Pici háztartást vezetek, de nekem érzésre olyan, hogy minden másra többet kell költeni, mint mondjuk 3 éve. Így a rezsicsökkenést nálam bőven elviszi a többi megemelkedett ár. Persze lehet, hogy Dankóék gyerekekkel ezt másként érzik.:-)
Ez nálunk is így működik, nem mintha a helyi ujságban nem lenne mindig szó a polgármesterről is. Viszont a helyi téma tisztára Blikk jellegű, ami még külön utálatos.
Egy kétgyermekes családhoz havi minimum 250e szükségeltetik. Ez évente 3M. Ha ennek az 1%-a érzékelhető, akkor itt rendkívül fejlett érzékkel kell rendelkeznie valakinek.
De valahogy nem is egyenként dárga minden, hanem iszonyúan sok összetevőből áll a kiadások sora.
Ilyen átverős egy építkezés is. Önmagában egy fal, födém, tető nem is olyan drága. De az a millió tétel ami még ezen kívül van, az horror.
"Számszerűsítve éves szinten 30 000 forint megtakarítást jelent nekünk az árak csökkenése.... Ha pénzügyileg így maradunk ebben az évben, akkor már elégedett vagyok, mert félretenni is tudunk. Lehetséges, hogy akár egy nagyobb lakásba is költözhetünk..... Fanni .. óvodai angol nyelvű foglalkozásra is jár, ami az árak csökkenése után havi szinten nem megterhelő a család számára."
Szerintem segíteni kéne nekik, mert annyi pénzük lett így nagy hortelen, hogy az már zavarja őket.
Az az újságíró, aki mindezt leírta, mit tarthat a maga szakmai becsületéről?
- Balatoni vakáció - Aktívan nyaraltak Rogánék (nem a francia tengerpartról jött haza nyáron IMF-ezni?) - Rogán Antal megmutatta kedvenc helyeit - Nekem itthon van dolgom! - Dankóéknak bejött a rezsicsökkentés - Orbán nehezen engedte el Ráhelt
Van ilyen City? Nahát. Érdekes, hogy hozzánk még a kerületi újság se jut el (mérsékelten vérlázító, inkább megmosolyogtató, ahogy minden oldalán egy-két példányban ott mosolyog a polgármester), de a Helyi Téma hibátlanul ott virít mindig a postaládákban.
Érdekes, hogy a Helyi Témához hasonló, de annál profibb és bulvárosabb City nevű kiadványnál Neked is feltünt az impresszum teljes hiánya.
Amúgy annak idején a Magyar Vizslát a hiányos (tehát nem az előírás szerinti tartalmú) impresszum miatt megbüntette az I-II. kerületi szabálysértési hatóság.
Nálam fordítva szok lenni: alapból jó a kedvem, de az ilyen hírcsokor lehűti a kedélyeimet.
(A múltkor a kezembe került egy ilyen hangvételű, ingyenes újság. Kicsit megkapargattam és kiderült, hogy az V. kerületi Tanács pénzeli, megkérdőjelezhető törvényességgel. Persze az ilyen apróságokból - százmilliós nagyságrend - nem lesz ügy, még a lakosságot sem érdekli. Mivel egyetlen sornyi impresszum sem volt benne, ami tudtommal erősen szabálytalan, írtam a Médiahatóságnak, de még nem méltóztattak válaszolni.)
Erről a szomorú beírásról eszembe jutott az átszervezésre egy olyan kifejezés az átkosból (a hatvanas évek elejéről), amit talán nem is ismersz életkorod okán: racizás. Azaz racionalizálás, de csak röviden használták.
Persze nem vigasztal, de mostanában a bankosokat éri hasonló meglepetés a "nagy fellendülés" következményeként.
Neked is – mint mindenkinek – azt tanácsolom, hogy ha hamar jókedvre akar derülni, akkor hallgassa meg a Kossuth Rádió déli krónikáját. Előre elmondom a mai hírek állítmányait (a sorrend is ez lesz): segítik, támogatják, emelkedik, fejlődik, javul...
Tudod, én már egyetemista koromban is amiatt voltam abnormális, hogy mindig az érdekelt, amit épp csináltam, nem volt semmiféle "témám". Szóval nem a melóval van a baj, hanem azzal, hogy valaki, akit nagyra becsülök, iszonyatosan meg fog bántódni - hiszen ott fogok kolbászolni nagy erőkkel az ő területén. Tök jó volna fölköpni, aláállni, emelt fővel távozni. A továbbiakat lásd az előzőekben.
Egy darabig most nem fogom tudni követni a munkahelyi változásaidat. De nagyon nem jól hangzik, amit írsz. Utálatos dolog a kényszer. Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb megváltozik nálad a helyzet, meg amugy is.
Á, egy döglődő iparágban ez tulajdonképpen pozitív fejlemény - mármint hogy még van meló -, csak olyan régen nem csökkent a feszültség, hogy most, amikor végre van valami konkrétum, totál összeomlottam. Megyek is, lenyomom az esti edzésemet. Vagy jobb lesz tőle, vagy belehalok. :-))))
Yogi, kedves, köszönöm az érdeklődést. Tulajdonképpen nyavalygás, mert állásom még van, csak a munkámat vesztettem el. Amihez én értek, azt mostantól más csinálja, én meg valami olyat, amibe másvalaki kapaszkodik tíz körömmel. Pompás helyzet, de az én koromban az ember ilyenkor nem ugrik föl dacosan, hogy hahhh, akkor én most megyek, odakünn, a rideg szélben megvívok a szellemi szabadságomért. Mert akkor meg ki fizeti ki a számlákat. Úgyhogy most kárenyhítésben vagyok, próbálok értelmet adni a szétesésnek. (Khm, a végrendeletemben rád írattam a Dob utcai fiókkönyvtár működtetését. Szar ügy, de ez van. :) )
Na, máris jobb, hogy ilyen tömören összefoglaltam. Tényleg köszönöm. :-))
