Zuroff véleménye szerint az. Akinek semmiféle diplomáciai akkreditációja, meghatalmazása nincs. Egy egyszerű - bár hathatós háttérrel bíró - magánnyomozó.
De egy nyilvánvalóan a végletekig elfogult magánnyomozó véleménye még nem ítélet! Remélhetőleg Áder János is tisztában van ezzel, és nem enged az etikátlan nyomásnak, nem rendeli alá Magyarország elfogadott jogrendejét Zuroff igényének.
Nem elsősorban Csatáryról van szó, hanem Magyarország önrendelkezéséről, melynek esküvel fogadott első számú védelmezője Áder János.
"Óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy minden kassai deporált "magyar" állampolgárságú volt-e, vagy sem?"
Igen.
A hontalanokat már 41-ben kitoloncolták, illetve deportálták.
"Csak a kérdezés kedvéért kérdezem: milyen információk alapján állítják Zuroff-ék, hogy Csatáry pontosan tudta, mi lesz az elszállított emberekkel?"
Egyrészt nem tudom mit állít zuroff, és ha őszinte akarok lenni, nem is érdekel.
Én azt állítom, hogy a magyar csendőrség viselkedése alapján határozottan állítható, hogy nagyjából tisztában voltak azzal, hogy a gettósított, deportálásra váró emberek gyakorlatilag halálra vannak ítálve.
Erre utal az, hogy nem foglalkoztak a gettóban kitört tifusz járvánnyal, melybe jónéhányan belehaltak, lelődözték azokat, akik szökést kíséreltek meg, megfenyegették azokat, akik netán zsidókat bűjtattak.
Egyszerűen már nem tekintették őket embernek.
"A német megszállást követően Kassán, miként egész Abaúj-Torna megyében, a további, immár a zsidóság alapvető szabadságjogait és életfeltételeit korlátozó rendeleteket, majd a deportáció előkészítését és lebonyolítását - országos összehasonlításban - az egyik legradikálisabban és rendkívül intenzíven hajtották végre. Kassa ugyanis az I. műveleti zóna (egész Kárpátalja és Északkelet-Magyarország) s a hozzá tartozó VIII. csendőrkerület központja lett, ahová már a megszállás napján, 1944. március 19-én jelentős német haderő, valamint a biztonsági rendőrség és szolgálat alakulatai érkeztek, sőt itt tartózkodott a kassai hadtest parancsnokának kinevezett Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, az 1942 januárjában a Délvidéken elkövetett tömegmészárlás egyik vezetője is.16 Mindezt a település stratégiai fontossága: „kedvező", a lengyel határhoz közeli fekvése, valamint vasúti csomópont jellege és közlekedési összeköttetései indokolták, ami egyúttal lehetővé tette, hogy valamennyi magyarországi deportáltat a németeknek átadva, innen szállítsák tovább a megsemmisítő táborokba. Ez már Eichmann, Wisliceny, Krumey, valamint Endre László és a Ferenczy László vezette magyar „zsidótlanító különítmény" (Takács Albert, Lulai L. László, Meggyesy Lajos, Zöldi Márton) április 24-ei kassai megbeszélésén szóba került, ahol a gettósítást ellenőrizték, és az I. műveleti zóna zsidótlanításának menetéről tárgyaltak, majd nyert megerősítést a május 4-6-ai Bécsben tartott konferencián, ahol a sorra kerülő deportálás részleteiről döntöttek.1 (Sőt Eichmann Rudolf Hösst, az auschwitzi táborparancsnokot is Kassára rendelte, hogy az személyesen győződjön meg a város áteresztőképességéről.18) A kidolgozott terveknek megfelelően, bár a gettósítási rendelet csak április 28-án jelent meg, a kárpátaljai és északkelet-magyarországi megyék vezető közigazgatási tisztviselőinek és csendőrparancsnokainak Munkácson, április 12-én hozott döntéseit követően azonnal elkezdődött - országosan az elsők között - a kassai és a megyebeli zsidóság koncentrálása. A gyors végrehajtás szándéka, illetve a kistelepüléseken szétszórtan élők magas aránya indokolhatta, hogy csupán Kassán állítottak fel gettót, míg a megye községeiből néhány nap alatt előbb a székhelyen lakó hitsorsosok házaiba, majd a két külvárosi téglagyárba szállították az izraelitákat, akik csak minimális élelmet és fehérneműt vihettek magukkal.1 A kassai zsidóság koncentrálása ugyancsak április első felében kezdődött (ezt megelőzően az általános megfélemlítést szolgálta, hogy mintegy 100 ismert izraelitát túszként tartóztattak le, akiket - a főként pénzbeli követelések kielégítése után - utóbb szintén a helyi gettóba vittek): az izraelitákat előbb az általuk legsűrűbben lakott 11, majd 3: a Zrínyi, a Lubzsenszky és a Pogány utcában vonták össze, amit kőfallal különítettek el.
Igen, miként a csúsztatás a terroristák azonosítása arabokkal, perzsákkal stb. A helyzet az, hogy Devecserben cigányok támadtak magyarokra. Meg lehetne szüntetni azt az általánosítást, csak ki kellene állni a fajvédőknek, és követelni a támadók felelősségre vonását. De nem teszik.
Minderről: az izraeliták magatartásáról, a passzivitás különböző attitűdjeiről és eltérő motivációiról az események egykori részese, Offner Róbert szemszögéből értesülhetünk: [A Zsidó Tanács megalakítása után] „mindenki az ő kezükre akart játszani, mindenki azt hitte, hogy megmenti saját magát. Kellett a németeknek autót pucolni, csomagot cipelni, laktanyát súrolni: mindent a zsidók csináltak. " ... [A gettósítással és a vidékiek Kassára hurcolásával egyidejűleg] „elkezdtek keringeni az első hírek. Vad, megbízhatatlan rémhírek. Akik már egyszer a németek karmaiban voltak, azt hajtogatták: deportálás. A többiek nevettek. »Hiszen mi zsidók, kassai zsidók vagyunk, ez nevetséges, minket deportálni! Ezt lehetett Lengyelországban, Szlovákiában, de itt igazságos és erős magyar kormány van, ez nem hagy minket.« "... „Jellemző e kis jelenet. Amikor az első család kilakoltatásánál a férfiért az üzletbe mentünk, találkoztam az utcán egy zsidó orvossal, aki jól ismert. Megállítottam és figyelmeztettem, hogy megkezdődött a zsidók összeszedése. Vadul rám támadt, hogy csak pánikot keltek ezzel a hírrel, szerinte ez csupa hazugság és lehetetlenség. Faképnél hagytam. "... „Látni lehetett azt a nagy fásultságot, amely mindenkit a hatalmába kerített. Aki már a templomban volt31, azt már nem érdekelte a holnap, nem érdekelte, hogy mi történik vele. Aki kint volt még, habár tudta, hogy mi történik, remélte, hogy talán őrá nem fog sor kerülni. "... „A téglagyárban többféle hír kerengett. Egyesek »biztos helyrőh tudták, hogy itt maradunk, mások pedig »még biztosabb helyről« hallották, hogy elvisznek minket mezőgazdasági munkára az Alföldre (Kenyérmező?' ), aki pedig komoly veszélyekről, deportálásról mert beszélni, azt árulónak, hazugnak, rémhírterjesztőnek és hasonlónak bélyegezték. Deportálásra senki sem gondolt, szökésre még kevésbé. Volt néhány zsidó család, akik a városban ismerősöknél bujkáltak, vagy pénzért bújtatták őket, volt néhány, mely jobbnak látta, ha eltűnik Pest felé, de ilyen oly kevés volt hogy a tíz ujjamon megszámolhatom őket. Hogy itt egy általános kitörést lehetne megszervezni, arra senki sem gondolt. Sokszor, de nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy mi történne, ha a 12 000 ember egyszerűen megszökne, kitörne, próbálna eltűnni, hiszen az egész tábort alig őrizte 10-15 rendőr vagy német. Kitörni a hegyekbe, erdőkbe, Pestre, ki merre lát. Ezt mindenesetre nagyon meg kellett volna szervezni, és erre az emberek úgysem lettek volna kaphatók. Hiszen mindenki szentül meg volt győződve, hogy a haja szála sem fog meggörbülni, tehát minek szökjön. És ha valaki mégis megszökött, fel voltak háborodva, és nemhogy fedezték volna az. egészet, hanem az irodában bejelentették. Hála istennek, ők kapták az első pofonokat. Az egyszerű rendőrökre nemigen panaszkodhatok. Tanúja voltam annak, ahogyan elősegítették a szökést egyes zsidóknak, anélkül, hogy jutalmat vártak volna. "...
(Forrás:CSÍKI TAMÁSA KASSAI ZSIDÓSÁG A HOLOCAUST IDEJÉN)
"- Miféle "rábeszéléssel" érték el, hogy értelmes emberek, fegyelmezett együttműködéssel, ellenállás ésa kételkedés legkisebb látható jele nélkül bevonultak a gettókba, majd libasorban felszálltak a vagonokba?"
Saját hitközségi vezetőik rábeszélésére.Akiket utána (1500-ukat) Kasztner kimenekített cserébe a 300000 sorstársuk koncnak dobásáért.
A csúsztatás itt a terroristák azonosítása a cigányokkal. Ott akkor inverzió következett be: a szélsőjobbantak lettek a terroristák. Egyébként mindkét oldallal ez a baj: nem egymásnak feszülnek neki a rosszfiúk, hanem a védtelenekre mennek rá.
"Még hányszor? Hetente jó lesz, van minden nap kell? Netán minden magyar óránként boruljon le Tel-Aviv irányába fordulva?"
Ühüm... A buddhista papok egész jó módszert kitaláltak ilyen dolgok automatizálására. Imamalommal és imazászlóval rengeteg imát elmondanak. Át kellene venni. és ez a legkénysebb sovinisztát is ki kellene hogy elégítse....
"Többen öngyilkosságot követtek el, a szökés viszont szinte lehetetlen volt, a kerítéshez közeledőkre - a rendőrfőkapitány utasítására - azonnal tüzeltek, egy szökni próbáló 17 éves lány holttestét elrettentésül közszemlére állították. (Már a deportálások megkezdése után, május 19-én 7-en kíséreltek meg szökést, akik közül a magyar csendőrök 2 főt lelőttek, 2-t pedig megsebesítettek.)23"
Össze lehet foglalni, de azáltal éppen a mű lényege vész el. Tehát:
A Sorstalanság arról a korról szól, amikor nem lehetett élni, de ugyanakkor arról a korról is, amikor nem lehetett írni arról a korról, amikor nem lehetett élni. Maga Kertész úgy nyilatkozott, hogy a szocializmusról szól. Áttételesen persze.
meg a szervezésben is alaposan benne voltak ... meg nem is akarták lefogni a hőbörgőket, hiszen nem azért mentek oda. Egyáltalán, kikkel álltak össze? Nem hiteles utána azt mondani: "nem mi voltunk". Korpa közé keveredtek.
Sokat írtak már erről. Pl. Kertész Imre: Sorstalanság c. könyvében is benne a magyarázat arra, hogy miért lehetett mindezt megcsinálni általános zsidó felkelés nélkül.
Butaságokat és nyilvánvaló hamisságokat állítasz. A kommunista hatalomátvétel után circa 25 évig lényegében nem lehetett a magyar zsidók kiirtásáról beszélni. Legfeljebb tudományos fórumokon és szőrmentén, ami nem jutott el sehova. Aztán a hetvenes években volt Ember Mária és Száraz György, amikból a rezsim értelmiségi bestsellert engedett csinálni, de erősen kételkedem, hogy ez az agronómusokat különösebbrn felizgatta volna.
