A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Ha anyagból lenne, akkor anyagnak hívnák, és nem mezőnek."
Nagyon okos vagy dezsőke. Akkor szerinted, mivel mezőnek hívják, ezért mezőből van?
Ha nem azzal a lapos agyaddal gondolkoznál, akkor tudnád, hogy minden, ami a világon létezik, az anyagból van. Csakis az anyagnak vannak fizikai tulajdonságai. Mivel a gravitációs mező rendelkezik fizikai tulajdonságokkal, így anyagnak kell lennie.
Hogy milyen anyag, azt még nem tudjuk. De nem ugyanolyan, mint a részecskékből álló korpuszkuláris anyag.
- fizikai mezők, mit amilyen pl. a gravitációs mező.”
Szerintem meg sok féle anyagfajta létezik. Lásd a Mengyelejev táblázatot! (például: egy rozsdamentes acél palack és a belé zárt oxigén halmaz.)
Nekem az okoz „fejfájást”, hogy egy fizikai tulajdonságokkal rendelkező mező, önmaga betölti-e a 3D tér szerepét, vagy pedig a téridőben „beágyazódott” részhalmaz?
Amikor az elemi részecskék töltéseiből eredő c-vel terjedő mezők „leválnak”a részecskéről, akkor teljesítik feladatukat, ha kölcsön hatnak a többi részecskékkel. Ez leginkább a mozgatásukban nyilvánul meg? De mi hozza létre azokat a Lagrange multiplikátorokat, amik a több-részecskéket, az összetetteket stabilizálják?
Nem számít anyagnak, a gravitáció "csak" mezö, az elemi töltésekböl eredö c-vel terjedö mezö!
Aki nem tudja a különbséget a részecskék és a mezök közótt, ne is foglalkozzak a természet fizikai leírásával. Az mehet krumplit kapálni, vagy parkettát pucolni, mint construct!
Már mondtam, hogy definíció kérdése. Mindig az aktuális elemi részecske, összetett részecske, kifelé mutatott hatása a lényeg. (a pozitív és negatív energiák is lenullázzák egymást, ahogy az elemi töltések is hatástalanok egy neutrínó esetében.) Ott van a neutrínó a bomlástermékek között, de csak a leltárban, nem a raktári polcon. A "polcot" a mezők szemléltetik, az anyagokat meg a leltárkönyv.:-))
Mivel Gyula szerint, a négyféle elemi részecske, igazoltan létezik, ezek kölcsönhatása elkerülhetetlen, legalábbis az általunk belátható tér-idő tartományban. :)
Bocsánat, de a „csapos” közbeszól. Szerintem az anyag, egy gyűjtő fogalom, amit általánosítva használunk. Ha egy korpuszkuláról. elemi részecskéről beszélünk, akkor konkrétan kell definiálnunk, hogy milyen kontextusban áll az, az anyaggal. Egyszer van a konkrét részecske, és annak a hatása, hatásai, ha már Gyula szerint, több is van belőle.
A kölcsönhatásokat közvetítő mezők, lehetnek a részecskék, vagy egy test hatását továbbító „közeg”, de nem feleltethető meg az anyagnak, úgy általában. Ha minden mező, egyben az anyagi elemi részecskék, az összetett testek kiterjedése lenne, akkor azok találkozó, ütközés híján, a végtelenségig kiterjedt testnek számítanának. Ugyan akkor a végtelenhez, vagy a nullához aszimptotikusan tartó „korpuszkuláris kiterjedtség”, bizonyára nem létezik, mivel Gyula szerint, a négyféle elemi részecske, igazoltan létezik.
"A gravitációs mezö valóságosan létezö anyag, mi?"
Igen, a Szuperfizika szerint így van. A gravitációs mező az anyag egyik formája. Nem részecskékből álló anyag. De vannak fizikai tulajdonságai, van erőssége és iránya. A részecskékből álló anyaggal képes kölcsönhatásra, ami a gravitációs erő révén valósul meg.
A görbe térben nem hiszek, mert a tér csak egy geometriai fogalom, és nem valóságos anyag. Tehát ez nem görbítheti el a fénysugarat.
De a gravitációs mező valóságosan létező anyag, amely ha inhomogén eloszlású, akkor elgörbíti a fénysugarakat. Mivel az égitestek általában közel gömb alakúak, a körülöttük lévő gravitációs mező is közel gömbszimmetrikus. Így az egyirányból jövő fénysugarakat körkörösen hajlítják el maguk felé, ezért úgy viselkednek, mint a domború optikai lencsék. Így jönnek létre a gravitációs lencsék.
Nem tudjátok, hogyan mozognak a testek 100 m-en és a galaxisok peremén, de tudni véletek, hogy milliárd év távolságában a gravitáció befolyâsolja a fény terjedését! Neeeee!
Ha nem tudtok valamit mondjátok meg, nem kell halandzsálni!
Nagyon sok jelenség alapja éppen a gravitációs fényelhajlás és ezt számtalanszor megfigyelték és le is fényképezték.
Sőt éppen az a mai fizikának az egyik tévedése, hogy tudja, hogy létezik a gravitációs lencsehatás, mégsem ismert fel olyan jelenségeket, amelyeket szintén a gravitációs lencsehatás okoz. Az én fizikám Gravitációs optika fejezete tárja fel azokat a további jelenségeket, amelyek szintén a gravitációs lencsehatás számlájára írhatók.
Te meg a másik véglet vagy. Semmit sem ismersz el azok közül a jelenségek közül, amelyeknek az oka a gravitációs fényelhajlás, mert azt hiszed, hogy ez nem illik bele a te elméletedbe. Pedig ehhez a te elméletednek semmi köze, ezért is butaság letagadni.
