A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
A fizika nem szájbarágás dolga, hanem önálló gondolkodásra és az ezekböl eredö továbbfejlesztés vezet igazi új felismerésekhez. És a tudományosság NEM is fantázi keltés dolga!
Mindig kell önkritikát gyakorolni, és ami hibás volt, véglegesen el kell vetni! Nem ez történt a fizikában 400 év alatt!
Ilyen elvetni való például a testek szabadesése egyetemessége téves feltevése Galileitöl! Ezt kimérni kell, mégpedig ejtökísérletekkel és kölönbözö anyagokkal.
De ilyen elvetni valö az energétikus fizika is, mert zárt fizikai rendszerek NEM léteznek és a c-vel terjedö kölcsönhatások nem-konzervativ kölcsönhatások!
Talán NEM hisztek az atomokban ugri-bugráló és a fotonokat bekapó elektronok létezésében úgyan, de NEM akarjátok bevallani, hogy NEM tudjátok, hogyan mozognak az elektronok ténylegesen a nem-konzervatív elektromágneses mezöben? Döntsétek el, hisztek-e Planck&Einstein&Bohr elméletében, vagy nem?
Én felállítottam a fizikai rendszerek hatásintergrálját és levezettem belöle a mezök és a részecskék mozgásegyenleteit, de a részecskék mozgásegyenletei egészen máshogy néznek ki, mint a klasszikus fizika analogjai! Például nincsenek potos kezöfeltételek a pontszerü elektronoknak, mint a klasszikus fizikában! De egészen máshogyan is néznek ki, mint a Hamilton rendszerekre alapított kvantummechanikában!
Nincs kecmec, további korrepetálást NEM adok. Álljatok neki végre helytállóan kiszámítani, hogyan lépnek ki az elektronok az atomhéjból, a fémlemezböl és használjátok fel az atomisztikus fizikámat!
Most már válaszolhatok erre a kérdésre: fogalmam sincs.
Ahhoz túl nagyok vagyunk, hogy az atomi méretű folyamatokat közvetlenül lássuk, tapasztaljuk.
Viszont ahhoz meg valószínűleg túl kicsik vagyunk, hogy az értelmünkkel felfogjuk.
Lehetnénk nagyobbak? Galilei már foglalkozott a skálázhatóság problémájával.
A földi gravitáció mellett nem lehetnénk sokkal nagyobbak, mert a csontjaink nem bírnák el a testünk súlyát. És nem tudtunk volna elmenekülni a primitívebb vadállatok elől. Amíg az atomi méretű problémákon gondolkoztunk volna, egyszerűen megettek volna minket az egyszerűbb és gyorsabb lények.
Mert Gyula csak annyit ír a fényről, hogy hullámféle jelenség.
Csakhogy a klasszikus hullámelmélettel, vagyis a folyamatos hullámokkal sem akkor nem tudták megmagyarázni, sem most nem lehet megmagyarázni a fotoelektromos hatást.
Ezért kell valami a fotonok helyett, ami helyes magyarázatot ad a jelenségre.
Az én elméletem szerint a fény szakaszos sugárzás. Időben impulzusos. Az atom úgy sugároz, hogy egy rövid fényimpulzust bocsát ki, amit hosszabb szünet követ. Ha a gerjesztés fennáll, akkor ismétlődik a folyamat.
Ez tökéletesen kijön Bohr atommodelljéből, és a tapasztalat is alátámasztja.
Az impulzusok időben k. 10 ns hosszúak, amik térben kb. 3 m hosszúságú hullámsorok.
Ezeket a hullámsorozatokat én vézer-nek nevezem, (angolul: waser)
A fotonokat tehát a valóságnak megfelelő véges hosszúságú hullámsorozatokkal helyettesítjük. És a foton szót lecseréljük a WASER (ejtsd: vézer) szóra, amelyet a WAwe (hullám) + SERies (sorozat) szavak betűiből állítottunk össze. Ha hangsúlyozni akarjuk, hogy fényről van szó, akkor használhatjuk a LIGHT-WASER (magyar kiejtése: lájtvézer) kifejezést.
Így a fotoelektromos hatás helyből magyarázatot kap, ugyanis a fényerősség nem a fotonok számától, hanem a vézerek (hullámsorozatok, hullámszakaszok) számától függ, ami így teljesen megfelel a tapasztalatnak. Így az én szakaszos fényelméletem a tapasztalatnak megfelelő magyarázatot ad a jelenségre, fotonok nélkül.
Miért van az, hogy erősebb fénnyel világítva meg a fémlapot, a kilépő elektronoknak nem az energiája lesz nagyobb, hanem a kilépő elektronok száma nő meg. (ez kísérleti tény, amelyet Lénárd Fülöp kísérletezett ki).
A Planck féle súgárzási törvény csak arra a fényre (elektromágneses sugárzásra) alkalmazható, ami a Planck állandónak nevezett L.m.-ral van elö állítva, ez a törvény tehát NEM egyetemes értékü. Az atommagokból és az ezek keletkezésénél elöálló sugárzásra a Planck törvény NEM általánosítható!
Azt megemlítésre érdemesnek tartom, hogy a statisztikus elméletekre alakúló termodinamika, csak a részecskék mozgása statisztikáját veszi figyelembe, de a mezö által representált energia tartalmat nagyban ignorálja.
Ez a Planck féle sugárzási törvénynél megváltozik: itt nagyvonaluan el van az atomokból álló anyag hanyagolva és csak a sugárzásra van hangsúly fektetve.
Mert a detektor diszkrét atomokból áll, a diszkrét atomok jelzik a fény jelenléte hatását, ezért kattan a detektor a folytonos elektromágneses besugárzás alatt!
Mert a kötési energia felszabadulása elektromágneses hullám kisugárzásával jár együtt, ami aztàn növeli a gáz hömérséketét, mert a gáz atomjai meggyorsulnak az elektromágneses mezö hatása alatt!
De van más érdekesség is. Amikor nyalábosztó tükörrel két sugárra bontjuk a fényt, és mindkét irányba detektort helyezünk el, akkor miért nemkattanik egyszerre a két detektor? (Jánossy kísérlet). Ha foton lenne, akkor egyszerre kellene kattanni.
Vagyis 1 detektor esetén úgy tűnik, hogy van foton, 2 detektor esetén már nincs foton. Tehát a fotonelmélet hibás.
Ez a mérési probléma, vagyis a koppenhágai értelmezés problémája.
Schrödinger egyenlete szerint a hullámfüggvény szépen szétkenődik. Na de melyik irányban? A mozgás irányában?
Hát a mozgás nem relatív? Az egyik megfigyelő szerint az elektron kelet felé mozog, a másik megfigyelő szerint pedig felfelé. Merrefelé terül szét a hullámfüggvény? (Mert a síkhullám a terjedés irányára merőlegesen végtelen kiterjedésű.)
A kialakult hidrogénmolekula energiája kisebb, mint amekkora a két hidrogénatom energiája. A kémiai kötés kialakulásával az atomok kisebb energiájú, stabilisabb állapotba jutnak.
Természetesen felszabadul a kötési energia. Na de hogyan?
A gáz hőmérsékletén a molekulák átlagos mozgási energiáját értjük.
Mitől kezdenek el gyorsabban rohangálni az összecuppant molekulák, ha az ütközés rugalmatlan és megállnak a tömegközéppontban? (Márpedig azt tudjuk, hogy ilyenkor a gáz felmelegszik, ez több évezredes kísérleti tapasztalat.)
Bonyolíthatju az ügyet durranógázzal. H2+Cl2
Ebben az esetben az egyesülő atomok tömege eltérő, tehát a rugalmatlan ütközéskor nem fognak megállni. Viszont a klasszikus fizika szerint a tömegközéppont sebessége nem változik. Csak előtte a tömegközéppont egy képzeletbeli valami, utána meg ott van a HCl molekula. Az összeütközött atomok beleülnek a tömegközéppontba.
A klasszikus fizika szerint ebből sehogy nem lesz hőmérséklet növekedés. Márpedig a kísérleti tapasztalat nem ezt mutatja.
Kezdjük valami egyszerűvel. Hidrogén atomok egyesülnek molekulává.
Két hidrogén atom közeledik egymáshoz. Összecuppannak, rugalmatlan ütközés. Aztán megállnak a tömegközéppontban. De hogyan lesz ebből a gáznak hőmérséklete? Vagyis a molekulák mitől fognak gyorsabban szaladgálni a tartályban?
