A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Amit a valóság megmutat magából az eléggé kevés ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla."
De ahogy a tudomány halad előre, mindig többet és többet tudunk meg a valóságról. De ez nem úgy működik, hogy valaki leül és kigondolja a végső igazságot. A tudományban mindig valaki egyet előrelép, és azt sokan leellenőrzik, hogy valóban úgy van-e. Ha megfelel a kísérleteknek, és nem ellentmondásos, akkor lehet továbblépni.
"Ezért vannak a kísérletezők, az újdonságot keresők."
Így van, de légvárakat építeni nem szabad. Nem szabad olyan elméleteket kiagyalni, amelyek ugyan tetszetősek, de nincs tapasztalati alapjuk. Sajnos ilyen Gyula elmélete is.
"Azonban aki keres, az talál."
Nem mindig. Sőt, legtöbbször nem. Százból, ha egy talál. Az sem véletlen, hogy éppen ő az, de szerencse is kell hozzá. Persze az utókor csak őket ismeri, a nem-találókat elfelejtjük.
Sokan egy élet munkáját fektetik a keresésbe, és mégsem sikerül.
És van olyan tudós is, akt méltatlanul mellőztek és méltatlanul felejtettek el, mert utólag kiderült, hogy mégiscsak neki volt igaza. De ezt utólag nem szívesen ismerik el.
Én tisztelem Gyulát, mert ő is egy útkereső. De a tisztelet nem terjedhet odáig, hogy elveszítsük a kritikai érzékünket vele szemben. Senkivel szemben sem szabad elveszíteni.
„…a valóság azt mutatja, hogy gravitációs töltés csak egyféle van, és azok mindig vonzzák egymást. „
Amit a valóság megmutat magából az eléggé kevés ahhoz, hogy mindent megtudjunk róla. Ezért vannak a kísérletezők, az újdonságot keresők. Azonban aki keres, az talál. Igaz nem mindjárt az első „bokorban”.
„Tehát két gravitációs töltés azonos elöjellel vonzza egymást, két ellenkezö elöjellel ellátott gravitációs töltés viszont taszítja egymást. Ez pont fordítva van, mint az elektromos töltéseknél!”
Erre írtad egy válaszodban, hogy az elektromos és gravitációs mezők nem befolyásolják egymást, és az elektromosságnak semmi köze nincs a tömeghez?
Igen, és hogy két azonos elöjelü elektromos töltés taszítják egymást, evvel szemben két azonos elöjelü gravitációs töltés meg vonzza egymást, a hatásintegrálban fellépö elöjel változás felelös az elemi töltések mezövel történö csatolása elött.
Tehát két gravitációs töltés azonos elöjellel vonzza egymást, két ellenkezö elöjellel ellátott gravitációs töltés viszont taszítja egymást. Ez pont fordítva van, mint az elektromos töltéseknél!
Gyula, fordítva ülsz a lovon. Nem a természetnek kell hallgatni a fizikusra, hanem a fizikusnak kell megfigyelések és kísérletek segítségével kikutatni azt, hogy hogyan működik a természet.
De a te elméleted a kísérletekkel nagyon hadilábon áll. Kitaláltad a taszító gravitációt, de kísérlettel nem tudod bizonyítani a létezését. A Michelson-Morley kísérletnek az eredményét nem tuddja megmagyarázni az elméleted.
Kitaláltad, hogy 4 elemi részecske van csak. De miért éppen 4? Merte lónak is 4 lába van?
Éppen az a dolog nyitja, hogy villamos töltésből kétféle van. Pozitív és negatív. De villamos töltéseket csak töltésszétválasztással lehet létrehozni. Vagyis a negatív töltés közelében mindig ott van a pozitív is. Így a villamos mező csakis a két töltés között erős (lásd a kondenzátort), kifelé csak nagyon rövidtávú a villamos mező hatása, mert ahogy távolodsz a töltésektől, a pozitív és a negatív töltés hatása lerontja egymást. Hiába duplázod meg a töltések számát, kifelé ugyanúgy kioltják egymás hatását.
Azonban "gravitációs töltés" csak egyféle van. És ezek vonzzák egymást. Ha megduplázod a gravitációs töltések számát (nagyobb tömeget vonsz össze), akkor ennek a hatása is duplája lesz.
A gravitációs töltések (tömegek) épen ellenkezőleg viselkednek, mint a villamos töltések. A gravitációs töltések a töltések között oltják ki egymás hatását, de a távolban a hatásuk összeadódik.
Szóval hiába akarja Gyula rákényszeríteni a természetre a kétféle gravitációs töltést, a valóság azt mutatja, hogy gravitációs töltés csak egyféle van, és azok mindig vonzzák egymást.
„Én ezt az egységválasztást veszem elönybe, mert ez egy zárt felület által közbezárt térfogatban megmaradó elemi töltéseket a legjobban ábrázolja.”
Ha egy pontszerű elemi részecske egy zárt felületen belüli térfogatban található, akkor annak töltései megmaradók, a felületről kifelé, a c-vel terjedő mezőket generálva?
„Légyszíves kérdezd már meg Gyulától, hogy ha az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció, akkor miért a gravitáció tartja ellipszis pályán a Földet a Nap körül, miért nem az elektromosság?”
Az elektromosság a testeken többnyire semleges, vagy kicsi a töltéskülönbségből eredő belső feszültség. A földeléssel ez a feszkó is „lenullázható”, ahogy a villámlásnál is történik. A gravitációs töltéseknél az egyforma előjelűek összegződnek, a különbözőek nem, mert taszítják egymást. A proton bázisú anyag összegződik, ahogy az elton bázisú is, de a kettő taszítja egymást. Ezért vannak egymást taszító galaxisok is a világűrben.
Gyula, légyszíves mond már meg, hogy ha az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció, akkor miért a gravitáció tartja ellipszis pályán a Földet a Nap körül, miért nem az elektromosság?
Az atomisztikus eléletem szerint nem a finomszerkezet állandó a csatolási állandó a mezö és az elektromosan töltött test között, hanem a két elöjelü elemi elektromos töltés. És így van ez a gravitációnál is, a két elöjelü elemi gravitációs töltésekkel, gravitációs mezö és az anyag között.
Az elektromos és gravitációs töltéseket meg lehet azonos CGS egységrendszerben adni, mégpedig ùgyhogy a atatkus eröben a töltések szorzata elött ott marad az 1/4pi, a felületi integral miatt. Én ezt az egységválasztást veszem elönybe, mert ez egy zárt felület által közbezárt térfogatban megmaradó elemi töltéseket a legjobban ábrázolja.
A finomszerkezeti állandó és a Planck állandó (ami egy Lagrange multiplikátor) összefüggése, kiegészítve a c-vel, Sommerfeld sirjára van írva.
A posztmodern, új, atomisztikus fizika nagyon leegyszerüsíti a természet fizikai leírását, amit a modern fizika teljesen elcseszett!
"Azt már Gyula elméletéből is tudjuk, hogy az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció,..."
Légyszíves kérdezd már meg Gyulától, hogy ha az elektromosság sokkal erősebb, mint a gravitáció, akkor miért a gravitáció tartja ellipszis pályán a Földet a Nap körül, miért nem az elektromosság?
"Ez jól hangzik addig, amíg nem keressük azt, ami a mozgást elindította."
Arra a kérdésre, hogy mi (vagy ki) indította el a mozgást, az egyetlen tudományos válasz jelenleg az, hogy nem tudjuk. Ezt nem kell szégyellni bevallani. A tudomány sem tud mindenre választ adni, de ahogy halad előre mindig közelebb és közelebb kerül a megoldáshoz.
Annyit tudunk, hogy amióta az anyag létezik, azóta mozgás is létezik, mert a mozgás az anyag saját belső tulajdonsága. Mozgás nélkül nincs anyag. Ugyanilyen tulajdonsága az anyagnak a vonzó hatás is, vagyis a gravitáció.
Egyesek szerint isten indította el a mozgást. A "modern" fizika szerint az ősrobbanással keletkezett a mozgás. Mindkettő csak találgatás, amely nélkülöz mindenféle logikát. Arról nem is beszélve, hogy az ősrobbanás meséje kísértetiesen hasonlít a vallásos teremtésre. Nem véletlen, hogy a pap agyából pattant ki.
""Létezik-e abszolút mozgás?"
„Természetesen létezik, de a mai fizika ne ismeri el.” Ha létezik, az miben nyilvánul meg szerinted? ""
Több kísérletben is tetten érhető az abszolút mozgás. Az emészthetőség kedvéért csak egyet említek.
A villamos töltést villamos mező veszi körül. De ha a villamos töltés mozog, akkor mágneses mező is keletkezik körülötte. Ez jól mérhető. Ha a villamos töltés áll, akkor nincs mágneses mező.
A mai "modern" relativista fizika szerint azonban nincs olyan, hogy áll vagy mozog, mert a mozgás csakis relatíve (valamihez viszonyítva) értelmezhető. Csakhogy ezt a villamos töltés nem tudja. Ő csak akkor létesít mágneses mezőt, ha abszolút mozgásban van, vagyis csak a természet által kijelölt bázishoz képest mozog.
A relatívan értelmezett mozgás esetében bármihez viszonyíthatjuk a villamos töltés mozgását. Csakhogy mágneses mező csakis akkor keletkezik, ha a töltés valóságos (abszolút) mozgásban van. Ez tapasztalati tény, amivel a relativista fizika nem tud mit kezdeni. Annyit tesz, hogy elhallgatja ezeknek a kísérleteknek a helyes értelmezését.
Az jelenti a probléma egyik felét, hogy a taszítás és vonzás nem csak fizikai, hanem filozófiai fogalom is egyben. Ezek szétválasztásához, pedig kellő élettapasztalatra van szüksége a témához „beszólónak”. :)
