TERBEN a hullamfront a kek nyil szerint terjed. Ha a fazissebesseg merheto lenne, ezt a terjedesi iranyt kapnank, / a ter most az X tengely, az Y az ido./
De a teridoben a hullamfront a fekete nyil iranyaba haladna, ha mozogna. Ezt igy szoktuk meg a kozonseges hullamoknal, ezzel igy helyes, igy KELL szamolni a diffrakciot.
Egy hullam vetuletevel, mint amilyen a kvantummechanikai anyaghullam, ezt nem lehet megtenni. Annak ugy semmi ertelme.
A teridoben mozgo hullam haladasi iranya sokakat osszezavar. Nem ertik, hogy merre megy ez a hullam.
Sokat egyszeruen kijelentik, hogy ugy hulyeseg az egesz ahogy van, mert a hullamfront nem arra mozog.
Nos en nem tevedtem, sot furcsamod az sem, aki azt allitja, hogy a hullam frontjanak mozgasi iranya nem az amit megadtam.
Hogyan lehetseges ez?
A kulcsszo :fogalomzavar.
Az elso problema, hogy en is sokszor irtam, hogy a teridoben mozgo hullam haladasi iranyat szamolom, mikozben a teridoben levo hullam nem mozog. En ezzel tisztaban vagyok, ez csak egy rossz szohasznalat volt.
A masik az, hogy a hullam terben mozog, es ott ennek a mozgasi iranya a hullamfront mozgasanak az iranya. Ennek hullamfrontnak a sebessege a kvantummechanikaban az anyaghullam fazissebessege. Ezt kozelebbrol is megnezem, hogy kitisztuljon minden reszlet.
Akkor mi az amit en szamoltam?
A teridoben, mint latszani fog, a hullam pont olyan hullamfrontokat rajzol ki, mintha egy kozonseges 2 dimenzios hullam lenne. Ekkor a terido 1 ter es 1 idodimenzios. De a hullamfront nem mozog, hanem a kozonseges 2 dimenzios hullamnak egy idometszete, egy pillanatnyi allapotahoz hasonlit.
Az altalam szamolt irany, az atan(v/c), ennek a megfagyott hullam hullamfronjanak az iranya. Tehat az az irany, amerre ez a hullam haladna a teridoben, ha mozogna.
Ezzel az irannyal KELL szamolni, maskulonben ertelmetlenne valik az egesz. Mint meg fogom mutatni, az anyaghullam terbeli mozgasa lenyegtelen, csak egy metszete ennek a hullamnak. Ezert is kapunk az kvantummechanikai fazissebessegre fenysebessegnel nagyobb sebessegeket.
A forditas button a szovegdoboz feletti ikon /compile/ vagy nyomni kell egy alt-entert.
A render kepre rahuzva az egeret es folyamatosan nyomva tartva az egerbuttont, lehet elforgatni a racsot vizszintes egermozgassal, vagy a hullamhosszt valtoztatni fuggoleges egermozgassal.
A program atirhato, manipulalhatjuk kedvunk szerint.
Lehet kiserletezni.
Az alabbi sort #if 1 atirva #if 0 -ra nem a hullamhossz valtozik, hanem a racstavolsag.
Mint lentebb irva vagyon, a Bragg-diffrakcional a toresi szog valtozasa es az elektron vilagvonalanak elhajlasa hasonlo torvenyeket kovet.
Ami érdekes a szimulációban, hogy a polarizációs iránynak semmi köze a hullámhoz. A kettő független tulajdonsága a fotonnak. A két foton polarizációja egyező, és az anyaghullám indulási fázisa egyenlő. Ez a két feltétel kell csak, hogy az eredmény helyes legyen.
Tévedtem. Inkább csak mint leírási mód marad, hiszen akkor lenne értelme időbeli visszahatásról beszélni, ha az idler intenzitása elérné a pumpáló sugárét. Ekkor minden foton két fotonra konvertálódna. Ott nincs magyarázat a sugár kis intenzitására, míg a lebegés pontos magyarázatot ad arra, miért csökken az intenzitás.
Ameddig nincs nagy intenzitású idler sugár forrás, addig nincs értelme időbeli visszahatásról beszélni.
Szomorúan közlöm, semmiféle távolhatást nem kell feltételezni, hanem van egy közös rejtett paraméter, ami a modulációt okozó két hullám fázisa, a fazis1.
A polarizátorok a Malus-törvény szerint engedik át a fényt, de jelen van egy moduláció, amit két közeli frekvenciájú hullám kelt. Ennek az burkolója szorzódik a Malus értékkel.
int csatorna_a=0; int csatorna_a_=0; int csatorna_a2=0; int csatorna_a2_=0; int csatorna_b=0; int csatorna_b_=0; int csatorna_b2=0; int csatorna_b2_=0;
A forgó vektoroknak van egy különleges tulajdonságuk.
A két közeli frekvenciájú hullámot összegezve az eredő hullám hullámhossza a moduláció hullámhossza lesz.
Ez az eredő a sárga görbe, természetesen négyzetreemelés után kapunk ilyen görbét. A görbe magassága a forgó vektor nagyságát mutatja. Két csúcspont távolsága pedig a moduláció hullámhossza. A kvantumfizika modulációkkal számol, csak rejtve.
A piros a forgó hullám egyik metszete. A forgó hullámvektor nagysága folyamatosan nő, ahogy a sárga görbe emelkedik. Nincs olyan ugrálás, mint a metszetnél, avagy egy normál hullámnál.
Csakhogy a piros görbe IS klasszikus hullámokkal let felírva, csak ezek a hullámok forognak. Klasszikus forgó hullámok a kvantumszámításokkal egyező eredményt adnak. Ez nem is csoda,, hiszen a kvantumfizikai leírás is forgó hullámokat használ, csak komplex számok mögé rejti ezeket.
Attól még klasszikus egy hullám, hogy forog. Csak ritkán tapasztalható ilyen a hétköznapi életben.
Az ember alap hullám ismerettel azt gondolhatná, ez nem lehet így, hiszen a hullám fázis 2pi után ismétlődik, miért lenne különbség a 0.1 és a 2pi+0.1 fázis közt.
Igenám, csakhogy a hullámcsomagoknál van egy zérópont. Ott az összes összetevő fázisa 0. A hullám itt éri el a legnagyobb amplitudót. Ha az összetevők száma véges, akkor vannak még ismétlődések. Minél több az összetevők száma, annál ritkább az ismétlődés. Végtelen sok összetevőnél egyetlen egy hullámcsomag van a térben.
