Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
én azt figyeltem meg, h minél idősebb egy nő, annál inkább hajlamos elhagyni magát, akárhány éves. ha férje van, akkor azért, mert neki már mindegy:) ha nincs, akkor azért, mert már úgyse lesz. ha van gyereke, akkor azért. ha nincs, akkor azért. ha meg vki ad magára, akkor ezektől (és a korától) függetlenül teszi.
hogy a gyerekes nők mackónadrágos, elhízott, otthonülő népség (amit általánosságban megint nem fogadok el, de eddig kevés ettől eltérő esetet láttam)."
megiscsak ossze kellene hoznunk azt a szemelyes talalkat,hogy lass ellenpeldat is:)
de én nem egyedül szeretnék homokozni és simogatni!!! és olyan nehéz gyermeklelkű felnőtteket találni hozzá. mert sztük a homok meg az állatok büdösek, koszos lesz a ruhájuk, kócos a hajuk, és különben is az olyan izé:P
nekem is fontos, hogyne lenne. nemcsak azért, mert benne élek, hanem mert látom is:)
amelyik nőnek nem fontos a teste, az elég gáz.
viszont egyszerűen nem hiszem, h a terhesség annyira borzalmasan tönkretenné a testet. az elhanyagolás, az már sokkal inkább, de ahhoz gyerek se kell...
Kellene még innom egy kávét, szóval lehet, hogy félremagyarázom; érzelemmentesség egyenlő gyermektelenség?
Nem. Csak éppen itt speciel egy harcosan gyermekellenes hirdeti, hogy legjobb érzelemmentesen élni, ez lenne a követendő, ami szvsz egy orbitális tévedés.
Másrészt annyiban tartozik ide, hogy a gyermekellenesek egy része igyekszik azt bizonygatni, hogy a gyermekvállalást az egyedül fontos értelmi megfontolások ellenére a csúnya érzelmi ostobaságok okozzák. Ami azért hülyeség szvsz, mert az ember nem pusztán értelmi lény, a testi-lelki egészégéhez a két oldal egyensúlya tartozik.
Innen származik az előítélet, hogy a gyerekes nők mackónadrágos, elhízott, otthonülő népség (amit általánosságban megint nem fogadok el, de eddig kevés ettől eltérő esetet láttam).
Majd bemutatlak néhánynak... :-) Ez szvsz az egyik leghülyébb sztereotípia. A gyerekes nők legnagyobb része dolgozik napi 8 órában, szerintem a GYES után kevesebb, mint 5% marad otthon. Akinek pedig 4-5-6 gyereke van, az már szülői értekezleteken, külkönórákon annyit eltölt,hogy ihajjjjjj.... Szóval szsvz ez egy nettó hülyeség
Közvetlen ismerősi körömből hirtelen összeszedtem néhányat - 7 gyerek, na ő otthon van, de messze nem mackónadrágos. Jó lenne neki szvsz, ha dolgozna (ez az én véleményem, ő kevésbé határozott ezügyben), sajnos nem könnyen megoldható. - 4 gyerek, dolgozik, volt pár hónapig külföldi ösztöndíjon, amikor a férje tartotta a frontot. Rendszeresen sportol: úszik, ha teheti teniszezik - 4 gyerek, mérnök, dolgozik, éppen külföldön van, kórusban énekelt, sokmindent csinált a család mellett. - 4 gyerek, mérnök, dolgozik. - 6 gyerek, tanár, tanít. - 9 gyerek, na ő otthon van a gyerekekkel, elképesztően vékony, nem néznéd ki belőle, hogy 2 gyerek van. - 4 gyerek, tanár, tanít, a férjével többször voltak gyerekek nélkül is külföldön, régebben a gyerekekkel. - 3 gyerek, gyógypedagógus, mindvégig dolgozott a GYES-eken kívűl. - 6 gyerek, (idős, már nem is él, anyagi okokból nem volt magas iskolázottsága) otthon volt élete nagyobb részében, de elképesztően művelt (nálam sokkal műveltebb volt irodalomban, zenében), sok mindenben nyitott.
Persze itt már - a legtöbbüknél - nagyobbak a gyerekek, de az anyukák többsége egyáltalán nem savanyodott be. Van, aki besavanyodik, de egyáltalán nem kötelező. (Gabiiii se tűnik nekem a legsvanyúbbnak az itteni csapatból....)
(Végül szerénytelenül megemlítem a magam féltucat gyerekét, persze én nem vagyok anyuka. Viszont - ha úgy adódik szívesen vagyok otthon mackónadrágban, mert kényelmes. :-) Nem napi viselet, de időnként praktikus... :-) Viszont azt gondolom, hogy nem vagyunk besavanyodva sem én, sem a családom.)
Érdekes módon sokkal inkább ismerek egy gyerekes vagy gyermektelen besavanyodott embereket, pl. ia melóban is, de ismeretségi körben is.
Ismerek olyan 4-5 gyerekes anyákat, akiknek a teste semmivel sincs rosszabb állapotban (sem egészségi, sem esztétikai szempontból), mint gyermektelen kortársaiké.
Azért a legtöbb esetben kísérik a sokgyereket kellemetlen változások; ki-ki döntse el maga, mi a fontosabb.
azt gondolom, hogy az érzelemmentesség mindeképpen csak egyfajta önvédelemként, sebekre adott (szvsz rossz) válaszreakcióként értékelhető
Kellene még innom egy kávét, szóval lehet, hogy félremagyarázom; érzelemmentesség egyenlő gyermektelenség?
Vannak betegségek amúgy, amelyeknél a gyermektelenség kimondottan növeli a kockázatot (pl. mellrák).
Ezek azok a szóbeszédek, amiknek semmi alapja, még a mégoly híres brit tudósok sem kutatták ki. Anyám két gyerek után lett mellrákos pl. A gyerekesség mellett ne legyen már érv, hogy 'gyerek nélkül mellrákos leszel'.
Az érzelemmentes életre azt mondom, hogy én nem élnék így, de ha neki bejött, ám legyen. Mondjuk a gyerekes életről is ugyanezt gondolom :)
Van némi tapasztalatom hölgyekkel gyerek előtt és után. Döntő többségükben rendesen lepukkannak az előző állapotukhoz képest, súlyzózás ide vagy oda... (Aki nem, annál bébisintér, bejárónő, stb.)
A többihez: egyrészt ezekhez (sem) kell gyerek, mert ha valaki meg akar csinálni valamit, akkor tegye meg és ne foglalkozzon a többi véleményével, (pukkadjon meg az összes szemforgató :-) ). Másrészt pl a homokozó és a kisállat-simogató retkes és büdös. :-) De akinek gyerek kell alibiként, hogy megtehesse, amit maga meg szeretne tenni, akkor használja ezt a lehetőséget. .-)
Csak példaként: ha kisállatot szeretnék simogatni (nem szeretnék, mert brrr), akkor kizavarnám a kölyköket (szülőstől) és simogatnék. :-) A homokozóval ugyanígy. :D
Tönkreteszi a nő testét... Azt gondolom, hogy ez így önmagában nemigen állja meg a helyét. Sokkal többet számít, hgy az illető a gyerekek mellett hajlandó-e gondot viselni a saját egészségére. (Ez nem mindig könnyű, de egy stresszes munkahely, állandó határidőkkel ugyanannyi veszélyt jelent.) Ismerek olyan 4-5 gyerekes anyákat, akiknek a teste semmivel sincs rosszabb állapotban (sem egészségi, sem esztétikai szempontból), mint gyermektelen kortársaiké. Vannak betegségek amúgy, amelyeknél a gyermektelenség kimondottan növeli a kockázatot (pl. mellrák).
Ami ennél szvsz sokkal lényegesebb: azt gondolom, hogy az érzelemmentesség mindeképpen csak egyfajta önvédelemként, sebekre adott (szvsz rossz) válaszreakcióként értékelhető, az ember értelmi és érzelmi lény egyszerre. (Lásd pszichoszomatikus betegségek, elfojtás és társai.) Ha az egyik oldal kerül túlsúlyba, pláne abszolút túlsúlyba, akkor féloldalas lesz. Persze féllábon is lehet járni, de úgy lettünk megalkotva, hogy két lábon jobban megy.
Most majd néhányan felkapják a vizet, hogy merem megkérdőjelezni más életfilozófiáját. Felőlem lehet bárki érzelemmentes, de ha ezt propagálja, mint pozitív, követendő életstílust, akkor szvsz nekem is jogom van mellétenni egy nagy-nagy kérdőjelet. Márcsak az egyensúly kedvéért is. (Ritka szar élet lenne az embereknek, ha min 200 km-re lakna egymástól max 50 ember a földön.)
Én sem a testemből élek, de azért valamennyire fontos nekem. Merthogy _benne_ élek. Nem jó tönkretenni. Nem gondolom, hogy a terhesség tönkreteszi, de azért megviseli. És sokan nem állítják utána helyre magukat pl. tornával, diétával stb. Innen származik az előítélet, hogy a gyerekes nők mackónadrágos, elhízott, otthonülő népség (amit általánosságban megint nem fogadok el, de eddig kevés ettől eltérő esetet láttam).
hogyne javítana? nem pont a terhesség, de a gyerekek utáni rohangálás és emelgetés simán kimeríti a súlyzós edzés fogalmát:D
aztán rengeteget lehet játszani, büntetlenül bemászkálni a kisállat-simogatóba, homokozni, bújócskázni, bevásárlóközpontban kocsikkal csúszkálni, felbontogatni mindent és beleenni, hülye morcos felnőtteket idegesíteni, hangosan kiabálni stb.
Hááát, javítani nemigen javít. :-) Nem csak élni lehet a testből, hanem egyébre (szórakozásra) használni is. Persze 5 gyerek mellett nincs szórakozás, illetve aki ezt szereti, annak az 5 gyerek a szórakozás. :D
(Huhh, 5 gyerek... Engem egyrészt egy is megőrjítene, másrészt tönkreteszi a nő testét. :-) De hát van, aki alkohollal vagy droggal teszi tönkre, így ez szuverén jognak tekinthető. :-) )
Esetleg egy atomháború vagy járvány után. Jelen pillanatban, amikor a 6 milliárdból hamarosan 10 lesz és a természet lerablása folyik nagyüzemben, nem látom a tendenciát, amelynek a végén természetes úton, a civilizáció vívmányait megtartva 50 maradhatna.
Tényleg nem vagyunk egyformák, hiszen én már gyerekkoromban a "haggyálbékén" kategória voltam, és anyámék hülyét kaptak, mert állandóan bezártam a szobám ajtaját, pedig semi különöset nem csináltam.
Nagy ritkán volt csak társaságigényem, de az is nem a család felé, hanem a haverokkal való sörözés, koncert - illetve a kutyasétáltatás, kutyázás.
Kutyát már nem tarthatok, a sörözgetés is évi 4-5 alkalomra korlátozódik - amúgy otthon leginkább "haggyálbékén". A háztartásban is akkor tudok leghatékonyabban ténykedni, ha nincs otthon a barátom, nem szólnak hozzám, csönd van.
arra gondoltam,hogy akar egy uj autot sem tudok ahhoz hasonlitani,mikor este a aprommal osszebujunk susmutolni...Hogy hiaba volt egy csomo ruham,ha nem volt,aki egy bogre teat hozzon,ha beteg voltam..Hogy megvehettem szinte barmit,de nem volt kinek elmeselnem,mi tortent velem egesz nap,nem volt kitol tanacsot kernem.Hogy nem ment el mellettem senki /a gyerekeimen kivul/,aki csak ugy megsimogatott volna......
Amit penzen megvehetsz,azok targyak,nem tudom osszehasonlitani az erzelmi oldallal...Persze megintcsak nem extrem dolgokra gondolok,mert azert kenyergondjaink most sincsenek....
Nekem nagyon fontosak azok az erzesek,hogy van egy olyan erzelni hatterem,akikre barmikor szamithatok,akik erdek nelkul szeretnek,akik elott nem kell "viselkednem"..
Tudom,nem vagyunk egyformak,de valamert azt erzem,hogy akik ezt nem igenylik,vagy szandekosan tavoltartjak maguktol az erzeseket,azok mar megegettek magukat es ezt csupan onvedelembol teszik...Tudatosan.....
Elhiszem,hogy ez nem mindenkinek letkerdes,nekem az..
Nálunk ilyen alap sincs. Minden feleződik, és ez így van jól. Gyerekkel is ment volna, elvégre ha megteremti az ember a bevételi forrásait, és figyel arra, hogy az a gyerek mellett is megmaradjon, akkor nincs probléma. A probléma akkor kezdődik, mikor ezt szépen eltervezi, kivitelezi, aztán rájön, hogy nem is akar annyira gyereket, amennyire küzdeni kéne érte.
Hat hogy ne lehetne kiskapu hozzad, biztosan van ilyen. Amikor en voltam "ott", mert voltam, eskuszom, akkor nem volt senki sokaig, aki atjutott volna, aztan 1 valaki siman vette az akadalyokat, alakitott at mindent, mintha nem is lettek volna elvek, meg hozzaallas, meg elhatarozas. Talan lesz, aki akar majd odajutni hozzad, az akadalyversenyen. Azt is gondolom, ismerlek, szemelyesen, vagy ha nem, az alteregodat. Szentendre?
Na, még elvérzel itt a végén, a szerencsétlen kutya pedig éhenhal, mert nem tudja kinyitni a konzervet. :-) Elvi alapon nincs mindenki kitiltva, csak gyakorlatilag. :-) S nem az életemből, hanem az "érzelmi" részből. Merthogy az nemvanik. :-) Vannak munkatársaim pl, akik az életemhez tartoznak. :D
Szubjektiv befolyasoltsag. Kozben verzem ossze a klaviaturat, mert FELNYITOTTAM EGY TONHALKONZERVET ANNAK AZ ATOK kutyanak (bocs capslock)belekeverni a vacsorajaba (omega 3)
En majdnem ugyanitt voltam egyszer. Nagyon nem erdekelt az osszes jelentkezo velem az eletet megosztani, mert mindegyik ugy kezdte, miert lenne jo neki velem. Aztan jott 1 pasi, komolyan, az egyetlen, aki ott kezdte, hogy megkerdezte, mirol almodozom en, az elso napon. Attol a perctol szol a jatek, hogy o azon igyekszik, nekem jo legyen, en meg abban lelem oromomet, hogy neki. Nem mondanam, hogy eselytelen nalad is mindenki, te mered? KItiltani mindenkit elvi alapon?
