vég elemben az űz (= ü-öz) ige. "
"Jászay Pál szerént (Müncheni cod. 358. 1.). ,űgy' helyett hajdan ,ige' szó is divatozott volna,"
Szerintem az AD szóval rokon az ËT-el és az ŸT-al szavunk is - ËDD, ŸDD. Az Igyál szót úgy is ragozhatták régen, hogy ËDJ ennek a fönevesülése bizony lehetett Ügy.
Azt tudod mondani hogy éhes, de azt nem tudod mondani, hogy ihos - helyette szamjast mondunk, de a hideg italra vonatkoztatva megmaradt az Ÿde szavunk.
Nem szabad annyira konzervatívnak lenni, mint ti vagytok a gyököknél, mert a két mássalhangzós gyököket meg kellett előznie az egy mássalhangzósaknak. Csakhogy az a probléma, hogy az egy szótagú gyököknél, ha magánhangzóval kezdődik gyök, a mássalhangzó csak KÉPZŐI helyiértéken van, nem pedig fő jelentéshordozó szerepben.
Azért volt két szavunk az ivóvízre régen, mert a víz szavunk független az embertől, azaz a visz-vet gyökkel függ össze. Azonban az Ital szavunk az Étellel rokon - Étel/Ital nélkül nincsen Élet. Ennek a három szónak a közös nevezője pusztán az É - ráadásul további képzését tekintve E - hang lesz belőle: Eszik. Az ital szavunk tehát ragozott forma, melynek a gyöke az I, de az Ë -hangból származik.
Az ÚESZ egy 1434-es szóra mutogat, "WIZAFOLOWGY" írással. Ugye odáig ezt könnyen kitalálhatjuk hogy a "wizafolo" az a VÍZFOLYÓ. A WGY az minden bizonnyal az ÜGY szó egyfajta kretén leírása, de ezt az ÚESZ VÍZ-ként/folyóként azonosítja jelentésben.
Aham, de akkor a kifejezés szerintük VÍZ-FOLYÓ-VÍZ, vagy VÍZ-FOLYÓ-FOLYÓ gratulálok messzire jutottak.)) Eleve VÍZ-zel kezdünk, és az WIZA formában már le is van írva. Itt nem a szó hasadt meg (víz--ügy) hanem a tudat leginkább szerintem.))...
Az ÜGY szónak meg semmi köze sincsen a VÍZ szóhoz, még akkor sem ha 1-2 folyóvíz nevében ott is volt/van sem. Ez megint a finnugor propaganda terméke és hatalmas hazugsága hogy a VÍZ szó ÜGY szóvá válhat.)) Nem válik azzá, döbbenetes marhaság.
Én nem értem miért kell ilyen baromságokat elhinni, főleg a finnugor propagandistáktól egy teljesen esztelen szólevezetést. Mint a KOTA--HÁZ baromság és társai, ez is olyan. Hunfalvy-ék gyártmánya ez is, nyelvhamisítókra hivatkozni meg aztán nem valami nyerő ötlet... Előttük senki sem említett még hasonlót sem meg.
A vízfolyamok nevén lévő ÜGY az pont ugyanaz a szó mint az ÜGYES szó töve hogy ÜGY, ez nem vizet jelent . Egyébként is csak néhány példa van rá, miközben rengeteg vízfolyam/ patak létezik, tehát nem terjedt ez el.
ÜGYEL szóból is értelmes lehet, a vízfolyam gondot visel, vigyáz és kísér, ÜGYEL , röviden ÜGY.
De a létező egykori törzsfőről is kaphatta nevét, ÜGYEK nemzetségfőről, akinek ötletes névadása bizonyára összefügg az ÜGYEK jó intézésével, de ÜGYEL is hívták, azaz ÜGYELŐ is lehetett.
Tehát lehetnek bőven lehetséges értelmes magyarázatok a Hunfalvy féle képtelenségen felül is az egészre. Ráadásul a folyót megnevező főneveinkben nem szokása a magyar nyelvnek a VÍZ szót beletenni, gondolom mert a napnál is világosabb hogy a folyók ugyan mi mások is lehetnének, mint vizek.))...
EDZ és EDZÉS : Sokfélét olvasni erről. Ma 2024-ben az elsődleges jelentése valamiféle sporttevékenység, valami testedzés. Viszont CZ-F idejében ami nem is volt még annyira rég, ez még csak átvitt értelmezése volt ezen szónak. Így is írják meg akkoriban még.
Elsődleges jelentése " a vas megkeményítése, acélozása, nádolása ." Így kezdődött ez el.
A szó legrégebbi ismert alakja "EGY" szótővel van meg. Átgondoltam mi van ha ez nem véletlenül EGY. Az acélozás, meg a nádolás az ötvözést és hozzáforrasztást jelenti. (EGYesítünk !) Szóval arra jutottam hogy a szó, ami magyarázatot adhat mindenre, az az EGY-ZÉS és később ez hasonulván a kiejtéshez EDZÉS lehet...
Bocs de épp erről beszéltem, ez a szavak önkényes értelmezése és egybemosása. A TŰZ és FŰZ sehogyan sem rokonszavak, az egyik a TŰ szóból van, míg a másik a FŰ szóból van. Szótő szintjén sincs semmiféle egyezés.
A szó végi Z meg mindkét esetben igeképzés. A szótövek hangalakjai (amelyek alapjaiban különböznek)
semmiféle "rögzítést" nem tartalmaznak ezért teljesen felesleges ezt belebeszélni, van egy TŰ szavunk meg egy FŰ szavunk, tök mások. Mivel a FŰ-ből FŰ-Z-TEK ezért FŰZ a FŰZ, ez ad magyarázatot a hangalak miértjére és nem a "rögzítés" fogalma amit épp mögé is képzelhetünk, de tökre felesleges mert a konkrét hangalakunkhoz nulla köze....
"atilla nagy valószínűséggel az atya ata szóval áll kapcsolatban. "
Valóban!
Azonban úgy gondolom, hogy a jelentése él vagy élő atya. Másként az Atyaisten.
--
Arra lennék kíváncsi, hogy a germán atyácska és a magyar Atya- szóra visszavezetés miért logikus?
Ki ad ilyen nevet egy gyermeknek? Tudták a sorsát előre, hogy megöli majd Budát és a legnagyobb hun uralkodó lesz belőle?
Az edz szavunk fontossága viszont nem tűnik fel a finniugristáknak sem. A vas edzése egy korszakos innováció volt, amiből az ie. nyelvekben az acél szó származott.
Az acél a vasnál keményebb. Edzeni pedig úgy kell, hogy hideg vízbe mártották az izzó vasat (a gyors lehűtés miatt. Ez ma is az edzettség (egészség) mércéje pl. az oroszoknál. Lehűteni a testet jéghideg vízzel.
Az üde szavunk is ezt az edzett, egészséges állapotot tükrözik, hideg folyadékra mondjuk, hogy üdítő.
Be kellene látnod, hogy a magyar nyelv nem konzervatív mindenben, nem minden az idegen nyelvű lejegyzők bűne, nem volt régen nyelvújítás stb...
Az edz szavunk régi alakjainál van egy, ett, és ed változat is, mégpedig azért, mert ragozott szó:
edz A: 1531 meg egyzeth [sz.] (ÉrsK. 191); 1573ettzette (SzT.); 1585 Meg edzem (Cal. 920); 1708 Ödzeni
Ez a szóképzés miatt változékony tő, lehet az Etele/Etzil név eredeti alakja!
És jól jegyezzük meg az "egyzet" szót, mert én gyanítom, hogy a görög Akhilleusz (latinosan Achilles, ógörögül Ἀχιλλεύς), is az edzett acélos, kemény, mindennek ellenálló testi adottságáról volt híres.
És hogy is szól a legenda? A Sztüx vizébe mártották, hogy sérthetetlenné tegyék. Vízbe mártották, mint egy kardot, vagy páncélt. Ez az acélkészítés eljárása.
A "magyar" edz (vasat keményebbé tesz) szóból lett a latin aciale, a proto-germán *akkjal és az ógörög:Ἀχιλλεύς
(Érdekesnek találom a keresztény vízbemerítkezéses párhuzamát ennek, a keresztelés aktusát, ahol színtén folyó vízben merítkeznek.")
Lehetséges, hogy egy szent rítus, miszerint vízbemerítéssel "felszentelték" a fegyvert, vezethetett az edzéshez? Az ez ugyanis az AD, AD-ás így az ÁLD-ás jelentéssel is kapcsolatban van.
