A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Mondtam már fotonok NEM létezmek, graviton SEM létezik!
A -13.9 eV-os kötési energiája a hidrogén atomnak majdnem 100%-osan kisugárzódik mint elektromágneses sugárzás (fény). Ezt a stabil alapállapotot a Planck álladónak becézett Lagrange multiplikátor, h, okozza. Temészetesen gravitációs hullám is elhagyja a proton + elektron rendszert, de ez álltal kisugárzott energia 10-42-ször kissebb, mint a fény által elvitt energia, tehát elhanyagolható.
Egy másik L.m., a h0 = h/387, egy másik stabíl állapotát határoza meg a proton+elektron rendszernek, a 0.72x10-13 cm nagyságú stabil neutront, NO = (P,e), 2.04 MeV kötési energiával. www.atomsz.com
Figyelembe véve, hogy az instabil neutron, N = (P,e,p,e), négy elemi részecskéböl áll és kb. 10-13 cm nagy a deuteron szerkezete D = (P,e,p,e,P), tehàt öt elemi részecskéböl áll, és NEM protonból és önálló neutonból. Ráadásul a proton és a neutron NEM nukleonok, amik 3 kvarkból állnak, hanem az egyik maga egy stabil elemi részecske, a neutron meg vagy 2, vagy 4 elemi részecskéböl áll.
Kiegészítöül hozzá kell füzni, hogy az elemi részecskék között CSAK az elektromossag és a jóval gyengébb gravitáció úralkodik, nem kell hozzá sem az erös-kölcsönhatás, sem a gyenge-kölcsönhatás!
Da az atomjainkat az atomisztikus fizika írja let helytállóan!
Mi van a negyedik elemi részecskével, az eltonnal, merülhet fel a kérdés?
Ez az elemi részecske a neutrínókban és a neutrínó-féle részecskékben lép fel a Földi körülmények között. És mivel a proton-bázisú anyag az elton-bázisu anyagot gravitációsan taszítja ez egy másik galaxis rendszerben sürüsödik össze. Lásd a Physics of Elementary Processe, Basic Approach of Astronomy könyvemet, ami 2005-ben jelent meg!
"...egy 0.3 eV energiájú gravitonnak is ki kellene sugározódnia? Ez milyen hullámhosszúságú gravitonnak felel meg?"
Úgy beszélsz a gravitonokról, mintha mindenki számára természetes lenne, hogy léteznek gravitonok. Honnan veszed ezt? Van olyan kísérlet, amely bizonyítja ilyen állat létezését? Szerintem nincs.
És te már azt is tudod, hogy hullámhosszúsága is van a gravitonnak. Úgy látom, hogy szeretsz fantáziálni. Ami végül is nem rossz, csak semmi köze sincs a tudományhoz.
A nulla potenciált a végtelen távolban képzeljük el, és ehhez képest mérjük az elektron alapállapotú elektronjának sugaránál lévő potenciált.
Gyula nyilván hozzáadta a gravitációs töltésekből számolt kötési energiát is (amit egy kicsit sokallok). Ennek megfelelően az ionizálódásnál egy 0.3 eV energiájú gravitonnak is ki kellene sugározódnia? Ez milyen hullámhosszúságú gravitonnak felel meg?
Csak úgy mellékesen, az instabíl neutron négy elemi részecskéböl áll, (P,e,p,s), és egy protonra, egy elektronra és egy elektron-neutrínóra, (e,p) bomlik! Tehát a nukleonok NEM három kvarkböl állnak!
Látod, ez egy jó kérdés. Mert ha fordítva ülsz a lovon, attól még sem több, sem kevesebb lába nem lesz neki. Ebből is következik, hogy a töltés egy forgási szimmetriából következik. ;)
Hogy mi a bàrionok, mezonok, leptonok és neutrínók összetétele a négyböl, az e, p, P és E-böl, az egész pontosan el van a www.atomsz.com-ban magyarázva!
Furcsa nevű kitalált dolgokkal a jogemésztő szokta szórakoztatni az egybegyűlt társaságot. Kérjük meg, hogy mondjon még kimutathatatlan - általa kitalált - dolgokat.
A súlyos és a tehetetlen különbségét ejtökísérletekkel ki lehet mutatni, de a szintöltéseket semmivel sem lehet kimutatni, szintöltések nem is léteznek!
A flogiszton tulajdonsága, hogy kimutathatatlan, amíg az éghető anyagban benne van. Ha meg már elszállt, szintén kimutathatatlan. (Talán a boszorkány teszt segíthet. Ha könnyebb, mint egy kacsa...)
Színtöltés viszont háromféle van - a muris nevű fickó szerint -, viszont semmiféleképpen nem lehet szétválasztani őket. Az empirikusan megtapasztalható összes részecskék színsemlegesek. Hozzon is ajándékot, meg ne is.
"A proton és az elektron elemi gravitációs töltése ellenkezö elöjelü."
Miből gondolod?
Kikísérletezted?
Megmérted?
Vagy csak így jön ki a szimmetria?
Gyula, a fizika nem szépségverseny. Nem az számít, hogy egy elmélet szép-e, szimmetrikus-e, hanem csak az számít, hogy összhangban van-e a valóságos kísérletekkel.
"Amit a valóság megmutat magából az eléggé kevés ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla."
De ahogy a tudomány halad előre, mindig többet és többet tudunk meg a valóságról. De ez nem úgy működik, hogy valaki leül és kigondolja a végső igazságot. A tudományban mindig valaki egyet előrelép, és azt sokan leellenőrzik, hogy valóban úgy van-e. Ha megfelel a kísérleteknek, és nem ellentmondásos, akkor lehet továbblépni.
"Ezért vannak a kísérletezők, az újdonságot keresők."
Így van, de légvárakat építeni nem szabad. Nem szabad olyan elméleteket kiagyalni, amelyek ugyan tetszetősek, de nincs tapasztalati alapjuk. Sajnos ilyen Gyula elmélete is.
"Azonban aki keres, az talál."
Nem mindig. Sőt, legtöbbször nem. Százból, ha egy talál. Az sem véletlen, hogy éppen ő az, de szerencse is kell hozzá. Persze az utókor csak őket ismeri, a nem-találókat elfelejtjük.
Sokan egy élet munkáját fektetik a keresésbe, és mégsem sikerül.
És van olyan tudós is, akt méltatlanul mellőztek és méltatlanul felejtettek el, mert utólag kiderült, hogy mégiscsak neki volt igaza. De ezt utólag nem szívesen ismerik el.
Én tisztelem Gyulát, mert ő is egy útkereső. De a tisztelet nem terjedhet odáig, hogy elveszítsük a kritikai érzékünket vele szemben. Senkivel szemben sem szabad elveszíteni.
