"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Igen, mert féltek a nyugati hatalmaktól. Később, mikor látták, hogy a nyugati hatalmak elengedték Cseszkoszlovenszkot, akkor már legénykedtek volna, de akkor meg már a gazdi nem támogatta az akciót...
Tehát ha Hitler követelése ellenére Horthyék nem hajlandóak eljátszani a provokátor szerepét, akkor az gyávaság, és számítás. Hmmm, érdekes hozzáállás...
"Ennek ellenére Horthy nem volt hajlandó Hitler kérésére megtámadni Csehszlovákiát"
Na, még mielőtt azt akarnád sejtetni, hogy a horthysta reakciósok milyen lovagiasak voltak, és szívjóságból visszautasították a gonosz Hitler felkérését Csehszkoszlovenszko megtámadását illetőleg, engedelmeddel megvilágítanám az érem igaz oldalát.
A gazdasági és politikai "elit" örömmel vette a németek segítségét a revízió tekintetében, azonban 1938-ban kénytelen volt elgondolkodni: az oké, hogy eddig Anglia és Franciaország nem állja útját a náci agressziónak, azonban mi van, ha egyszercsak megelégelik és behúzzák a kéziféket?! A horthysta politikai és gazdasági "elit" annyira azért még volt józan, hogy egy esetleges németek és nyugati hatalmak közötti konfliktus kimenetelét nem látták kétségesnek: német vereséggel számoltak a nyugati hatalmak gazdasági fölénye okán. Tehát nem lovagiasságból, szívjóságból, hanem számításból nem éltek a lehetőséggel. Később, amikor látták, hogy a nyugatiak cserbenhagyni látszanak szövetségesüket és elengedték Csehszkoszlovenszkot, akkor már bátrabbak lettek a németek árnyékában és nem riadtak (volna) vissza akár egy fegyveres konfliktustól sem a Felvidéket megszállandó, azonban ekkor meg már ehhöz a német gazda engedélye hiányzott. A németek azt szerették volna, ha '38-ban a magyarok provokálják ki, hogy a csehek fegyveresen rájuk támadnak, és így Németország, mint Mo. szuverenitásának védelmezője léphetne föl a nyugati közvélemény előtt, egyben megoldván Csehszkoszlovenszko földarabolását. Azért volt erre Hitlernek szüksége, hogy ne mindig ő tűnjön agresszornak. Azonban a magyarok számításból, gyávaságból nem éltek ezzel, amit Hitler zokon vévén később már nem állt olyan pozitívan a magyar revíziós törekvésekhez, és amikor már a magyarokban meg lett volna a hajlandóság, akkor már nem adta hozzá a támogatást rá. Így jutottunk el "münchenhez"...
"Egy grandiózus trianoni emlékműre van szükségünk, semmi másra. Képzeld el, jönne látogatóba a francia elnök vagy az angol királynő, s ott térdepelhetnének a grandiózus emlékmű előtt."
"Miért beszélnék össze-vissza? Olaszország tán nem az antant oldalán fejezte be a háborút?"
De nem erről volt szó, bakker!
És éppen ezért beszélsz össze-vissza, mert ezek szerint képtelen vagy követni egy vita témáját! A vita ugyanis a Horthy rendszer revíziós politikájáról folyt, tehát az I.Vh. utáni időszakról volt szó, ha még mindig nem fogtad fel, következésképpen Olaszország sem lehetett az Antant oldalán...
"Mikor? Az antant oldalán? Érted is, amit írtam...?"
És még te mondod, hogy nem beszélsz össze-vissza?! Szeintem te sem érted, amit írsz, csak írsz valamit, vagy bejön, vagy nem jelszóval. Röhejes vagy!
Mivel az I.Vh. utáni időszakról volt szó - tudod, a Horthy-rendszer revíziós politikájáról -, lapozz vissza, ha nem hiszed, Olaszország a németek szövetségese volt. Ő is bíráskodott a bécsi döntéseknél. Erről volt szó.
Igazad van. Egy grandiózus trianoni emlékműre van szükségünk, semmi másra. Képzeld el, jönne látogatóba a francia elnök vagy az angol királynő, s ott térdepelhetnének a grandiózus emlékmű előtt. Bizonyára azonnal visszacsinálnának mindent.
Mit izgulsz, ebben az országban még Horthy-szobrot sem lehet avatni, annyira tiltakoznak ellene.
De amúgy ezekre tényleg nincs is nagy szükség, viszont egy grandiózus központi Trianon-emlékmű kellene, ahol a külföldi delegációk, államfők, uralkodók, követek leróhatnák idelátogatásukkor a kegyeletüket, s amely emlékeztetne mindenkit, magyart és külföldit erre az igazságtalanságra és arra, hogy ezt sosem fogjuk elfelejteni és elfogadni.
Most nevezte Orbán Horthyt kivételes képességű államférfinak. Hova fognak ezek még süllyedni? Ha Orbán így folytatja, nemsokára Szálasi-emlékművet fog avatni.
"Teleki miután szembesült vele, politikája csődöt mondott, Anglia segítségében bízni éveken át utópia volt és a német oldal a kényszerpálya: öngyilkos lett."
"Az ágyon dulakodás nyoma.A fiókok kihúzva, felforgatva, a szekrényajtók kinyitva, a padlón véres papírlapok szétszórva."
„A kegyelmes úr hajnali három óra tájban jött haza. Feküdjön le – mondta –, már elég sokáig várt, késő van. Csak egy pohár tejet kérek...
Ha jön valaki, én majd kinyitom az ajtót...
A kapuban csengettek!
A kegyelmes úr az első emeletről kinyitotta a kapuajtót... én majd ki is engedem a vendégemet...
Az ajtóból még azt láttam, hogy egy német katonatiszt jött fel a lépcsőn.
– Akkor a kegyelmes úr kívánságára szobámba mentem, ami az első emelet végében volt."
Közben odajött hozzánk Sombor-Schweinitzer:
– Megtiltok minden kérdezősködést az inastól – mondotta. Mindnyájunkat átirányítottak egy szomszédos szobába.
Pusztaszerinek megtiltották a fényképezést.
Ott gyülekeztek továbbá a képviselőház elnöke, a kultusz államtitkár: Tárczay Felicides Román és több magasállású...
állítólag minisztertanács készült."
"Oka sem volt az öngyilkosságnak.
A Tanácsban végeredményben csak Teleki akarata valósult meg. Werthtel is meg tudott egyezni. Ismerte a londoni táviratot, de az angol követ bizalmas közlését szintén.
Tudta, hogy a németek átvonulnak az országon.
Éjjel gyónt, reggel áldozni készült, meglátogatta beteg feleségét, s kizárt dolog, hogy magára hagyta volna.
A grafológus az írás alapján határozottan állítja, hogy nem lett öngyilkos, valami másra készült, levelét ezért nem dátumozta meg.
Megöletése viszont sokak érdekében állt, s ez még akkor is így van, ha - ez a legvalószínűbb - nem a németek ölték meg."
Látod ha nem írod oda a direkt provokatív marhaságodat a végére akkor majdnem értékelhetőt írtál volna.
Pontosan tudod hogy Horthy tudta is magáról hogy nem volt jó politikus, ezért bízta olyan miniszterelnökökre az operatív vezetést akiket a magyar és angol elit véleménye alapján nevezett ki. Mint Bethlen, Teleki, Kállay.
És volt akikkel mellényúlt, mint Bárdossy. A SZU ellen Bárdossy és a vezérkar kevert be, az USA ellen meg gyakorlatilag Bárdossy a teljes protokollt kihagyva üzent hadat, az amerikaiak évekig nem is tekintették magukat hadban állónak Magyarországgal. És Bárdossyt ezért Horthy ki is rúgta és Kállayt bízta meg azzal a feladattal, hogy valahogy mentse a menthetőt nyugat fele. Hitler Kállay kettős játékáról tudott, de mélyen megdöbbent mikor értesült róla, hogy kezdettől Horthy utasítására tárgyal Angliával.
Ha már Horthy rövidlátást akarod kritizálni akkor azt azzal tehetnéd, hogy nem vette észre, a magyar katonai vezetés jelentős része áruló módon (bár a Trianon revíziója miatt) nagyobb hűséget érzett Hitler iránt mint ő iránta. Ennek végig súlyos következményei voltak.
Egyébként a kényszerpályáról, a nem németbarát magyar miniszterelnökök közül:
Bethlent Moszkvába hurcolták és máig tisztázatlan körülmények között halt meg
Kállayt a németek a mauthauseni majd a dachaui koncentrációs táborba zárták (jó, megszökött)
Teleki miután szembesült vele, politikája csődöt mondott, Anglia segítségében bízni éveken át utópia volt és a német oldal a kényszerpálya: öngyilkos lett.
Eklatáns haveroddal gondolkodj el ezen (nem fogtok...)
Ha ők bombardíroztak, nyilván tévedésből. Direkt minek? Tisztázást ajánlottak föl egy harmadik országon keresztül a szovjetek, de a magyarok nem akartak vele élni...
"a magyar nép érdekévé vált a német győzelem"
Mert a III. Birodalom nyilván nem "démoni államberendezkedésű ország volt"...
Annyira vagyok Horthysta amennyire mindenki aki szerint a komcsik 1919-ben és 1949-től kezdve szétkúrták az országot.
Te meg igyekezz kitalálni egyetlen jobb mutatót a gazdasági eredményre mint a GDP, hátha te leszel az első akinek ez sikerül, meg is fogod kapni érte a Nobel-díjat.
"A furcsa az volt, hogy 1941-ben Magyarország megtámadta a Szovjetuniót, bár erre nem volt köteles a tengelyhatalmi egyezmény keretében, aztán pár hónap múlva az Egyesült Államoknak is hadat üzent."
Azok után, hogy a szovjetek bombázták Kassát, lőtték a kárpátaljai magyar vonatokat, illetve egy olyan démoni államberendezkedésű ország volt, amiből már volt kóstolónk 1919-ben, nem csoda, hogy a magyar nép érdekévé vált a német győzelem, ha egyszer az már megtámadta a Szovjetuniót. A németeknek pedig az USA-val is le kellett számolniuk, hiszen az színlelt semlegessége ellenére folyamatosan szállított mindenféle hadianyagot és küldött önkéntes katonákat a briteknek.
