Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
Nem _én_ szeretném tudni, hanem midnenki más, hogy miért nem csinálsz végre valamit, és helyette miért csak ventillálsz n+1 topikon, hogy nem tudsz publikálni?
Az első ilyen életrajz már majdnem teljesen készen van, de jelenleg azzal sem foglalkozom, mert vannak fontosabb írások, amelyeket be kell fejeznem és le kell fordítanom. Szerencsére a fordítás egyre jobban megy.
Először azt a csillagászati tanulmányomat akarom publikálni, amelyet még 20 éve írtam. Egy kicsit ki kell egészíteni, mert azóta kerültek elő új információk, amelyeket be kell építenem. Plusz még ehhez kapcsolódó kísérleteket is kell végeznem, amihez már gyártják a szükséges eszközöket.
Ez a szöveg csak közhelyes semmitmondások gyűjteménye.
Azóta annyi változott, hogy a sikertelenség, az örökös elutasítások miatt eluralkodott rajtad valami irracionális rosszindulat Einstein irányában, sőt az összes fizikussal, tanárral, kutatóval, egyetemmel, szemben. Így kompenzálod azt a kisebbrendűségi érzést, hogy te nem érted, miről beszélnek és írnak ezeken a helyeken.
Miért kéne publikálnom? Írtam valaha is, hogy lenne idevonatkozó bármim is? A valóban tudományost meg nem fogom ilyen helyen előráncigálni, már csak azért sem, mert nem kívánok IRL_ezni.
Egy részét már publikáltam a "Ki volt valójában Einstein" topikban.
Ott láthatod a reakciókat is.
Már nem akarom publikálni a teljes cikket, mert azóta sokat változott a véleményem.
De a kedvedért ide teszem a bevezető részt:
"A mai ember tudatában Albert Einstein a legnagyobb, legsikeresebb tudós, aki valaha élt a Földön. A fizika szinte minden ágában maradandót alkotott, mégis leginkább a relativitáselmélet jut eszünkbe, ha a nevét halljuk. Gyökeresen átalakította a fizika és a filozófia korábbi fogalmait, új világképet alkotott, amelyet széles körben elfogadnak tudósok és nem tudósok egyaránt.
Einstein életét és munkásságát több hiteles forrásból ismerjük. Tudós barátai, és közvetlen munkatársai tollából származó visszaemlékezések sora áll rendelkezésünkre, ha életének titkait kívánjuk megismerni. Több életrajzi kötetben megtaláljuk hosszú életének szinte minden mozzanatát. Szerteágazó levelezése is hozzáférhető a kíváncsi kutató számára. Ezen kívül is, nagyon sok anekdota, tréfás szólásmondás kapcsolódik nevéhez. Természetesen legfontosabbak saját írásai, ezek között megtaláljuk önéletrajzát is.
Tudományos munkásságáról, kevés kivételtől eltekintve, mindenki elismeréssel nyilatkozik. Ennek hatására a mai ember képzeletében Einstein, a minden akadályt könnyedén leküzdő, sikert sikerre halmozó, ünnepelt és mindenki által elismert tudósként rajzolódik ki. Aki sohasem tévedett, aki a legbonyolultabb fizikai és matematikai problémákat is fölényes magabiztossággal oldotta meg. Szép számmal vannak, akik már-már emberfeletti tudású, tévedhetetlen lény látnak benne, és szinte istenként tisztelik.
Vajon tényleg ilyen volt-e? Igaz-e hogy emberfeletti tudással rendelkezett, és sohasem tévedett? Igaz-e, hogy életútja kizárólag sikerrel volt kikövezve, és nem ismerte a kudarc ízét? Vajon igaz-e ez az eltúlzott és idealizált kép? Vagy létezik Einsteinnek egy másik, egy valóságos arca?
Ha részletesen végigkövetjük Einstein életét, akkor egészen másként látjuk, mint ahogyan az idealizált kép mutatja. Pályája korántsem volt olyan diadalmenet, mint amilyennek azt ma sokan hiszik. Élete során, több krízishelyzeten ment keresztül, és nem mindig került ki győztesen ezekből. Fiatal korában keményen meg kellett küzdenie újszerű elméletének elfogadtatásáért. Folyamatosan támadták szokatlan felfogásáért, sőt néha kinevették, kigúnyolták. Amikor végre siker csúcsára érkezett, ő maga kezdett kételkedni saját koncepciójában. Kevés ideig élvezhette az osztatlan elismerés kellemes érzését. Amikor az általános relativitáselmélethez kapcsolódó fényelhajlási kísérlet ismertté tette nevét, és megkapta a Nobel díjat, határtalan ünneplésben volt része, de tudóstársai hamar ellene fordultak. Később, közvetlen munkatársának, Leopold Infeldnek gyakran panaszkodott: „vén bolondnak tartanak a tudóstársak”.
Einstein 1879-ben látja meg a napvilágot Dél-Németországban, a Duna partján fekvő Ulm városban. Gyermekéveit Münchenben tölti. Zárkózott gyermek, nem olyan, mint a többi. Nem érdekli a divat, nem vonzza a meggazdagodás vágya, nem szereti a katonásdit, nincsenek barátai. Katolikus állami iskolába járatják szülei, így kisiskolásként a vallás felé fordul, de 12 éves korában gyökeres fordulat következik be érdeklődésében. Kezébe kerül egy természettudományos könyv, és rájön, hogy a Biblia történetei messze állnak a valóságtól. Ez a felismerés elfordítja a vallástól, és szabadgondolkodóvá teszi.
„Koraérett fiatalemberként igen elevenen élt bennem mindazoknak a reményeknek és törekvéseknek a haszontalan volta, amelyek az emberek többségét szakadatlanul űzik. … A hajszából az első kivezető utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is – noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam – mélyen vallásos, ez azonban 12 éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következtében szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szánt szándékkal hazudik az ifjúságnak; ez lesújtó volt.” – írja önéletrajzában."
"már előre eldöntötték, hogy a cikk nem jelenhet meg"
Nem előre, hanem azután, hogy elolvasták. Nyilván abból is az fajta a kisszerű rosszindulat áradt, ami itt is süt a te összes Einsteinnel kapcsolatos mondatodból. Csak te próbálod itt az elutasítást a lektor ilyen jelentéktelen életrajzi tévedésére magyarázni.
Az meg egyenesen mulatságos önértékelési zavar, amikor elképzelted, hogy pont tőled fognak Einstein életrajzot közölni a relativitáselmélet 100 éves centenáriuma alkalmából egy tudományos ismeretterjesztő lapban. És még itt siránkozol, mert felébredve, a bilibe lógott a kezed.
Majd azután álmodozz ilyesmiről, ha megjelent a szuperfizikád mind az öt kötete, és azokat annyira lelkesen fogja dicsérni a szakmai közösség, mint amennyire most te dicsérgeted itt saját magad.
Ez egy sajátos Einstein életrajz volt, (Einstein másik arca címmel) amelyet 2005-ben írtam a relativitáselmélet megszületésének 100. évfordulójára, és Einstein halálának 50. évfordulójára.
Benne van, hogy Einstein egy rövid ideig a Svájci Szövetségi Műszaki Főiskolán tanított, abban az iskolában, amelyben ő maga is diákoskodott korábban.
Ezt kifogásolta a bíráló, és azt írta, hogy ez nem igaz, mert Einstein soha nem tanított itt.
Erre elküldtem nekik azt a levelet, amelyben Marcell Grossmann visszahívja Prágából Einsteint Zürich-be a főiskolára tanítani, mert ekkor már Grossmann is itt tanított matematikát. Azt a levelet is mellékeltem, amelyben Einstein elfogadja a meghívást, és megköszöni Grossmannak. De az igaz, hogy csak 2 évig maradt itt Einstein.
De mindez semmit sem számított, mert már előre eldöntötték, hogy a cikk nem jelenhet meg.
"Egyetlen konkrét kifogás volt a cikkemmel szemben, de az sem volt igaz."
Jellemző, hogy egyszer se merted leírni, mi volt az a kifogás, pedig már legalább harmadjára meséled el. Csak nem képzeled, hogy bemondásra elhiszi bárki is! Még te se hiszed, különben nem titkolnád.
"A bírálók azok közül kerülnek ki, akik a fősodort képviselik. Azoknak pedig kötelessége mindent elutasítani, ami nem egyezik a fősodor szellemével."
Bolond konteó rulez!
Miért van az, hogy az el nem ismert önjelölt zseniknek mindig az a magyarázatuk, hogy a csúnya-rossz mainstream tudós háttérhatalom elnyomja az új és zseniális gondolatokat? Talán mert nemcsak hibás hülyeségeket dédelgetnek saját ötletként, de még konteós bolondok is?
Valójában az igazság az, hogy senki semmi új ötletet nem nyom el: ha a kitalálója alá tudja támasztani meggyőző bizonyítékokkal, akkor a maunstream tudósközösség tagjai úgy repülnek rá az új dologra, mint légy a lósz@rra, hátha nekik is jut egy kis morzsa a dicsőségből.
Persze ehhez nem hibás szemetet kell kitalálni és a tudományos közösség elé rakni.
"illetve mi az, ami a spanyolviasz feltalálása, mivelhogy azt már mások régen felfedezték."
Manapság ez nem úgy működik, hogy sörétes puskával belőnek a sűrű sötét erdőbe. :o)
Aki mindenáron publikálni akar, figyelni kell a megjelenő cikkeket, hogy milyen problémák foglalkoztatják a többieket, milyen kérdésekre keresik a választ. (Lényeges különbség, hogy a Huttok nem keresik a királynőt.)
A bírálók azok közül kerülnek ki, akik a fősodort képviselik. Azoknak pedig kötelessége mindent elutasítani, ami nem egyezik a fősodor szellemével. Ennek semmi köze a szakmai bírálathoz.
Volt alkalmam megtapasztalni. Régebben írtam egy cikket, amit a Természet Világában szerettem volna megjelentetni. Személyesen adtam le a cikket a főszerkesztőnek, aki azt ígérte, hogy két bírálónak lesz kiadva, és az egyiket én nevezhetem meg. De mire megnevezhettem volna, már el volt bírálva az ő általa felkért bírálóval, aki nem javasolta megjelenésre a cikkemet. Kértem a főszerkesztőt, hogy mutassa meg a bírálatot, de nem adta ki, csak közölte, hogy nem fog megjelenni a cikk.
Mondtam neki, tudomásul veszem az elutasítást, de ismét kérem, hogy legalább mutassa meg a bírálatot, hátha tanulok belőle. Erre nagy kegyesen kiadta. Hát, mit mondjak, épületes olvasmány. Kb. egy fél oldal, ami értelmetlen mondatokkal van tele. Egyetlen konkrét kifogás volt a cikkemmel szemben, de az sem volt igaz. Ezt megírtam a főszerkesztő úrnak, természetesen a bizonyítékot is mellékeltem, ami egyértelműen megmutatta, hogy a bíráló tévedett. Erre már választ sem kaptam.
"A bíráló dönti el, hogy mi az ami megjelenhet, és mi nem."
Nem.
A peer rewiev bírálók csak azt döntik el, hogy mi az ami helyesnek tűnik (nem mond ellent a bizonyított tényeknek, nem követtek el módszertani hibákat, matematikailag és logikailag nem tartalmaz hibákat) és mi az, ami nagyon nagy valószínűséggel hibás (nem teljesíti az előbbieket) illetve mi az, ami a spanyolviasz feltalálása, mivelhogy azt már mások régen felfedezték.
A tudományos szaklapok csak arra vigyáznak, hogy első vizsgálatra biztosan hibásnak bizonyuló szeméttel ne rombolják a renoméjukat. Az meg a te személyes tragédiád, hogy neked csak ilyen kitalációid vannak.
