Belgát hallgatok. Imádtam volna a házibulikat, ha 15 évvel ezelőtt is lett volna Belga. Mindig utólag találunk rá az igazságra, ami az irreverzibilitás miatt semmit sem ér, sőt, mivel folyamatosan a régi igazságokat keressük, káros is.
Hazakísérhetlek utána?
Meddig engedtek el?
Kilencig?
Addigra kell otthon lenned, vagy akkor kell innen elindulnod?
S egyedül mész el, vagy jönnek utánad a szüleid?
..
Járunk?
Én Dire Straits-t, és Mark Knopflert hallgatok, mert Mark gitárjátéka és egyáltalán költői és dalíró-vénája kitűnő, megtaláltam a zenéjében az életstílusomat, minden hangulatra van egy száma. És ő az, aki tud írni olyan szerelmesdalt, amiben csak kétszer szerepel a love szó, és nem parti-bébi-bébi-parti-lav-szeksz a mondanivalója. Hát ezért.
Én is a Slágert hallgatom, és nem is titokban! Felvállalom a többiek előtt a zenei ízlésem, mert szerintem nincs benne semmi szégyelnivaló. Különben nem kell csak azért mai zenét hallgatni, mert az a trendi. És az egyéniséged kialakításához nem szabad a többiek után menni, hisz lehet, hogy a zenei érdeklődésed tejesen eltér az átlagtól.
Hát igen bár nekem nem a kedvencem.
Viszont egyik számát (Ne me quitte pas - Ne hagyj el) szeptemberben Patricia Kass-tól hallottam egy emlékkoncerten Brüsszelben.
Hát elsírtam magam :))) Ennek a francia nőnek, isteni tehetsége van, vagy legalább is a hanghordozása az valami félelmetesen gyönyörű.
Istenem, egyszer hallanám, láthatnám koncerten élőben ezt a nőt :))
Persze nálam az elsőszámú kedvenc a Depeche Mode, mindig az aktuális új album ami tetszik, nem feledve persze a régieket
azért a felét nem (mármint ami nálam megvan).. sztem az ozric még elég jó arányokkal rendelkezik, összevetve azokkal, akiknek csak egyetlen hallgatható cédéjük van, esetleg egyse.. viszont az igaz, hogy a cédék nem igazán vannak szerkesztve, tehát bőven van hangulati ugrás.. meg olyan is, hogy a szám egyik fele szar(nem lehet alatta olvasni), a másik meg nem(észre sem veszem, mert tudok olvasni:).. (ok, az is szempont, hogy a zenét háttérnek teszed be, vagy időtöltésnek, de ez utóbbi esetben a létező zenék 99 százalékát kiselejtezhetnéd)
egyszeruen nem lehet az olyan zenekart tartani semmire akik tizenvalahany ev alatt kidobnak 20-30-40 lemezt
en ertem hogy jo betepve zenelni meg minden, de aze a tobbmint felet kilehetne dobni a szamoknak
mostanában zsinórban hallgatom az összes ozric tentacles-t (van vagy nyolc), és csodálkozom, hogy miért nem vettem elő őket az utóbbi pár évben.. anno sokat járattam őket, csak akkor még éltek olyan emberek a környezetemben akik szívből(nincs is szivük az ilyeneknek) utálták és úgy érezték, hogy van beleszólásuk az életembe..
kellemes progresszív gombazene, még józanon is elég hallucinogén..
Noir Désir utolsó albumát. (valószínűleg a legutolsót:((( )
mert a pörgésében jellegzetesen, franciásan kaotikus, szabálytalan, durva, ugyanakkor benne lebeg az a szál is, amit az európai zenébe Fermín Muguruza, Tonino Carrotone, vagy éppenséggel Manu Chao hozott (húzott?) be.
depeche mode 101 albumát. szívesen ott lettem volna, ez a hangulat még így is átjön, üt, el nem ereszt, magával ránt, mi mást mondhatnék. most épp a strangelove szól, strange highs and strange lows, dave gahan hangja tölti be a szobát, amiben ülök, egy idegen szoba, egy idegen ágy, egy idegen gép, én is idegen vagyok itt, de ez az album a helyére teszi a dolgokat.
még tudom ajánlani a hooverphonic jackie cane-s cdjét.. vidám flamandságból szuicid depresszióba hajló zene, aztán a végén megint egy belgás örömködés.. a 12es számban a billentyűzés az érzelmi csúcs, de ehhez végig kell hallgatni az egészet.. (csakúgy, mint ahogy lisa durrell féle duality-n a 7es számhoz kellenek az előzőek..)
ataraxia.. nem tudom, hogy szándékosan hamis-e néhol a dallam, de néhány tollborzoló meghallgatás után függővé váltam a sajátos disszonancia iránt..
a www.gothic.hu-n fedeztem fel őket (magányterület, együttesek).. ez volt az egyetlen alkalom, amikor az smsfalon megnézésre érdemes linket találtam, ott ráleltem a már ismert 'hagalaz runedance'-re(ennek is külön története van, de most nem..) és mellette néhány érdekesnek tünő, ismeretlen név..
én meg azt hiszem, hogy Piaf is, Montand is, és Brel is egyformán nagy énekes. (mindegyik a maga módján.) Montand-nak és Piafnak szerintem sokkal több köze volt egymáshoz, mindkettejüket könnyebb besorolni egy nagy, közös kategóriába, Brel világa viszont ettôl a kategóriától kissé eltér.
ezt, mint Viszockij - fannak, azt hiszem, illene tudnia. (vagy legalább Brelrôl több benyomást szereznie.)
És van még egy-kettő itt is:
http://club.mp3search.ru/album.html?id=4481&ref=2181
Nekem azért tetszik Jacques Brel, mert ha Yves Montand nem élt volna (illetve nem fedezi fel Edith Piaf), akkor ma azt hinnénk, hogy Brel nagy énekes:))
