"1: H-R a hangutánzó gyök. Ezért lehet HURRog ,meg HÖRög is, meg HORkan is meg HARkály is. Ezek a HRRR féle hangokról szólnak."
Számtalanszor bebizonyosodott (itt is) hogy nem a H-R gyök a hangutánzó, hanem a H és az R hang külön-külön.
Egy méltóságnév (Hargitaosz, horka...) NEM származhat egy horkolás, hörgés, hurrogás jelentésű gyökből. - Szerinted igen?
Viszont kézenfekvő és még törvényszerű is, hogy ezekben az esetekben a HAR gyöknek a NAGYság jelentése szolgáltatta az alapot.
"3: OR-SZÁG az URASÁG szóból képződhetett. Ezek nem HAR gyökű szavak."
Tegnap még mást mondtál, akkor még volt közös értelmük a HAR gyökkel:
"A HURSAG meg az ÚRSÁG és ORSZÁG amihez köthető szerintem is, H előtét módosítással az egésznek magyar nyelven van meg az értelme..."
Egyébként én is vacilálok kimondani, hogy a hurság azonos az ország szavunkkal... Bár a H hang éppenséggel simán lemaradhatott az elejéről, mert nem olyan karakteres hang, mint a többi mássalhangzó...
1. Az igaz, hogy a sumer nyelvben az UR szó így önmagában férfit, hőst, félistent is jelent, és az UR-SÁG a magyar nyelvben olyan területre vonatkozhatott, amit egy hérosz, egy félisten uralt. Azonban a sumerben az UR-SÁG bátort jelent, ami férfias-ság-gal szinonim, így nem igazán jön össze a jelentése az ország szóéval...
2. Viszont létezik az URU szó, amely körzetet, várost, kastélyt (uralkodói rezidenciát) jelent, és az előbbi példa alapján létezhetett egy URU-SÁG szó is (amit Labat nem jegyzett le), s ez már tökéletes megfelelője lehet az ország szónak.
Azonban az UR gyöknek önmagában nem sok értelme van, lényegében csak az R hang jelentését hordozza, bár ez is jelent erőt. Lásd ERő.
Tehát az URU-SÁG ilyenformán erős-séget jelentene, ami már közel áll az ország fogalmához.
3. Én mégis úgy vélem, hogy a H hang nagyon hiányzik az elejéről, ami a fennség, fennlévőség, az isteni szféra jelentést adná az UR/URU gyöknek.
Vele együtt lenne teljes és teljes értékű az (H)UR gyök.
Más szóval: Tényleg van esély arra nézve, hogy ez a H hang a sumereknél már nem volt meg, korábban lekopott, és mi is ezt a változatot őriztük meg, vagy Labat hibásan hangzósította az ékjelent és nem UR, hanem HUR volt az ékjel kiejtése. (Ez is benne van a pakliban, hiszen Labat nem tudott magyarul)
Deszertként:Találtam egy sumer szót:
UR-BAR-RA = bourg = város, kastély, megerősített.
És van egy mai magyar is: UR-BAR-ium (rendelet, mint megerősített jelentéssel)
"4: Nem voltam jelen a szavunk elbarmolásánál, így nem tudom miért épp a H-t választották ehhez.)) "
Én sem, és más sem volt jelen a szó keletkezésénél, mégis kell valamilyen elfogadható magyarázattal szolgálni, ha valamit állítunk. Nem biztos, hogy helyes lesz, de legalább tisztázza a kijelentés okát. E nélkül semmit nem ér a kijelentés...
"5: A 3. pont alatt közölve a magyar értelme..."
Most már teljesen zavaros a kép...
A 3. pontban az URSÁG-ORSZÁG szónak lett közölve az értelme, viszont Te a HURSÁGról (is) írtál:
"A HURSAG meg az ÚRSÁG és ORSZÁG amihez köthető szerintem is, H előtét módosítással az egésznek magyar nyelven van meg az értelme..."
Az már a későbbi bíbort festő színező anyag. Mivel kialakult egy efféle hóbort hogy csigával festik meg a szövetet, így ezen a ponton kialakult a szónak párhuzamosan egy szín értelme is. A csigafesték okán ez a kéktől-vörösig terjedő ott ahol ezt a csigás festést alkalmazták.
Innentől párhuzamosan létezett egy melléknév bíbor is már, ami szín és egy főnév bíbor a szövetre...
1: H-R a hangutánzó gyök. Ezért lehet HURRog ,meg HÖRög is, meg HORkan is meg HARkály is. Ezek a HRRR féle hangokról szólnak.
2: HAR az nem jelent nagyságot. Hangutánzó legtöbbször.
3: OR-SZÁG az URASÁG szóból képződhetett. Ezek nem HAR gyökű szavak. Ur(a)ság alatt a valaki(k), nép által uralt föld értendő. De az ország gondolatában már az őrség sem kizárt, hiszen még tájegységünk is van ilyen. A lényeg : ezek nem HAR gyökerűek. Úrság meg simán lehet a magasztalt személynevekben is, sőt még logikus is volna ez.
4: Nem voltam jelen a szavunk elbarmolásánál, így nem tudom miért épp a H-t választották ehhez.)) De még az sem 100 % hogy bármi el van barmolva, hiszen valójában nem is tudjuk hogy hogyan hangzott ez a dolog sumer nyelven.
"mint a már említett nyelvcsaládfamodell, a történeti nyelvészet, meg úgy általában a történeti nyelvészet, összehasonlító nyelvészet, az etimológia-tudomány az számodra semmi."
És fölállítottál valamilyen családfamodellt? Adtál valamilyen átfogó magyarázatot a jelenségre?
Nem! Akkor meg teljesen fölösleges amit csinálsz...
HAR : Legtöbbször egy hangutánzó gyökszó, ebben szerintem Cz-F oké. HARsányabb hangjelenségek ezek gyakorta. De nagy ész sem kell ehhez, csak elég megnézni milyen szavaink itt :
HUR és HÖR is jöhet, azok is több esetben idetartozóak : HURROG, HURRIKÁN, HÖRÖG, HÖRDÜL, HARAP,
HARSAN, HARSOG, HARC, HARKA, HARKÁLY, HARAG, HARANG, HARSÁNY és a többi (van kivétel még mielőtt...)
Ezek már jobbára messziről hallható jelenségek, a HAng erősen szerepet játszik ezeknél.
Magasságra törekvést meg hegyeket ebbe felesleges (sőt káros) belemagyarázni. Eleve kismillió hegynév létezik, igen ritka ez a formáció arányait tekintve. Hargita már eleve az ismert ősünk nevéből van, hozzá köthető. Az ő nevét nehéz lenne mihez kötni hogy épp ki miért nevezte meg így, de ebben segítségünkre lehetnek az Erdély földrajzi nevei.
Több HARAG szóhoz köthető földrajzi nevük van odaát, így élek az alapos gyanúval hogy az ősünk neve is ehhez köthető. Meg a HARAG még ma is létező családnév ! Szerintem eléggé esélyes ez.
A HURSAG meg az ÚRSÁG és ORSZÁG amihez köthető szerintem is, H előtét módosítással az egésznek magyar nyelven van meg az értelme...
Befejeztem a témát mert már teljesen komolytalan ez így)) Direkt a gyengébbek kedvéért kihangsúlyoztam a kulcsszavakat hogy minden kétséget kizáróan látszódjon az idézetekben hogy egyértelműen miről szól ez a történet. De inkább csak a mellébeszélés és a ferdítés jön ezekre.
A szövegkörnyezetekből nyilvánvalóan lejön hogy a BYSSUS is és a BÍBOR is egy szövet (nem ugyanaz), és nem a fehér szóval azonos. A fehér csak jellemzi ezt, amikor épp az. A hó mindig fehér, de magának a hangalaknak ettől még nem ehhez van köze. A fentiek ráadásul csak néha azok.
10 X annyi idézetet is könnyedén összeírhatnék régről mint amennyit eddig kitettem...
hát1 [1109 tn., 1351] Ősi uráli kori szó, vö. vogul khutal ’mögé’, osztják juw kutäŁnä ’a fa árnyékában’ (juw ’fa’), szelkup qottä, qott ’hanyatt’. A feltehető uráli alapalak *kuttu
Szerintem ebbe az irányba kutakodni fölösleges időpazarlás.
És nincs is semmilyen számottevő eredménye.
mint a már említett nyelvcsaládfamodell, a történeti nyelvészet, meg úgy általában a történeti nyelvészet, összehasonlító nyelvészet, az etimológia-tudomány az számodra semmi. van erre egy pszichológia szakszó.
"a szögnél már ritkább az egyezés (mert az már távolabb az alapfogalomtól és annak szóalakjától),"
Ez is természetes, hiszen minél későbbi a szó, annál kevesebb idő állt rendelkezésünkre, hogy más jelentéseket adjunk hozzá. A szög esetében alig van egy-kettő: szög, mint kötőelem, szög, mint geometriai forma, továbbá szögletes, szeglet (sarok) szegecs... és itt gyakorlatilag el is fogyott...
Nézzük a szár gyököt: szára van a növénynek, levélnek, cipőnek, nadrágnak, lábnak (egyik sem ugyan azt jelenti) sportszár is van, jelent királyt (cár) vezetőt (a lovat is száron vezetik) lehet valami száraz, ha még nem az, akkor szárítjuk, szárazulat, van szárny, szárcsa, származás,... És még rengeteg képzett alakban is előfordul, tehát van bőven felhozatal belőle...
A ker gyöknél még szembetűnőbb a helyzet: kerek(mondat), kerek(forma) kerék, kerít (telket), (elő)kerít, keret(összeg), (kép)keret, kerep, keres(jövedelmet), keres(tárgyat), kereng, kering, kertel, kereszt, kerge, kerget(álmot) kerget(valakit), kerület, (meg)kerül, (pénzbe)kerül, (ki)kerül valamit (ki)kerül valamiből, ... + több tucat képzett alakja.
A két utóbbi ráadásul többféle magánhangzóval is megtalálható, megsokszorozva ezzel a felsoroltakat.
"biztos vagyok benne, h a szúr az egyik alapszava az eurázsiai ősnyelvnek"
Miért pont a szúr? Lehetne a sík, ser, szér, szer, szár, szél, szól... ha csak az első hangot nézzük, de a harmadik is tetemes gyökbokrot alkot: ger, gör, gur, ker, kar, kor, tor, túr, tér, tar, tör, bír, bor, bar, bur, dar, der, dor, dür, far, fár, fér, fúr, for, für, har, hir, hír, hur, hör, mar, mer, mér, mor, nyer, nyír, nyur, nyár, por, pár, pir, pör, per, ver, vár, vér, var, vir...
Ha egyszer korlátozott számú mássalhangzó áll rendelkezésünkre, úgy általában 15-20, ezek közül is csak a legjellemzőbb hangutánzók jöhetnek számításba, így az összes gyök jó esetben 400-at tesz ki. Ezekben minden betű hússzor fordul elő. De nem ennyi szó van, hanem nagyságrendekkel több, ami azt jelenti, hogy egy-egy gyökcsalád (ahol legalább az egyik mássalhangzó megegyezik) igen sok tagot számlál...
Ebből következik, hogy szükségszerűen kell hasonló alakú és jelentésű gyököknek előfordulni más nyelvekben is.
Szerintem ebbe az irányba kutakodni fölösleges időpazarlás.
Amúgy továbbra sem látok semmiféle hangváltozást, egyszerűen arról van szó, hogy különböző nyelvterületeken különböző, részben azonos, vagy éppen azonos hangokból készültek az azonos jelentésű gyökök.
mert fogalmad sincs a statisztikáról meg a valószínűségről.
ha így gondolkoztak volna a nyelvészek, akkor nem lenne olyan, h nyelvcsalád. az indoeurópai nyelvcsalád (vagy akár az urali, vagy a török) fogalmát is a gyökök feltételezésével, a hasonló jelentésű szóalakok hangtani összefüggéseinek kikutatásával alkották meg.
egyszerűen az van, h képtelen vagy szembenézni azzal, h az előítéleted hamis.
"egy szóval se mondtam a magyar súrol-ból alakították ki közvetlenül."
Erre én sem gondoltam... Eszembe nem jutna feltételezni sem...
" lehetett egy közbülső szóalak, vagy a valószínűbb, h az alapgyök jelentései/szóalakjai tolódtak, változtak." Van ilyen közbülső szóalak? És mely nyelv lenne az a közbülső, ahol ez a szó megtalálható lenne?
A szóalak hogyan tolódik? Van rá valamilyen példa, bizonyíték?
Ha nincs, akkor az elképzelés nem sokat ér...
"ez magyarul a sodor, csavar csűr +csikar csiga"
A csavar-csűr-csiga rokon szavak, azonban a sodor, már nem, hiába hasonló a jelentése, más a hangalakja. A csikar-nak meg a jelentése más.
Amúgy továbbra sem látok semmiféle hangváltozást, egyszerűen arról van szó, hogy különböző nyelvterületeken különböző, részben azonos, vagy éppen azonos hangokból készültek az azonos jelentésű gyökök. ez egy abszolút természetes folyamat eredménye, hiszen a gyököt alkotó hangok jelentése jó közelítéssel mindenütt meg kellet, hogy egyezzen. Ti. a természetes hangokat utánozták elődeink s jobb híján ezeket használták fel a tárgyak, mozgások beazonosítására. Más szóval, ezeknek a hangoknak jelentésük volt, ezek voltak az első "szavak", szókezdemények.
"Épp azt dumálom immár most már harmadjára hogy a "bíbor" hangalaknak ehhez nincsen köze. Ne akard már rám tukmálni ezt, épp azt mondom végig hogy különbözőek ezek. Két külön szó."
Valamit nagyon félreértettél, mert én is pont ezt írtam: "a PORfírÓ, PORpura nem azonos a BIBOR szóval"
Ebben tehát közös nevezőn vagyunk...
"a latin régi nagyszótárban, fehérről szó sem esik, "
Meglehet... A Finály szótár elég szűkszavú: "†byssus, i, nn. [bussos] finom gyolcs, patyolat; irják igy is: byssum, i, kn." Igaz, itt sem szerepel a 'fehér' szó, ilyenkor magunknak kell utánajárni a megfejtésnek.
Lám, mégis ott van mindkét szótári jelentésben a FEHÉR szó:
Gyolcs:
1. Finom fehér vászon, amit lenből vagy pamutból szőnek.
Patyolat:
1. Hófehér vászon, amely a legfinomabb lenfonalból készült Írja a szótár. Egy másik szerint:
1. (népies) A legfinomabb lenfonalból készült ritka szövésű hófehér vászon; finom, fehér gyolcs. Szóláshasonlat(ok): (olyan,) mint a patyolat a) <kül. bőr> finom, sima, fehér; b) vakító fehér, hófehér. [...] Makulátlan fehér, hófehér.
Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy a BYSSUS nem más, mint FEHÉR vászon. És itt nem a vásznon van a hangsúly, hanem azon, hogy ez a vászon fehér, mert csak a fehér vásznat nevezik BYSSUSnak.
"És ha a BYSSUS-t bíbornak fordítják, akkor a bíbor is egy textilanyag."
Ha rosszul fordítják... De mint fentebb látszik kifejezetten FEHÉR anyagról van szó.
Egyébként van ilyen festék, bíbor-festék, ami ugyebár nem lehet ruha, kelme...- Mert az egy festék.
És ugye, a bíborcsigából nem ruhát, hanem festéket készítenek... Ja, és már a csiga sem textil...
"Az áldozatok felajánlása alkalmával a papság földig érő, ujjas ruhát viselt, mely BÍBORBÓL KÉSZÜLT"
Ami semmi mást nem jelent mint azt, hogy bíbor színű anyagból készült.
De van ennél érdekesebb is: a bíborban-született:
"a „bíborbanszületett” név arra utal, hogy viselője a bizánci császári palota bíbor szobájában született, vagyis akkor, amikor apja már császár volt"
Nyilván nem ruhástól született, és a szoba sem lehetett textilből, hanem a szín által a császári méltóság szimbóluma ez a szó.
A bíboros sem azt jelenti, hogy ruhás, hanem ugyancsak a szín által szimbolizált méltóság/rang szinonimája.
V.Cs. eredeztetésére nem emlékszem, C-F magyarázata enyhén szólva sem állja meg a helyét:
"eredetileg hangutánzó, s jelent erősebb, a fogak között rezegtetett hangot, és általán valamely horttolátt,"
Ti. C-F az egész gyökre értelmezi a hangutánzó jelentést, pedig csak az egyes hangokra lenne szabad vonatkoztatni. A HAR nem hangutánzó szó, csak a H(a) és az R hangok. Ez utóbbi fontosságát észreveszik, de ennél messzebbre nem jutnak:
"Azonban az r benne lényeges hang levén, ennek többi jelentéseiben is osztozik."
A HAR-gyök olyan szavakban szerepel, ahol a nagyság, erő, magasság(ra törekvés) jelentések a meghatározók:
harsány, harsog, harag, harc, harács, harang, haramia, harcs, harap, Hargita, Hargitaosz... sőt, a vi-har is ide tarozik.
A sumer nyelben is hasonló a jelentése:
Har, hur, hir (401) Hur-sag = hegy, azaz nagy-ság, vagy magas-ság. (Hargita)
Amúgy a Moksha шо́вамс ʃoˑvams és a Chuvash сӑтӑрˈ sətər hogyan illeszkedik a képbe?
Mert itt R-V ill. R-T hangváltozatok szerepelnek, s ezek a hangok nem rokonai egymásnak. Ezt hogyan magyarázod?
egy szóval se mondtam a magyar súrol-ból alakították ki közvetlenül. lehetett egy közbülső szóalak, vagy a valószínűbb, h az alapgyök jelentései/szóalakjai tolódtak, változtak.
ha megnézett a moksában a sovamsz 3 jelentéssel bír
