"Amikor mások irányítanak téged, ez a hit mélységesen álságos, és magad becsapását jelenti. Ilyenkor ragaszkodni ahhoz az állásponthoz, hogy minden pillanatban te hozod a döntést, amikor azt mások hozzák meg helyetted csodálkozom, hogy nem okozott még neked csalódást."
Mégegyszer: a döntést mindenképpen Te hozod, nem lehet elvenni tőled. Ha "mások irányítanak" akkor is Te hozod, csak mások elvárásai alapján döntesz, mert abból valamilyen hasznod származik, v. csak azt hiszed, vagy megfélemlítettek és félsz, stb.
"Mindenütt, ahol hatalom és vezetés diktál, az irányítás nem annak az egyénnek kezében van, aki a hatalom vagy vezetés alá van vetve."
Milyen hatalom? Demokráciában élünk, nem? Ha nem akarunk börtönbe kerülni, betartjuk a törvényeket, amúgy nem kényszerítenek semmire. Téged igen?
"Nem minden mozdulatod választás, hanem csak az, amikor alternatívák merülnek fel a mozdulataidhoz. Minden mozdulatod azonban cselekvés."
Minden mozdulatod helyett ott a lehetőség(ráadásul végtelen), hogy mást tegyél, az más kérdés, hogy a Te fejedben nem merül fel ennek a lehetősége, mert ezt kell, v. megszoktad, v. elvárják, vagy automatikusan, rutinszerűen cselekszel az esetek döntő többségében. De Te cselekszel még akkor is, ha Te ezt nem hívod döntésnek, és tehetnél millió más dolgot, amik közül Te (nem tudatosan, hanem megszokásból) kiválasztod azt az egyet, amit teszel. Az ember élete nagy részét így tölti.
Gyertek velem a képzelet szárnyán: Newton felismeri a gravitációt, egy kicsit ízlelgeti, félve megemlíti barátainak, számol, ellenőriz, aztán végre kitálal vele. Haha -Mondja neki legkedvesebb ulti partnere- és az a toll, ami éppen az orrodra száll… -És a madarak… -Kuncog közbe az egyébként mindig hallgatag pincér,- az is leesik mind az ólomgolyó, meg a füst és a felhők? Még, hogy gravitáció!
Kicsit így lehetünk mi is. Valaki talán tudja a megoldást, és mindnyájunknak vannak sejtései, de ha a megoldás lehetősége felmerül, egyikünk a fejéhez kap: …és a madarak? Newton megtalálta a megoldást: a törvénye ma középiskolai anyag. Keressük mi is türelemmel.
"Egyvalamit viszont mindig választhat, abbahagyja amit éppen csinál"
Nem választhatja.Akkor fog választani, amikor arra szükség merül fel. Például: elfárad, elunja amit csinál, akadályok merülnek fel.
Tehát hibás az a gondolat, hogy minden pillanatban dönt vagy választ az ember. Arról van szó, hogy minden döntéshez vagy választáshoz meg kell érnie egy helyzetnek, konflikusba kell kerülnie a folyamatoknak, az alternatíváknak, amelyek közül már lehet választani, ha a döntés éppen a te kezedben van. Mert hiába érik is meg a helyzet a döntésre, ha a döntés nincs megengedve neked.
Amikor mások irányítanak téged, ez a hit mélységesen álságos, és magad becsapását jelenti. Ilyenkor ragaszkodni ahhoz az állásponthoz, hogy minden pillanatban te hozod a döntést, amikor azt mások hozzák meg helyetted csodálkozom, hogy nem okozott még neked csalódást.
A többes szám hibás.
Mindenütt, ahol hatalom és vezetés diktál, az irányítás nem annak az egyénnek kezében van, aki a hatalom vagy vezetés alá van vetve.
"Én lépek arrébb, én nyomom le a gombot, én vakarom meg a fejemet, én gondolok dolgokat, stb"
Úgy van. Ezek nem döntések, hanem cselekedetek, a döntést, hogy te megnyomd a gombot, éppen a főnököd adta ki.
"Minden mozdulatod választás"
Nem minden mozdulatod választás, hanem csak az, amikor alternatívák merülnek fel a mozdulataidhoz. Minden mozdulatod azonban cselekvés.
"ahelyett, hogy megvakarnád a fejed"
A lehetőség nem jelent alternatívát, így választási helyzetet sem, amikor nem merül fel rá IGÉNY. Viszont ha viszketni fog a fejed, dönthetsz a vakarózásról.
Például a keresztény, amikor bemerítkezik, kiengedi a saját kezéből a saját sorsának alakítását, mégpedig annak a gyülekezeti látásnak és képviselőinek a kezébe, akik által bemerítkezik.
A későbbiek során nem döntheti el, hogy mit tartson jónak vagy gonosznak, hanem az elfogadott hitvallásából kell ezt a megítélést, a jó és gonosz megklülönböztetését döntésként átvennie. A döntést nem ő hozza, hanem meg van határozva, le van írva, az ő dolga nem az okoskodás, hanem az engedelmesség.
Az engedelmesség minden körülmények között azt jelenti, hogy a döntést a parancsoló hatalom hozza meg. Lehet ez kényszer eredménye, lehet megtévesztés eredménye, de lehet önkéntes vállalás eredménye, a lényeg, hogy az engedelmesség kezdetének pillanatától a döntés a parancsoló hatalom kezébe helyeződik át. A felelősség azt a pillanatot terheli, amikor az önálló döntés átengedését elhatározza az egyén, és attól a pillanattól kezdve vagy engedelmességre kényszerül, vagy engdelmességet fogad, mert abban a pillanatban még a döntés az övé.
Nem tudom jó helyre írok-e, bár igazából nem is nagyon érdekel. 4 és fél hónapig én voltam a legboldogabb ember a világon. Annak ellenére, hogy az orvosok 1% esélyt adtak nekünk, a feleségem mégis teherbe esett. Én, aki sosem voltam vallásos - és már egész biztos nem is leszek - minden vizsgálat előtt a magam módján próbáltam imádkozni, hogy minden rendben legyen, a feleségem is ugyanígy tett, bár ezt csak később mondtuk el egymásnak. A nagy jóságos 14 hét után úgy döntött mégis inkább elveszi tőlünk a babát. Azóta nem találok magamra, félek soha többet nem leszek olyan, amilyen voltam. Hol itt az igazság?
Mégsem tartanak sokan ott. Amikor az egyén állandó alkalmazkodásra van kényszerülve, mert döntéseit képtelen oly módon meghozni, hogy azokkal érjen célt, tekintélyek tanácsai szerint alakítja dolgait. Lemond a saját döntéséről, helyette mások, írástudók, szellemi tanítók, tudományos előadók nézeteit, szabályait kezdi alkalmazni a saját cselekedeteiben, és arra törekszik, hogy azok a hitek, nézetek és elvek oldják meg azokat a konfliktusokat és problémákat, amely nehézségek között önállóan képtelen eredményes döntést hozni.
Egy keresztény nem dönt, a döntést rábízza Isten vezetésére, felcsapja a Bibliát és a felütött igehelyet értelmezve próbálja döntésként alkalmazni az életében.
Vagy szintén nem dönt, írásmagyarázóhoz fordul, és a döntést igénylő helyzetet előtárva az írástudó vélelmezése alapján alakítja majd a választását.
Miről beszélünk? Minden pillanatban döntésről? Arra gondolsz, hogy amikor szomjas az döntésre érett helyzetet jelent egy pohár vízzel vagy tejjel való megtöltésére?
Ugyanakkor a lényeges döntléseket a létfeltételeinek megteremtéséhez, a biztonságának kialakításához, a jövő megtervezéséhez, mások döntik el helyette?
Nincs minden pillanatban való döbtés. Amikor nincs tej, akkor a szomjúság oltásához nem kell dönteni, hiszen ott a víz, és nincs alternatíva.
De szomorú, ha a te szabadságod csak olyan döntésekben bír beteljesülni, hogy most lelépj a lépcsőről, vagy visszalépj.
Hogyne tartozna. Pont az az eset, amikor NEM DÖNT ilyen választás ügyében az ember, amikor ennek a döntésnek nincs értelme.
Nem értem miért erőlteted a hülyeséget. A döntés a lehetőségek közötti választás, éjszaka nem lehetőség a napon sétálni fel sem merülhet az a választás, nem hogy nem dönt úgy az ember. Egyvalamit viszont mindig választhat, abbahagyja amit éppen csinál. Az, hogy nem merül fel mert gyáva az nemn zárja ki a lehetőséget, hogy dönthet úgy. Nem tudom miért nem akarsz megérteni.
Akkor is ragaszkodom hozzá, hogy minden pillanatban döntést hozunk. Mi irányítjuk magunkat. Én lépek arrébb, én nyomom le a gombot, én vakarom meg a fejemet, én gondolok dolgokat, stb. Ezek legnagyobb része nem tudatos mérlegelés eredménye, sokszor észre sem vesszük, hogy mit csinálunk, de választunk! Minden mozdulatod választás, mert ahelyett, hogy megvakarnád a fejed, kinyithatnád az ablakot is, sőt végtelen sok mindent csinálhatnál. Senki nem akadályoz meg ebben alapesetben, csak az, hogy nem jut eszedbe.
"És még példát is láttál arra, amikor a szituációt nem az ember döntése alakítja tovább." Szerintem hagyjuk a szélsőséges eseteket.(mint fizikai erőszak)
"A későbbi döntés átengedésének eldöntése pillanatában még szabadon dönt ugyan az ember, de attól a pillanattól fogva már nem. Ugyanis onnantól kezdve az fog dönteni helyette, akinek átngedte a döntést."
"Először is tehet róla a körülmény, amiben élnek, hiszen pillanatnyi időt nem enged gondolkodásra. Aztán tehet ról a gyülekezet vezetése..."
Persze, mindenféle külső körülmény. Tudod, amilyért ez nekem nem tetszik, az az, hogy a tehet róla= tehet ellene... Innentől az embernek az egész világot kell megváltoztatnia a szabadsága érdekében. Nem lenne egyszerűbb magával kezdeni?
"Sokkal több...." Ezért írtam így: "Emberünknek 3 választása van, ami a példa szempontjából fontos..." Értelmesen és a témánál maradva 3, vagy egyik, v.másik, v. egyik se. Azzal, hogy nem tudta eldönteni, hogy egyik v. másik, azt választotta, hogy egyik se. Ő tette ezt, Ő nem nyújtotta egyik felé sem a kezét, nem foghatjuk kívülálló okra, csakis Ő volt abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. Tehát ezért Ő a felelős, és a saját és a két gyerek életére meg ki tudja még kiére hatott ezzel a cselekedetével. Ezzel együtt én együttérzek vele, és nem állítom, hogy jobban oldanám meg a helyzetet, mielött Te is félre értesz.
Válasszuk már szét a szabadságot és a döntést, mert két külön dologról van szó. A döntést nem lehet elvenni az embertől, neki kell döntenie élete minden pillanatában. Döntéséért felelős. Nem azért, mert isten v. bárki megbünteti, hanem egyszerűen a saját és mások életére hat mindenegyes döntésével.
Van azonban uralkodó erkölcs, amely a magatartási és viselkedési normák szabályait valamilyen erkölcsi rendszer keretei közé foglalja egybe. Ilyen rendszert alkot a kereszténység, egyéb vallások, amelyek egymástól eltérő, de mégis jellemzően sajátos erkölcsi normákból épülnek fel.
Persze lehet mindenkinek sajátos erkölcsi felfogása, azonban a vallási, és társadalmi szervezettség többniyre egységes erkölcsi felfogást követel meg csatlósaitól.
Van azonban összefüggés a törvény és az erkölcs között.
A törvények egy része nem csak anyagi károk vagy életvédelmi ügyekben döntenek, hanem vannak erkölcsi követelmények, amelyekhez törvényes eljárást (büntetést) igényelnek. Például Izraelben megkövezték a szüleivel tiszteletlen gyermeket, mert a törvény ezt követelte meg. Ma is elviszik az erkölcstelen nőket bilincsben, még itthon is.
Társadalmi rendünk biztosítéke a szervezett és intzményessé tett erőszak, amelyet ha hirtelen feloszlatnál, a rend azonnal megszűnne. Ez két dolgot bizonyít.
1. Az erőszak tartja fenn a társadalmi rendet, amit nem cáfol az, hogy nem vernek meg mindenkit mindennap.
2. Az a rend, amiben élünk, valójában csak látszat, nem őszinte. Vedd el az ember feje fölül fenyegetését és kárhoztatását, azonnal elköveti vétkeit, ha erkölcsét addig a félelem tartotta fenn.
Los Angelesben volt egy röpke időszak, amikor a rendőrség meg volt bénítva a munkavégzésében. Az utcán elharapózott a betörés, rablás és garázdaság, még az áruházakból is elvitték a cikkeket. Katonaságot kellett bevetni, hogy a rendet visszaállítsák a korábbi állapotra.
"Attól, hogy nem merül fel mint választás attól még ott van."
Attól, hogy nem merül fel választás, akkor az nincs ott.
Sok zavaros dolgot állítasz megfontolatlanul.
Semmi nem gátol meg abban hogy elsátáljon az ember, mégsem sétál el, mert nincs ilyen igénye rá. Tehát afelől dönteni, hogy elsétáljon vagy nem az ember nem attól függ hogy van rá lehetőség vagy nincs, hanem attól hogy van rá igény vagy nincs.
Korlátokat legtöbbször nem magunk állítjuk fel magunknak.
"Ez nem tartozik szerintem a döntés kérdéséhez., ez tőlünk független körülmény"
Hogyne tartozna. Pont az az eset, amikor NEM DÖNT ilyen választás ügyében az ember, amikor ennek a döntésnek nincs értelme. Pont azt bizonyítja a példa, hogy egy döntésnek feltelei és körülményei vannak, amelyek nélkül nincs szükség döntéshozatalra. NEM minden pillanatban dönt az ember, hanem csak akkor, amikor arra szükség van.
„Hogy fölöttük erőszak szervezet biztosítsa a törvény és az erkölcs uralmát?”
Az erkölcs a törvény betűjével nem kérhető számon. Nincsenek paragrafusai, megfogalmazói gyakran művészek, próféták, a folyosón pletykáló háziasszonyok, kapualjban bagózó kiskamaszok, kocsmai részegek vagy mi itt a fórumon. Az erkölcs folyamatosan változik, létrehozója az egyén és a közösség. Az erkölcs nem uralkodik, nincsenek erőszakszervezetei, ha kell, szembefordul a törvénnyel, a fegyverekkel és mindig győz. (lásd Nemecsek.) Erkölcs nélkül nincs társadalom, törvény nélkül van! A törvény alkotják, betartatják, ha kell erőszakkal is, de az erkölcstelen törvény elbukik nem védhető meg fegyverekkel sem. A végső szó Nemecseké, még az Isten is vele van. Vajon miért írod, hogy a fegyverek, meg az erőszak uralkodik? Ez érdekes.
A rossz választás is választás, vagy nem? Azért írtam , hogy mire vagy képes. A mérlegelés az ami eldönti, hogy vállaljuk a rosszabb következményeket vagy nem. Mi az ami meggátolhat abban, hogy elsétálj? Persze fizikailag, mert a korlátokat mindig saját magunk állítjuk fel magunknak. Attól, hogy nem merül fel mint választás attól még ott van.
Éjszaka nem dönthet senki úgy, hogy napos vagy árnyékos oldalon sétáljon,
Ez nem tartozik szerintem a döntés kérdéséhez., ez tőlünk független körülmény.
"Minden pillanatban dönthetsz úgy, hogy sarkonfordulsz és elsétálsz"
Dehogy dönthetek. Döntés lehetősége AKKOR merül fel, ha a sarkonfordulás mint egy VÁLASZTÁS merül fel, a továbbsétálás ellen.
Más oldalról. Ahhoz hogy az ember döntés elé kerüljön, mérlegelési helyzetnek kell kialakulnia.
Mérlegelési helyzet nélkül emlegetni döntést olyan, mint pohár vizet emlegetni pohár nélkül.
12szer példája igen jó a napos oldal és az árnyékos oldal közötti választásról. Éjszaka nem dönthet senki úgy, hogy napos vagy árnyékos oldalon sétáljon, mert nincs értelme a választásnak. (Tehát nem igaz, hogy minden pillanatban dönthetsz, hogy napos vagy árnyékos oldalon sétáljál.)
Döntési pillanat mindig van. Minden pillanatban dönthetsz úgy, hogy sarkonfordulsz és elsétálsz.:) A lehetőség mindig megvan, az más kérdés, hogy pszihésen mire vagy képes.
Nem hozol minden pillanatban. Vannak pillanatok, amikor nem te döntesz. Vannak pillanatok, amikor helyetted döntenek. Vannak pillanatok, amikor saját döntésed ellenére teszel. Van amikor jogod sincs dönteni.
"Ha mindig mindenki megtenné amit szeretne - vajon mi lenne?"
Mindig ezek az általánosítások. Mindig, mindenki, mindent...
Tehát a szabadság az ÉLET kifejeződése az emberben, és ennek korlátozása eredményezi az ember különféle börtöneit.
Nem mindig, minden megtétele, amit szeretne.
"A rabszolga eldöntheti, hogy beletörődik a sorsába, vagy lázad."
Többnyire egyiket sem a rabszolga dönti el, hanem a kialakult erőviszonyok. A rabszolga NEM dönti el, hogy most rabszolga lesz, egyszerűen azzá teszik, és azt SEM dönti el, hogy nem fog lázadni. AKKOR talán DÖNT a lázadás felől, ha erre MEGFELELŐ erőforrásai lesznek.
Döntés csak akkor lép a színre, amikor KONFLIKTUS merül fel két vagy több cél, folyamat, érték között. Amikor éhes vagyok, az nem döntés kérdése, hogy megeszem az almát ami előttem van. (Nincs lehetőség választásra, vagy megeszem az almáét vagy megeszem az almát. Az nem "lehetőség", hogy nem eszem meg, mivel éhes vagyok.) Viszont döntés kérdése akkor, ha van ott még körte is. Akkor is döntés kérdése, ha az alma más birtokában van és tettemmel jogot tudok sérteni.
