Korrekt. Ezen néhány ma esti hozzászólást igencsak lassabban, hangosan a fejemben kellett oldasnom, mert ma egy kicsit a szívűnk mélyéből jönnek a dolgok, amik nem hétköznapiak. És ebben az a gyönyörű, hogy ezt nem csak a mai, álá karácsony másnapján tesszük meg. Szeretlek Titeket!
Jah. Azért eldobom a mondatot ide balra is.
Oh gyorsabb voltál. Lemaradtam pedig még tiszta vagyok. :)
Szoval a freeportban éppen Evelin nélküli állpotban ücsörögtem mikor meglátogattál és leültél mellém. Iszogattunk meg minden. A lényeg, hogy mondtad nekem; még sosem láttál ennyire boldognak, és a lényeg : ennek nagyon örülsz és ez téged is boldoggá tesz. Tudod, akkor elgondolkodtam azon hogy már ezért megérte. Nem csak azért mert tényleg nagyon szerelmes vagyok, hanem azért mert egy barátomat boldoggá tehettem azzal, ami Én vagyok. Imádunk most nagyon! :)
:) Nem hittem volna, hogy most én mondom vissza azt amit te mondasz nekem. Bubus! Ha a jelent vesszük alapul, akkor most mögötted már rengeteg jó és rossz dolog történt és még annál is több. Miért ne lehetne ez így 20 év múlva? Amikor majd újra visszatekintve azt mondod, voltak jó és rossz dolgok. Nem hiszem! Tudom, hogy a következő 20 éved nem lesz üres.
Viszont még én is úgy érzem, hogy mostani szerelmemnél nagyobb nem jöhet. És mi van ha igen? Akkor tényleg elszállok, az bissztoss.
Ha lightosabb lesz, nem lesz akkora hasraesés, mert szeretni fogom és szerelmes leszek belé, noha ha nem is annyira mint egykoron, de akkor az ott lesz a legjobb az akkori ottani életemben. Pont.
Mint írottam volt néhány hsz-el lejjebb versikémben, az élet alapból szar és keserves, nehéz és undorító. A boldogság mámor, a szerelem betegség. És mégis szeretjük, mert jólesnek. Erről szól a vers is, csak éppen még mámorosan betegek vagyunk. A weres először nem vágta, de én a versre egy mondatot mondtam neki: - amolyan "Tudd, hogy értsd helyzet. Nem?" Szóval nem árt tudnunk mit veszíthetünk, nem árt tudnunk, mi a rossz oldal, mi a legrosszabb, tudni kell azt, hogy akár most lehetnék egy híd alatt, mert máshol nincs hely, és napok óta nem ettem, nincs cigi, pia, család, BARÁTOK!, semmi! Ezt tudni kell ahhoz, hogy kellőképpen tudjam értékelni azt, amim van, mindazonáltal hogy már sokmindent vesztettem el én is. Persze nem ezzel a gondolattal szállok fel a villamosra és mutatom meg a bkv bérletem, de néha jó tudni, szóval amolyan James Bond-beli "Tudd hogy értsd helyzet!"
Ergo! Még előtted, előttünk, előttem van tengernyi élmény az életben!
És hidd el, tudom, tényleg hidd el tudom, hogy most ez nem segít. Magadtól kell ezeket kifundálni. Viszont majd kellemesen jut eszedbe, hogy egyszer valamikor, nem is olyan rég ezeket a gondolatokat egy barátod is leírta.
A mai nappal, úgy érzem az életem vonatjának sínén egy váltót átváltottak -sors,végzet-, vagy akár átváltottam -azaz magam vezérlem életem-. De a lényeg, hogy remélem a mai nap megvilágosultam egy kicsit. És ma eszembe jutott temérdektelen mondat, mely Tóthéknál LANon, a Papád házában Dunaharasztin, a feneketlen tónál a móriczon, egyszóval amiket tőlletek hallottam.
Ámbár most nyomok egy "ok"-ot, mert érdekel, hogy mik születtek mindeközben :)
Ezért mondtam a freeportos esetet. Tényleg nem emlékszel? Remélem igen, mert nekem nagyon sokat jelentett. Bár nem számit semmit a válasz, hisz tudom hogy szivböl jött. Ezért volt és ezért olyan fontos most is.
Még talán annyi hogy tulajdonképpen mi is patkányok vagyunk. Illetve én biztosan. Ugyanis leszarom az embereket. Leszarok mindenkit, csak egy maréknyi sereg van nekem akiket az enyémeknek mondhatok. Barátok (tényleges barátok), és egy oldalborda ami kell nekem az életben. Többet nem filozok nem akarok egyszerüen mást. Vagytok ti nekem, és nem kell soha nem is fog kelleni más ember közelsége, barátsága. Hiszem hogy azzal hogy megismertelek titeket, örökre magaménak tudhatom a barát fogalmát. Csalodtam sokat emberekben, és nem fogok ujra közel engedni magamhoz senkit. De abbol ami megvan nem engedek amig élek.
Tisztában vagyok a vers üzenetével, és szerintem ennek függvényében te is tudod hogy miért mondom ezt.
elgondolkoztam. mikor leültem megírni az iménti monologot, hatalmas űrt éreztem magamban. pont erről beszéltem: bármid van, mást keresel, még, jobbat, többet. hiába, kell egy társ. kell és kész.
de most, hogy elolvastam tieiteket, hiába kerestem ezt az űrt, mert nem találtam. és tényleg az kell, hogy valaki megsimizze a buksimat. de már nem tudom leírni, mit szeretnék. betöltöttétek azt az űrt:)
Hmmm... Ugyanezekröl a dolgokrol beszélgettünk Kriával és most olyan mintha itt lennél. Ez full vicces is lehetne de most valahogy nem tudok röhögni. Most nem megy.
Egyetértek veled mindenben, bár én pozitivabban állok hozzá a dolgokhoz. (És a vicc az, hogy tudom, ez csak pillanatnyi állapot...) Ugyanakkor van bennem egy "csakazértis" hozzáállás, hogy márpedig én akkor is pozitivan fogok hozzáállni a dolgokhoz. Ilyen vagyok.
És szerintem nem lenne jo ha te is olyan lennél, ugyanis te is tudod jol, hogy a dolgok anélkül is müködnek. Néha rosszul, néha jol, de müködnek és csak ez a lényeg. Mi is ilyenek vagyunk és még nem gondolkodtam el komolyan rajta hogy változtatnom kéne. Látom hogy müködik és van értelme csinálni azt ami ÉN vagyok. Ti is ilyenek vagytok, nem véletlenül mondhatlak titeket a barátaimnak.
Bubusom. Szeretünk! Tudom hogy tudod! Örülök ennek a BKW-nek. Weres kollégámmal full ezekről a dolgokról beszéltünk azóta, hogy megbökted az "OK" gombot (az a fárnya ALT+S helyett)
Ehh. És tudod mit. Bissztoss emlékszel, mindig amikor megsimized a buksim, akkor hirtelen rákérdezek: "micsi?" Aztán rájövök. Most plö én is megtenném veled!
Ehh!
Tényleg egy barát a legnagyobb kincs a világon, ami örök! Mert ha véges lenne, akkor az nem barátság.
Még1x! Szeretünk Bubuskám!
buzi index
szal
megvannak ezek, és boldog. de nem vagyok olyan. van egykét pillanat, ami az egész életednek értelmet adhat. én ezeket a pillanatokat is megleltem már. csak mindig tovasuhantak. néha úgyérzem itt köröznek a fejem felett, néha meg azt, hogy már messze járnak, dél felé.. na most ez a buzi index hazavágta a gondolatmenetemet. grrrrr
noha szerettem volna hogy reagáljatok rá, nem igazán nektek írtam ide. ugyanakkor mindkettőtöknek. mivel nincs sok kedvem aludni, és weres se válaszol a tényfeltáró mailemre, most asszem még irogatok egy keveset.
tényleg nagyon megérintett ez a vers. asszem olyan embernek ismertem meg magam (javítsatok ki ha másképp látjátok) akit tulajdonképp nem lehet felidegesíteni, megbántani. asszem tipikusan olyan vagyok, aki mindig ellesz, mer leszarom azt, hogy van pénz, autó, bármi. (najó ha net nincs azt nem bírom:PP ) ugyanakkor önző, örök telhetetlen vagyok. jó lenne, ha meg tudnám becsülni azt, amim van. ami nem kevés. az anyagi oldala sem, de ugyanakkor a másik sem. pl karácsony miatt annyi smst kaptam, hogy nem győztem nyomkodni a telefont, és sokan nem is írtak, és nemazér mert nem gondoltak rám. igazából sosem vágytam másra. az, hogy ti itt vagytok nekem, meg a többiek, pont elég. illetve mégsem. valaki hiányzik még. hogy ezt a valakit már megtaláltam vagy nem, nem tudhatom. én úgy érzem igen. néha az élet legegyszerűbb kérdései a legbonyolultabbak. néha szeretném, hogy legyen még valami. néha nem. pont azért, mert ami egyszer elkezdődik, annak egyszer vége is kell hogy legyen. és nem hiszem, hogy ez "a törvény nálunk dől le majd".
ugyanakkor meg nélküle valahogy.. hogyismondjam. nem azt mondom hogy elment az életkedvem. nem akarok mást keresni. ugyanakkor egyedül sem maradhatok, mert az úgy nemmegy. így nem érdekel a munka, a pénz, semmi, mert nélküle nemsok értelme van az egésznek. ugyanakkor csinálni fogom. de hát... egyenlőre most ez így működik. felcsüccsentem egy libikóka közepére, és próbálom ideoda pakolgatni a dolgokat, hogy maradjon egyenesben. de előbbutóbb valamelyik oldala le fog érni.
lehet jó lenne, ha énis olyna lennék, mint az a sok patkány, aki leszarj az embereket, legyen meg a kocsijam a pénze,
Bubus már régebben el akartam mondani neked. Talán nem emlékszel arra amit mondtál nekem a Freeportban, amikor ültünk a padon. Valoszinüleg nem emlékszel, mert eléggé illuminált voltál, de mindegy is. A lényeg : köszönöm neked.
Hmm. Elolvastam. De ennél többet nem tudok elmondani. Hála, vagy sajnos, mostanság a gondolkodásom egy kicsit leállt. Vagy éppen annyir jár vmin, így valahogyan nem jut el rendesen az előttem álló dolog az agyamig.
Noha asszem tudom jól miért érintett meg téged annyira ez. És ha minden igaz ez van velem is.
Viszont szóban akartam erről trécselni, de akkor most idebiggyesztem a lényeget.
Szal. Most leszarom az egészet. Lesz ami lesz. Egyelten tervem van: meló->zsé->albi. Viszlát. Aztán ha közben bejön valami, akkor foglalkozom azzal is. De ha oda eljutok, akkor legalább tudhatom hogy elértem valamit és jöhet az újabb mission, chapter, terv, életcél, akármi, hívd ahogy akarod.
Mindeközben pedig ha küld egy sms-t, válaszolok persze. Ha felhív, hogy találkozni, beszélni szeretne velem, akkor viszont húzom a mézes madzagot. Kedves leszek. Azt mondom "Hát.. van programom, de megpróbálom lemondani. Hívj majd fel, és akkor többet tudok mondani." ésatöbbi, ésatöbbi. Ergo nem futok utána, nem áradok Érte már, nem rogyok a lábai elé. Ha visszaszeretne jönni hozzám, akkor úgyis tudni fogom az első szavaiból. Ha nem, akkor meg nincs miről beszélnünk itt ugyebár. Szal ez van. Az idő haladt, közben is, és fog még egy jódarabig.
Én itt vagyok, Ő ott. Nem választ el minket semmi más, csak egy szó. De ha a saját életét akarja élni, akkor én is emeképpen teszek.
Nemtom mit rizsázok erről ennyit :) Most rámjött a gombnyomogatás. Nah, azért majd reflektálok erre az írásomra 1-2 óra múlva. Kiváncsi leszek mennyire látom majd másképp a dolgot.
Én erre csak annyit mondok : köszönöm neked Bubus ezeket a sorokat, és igyekszem megfogadni. A lelkem mélyéig hatolt ez a vers és hogy lásd mennyire idevágo, egy kérdést/kérést intéznék hozzád. (Bár tudom hogy nem exactly nekem ment, ettöl függetlenül reagálok rá...) Ugye majd szolsz ha nem vagyok jo ember?
kedves klubtársaim:) bkw, meg a cds is, aki most cegléden sütteti a hasát:PPP
gondolom elhiszitek rólam, hogy nem kap el a lelkesedés, ha meghallom a Sztevanovity Dusan (alias Zorán) nevet. de ma jöttünk haza mamámtól, és megin az a buzi szerelmesek kívánságműsora ment vagy mijafaszom. meghallottam egyik számot, és éppen picsaszar kedvemben talált, so nagyon megteccett. (majdnem nekivittem a családot egy fának:PP )
szal hagy zárjam soraim mára egy Zorán dalszöveggel. nézzétek el nekem:)
A szerelemnek múlnia kell
Hogy értsd egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
A lángot akkor őrzöd még,
Ha félsz, hogy ellobban, elég,
És elveszted fényét, melegét.
Jó, mikor hisszük még,
Lehet olyan a világ, milyet szeretnénk,
Hidd el, a hajnal attól szép,
Hogy minden éjben ott lapul az örök sötétség.
Egy érzés mindent eltakart,
S elhittük, mindörökké tart,
S a törvény nálunk dől le majd.
De, jaj, a szerelemnek múlnia kell,
És, ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.
A szerelemnek múlnia kell,
Akkor is, ha égig emel,
És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér,
Várj, a kezed ne húzd el,
Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz.
Ha sírsz, a szemed ne takard el,
Miért titkolnád, hogy egy kicsit nehéz.
A szerelemnek múlnia kell,
Ha múlik, akkor fájnia kell,
Hogy érezd mennyit ér, még tart, még él.
Még tart... még él...
