Itt az anyag:
A neoabszolutizmus Magyarországon 1848/49 után
Az egyes nemzetek udvarhű főrendei a birodalom föderalisztikus átszervezése mellet foglaltak állást. Szószólójuk Windischgrätz, azt hangsúlyozta, hogy a rendi jogaiba visszahelyezett régi arisztokrácia elégséges a forradalmi erők ellensúlyozására. Az azonos módon kormányzott, német államnyelvű, centralizált birodalmat a katonatiszti- államhivatalnoki rétegek szorgalmazták. Képviselőik kulcspozícióban ültek. Az osztrák-német nagypolgárság is a centralizációs törekvéseket támogatta, mert arra számított, hogy az egyesített birodalmi piacon övé lesz a vezető szerep. Az abszolutizmus ezen új kiadásának legfőbb jellegzetessége az volt, hogy letiporta a polgári és nemzeti szabadságjogokat, de a tőkés átalakulást előmozdította.
A nemzetközi fölháborodás 1850-ben véget vetett Haynau rémuralmának. A katonai diktatúra szerepkörét a "Bach-rendszer" vette át. A rendszer névadója Alexander Bach az új-abszolutizmus első számú tisztviselője lett. A Bach-rendszer a birodalom "koronaországait" minden autonómiát nélkülöző közigazgatási egységként kezelte. Mivel Magyarországot Erdély és Horvátország leválasztása után is túlságosan nagynak találták, tovább darabolták. Az osztrák-magyar belső vámhatárt eltörölték, de egyúttal az osztrák adórendszert is bevezették. Az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették. A közoktatást az egész birodalomban egységesen szervezték meg. Az élet minden területén nyílt germanizálás folyt. A hadseregnek aránytalanul nagy része állomásozott az országban. A Bach-rendszer szülötte az államrendőrség és a csendőrség. 1848 legnagyobb vívmányát a jobbágyfelszabadítást nem merték, talán nem is akarták visszacsinálni. A forradalom a kártalanítást a kincstári birtokok áruba bocsátásával akarta fedezni. Ezt az elnyomó hatalom pótadó formájában a lakosságra hárította.
A passzív ellenállás: Az új mártírok sorsa is bizonyította, hogy a fegyveres harcnak nem kedveznek sem a belső, sem az európai viszonyok. A forradalmat vezető birtokos nemesség kitartott 1848 tavaszának vívmányai mellett.
A reformkor nagy nemzedékéből egyetlen férfi volt Magyarországon, aki 1848 sikereiben még osztozott, s bár 1849-ben a politikától visszavonult, a forradalom ellen nem bontott zászlót. Ez a férfi Deák Ferenc. Magatartása a passzív ellenállás jelképe lett.
Az emigráció: A szabadságharc politikai vezetőinek többsége külföldön lelt menedéket, megakadályozva az abszolutizmust abban, hogy szörnyű munkáját befejezze. Az emigráció feje Kossuth Lajos volt. A passzív ellenállást az emigráció minden követ megmozgató tevékenysége tette fenyegetővé.
A kiegyezés létrejöttének külső és belső körülményei.
A belső bajokkal küszködő Ausztria önhitt vezetői maguk mentek a háború elé. A régen várt háborús életre villanyozta a magyar emigrációt is. Az események kulcsa III. Napóleon kezében voltak. Ezért ragaszkodott Kossuth ahhoz, hogy Magyarországon csak akkor lehet fölkelés, ha földünkre francia csapatok lépnek. Hiába alakult meg azonban a magyar légió, III. Napóleon a solferínói győzelem után Cavourt és a magyarokat egyaránt becsapva, sebtében fegyverszünetet kötött. Keserű volt a bizonyság: a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség leleplezte az új-abszolutizmus gyöngeségeit. Bachot menesztették. Ferenc József teljhatalma erejével alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt ajándékozott népeinek. Ez volt az októberi diploma (1860. október 20.) Ferenc József elsősorban a magyar fölkeléstől félve kötötte meg a fegyverszünetet.
Már az októberi diplomát, de még inkább a centralisztikus februári pátenst az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés egységesen visszautasította. A képviselők ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Nézeteltérés a képviselők között látszólag csak abban volt, hogyan fejezzék ki véleményüket. Deák a szokásos, királyhoz intézett felirat mellett érvelt. A képviselők többsége nem ismerte el Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak és ünnepélyes határozat kimondását kívánta. A véleménykülönbség sokkal nagyobb volt. Deák és a Felirati Párt az 1848-as törvényeket maximumnak tekintette, Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. Teleki keserűen tapasztalta, hogy törekvéseiben a Határozati Párton belül saját párthívei is egyre kevésbé támogatják. a döntő szavazás előtt Teleki öngyilkos lett. Deák és a Felirati Párt győzött. A hatalom bécsi birtokosai Deák feltételeit is visszautasították, és föloszlatták a magyar országgyűlést.
A nyílt önkényuralmat a miniszterelnök Schmerling is átmenetinek tartotta. Az 1861-65-ig tartó időszakot ezért nevezték provizóriumnak. A kormányzat tapogatózását követően Deák a Pesti Naplóban 1865 húsvétján közzétette álláspontját. A '48-as állapotok visszaállítása helyett egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei Bécsben is fölülkerekedtek, és Schmerlinget menesztették. 1865. decemberében Ferenc József összehívta az országgyűlést.
A königgrätzi csatavesztés után az események fölgyorsultak. A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Az alkut megkönnyítette, hogy Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére is fönntartotta.
1867 elején gróf Andrássy Gyulát kinevezték magyar miniszterelnöknek. Az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. A talpig magyar ruhába bújt Ferenc Józsefet királlyá koronázták. A kiegyezés előnyei és hátrányai abból fakadnak, hogy mennyit vesztett el és mennyit szerzett az önálló magyar államiságból. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés és a közoktatás fejlesztésére. A kiegyezést azonban a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzetiség kizárásával. S a két egyezkedő, az osztrák-német és a magyar is kölcsönösen elégedetlen volt. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, mert megfelelt az erőviszonyoknak. Ez a kompromisszum azonban nem volt továbbfejleszthető.
A dualizmus megszilárdulásának legfontosabb eseményei. Pártviszonyok
A monarchia Európában: 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés láncszem volt az európai polgári és nemzeti átalakulások során. A Habsburgok régi monarchiája két központú (dualista) alkotmányos monarchia lett. A régi-új birodalom területét nézve Európa második, lakói számát tekintve a harmadik hatalma volt. Igaz csak papíron. Megoldatlan belső problémái, az egymásnak feszülő nemzeti ellentétek végig másodrendű szerepre kárhoztatták.
A Deák-párt a rendszer megszilárdításáért: Mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést kellet megoldani. Horvátország széleskörű önkormányzatot kapott. A horvátok azonban Magyarországgal azonos jogállást követeltek, és az ún. horvát kiegyezést csak horvát országgyűléssel lehet elfogadtatni. Az új nemzetiségi törvény biztosította a nemzetiségiek nyelvhasználatát. Az alsó fokú iskoláztatás teljesen nemzetiségi nyelven történt, magyar nyelvet még tantárgyként sem kellett tanítani. Autonóm területek szervezését viszont megtagadták. Úgy fejezték ezt ki, hogy Magyarországon politikai szempontból csak egy nemzet létezik, a magyar. Az 1868-as nemzetiségi törvény Európa egyik első lépése volt a nemzetiségi jogok törvénybe foglalására. A törvényjavaslat készítője Eötvös József.
A jobbágyfelszabadításból hátramaradt ügyeket törvényesen rendezték. A céheket fölszámolták. Az új ipartörvény mid a munkás mind a munkaadó jogait és kötelezettségeit szabályozta. 1868-ban Eötvös József javaslatára törvényt hoztak a kötelező népoktatás bevezetéséről 12 éves korig.
Mit akart az ellenzék? A birtokos nemesség egy része attól félt, hogy Bécs nem adta föl beolvasztó szándékát és csak alkalmas pillanatra vár. 1869-ben balközépnek nevezett erős, ellenzéki párt jelent meg a parlamentben . Nem a kiegyezést hanem annak módját kifogásolták. A demokratikus reformoktól elzárkóztak. A kevés képviselővel rendelkező szélső balnak jelentős tömegek álltak a háta mögött. Tisza Kálmán a balközép vezére fölismerte vagy balra nyit és demokratikus programot fogalmaz meg, vagy a kormánypárthoz közeledik. Az utóbbit választotta. Tisza Kálmán 15 éves megszakítatlan miniszterelnöksége önmagában a dualizmus megszilárdulását mutatja. Az új miniszterelnök kitűnő taktikusnak bizonyult. Pártjának képviselőitől a "mamelukoktól" feltétlen engedelmességet követelt Tisza és kormánya folytatja a közigazgatás kiépítését. Megformálták a főrendi házat is. Tisza a gazdaságban következetesen érvényesítette a liberális elveket, és nem engedett a nagybirtokosok nyomásának. Törvényekkel, állami kedvezményekkel támogatta az ipar fejlődését. Tisza végül a véderővitán vérzett el. Népszerűsége a mélypontra jutott. Ferenc József elégedetlen volt, a miniszterelnök népszerűsége nem nőtt, még mamelukjai is ellene fordultak. Tisza Kálmán tudta, bukott politikus. 1890. március 9-én beadta lemondását.
A 90-es évek reformtörekvéseinek Wekerle Sándor a főszereplője, aki miniszterelnök lett. MIniszetrelnökként támogatta a polgári házasság törvénybe iktatását.
Kossuth Lajos temetése: 1894 március 20-án Torinóban meghalt Kossuth Lajos. Ferenc József nem engedélyezte az állami pompát. A kulisszák mögött azonban Wekerle elősegítette, hogy a főváros méltó temetést rendezzen.
A millennium: 1895. december 31-én éjfélkor Magyarország egész területén megkondultak a harangok. Megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság fönnállásának ezredik évfordulóját ünnepelte. A kiegyezést követő három évtized alatt a feudalizmusból kilépett Magyarország modern európai állammá vált.
Magyarországon az ipari forradalom kibontakozásához még hiányoztak az előfeltételek. Hiányzott a szükséges mennyiségű hazai pénztőke, amely hazai pénzintézetekben összpontosulva fedezni tudta volna a modern közlekedés kiépítésének, a mezőgazdaság korszerűsítésének, a gyáripar megteremtésének hatalmas költségeit. Magyarországon az előfeltételek megteremtése viszonylag gyorsan ment. A kiegyezés után a vezető politikusok az Ausztriával közös vámterület mellett döntöttek. Ez biztosította folyamatosan bővülő piacát az élelmiszernek és a mezőgazdasági nyerstermékeknek. Ausztriával való együttélés nem akadályozta meg, hogy a könnyűipar szerepét az élelmiszeripar játssza le.
A hitelszervezet megerősödése: 1867 után osztrák, angol és francia tőkével 5 nagy bank alakult Magyarországon. A vállalkozási kedvet az 1873-as tőzsdekrach törte meg. Már hazai tőkével alakult a Jelzáloghivatalbank és a Pesti Kereskedelmi Bank.
A szállítás forradalma: A vasútépítés dinamizmusa megközelítette a hitelrendszerét. A 90-es évek elejére a Magyar Államvasút az ország legnagyobb vállalatává fejlődött. A vasútépítéssel együtt fejlődött a hídépítés, a távíró-és postaszolgálat. A belső hajóforgalom átmenetileg háttérbe szorult.
A gyáripar születése: A magyar találmányok sora, a búza minősége és a tőke mozgékonysága Budapestet a 70-es évek végére a világ legnagyobb malomipari központjává tette. A malomiparban fölhalmozott tőkék más élelmiszeripari ágba áramoltak. A közlekedés és az ipar elsőrendű szükséglete a szén. A legnagyobb vállalattá a Salgótarjáni Kőszénbánya RT fejlődött. A Budapesti gépgyárak között az Államvasutak gyára, az Óbudai Hajógyár, a Ganz-villamossági gyár voltak a legnagyobbak. A termelés növekedése tartóssá és rendszeressé vált Magyarországon az 1880-as évek derekán kibontakozott az ipari forradalom.
A mezőgazdaság fejlődése: A mezőgazdaság fejlődését a folyamatosan bővülő Lajtán túli piacok ösztönözték. A búza ezekben az években lett a magyar föld vezető terméke. Terjedt a gyümölcs és zöldségtermesztés. Az állatállomány nem tartott lépést a lehetőségekkel. A magyar szürkemarhát kiszorítják a hízékonyabb állatok. Általánosan használják a vasekét. Aratógép is van de az aratás még kézimunka. A magyar mezőgazdaság egésze a "porosz" úton járt, de a parasztgazdaságok az "amerikai" út bizonyos elemeit hordozták.
