Voltam ma családlátogatáson Világoson, aztán este hét körül elindultam vissza. Hogy mi volt a szembejövő sávokban... Mint a nagykörút, a legrosszabb csúcsforgalom idején. Én meg, néhányadmagammal, úriasan hasítottam Pest felé. Ahogy elnézem, ezen a hétvégén akár focizhatunk is az úttesten, vagy kitehetünk kempingasztalokat, és sütögethetünk a jelentősebb forgalmi csomópontokon - nem sokan leszünk itt, a városban.
Védve vagyok. Az őrületes rövidlátásomra alkalmazott kontaklencsém pompás öregségi távollátással kombinálva felment az ilyen felismerések alól. :-)
Egyébként nekem hasonló meglepetés volt, hogy a korábban megszokott autós nagybevásárlásokkal milyen fantasztikus pénzkidobást lehet elérni. Az ember azt hinné, olcsóbb, ámde... ha esténként, amikor zárás előtt beesem a sarki közérbe, a szükségesek mellett megveszem a szokásosat is, de az épp le van értékelve, sokkal beljebb vagyok, mint ha.
Igazad van, nem voltam egyértelmű: a negyed kilogrammos kávé kilogrammra átszámolt (és a polcra kiírt) ára rendszerint alacsonyabb, mint a nagyobb kiszerelésű kilogrammos ára.
Én ezekről mindig azt képzeltem, hogy csak tévedés, véletlenül nem vették észre. Valahogy olyan valószínűtlennek tűnik szándékosan így számolni. Vagy túl naiv lennék?
Feltételezem, hogy a földszintes épület takarásában egy rampás rakodó lehet.
Az általam felvonó gépháznak vélt rátét alatt a földszinten mintha kétszárnyú vasajtó lenne, kisebb nyílásban, mint a tőle jobbra és balra látható íves ablakok.
Barátom meséli, hogy múlt heti a kánikula kellős közepén egy kollégája ezzel a erőteljes kifakadással érkezett hajnali 10 óra körül a dolgozóba: - Ez a hőség már tényleg nem fehér embernek való!!!
Az iroda tucatnyi dolgozója egyöntetű harsány kacajjal jutalmazta a belépőt.
A kolléga ugyanis egy (magyarországon végzett informatikus) ében fekete, nigériai fiatalember.