"A Minkowski-féle formalizmusban is az időkoordináta mindig pozitív"
Talán előbb megtanulhatnál olvasni!
Mert én nem az írtam, hogy negatív, hanem azt, hogy:
"Az időkoordináta más, mint a térkoordináták, mert ellenkező a szignatúrája."
Az ugyanis teljesen mindegy, hogy negatív vagy pozitív, lényeg, hogy ellenező, mint a térkoordináták szignatúrája:
Lehet így: i2=t2-x2-y2-z2 és.
lehet így: i2=-t2+x2+y2+z2.
Márpedig ha te valóban matematikus lennél, akkor ezt tudnod kellene.
Továbbá azt is tudnod kellene, hogy a szignatúra egyáltalán nem is a koordináták előjeléről szól, hanem a koordináták négyzetének előjeléről.
"Tudod, az ostobákkal nem az a baj, hogy keveset tudnak. Hanem, hogy mindent rosszul."
Veled pedig még az is baj, hogy mindjárt a bemutatkozásnál hazudtál.
De persze azonnal le is buktál: nem vagy te semmiféle matematikus!
Ilyen dumával:"Talán lesz merszed egyszer fizikáról is beszélgetni velem."
azt képzelted talán, hogy meg tudod félemlíteni a fórumtársakat, ha matematikusnak hazudod magad.
Azonnal kiderült az is, hogy nem értesz te a fizikához se.
Mert akkor tudnod kellene, hogy a specrel egyáltalán nem csak inerciarendszerekről szól, hanem bármikor alkalmazható gyorsuló rendszerekre is. Azokra is érvényes például az idődilatáció, meg a hosszkontrakció.
És azt is tudnod illene, hogy az ikrek korkülönbségét nem a visszafordulásnál fellépő gyorsulás okozza, hanem a Minkowski geometria (három különböző inerciális trajektóriára érvényes) antiháromszög egyenlőtlensége. De bonyolultabb esetekben persze mindkét iker mozoghat bármilyen nem inerciális, gyorsuló pályákon is. Ekkor is kiszámolható, hogy melyikük lesz fiatalabb a találkozásnál, csak ilyenkor persze integrálni kell, vagyis infinitezimális egyenes szakaszok sajátidőiből összeadogatni a teljes pályákra érvényes sajátidőket.
De a végére hagytad a legárulkodóbb önleleplező mondatot:
"Hagyjuk a "saját idő" meg "Minkowski-féle négyes tér" mellébeszéléseket."
Hát ezt jól összekomplikáltad, de én példáúl észre sem vettem volna. Elég lett volna annyi, hogy a magasságból a szélességbe, és a hosszúságba simán van átmenet.
"Ugyanis a különböző dimenziók közötti fizikai kölcsönhatás matematikai logikailag kizárt."
Hát, ez is nagy marhaságra sikeredett.
A "dimenzió" azt jelenti hogy "kiterjedés". Azaz egy többi dimenzióra ortogonális plusz kiterjedés. És például ha a húrelméleteseknek igazuk van, akkor valójában az egész fizika abból ered, hogy apróra felcsavarodott plusz dimenziók vannak még a három (+1) végtelen kiterjedésűn kívül.
"Azért nem, mert a spec rel axiómája triviálisan szimmetria paradoxonra vezet."
Nem teszi.
"Nézzük a klasszikus "iker paradoxont"."
A klasszikus ikerparadoxon nem paradoxon, csak úgy hívják mert a figyelmetlenek és hozzánemértők paradoxonnak vélik.
"Az idődilatáció létrejöttéhez nyilvánvalóan szükséges asszimmetriát feltételezni, amikor is mindig a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak."
Ilyet senki nem tesz, aki érti a specrelt igazából. (És ahogy tanult kollégám már megállapította: te valamit nagyon nem értesz abból, hogy mit is hívunk "idődilatációnak". Nem az ikrek létrejövő korkülönbségét.)
Asszimmetria valóban van: az egyik megfigyelő egyszem vonatkoztatási rendszerben van végig, a másik viszont kettő darabban. Hogy hogyan jutott az egyik vonatkoztatási rendszerből a másikba, az a klasszikus ikerparadoxon szempontjából lényegtelen. Tehát a megfordulás gyorsulásai is lényegtelenek.
"Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére a spec rel keretein belül."
Nem is arra szolgál.
Arra szolgál, hogy bemutassa: a téridő szerkezete furcsább annál, mint amit ösztönös józan ésszel az ember képzel.
"Az inerciarendszerek a spec relben is szimmetrikusak, így konzekvenciaként ellentmondás minden axiómájából következtett állítás (távolság kontrakció, tömegnövekedés)."
Non sequitur. Az első állításból semmiféle logikával nem következik a második.
Mellékesen pedig a specrel két posztulátumából MATEMATIKAILAG levezethetők a megkifogásolt jelenségek, és kísérletileg ezek létezését már réges-régen igazolták. Tehát, hogy szerinted ellentmondások, azt beszéld meg a gyógyszerészeddel vagy a műkörmösöddel.
"Nyitott vagyok az ellenérvekre. De hagyjuk a "saját idő" meg "Minkowski-féle négyes tér" mellébeszéléseket."
Tehát akkor NEM VAGY nyitott az ellenérvekre. Tudod, minden szakterületnek és minden elméletnek megvannak a saját alkotóelemei és fogalmai. Vagy hajlandó vagy ezeket használni, vagy esélytelen leszel megérteni a dolgot. Egy példával megvilágítva: "Szerintem az evolúcióelmélet hamis, de nyitott vagyok az ellenérvekre, viszont hagyjuk a "mutációk" meg "allélgyakoriság" meg "populációs génkészlet" mellébeszéléseket!"
Hogy létezik-e más fizikai dimenzió, az számunkra indifferens. Ugyanis a különböző dimenziók közötti fizikai kölcsönhatás matematikai logikailag kizárt.
Az idődilatáció létrejöttéhez nyilvánvalóan szükséges asszimmetriát feltételezni, amikor is mindig a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak.
Sanszos, hogy a te fejedben "idődilatáció" címszó alatt valami más van, mint amit ez a szó a relativitáselméletben jelent.
Ezek szerint az idő mint negyedik dimenzió is lehet egy matematikai absztrakció, illetve a kordináta rendszerbe odabiggyesztett negyedik vonal. Én nem értek hozzáde Szerintem nincs negyedik dimenzió. Legföljebb egy másik tér, de nem a negyedik.
Tudod, az ostobákkal nem az a baj, hogy keveset tudnak. Hanem, hogy mindent rosszul.
Háááát, talán egyszer ennek ellenére tudomásul veszed:
Nem a "destruct" nick-kel kommentelő vagyok. Hanem egy matematikus anyakönyvi néven, aki a fizikához is ért. Talán lesz merszed egyszer fizikáról is beszélgetni velem.
A Minkowski-féle formalizmusban is az időkoordináta mindig pozitív. Amennyiben a szignatúrát matematikai értelemben használod (előjel), úgy totál sületlenség amit válaszoltál. Úgyhogy ne fikázd a józanul gondolkodókat!
Bevallom becsülettel, nem tanulmányoztam át az eddigi 66 hozzászóló 5394 kommentjét. Azért nem, mert a spec rel axiómája triviálisan szimmetria paradoxonra vezet. Márpedig, ha egy axióma paradoxonra vezet, a rá épített következmények sem igazak.
Nézzük a klasszikus "iker paradoxont". Az idődilatáció létrejöttéhez nyilvánvalóan szükséges asszimmetriát feltételezni, amikor is mindig a "visszafordulás" során fellépő gyorsulásra hivatkoznak. Csak hogy épp a spec rel inerciarendszerekre állítja az idődilatációt, tehát ez a példa nem alkalmas az idődilatáció értelmezésére a spec rel keretein belül. Az inerciarendszerek a spec relben is szimmetrikusak, így konzekvenciaként ellentmondás minden axiómájából következtett állítás (távolság kontrakció, tömegnövekedés).
Azért a kvantummechanikában hiszek. Tehát a kísérleti mérések természetükből adódóan soha nem negligálhatják a paradoxonokat.
Nyitott vagyok az ellenérvekre. De hagyjuk a "saját idő" meg "Minkowski-féle négyes tér" mellébeszéléseket.
Nem a téridő, hanem annak minden pontja egy-egy esemény. Ami valamelyik helyen, s valamelyik időpontban történik. Tehát nem folyamat. Hisz a folyamat, az egymást követő események láncolata.
