Budapest, január 27., 8.30 A hétvégi teremtornán is emlékeznek Fehér Miklósra.
Információink szerint a Ferencváros játékosai a teremtornán elért minden egyes góljuk után egy olyan közös gólörömre készülnek, amellyel az elhunyt Fehér Miklósra emlékeznek.
A zöld-fehérek a francia válogatottól vették az ötletet, akik Foé halála után koreografáltak egy megható, gól utáni megemlékezést. A hírek alapján több labdarúgó is a mez alatt lévő pólón üzen majd az immár az égi futballpályákon játszó Fehér Miklósnak.
(s.k.)
menjen a fiala a jó ********:(
Most nézem a Portugál hiradókat felvételről. Mindenütt vezető hír. Ráadásul nagyon emberségesen számol(t)nak be erről a tragédiáról.
Miért van az, hogy csak nálunk nem képesek erre? A Portugál híradók miért tud(t)nak bő 10 percet szánni? Az itthoni meg erre is képtelen.
Szomorú egy országban élünk ....
A Budapest Rádióban Fiala János fel van háborodva, hogy miért volt tegnap minden híradóban vezető hír Miki halálhíre. Néhány betelefonáló próbálta neki magyarázni, hogy igenis vezető hír.
Felhívta Havas Henriket, mi a véleménye. Válasz: persze, hogy vezető hír.
Felhívott egy Lisszabonban dolgozó újságírónőt. És akkor ő szépen elmondta, hogy pl. egy másfél órás híradóból egy órát szántak az esetnek. Hogy időnként mutatja közszolgálati tévé a Fény Stadionját, ahogy a szurkolók gyászolnak. Hogy minden újság címlapján Fehér volt.
És most jönnek a Fiala-ellenes telefonok (pl. "Szakbarbár!").
" persze ez csak a magamfajta lusta,
anti-sportoló gondolja - a gólok utáni egymásra ugrándozás, jókedvű "marháskodás" hiányzik-e egy olyan sportolónak (bárkinek), akinek közel 90 percet futva kell bírnia, és esetleg az egész csapat ráugrik a "nagy szeretetben" ? Nem lehetne az önfeledt örömet másképp kifejezni ???"
Ha sportolnál vagy sportoltál volna, nem kérdeznél ilyen butaságot!
ON:
Példát vehetnénk a portugálokról (főleg a média)!!!
Az egyik percben még mosolygunk, a következőben már sírunk. Egész Portugália sír egy fiatal futbalista elvesztése miatt, akinek szomorú sorsa hogy távol családjától és hazájától érte a végzete.
Egész Portugália sír miattad Miki... mindenki összegyült hogy a Benfica stadionban elköszönjön tőled. Ezrek várnak az esőben, hidegben arra hogy beléphessenek a stadionba és hozzád érve letehessék a virágot és azt mondhassák:
Hiányozni fogsz.
Te elérted azt hogy futbal rajongók valahány portugál klubból összegyültek, és feledve színeiket, egymásra borulva az utcákon sírnak miattad.
Én nem tudom hogy csapattársaid, és az egész Benfica fogja viselni hogy elhagytad őket (is).
Biztos nehéz lesz.
Egy azonban biztos:
a Te mezed, a Te számod 29, immár soha többé nem veszi magára senki. És ha majd sok-sok év múlva valamelyik gyermek megkédezi miért nem lehet 29-es
mez a Benficánál, majd mosolyogva azt mondják nekik, mert olyan ember sosem lesz mint aki volt, Fehér Miklós.
Az elöbbi csak részlet volt itt az egész!!!
Olvassátok el!!!!!
SZERINTEM SZÉP!!!!!
A fiú, aki győzni akart
Nekem mindig élni fog.
Ha majd újra válogatott meccsre készül a csapat, ha kezet nyújtunk egymásnak a reptéri találkozásnál vagy a pálya szélén, amikor az edzés végén az öltöző felé vonul a csapat, mindig látom őt is.
A mosolyát, ahogyan nyilatkozik, a szemét, ahogyan követi a papírt szántó tollat, minden szavára, minden gesztusára figyelve, tudva azt, hogy minden, ami róla szól – egy cikk, egy rövid idézet, egy felvillanás a televízióban – azoknak ad hitet, akik majd azért szurkolnak, hogy sikeres legyen.
Ô tudta, mert hiszen a lelke ilyen volt, az ő szolgálata a földön arról szól, hogy örömöt szerezzen – egy csellel, egy góllal, egy fejessel.
Nekem és neked mindig élni fog.
És bár a most földre hulló sok ezer könnycseppet megint a kegyetlen halál fakasztja, a fájdalmasan üvöltő lelkekből – legyen futballistáé, edzőé, szurkolóé – feltörő vízgyöngyök között mindig kell legyen egyetlen azokból is, ami akkor is megbújt a szemekben, amikor azt nem ez a mélységes mély fájdalom, hanem az öröm csalta ki, és amit csak azok érezhettek, akik gyermekien, őszintén, fanatikusan örültek annak, ha a magyar csatár a kapu előtt magasba emelte a kezét, és boldog eksztázisban ünnepelt – góóól!
Nekem, neked és nekünk, mindannyiunknak mindig élni fog.
Ha lehunyjuk a szemünket, és csendben emlékezünk magunkban, akkor látjuk őt egy távoli dimenzióban, és ott is mindig ugyanúgy, mint itt, az életben, amíg közöttünk volt, amíg nekünk és értünk játszott: mosolygósan, tettrekészen, boldogan. Ám, ha a fájdalom lesz az erősebb, ha az emlékeink sodrásában a kegyetlen képsor, az ifjú futballistára a pályán lesújtó halál utat tör, akkor csendesítsük le a lelkünket, a gondolatainkat azzal, hogy felidézzük azt a mondatot, amit a halál által legyőzött fiú hagyott itt nekünk, a magunk létével viaskodó életben maradottaknak: "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…"
Fehér Miklós 2000 októberében, egy nagy meccs után, a Litvánia elleni 6–1-es győzelmet hozó vb-selejtezőt követően nyilatkozott így, egy olyan meccs után, amelyen ő három gólt szerzett, és lám, még akkor is szerény és kedves maradt.
Mert ő volt az, aki ha sikeres volt, máris előre tekintett, mert újra és mindig győzni akart.
Értem, érted – mindannyiunkért…
Nekem mindig élni fog.
Ha majd újra válogatott meccsre készül a csapat, ha kezet nyújtunk egymásnak a reptéri találkozásnál vagy a pálya szélén, amikor az edzés végén az öltöző felé vonul a csapat, mindig látom őt is. A mosolyát, ahogyan nyilatkozik, a szemét, ahogyan követi a papírt szántó tollat, minden szavára, minden gesztusára figyelve...
Isabel Simőes
2004-01-27 02:34:00
In one minute we are smiling, in the other we cry. All Portugal is crying for the lost of a young soccer player, who sad destiny was to die far away from his family and country.
All Portugal is crying because of you Miki...everybody is joined in Benfica stadium for a last goodbye. Thousands of people are at this time in the rain and cold, wainting until they can enter the stadium, to put a flower over you and say - Will miss you.
You achieved the gathering of footbal fans of all the portugal clubs, to forget about their colours and we se them huging each other at the street, crying for you.
I don't know how your fellow workers, and all the Benfica staff will react after you left them. It's going to be hard. One thing's for sure: your shirt, your 29 number, will never be dressed by anyone. And, many years from now we'll tell our children why Benfica as no number 29, and they will smile and we'll say that's because there will be no man like one...Miklos Fehér.
Que Deus te guarde.
Régebben magam is nagy CM fan voltam, és már korábban elgondolkodtam:
mit fog csinálni a program fejlesztője a játékosokat tároló adatbázissal? Egyszerűen kitörlik belőle Mikit? Nem volna ez kegyetlen? Foé esetében hogyan jártak el? Én a helyükben létrehoznék egy külön oldalt: "The victims of modern football". Vagy vmi ilyesmi...
apróság, ha jól látom, a cm (számítógépes futballmanager-játék) portugáliai oldalának (www.cmportugal.com) a fő logóját is kicserélték, és külön aldomaint adtak a vele foglalkozó fórumtémának (feher.cmportugal.com). minden tiszteletem a portugáloké.
Visszatérve a portugál reakciókra,engem mondjuk megdöbbentett hogy mekkora publicitást kap Fehér halála.Komolyan mondom hogy picit a szeptember 11. hangulatra emlékeztett.Bár nem tudom hogy azt a portugálok hogy kezelték.
Azonban megható hogy ez a szintén kis nép,mennyire szerette ezt a fiút,akihez-valljuk be-végül is nem sok közük volt.Mégis mennyire szerették és hogy megrázta őket ez a tragédia.
Nálunk meg annyi publicitást kapott kábé mint Sinkovist halála.Azaz szinte semmit.
Valahol igaz az a mondás mégis csak,hogy nem tudjuk jól megbecsülni az értékeinket.
azt hiszem, ugyanarról beszélünk, a "dícséret" szót viszont meg sem említettem...
engem is letaglózott, ezért is szólok hozzá.
elvártam volna, hogy a magyar királyi tv minimum úgy tudósítson egy hazánkfia tragikus haláláról, mint ahogy azt a portugál tette, ráadásul gyakorlatilag egész nap... sőt, talán a felével is beértem volna
A TVE-n most volt egy bejátszás,megrázó volt ahogy a játékosok a vállukon vitték a Benfica és magyar zászlóval letakart koporsót,aztán zokogva gyűltek köré imádkozni,miközben mindenhol sálak,képek,zászlók voltak.Még a spanyol bemondónő is nehezen tudott megszólalni,amikor a következő hírt konferálta fel.
Szerintem ha valaki korrektül tudósít egy ilyen eseményről az nem érdemel külön dicséretet.Nem csak szakmai hanem morális kötelessége is ez minden olyan embernek aki tollat vesz a kezébe.
Természetesen biztos voltak kivételek,de ahogy a mainstream magyar médiát figyeltem,az letaglózó volt.
És az a legszomorúbb hogy ezek azok emberek akik ma szakemberként és a műfaj apostolaiként vannak beállítva.
újságíróként sajnálom és szégyellem, hogy ilyen kollégáim vannak :(
az a baj, hogy ebben sem vagyunk egységesek, hiszen te is megfeledkezel a másik oldalról, akik nagyon korrektül és az értékéhez méltóan számoltak be az eseményekről idehaza. természetesen nem a televíziókról beszélek...
:: Joăo Miranda joao.miranda@ntlworld.com
2004-01-27 01:57:26
Thank You Hungary
Your beloved son will be back soon, and we just have to pray for him.
Thank you Hungary
to give us Benfica supporters and in general the portuguese people a son that your country, Portugal and all the world have proud of.
I GONNA BE FOREVER PORTUGAL AND HUNGARY NATIONAL TEAM SUPPORTER.
