A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A flogiszton tulajdonsága, hogy kimutathatatlan, amíg az éghető anyagban benne van. Ha meg már elszállt, szintén kimutathatatlan. (Talán a boszorkány teszt segíthet. Ha könnyebb, mint egy kacsa...)
Színtöltés viszont háromféle van - a muris nevű fickó szerint -, viszont semmiféleképpen nem lehet szétválasztani őket. Az empirikusan megtapasztalható összes részecskék színsemlegesek. Hozzon is ajándékot, meg ne is.
"A proton és az elektron elemi gravitációs töltése ellenkezö elöjelü."
Miből gondolod?
Kikísérletezted?
Megmérted?
Vagy csak így jön ki a szimmetria?
Gyula, a fizika nem szépségverseny. Nem az számít, hogy egy elmélet szép-e, szimmetrikus-e, hanem csak az számít, hogy összhangban van-e a valóságos kísérletekkel.
"Amit a valóság megmutat magából az eléggé kevés ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla."
De ahogy a tudomány halad előre, mindig többet és többet tudunk meg a valóságról. De ez nem úgy működik, hogy valaki leül és kigondolja a végső igazságot. A tudományban mindig valaki egyet előrelép, és azt sokan leellenőrzik, hogy valóban úgy van-e. Ha megfelel a kísérleteknek, és nem ellentmondásos, akkor lehet továbblépni.
"Ezért vannak a kísérletezők, az újdonságot keresők."
Így van, de légvárakat építeni nem szabad. Nem szabad olyan elméleteket kiagyalni, amelyek ugyan tetszetősek, de nincs tapasztalati alapjuk. Sajnos ilyen Gyula elmélete is.
"Azonban aki keres, az talál."
Nem mindig. Sőt, legtöbbször nem. Százból, ha egy talál. Az sem véletlen, hogy éppen ő az, de szerencse is kell hozzá. Persze az utókor csak őket ismeri, a nem-találókat elfelejtjük.
Sokan egy élet munkáját fektetik a keresésbe, és mégsem sikerül.
És van olyan tudós is, akt méltatlanul mellőztek és méltatlanul felejtettek el, mert utólag kiderült, hogy mégiscsak neki volt igaza. De ezt utólag nem szívesen ismerik el.
Én tisztelem Gyulát, mert ő is egy útkereső. De a tisztelet nem terjedhet odáig, hogy elveszítsük a kritikai érzékünket vele szemben. Senkivel szemben sem szabad elveszíteni.
„…a valóság azt mutatja, hogy gravitációs töltés csak egyféle van, és azok mindig vonzzák egymást. „
Amit a valóság megmutat magából az eléggé kevés ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Ezért vannak a kísérletezők, az újdonságot keresők. Azonban aki keres, az talál. Igaz nem mindjárt az első „bokorban”.
„Tehát két gravitációs töltés azonos elöjellel vonzza egymást, két ellenkezö elöjellel ellátott gravitációs töltés viszont taszítja egymást. Ez pont fordítva van, mint az elektromos töltéseknél!”
Erre írtad egy válaszodban, hogy az elektromos és gravitációs mezők nem befolyásolják egymást, és az elektromosságnak semmi köze nincs a tömeghez?
Igen, és hogy két azonos elöjelü elektromos töltés taszítják egymást, evvel szemben két azonos elöjelü gravitációs töltés meg vonzza egymást, a hatásintegrálban fellépö elöjel változás felelös az elemi töltések mezövel történö csatolása elött.
Tehát két gravitációs töltés azonos elöjellel vonzza egymást, két ellenkezö elöjellel ellátott gravitációs töltés viszont taszítja egymást. Ez pont fordítva van, mint az elektromos töltéseknél!
Gyula, fordítva ülsz a lovon. Nem a természetnek kell hallgatni a fizikusra, hanem a fizikusnak kell megfigyelések és kísérletek segítségével kikutatni azt, hogy hogyan működik a természet.
De a te elméleted a kísérletekkel nagyon hadilábon áll. Kitaláltad a taszító gravitációt, de kísérlettel nem tudod bizonyítani a létezését. A Michelson-Morley kísérletnek az eredményét nem tuddja megmagyarázni az elméleted.
Kitaláltad, hogy 4 elemi részecske van csak. De miért éppen 4? Merte lónak is 4 lába van?
Éppen az a dolog nyitja, hogy villamos töltésből kétféle van. Pozitív és negatív. De villamos töltéseket csak töltésszétválasztással lehet létrehozni. Vagyis a negatív töltés közelében mindig ott van a pozitív is. Így a villamos mező csakis a két töltés között erős (lásd a kondenzátort), kifelé csak nagyon rövidtávú a villamos mező hatása, mert ahogy távolodsz a töltésektől, a pozitív és a negatív töltés hatása lerontja egymást. Hiába duplázod meg a töltések számát, kifelé ugyanúgy kioltják egymás hatását.
Azonban "gravitációs töltés" csak egyféle van. És ezek vonzzák egymást. Ha megduplázod a gravitációs töltések számát (nagyobb tömeget vonsz össze), akkor ennek a hatása is duplája lesz.
A gravitációs töltések (tömegek) épen ellenkezőleg viselkednek, mint a villamos töltések. A gravitációs töltések a töltések között oltják ki egymás hatását, de a távolban a hatásuk összeadódik.
Szóval hiába akarja Gyula rákényszeríteni a természetre a kétféle gravitációs töltést, a valóság azt mutatja, hogy gravitációs töltés csak egyféle van, és azok mindig vonzzák egymást.
„Én ezt az egységválasztást veszem elönybe, mert ez egy zárt felület által közbezárt térfogatban megmaradó elemi töltéseket a legjobban ábrázolja.”
Ha egy pontszerű elemi részecske egy zárt felületen belüli térfogatban található, akkor annak töltései megmaradók, a felületről kifelé, a c-vel terjedő mezőket generálva?
„Légyszíves kérdezd már meg Gyulától, hogy ha az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció, akkor miért a gravitáció tartja ellipszis pályán a Földet a Nap körül, miért nem az elektromosság?”
Az elektromosság a testeken többnyire semleges, vagy kicsi a töltéskülönbségből eredő belső feszültség. A földeléssel ez a feszkó is „lenullázható”, ahogy a villámlásnál is történik. A gravitációs töltéseknél az egyforma előjelűek összegződnek, a különbözőek nem, mert taszítják egymást. A proton bázisú anyag összegződik, ahogy az elton bázisú is, de a kettő taszítja egymást. Ezért vannak egymást taszító galaxisok is a világűrben.
Gyula, légyszíves mond már meg, hogy ha az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció, akkor miért a gravitáció tartja ellipszis pályán a Földet a Nap körül, miért nem az elektromosság?
