Ennek a digitális, nyomógombos telefonnak én is nagyon örültem. Azt a sok időt, macerát míg az ember a mutatóujját végigdörzsöltette a tárcsalyukakkal!
Főleg ha sok hívást kellett lebonyolítani. Kicsit jobb lett az anlóg nyomógombos, de akkor is végigpattogtak a számok.
Ahhoz sajnos élőben még nem volt szerencsém, de nekem már az is nagyon tetszik, amelyikben egy kis karcsú fogantyúszerűség van, azt kell fel-le átkattintani... A kettővel odább lakó szomszádomnál meg még megvan a cselédhívó csengő. A nappaliban megnyomjuk, a négy méterrel odébb lévő konyhában berreg. Imádom. Ha elköltözik, és valaki felújítja a lakást, ennek is annyi lesz.
Hát igen! Láttam már olyat árulni valahol, ami ugy nézett ki mint a régi tárcsás, de a tárcsán gombok voltak és azt kellett nyomkodni. Én valahogy annyira nem vágyom a régire, hogy olyat vennék. De egyik barátomnál néhány éve lehelte ki lelkét az öreg tárcsás, ő nagyon bánatos volt. Nála volt szintén még néhány éve, olyan villanykapcsoló, ami fehér porcelán és körbe forgatva működött. Ismered?
Képzeljétek, a legjobb barátom tizenegy éves kislánya ma nálam látott életében előszor tárcsás telefont. Ilonka néni ötvenes évekbeli készüléke persze nálam elsősorban műtárgy, de működöképes. Kerestünk hozzá aljzatot, megtanítottuk a gyereket tárcsázni, és együtt örültünk, hogy működött a kapcsolat. Történelmi pillanatok... :-)
Egyetértek. A végére a szimbólumok túlságosan elburjánzanak, a történet kidolgozására pedig már nem jut energia, de az első kötetek kifejezetten olvasmányosak és szellemesek is. Alig tudtam letenni őket, teljesen magába szippantott a világuk, pedig sok minden voltam, mikor olvastam, de a legkevésbé gyerek.
"Ugyanakkor a Harry Potter-t képtelen voltam elolvasni"
Ha meseként kezdetd el olvasni, akkor tényleg nagy csalódás lehetett. Ifjúsági fantasztikus regényként nem rossz, sőt, az első négy rész (amikor még a megteremtett világ nem omlik látványosan az írónő fejére) kifejezetten jó.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én nagyon szeretem a meséket. A jó meséket, mint
"A hold bevilágított az ablakon, egyenesen erre a Tigrisre, ni.
- De sovány vagy! - mondta a Holdember. - Nem ennél valamit? - De igen - mondta a Tigris. - Szavakat kérek. Jó sokat. - Szavakat? - Bizony! Ha mesélnek nekem, attól szépen kigömbölyödöm. - Aha - mondta a Holdember. - Látod azt az embert az ablaknál, aki engem bámul? Megkérjem, hogy meséljen neked? - Nem látom - válaszolt Tigris. - Én csak a képeket látom ebben a könyvben. - Jaj, te buta Tigris! Hiszen te még az 5. oldalon vagy. Gyere szépen át ide. - Már itt is vagyok a 6. oldalon! - Na jó - mondta a Holdember. - Most pedig bemutatlak. Szerző úr! Ez itt Tigris. - Ööö... Szervusz, Tigris. - Grrrrrrrrrrr. - Hát ez nem volt valami udvarias! Miért vagy ilyen sovány? - Mert nem kaptam enni. - Jaj, te szegény! Mindjárt hozok egy kis csontot. - Nem szeretem a csontot. - Nem szereted? Mindig azt hittem, a tigrisek szeretik a... - Én a meséket szeretem. Attól leszek szép kövér. - A meséket? - Bizony. Meg a verseket, meg ha beszélgetnek velem mindenféléről. - A csontot nem? - Azt nem. Csak a szavakat. - Aha. Mesélek neked valamit? - Igen, légy szíves. Egy jó hosszú mesét. - Miről? - Egy tigrisről. - Csak egy tigrisről szóljon? - Egy tigrisről meg egy királykisasszonyról. - Hát jó. - De jó mese legyen ám! A buta meséktől megfájdul a hasam. És ha nagyon szomorút mesélnek nekem, akkor felfordulok tőle, így ni."
(Itt le van rajzolva, ahogy feldobja a talpát)
Na mindegy, ma egy mesefilmet néztem, és ez csak úgy eszembe jutott. A film jó volt, és nagyon festői volt a színvilága. Ugyanakkor a Harry Potter-t képtelen voltam elolvasni, pedig elkezdtem, és a filmmel is így jártam.
Köszönöm, de annyira nem izgat a dolog, ennél sokkal érdekesebb lenne a Trombitás út eleje, amikor még az a Retek utca volt. Annyit már tudok, hogy kicsit feljebb laktanya volt, 1909-ben épült ott több ház, köztük az ún. Trombitás ház.
Most már nagyjából mindent megtalálok. Az volt a hiba, hogy a keresések eredménye külön lapon jött fel, a háttérben. Azokon külön kicsi helyen van a továbbvezető link, ahol meglelem a képhez vazető linket, már ha van egyáltalán. Az is külön, háttérlapon jön fel. Ravasz.
Ja, és a levéltári keresőben pégés segítségével megtaláltam a mostani lakhelyem terveit 1870-ből. Kár, hogy az eredeti épületről, amit akkor átalakítottak, nincs semmi.
Drága nagyanyám már akkor is nagyot nézett, amikor a húgom esküvője zajlott a fasori templomban egy evangélikus lelkész előadásában, egy láma közreműködésével és némi pohártöréssel kombinálva, de hogy efféle multikulti a Bakáts téren, ahová ő ötven éven át, hetente többször is... Szerintem összevonta volna a szemöldökét. :)
Van itthon egy palack sangriám, ami három éve meg lett kezdve (nem általam), aztán visszazárva; szerintem az jó eséllyel ideális muslincacsapda mostanra.