"De a húrokkal kapcsolatban nem vagyok nagyon vallásos, ha kuka, akkor kuka."
Nagyon nagy a támogatottsága.És egyre többen hisznek benne,csak szerintem az igazolásához,vagy a céfolásához még nem jött el az idő.Ha mondjuk vissza adja az SM-et,a legfontosabb probléma,hogy a kvantumos méretekben a gravitációt helyesen adja vissza.Ilyen mérésekhez,pedig szerintem még nagyon sok évtizedet kell várni.
Angliában "hobbiból" is lehet egyetemen tanítani? No, ezt nálunk is be kéne vezetni: én is szívesen tanítanék "hobbiból", de sajnos, még diplomával sem nagyon lehet: pl. a Rabbiképzőben azért nem taníthatok hébert, kántorművészetet, stb., mert nő vagyok:)) Csak a Győri Zsidó Hitközségben vezethettem egy ideig Talmud-Tóra foglalkozásokat, amelyek keretében bibliai hébert és kántorművészetet is tanítottam társadalmi munkában. De most már azt sem csinálhatom, mert az Elnök Úr úgy döntött, hogy inkább rendszeresen hív Pestről férfit, rabbinövendéket:))
Itt most többről van szó, mint a szokásos slendriánságról. A Feynman-pályaintegrál nem szokásos funkcionálintegrál. Szóval csak úgy funkcionál, mint ahogy a Dirac-delta függvény. (Nem az!) A matematikusok azt is kiepszilonozták disztribúciónak (bizonyos tulajdonságokkal rendelkező függvénytéren ható funkcionál), szóval nem aggódok én a pályaintegrálért. :)
Gondolom csak a "beteg függvényeknél" lehet probléma.Nekünk a tanárok mindig azt mondjákegy levezetésnél(pl.a szumma és az integrál felcserélésénél),hogy a matematikusok lehet hogy felháborodnának,de jól viselkedő (sima)függvényeknél sosincs probléma.
"A "Nagy Remény" természetesen egy olyan elmélet, amely minimum egyesíti az erős kölcsönhatást az elektrogyengével"
Az erős kölcsönhatásra nem létezik S-mátrix,mert nincsen kimenő aszimptotikusan szabad egyrészecskeállapot. Az lenne nagy remény,ha ki lehetne valahogy a kölcsönhatásokból,hogy milyen végállapotokhoz tartanának,vagyis hogy mi felelne meg az out állapotnak. Mert a kvantumelektrodinamika azért képes olyan csodálatosan nagy pontosságra,mert a bemenő(int) és kimenő(out) aszimptotikus állapotok méréssel meghatározhatók,és ezekkel meghatározhatók az S-mátrix elemei. Az S-mátrix hordoz magában minden meghatározható fizikai mennyiséget.Az erős kölcsönhatásnál a nincs out állapot,ezt fejezi ki a kvarkbezárás.
Szerintem ez azt jelentheti, hogy a Planck-skálánál néhány nagyságrenddel kisebb skálán van a Mindenség Elméletéből (TEO) származtatható olyan effektív elmélet (GUT), amely együtt kezeli az elektrogyenge és az erős kh-kat. :) A GUT még talán szintén valamilyen Yang-Mills-típusú dolog lehet pl. az SO(10) környékén vagy ilyesmi. A TEO meg, ha tényleg létezik, lehet valami nagyobb agylövés. Mondjuk valamilyen agyament húrelmélet. :p De a húrokkal kapcsolatban nem vagyok nagyon vallásos, ha kuka, akkor kuka. Az LHC-nek az SM megerősítésében vagy kilövésében lehet nagy szerepe, csak ilyen értelemben (utóbbi esetben) várok tőle "új fizikát".
A húrelmélet szervesen magába foglalja az általános relativitáselméletet azzal,hogy olyan hatásfüggvényt használ,amiben szerepel a gij metrikus tenzor,ami a téridő metrikáját jellemző tenzor(Minkovsky-térben ez az éta tenzor).Ez egy nagy előny a többi elmélettel szemben.
Az asztrofizika érdekel legjobban, de Marschalkó Gábor az égi mechanikát is megkedveltette velem, amivel magánszorgalomból biztosan nem foglalkoztam volna soha:))
Pripjaty: http://pripyat.com
Arabul a Kőrösi Csoma Társaság levelező nyelvtanfolyamán tanultam az ELTÉ-n. A felsőfokú nyelvvizsga után szívesen jelentkeztem volna arabisztika szakra, de a felvételin semmi előnyt nem jelentett volna a nyelvvizsgám, arab töriből meg már a felvételire is majdnem annyit kellett volna tudni, mint aki már államvizsgázik, ezért nem vállaltam a kudarcélmény kockázatát, hogy fel sem vettek volna...... De héberül tanultam a Rabbiképző liturgiatörténeti előadó szakán: inkább ezt választottam, mert oda nem is kellett felvételizni, csak jelentkezni és beiratkozni:)) És liturgikus zenéből mindössze 20 oldalt kellett tanulni a szigorlatra!:))))))
Azt jelenti, hogy a kérdéses matematikai objektum "rosszul definiált" :) (ill-defined). Szóval számolgatni nagyon szépen lehet vele és jól működik, de ez olyasmi, mint amikor Newton a dx-ekkel szorozgatott és osztott. A matematikusoknak még ki kell epszilonozniuk a dolgot. :D
Köszönöm!:)Gratulálok,hogy a csillagászatot folytatod!A csillagászatn belül milyen jelenségkör érdekel a legjobban?
Mi történt Pripjatyban?
"Egyébként arabul is tudok, abból felsőfokú nyelvvizsgát is tettem, de persze, nem érzem magam perfektnek, főleg, mert én az irodalmi nyelvet tanultam, ezért pl. amikor Kairóban jártam, kinevettek az arabok, mert a hétköznapi beszédemben is olyan kifejezéseket használtam, amelyeket az Ezeregyéjszakából tanultam:)) Gondolom, ez az Ő fülüknek kb. úgy hangzott, mintha nálunk egy külföldi olyan szavakat használna a hétköznapi beszédben, amilyenek pl. csak Arany János költeményeiben fordul elő: pl. "legénytollat" mondana szakáll helyett:)) A héber írás iránya is megegyezik az arabéval, meg nyelvtana is hasonló, de a héber betűk teljesen mások....."
Nagyon szép,hogy könyvből így el tudtad sajátítani az arab nyelvet!
Csak annyit tennek hozza, hogy az elektrogyenge es az eros csatolasi allandok gorbeje emiatt metszi egymast kb. 1015 GeV-nel es az, ami egy egyesitett elmelet letezesere utal.
Már a QED megalkotásakor felmerült az a kérdés, hogy a csatolási állandó tényleg "állandó"-e. Ha egy polarizálható közeg középpontjában egy "q" töltést helyezünk el, a töltés hatására a közeg polarizálódik, tehát olyan dipólusok keletkeznek, amelyeknél a negatív pólus távolabb van a középponthoz képest. Bizonyos távolságban először negatív, aztán pozitív töltéssűrűség jön létre a polarizáció következtében rendeződött dipólusok révén. Az ún. "polarizációs töltés", amely negatív, csak a végtelenben tart nullához. Tehát a közegben létrejött polarizáció árnyékoló hatást fejt ki. Ha nem polarizálható közegbe helyezzük a "q" töltést, hanem vákuumba, azt várnánk, hogy a megfigyelhető töltés "q" lesz. De ez csak abban az esetben lenne így, ha a vákuum teljesen passzív lenne. Valójában azonban a vákuum is polarizálódik: elektron-pozitron párok által alkotott dipólusok keletkeznek, amelyek a "q" töltést árnyékolják. Nagy rendszámú atom kötelékében mozgó müon energianívói érzékenyek a vákuumpolarizáció árnyékoló hatására. De pl. ha egy elektron szóródik egy protonon, a szórási amplitúdó:
M=alfa/(q-négyzet), ahol q az impulzusátadás mértéke, alfa=1/137, a finomszerkezeti állandó.
Ebből ki lehetne számítani a szórás hatáskeresztmetszetét, ha a vákuum teljesen passzív maradna. De nem az, mivel vákuumpolarizáció következik be.
Ekkor M=alfa(q)/(q-négyzet), ahol alfa(q)=[1+(alfa/3pí)*log(q-négyzet/m-négyzet)]
Tehát az alfa(q) a q impulzusátadástól függ, vagyis nem állandó.
Az alfa(q)=e-négyzet(q)/4pí az ún. "futó csatolási állandó", amely q-négyzet növekedésével nő.
A QCD-ben az "e" helyébe a "g" csatolási állandó lép, alfa helyébe pedig alfa(s)=g-négyzet/4pí. Következésképpen:
ahol "n" a különböző zamatú kvarkállapotok száma. Ezt úgy kell érteni, hogy minden különböző zamatú kvarkállapot külön-külön részt vesz a g-töltés árnyékolásában. A fenti kifejezés azonban még nem teljes, mert a QCD-ben a gluontér nemlineáris téregyenletekkel írható le, és önmaga is színtöltést hordoz. A "2n+..." tag helyett "2n-33" kifejezést kell írnunk, aminek fizikai jelentése az, hogy árnyékolás helyett "antiárnyékolás" következik be. Mivel n=6, ezért 2n-33=-21, tehát a gluon-gluon kölcsönhatásból származó "antiárnyékolás" túlszárnyalja a kvarkok által okozott árnyékolást, aminek következtében g-négyzet növekedésével az alfa(s)(q-négyzet) csökken. Sőt, nemcsak csökken, hanem a kölcsönhatás extrém nagy q-négyzet értékek esetén elhanyagolhatóvá válik (aszimptotikus szabadság). A protonon végrehajtott mélyen rugalmatlan leptonszórási kísérletek tanúsága szerint nagy impulzusátadás esetén a proton kvarkjai független, tehát nem kölcsönható részecskék módjára viselkednek.
Az "alfa(s)" kifejezésben az "s" alsó index "akar" lenni:))
Köszönöm. Most a gravitációs kölcsönhatást figyelmen kívül hagyva, ezek közül tulajdonképpen csak az elektromágneses kölcsönhatás csatolási "állandóját" tudom elképzelni fizikailag mérhetőnek, és ilyeténképpen a mérési körülményektől (energiatartomány) függőnek. Ebben az esetben az elektron töltésének méréséről is csak a Milliken (?) féle mérés jut eszembe. A renormálásról van szó, tehát kell legyen valami mérés, ami nagyobb energiák esetén is elvégezhető, mert hát arról van szó, hogy a mért értékek kerülnek az elméleti értékek helyébe a Lagrange függvényben. A többi esetben, a magtöltés és bozontöltés mérésének elvi lehetőségéről meg aztán abszolut nincs elképzelésem sem. Valóban így kell ezeket e kérdéseket kezelni, vagy csak egy elméleti "meggondolás" az egész, amelynek célja, hogy a regularizációtól (frekvencia-levágás) való függetlenséget bizonyítani lehessen?
Csatolási állandó: az a dimenzió nélküli konstans, amellyel a kölcsönhatás relatív erőssége jellemezhető.
Az elektromágneses kölcsönhatás csatolási állandója:
(e-négyzet)/hc=1/137, ahol e=az elektrontöltés, a h pedig áthúzott szárral értendő. Az 1/137 pedig a finomszerkezeti állandó.
A nukleáris kölcsönhatások csatolási állandója:
(g-négyzet)/hc=15, ahol g=az ún. "magtöltés" vagy "mezontöltés".
A gyenge kölcsönhatások csatolási állandója 10 a mínusz tizediken, ahol a számlálóban a W, Z bozonoknak megfelelő "töltés" jellegű mennyiség szerepel, talán "wuontöltésnek" nevezhető (?)
A gravitációs kölcsönhatások csatolási állandója:
(G-négyzet)/hc=10 a mínusz negyvennyolcadikon, ahol G-négyzet=kM, a "gravitációs töltés", M a részecske tömege, k=a gravitációs állandó.
Látható tehát, hogy a gravitációs kölcsönhatás messze a leggyengébb.....
A kérdésem túlságosan általános, hiszen sokféle elmélet van. Vegyünk példának egy kevéssé hétköznapi esetet, ahol egyébként elakadtam: pl. egy mezon-mezon szórási amplitúdó mérése során a képletben szereplő csatolási állandónak mi a fizikai tartalma, amit máshol meg lehet mérni?
Közben leesett a tantusz pl. az elektromágneses kölcsönhatásnál a csatolási állandót az elektromos töltés alapegysége, az elektron töltése határozza meg, amit meg lehet mérni! :-)
Mostanság a renormálás matematikai hátterét próbálom megérteni. Az elméleti háttér az lenne, hogy a renormálhatóság kritériumának megfelelő elméleteknél a képletekben a mérhető fizikai mennyiségek elméleti (a Lagrange függvényben szereplő) értékei helyére az illető energiatartományban érvényes, kísérletek során megmért értékeket vesznek figyelembe. Ezek közé sorolják a csatolási állandót is. Itt megakadtam, mert a csatolási állandót fizikailag nem tudom értelmezni. Hogy kell azt megmérni? Mi a fizikai csatolási állandó definíciója? Csak a Lagrange függvényben játszott szerepét értem, de hát amögött milyen kísérletileg ellenőrizhető "fizikai" mennyiség áll?
No igen, csak az a baj, hogy az SU(5)-t eléggé végigzongorázták már és nem megy... ezért kerültek elő annyira a húrelméletek. Igen, a Higgs-bozon kozmológiai szempontból is nagyon kell, én csak azon filóztam, hogy a GUT-ot előmozdítja-e vagy sem. Ha mondjuk kizárják a létezését, akkor az lehet, hogy a dolgoknak az olyan újragondolását kényszeríti ki, amely elhozza az áttörést. Ha viszont megerősítik, akkor az elsősorban az SM megerősítése.
Hát igen, a GUT az valóban jó lenne, sőt, ha még sikerülne "hozzáegyesíteni" a gravitációs kölcsönhatást is, az lenne az igazi "Nagy Remény"! Csak ez utóbbihoz ki kellene mutatni a gravitációs tér kvantumait, a gravitonokat is, ami nem lesz könnyű, bár "jóslatok" már elég régóta rendelkezésre állnak: pl. hogy spinjük 2, nyugalmi tömegük nulla, csatolási állandójuk 10 a mínusz negyvenharmadikon, hatótávolságuk végtelen, stb..... A Higgs-bozonok kimutatása azért is lenne érdekes, mert az inflációs elméletre szolgáltatna bizonyítékot, amely szerint a Higgs-bozonok, azaz a skalárterek kvantumai lehettek azok, amelyek képesek voltak biztosítani olyan erőteljes vonzóerőt az anyagban, amelynek következtében felléphetett az Univerzum exponenciális tágulásához szükséges negatív nyomás. És ez addig állhatott fenn, amíg be nem következett a GUT-nak megfelelő SU(5) szimmetria spontán sérülése, amíg a szimmetria nem csökkent le a Standard Modellnek megfelelő SU(3), SU(2), U(1) szimmetriákra. És mivel e skalárterek negatív nyomást szolgáltató hatása csak véges hőmérsékletintervallumban érvényesül, csak véges ideig voltak az Univerzumban a fizikai viszonyok megfelelőek: ekkor fúvódhatott fel az Univerzum.....
A "Nagy Remény" természetesen egy olyan elmélet, amely minimum egyesíti az erős kölcsönhatást az elektrogyengével, de remélhetőleg inkább a gravitációról is képes számot adni. Ha ez nem valamilyen húrelmélet, akkor nem az. A kölcsönhatások egyesítése és az alapvető paraméterek számának drasztikus csökkentése a fizikusok Szent Grálja. A Higgs kérdése (azaz az SM utolsó hiányzó alaposzlopának megtalálása) nem tudom, hogy ehhez hogyan viszonyul. De azért valószínűbb, hogy jobb ebből a szempontból is, ha végre megtalálják. Ha meg sikerül kizárni a létezését, akkor lázas újragondolása lesz a dolgoknak, hiszen ez kilövi az SM-t, a részecskefizika mai archimedeszi sarkát.
És miben áll a "Nagy Remény"? Abban, hogy sikerül megtalálni a Higgs-bozonokat? Vagy hogy mégsem sikerül Higgs-bozonokat találni, és akkor új fizika veheti kezdetét? Vagy a húrelmélet beigazolódása? A magam részéről örülnék, ha az LHC-ben keletkeznének olyan parányi fekete lyukacskák, amelyek azt bizonyítanák, hogy legalább 9D létezik (ha jól emlékszem, minimum 9D-nak kell léteznie, ha az LHC 7 TeV energiáján keletkeznének feketelyuk parányok)
