Napokon belül kiderül, hogy a kormány ígéretéhez híven valóban mindenki jól jár-e az adórendszer változásaival. Mindenki szembesülhet az igazsággal, a lelkes fülkeforradalmárok és a 2/3-os felhatalmazásból részt nem vállaló maradék 2/3 is! Szóval ? Mindenki jól járt?
Akkor most abbahagyom a magázást, és felhívom a figyelmed arra, hogy bizony nagyon sok esetben hiába van ám több papírja az embernek, ha egyszer nem veszik fel vele dolgozni!
Sőt, van olyan ismerősöm, aki a diplomájával, meg a két OKJ-s végzettségével azért nem talál magának munkát, mert azt mondják rá, hogy túlképzett!
Manapság kapcsolati tőke nélkül olyan munkahelyekre ahol fizetnek is valamit nem csak alamizsnát, csak kivételes szerencsével lehet bekerülni.
Aztán hoztad itt lejjebb a roma srác példáját.
Nagyon szép, és becsülendő, hogy így küzd és gürizik, de vajon megkérdezted-e tőle, hogy mindezt milyen fizetésért csinálja?
Mert hogy jó, ha egy bruttó 100-120-ért, azt le merném fogadni!
És miért csinálja?
Hát mert nincs más lehetősége!
Vagy gondolod, hogy ő nem maradt volna otthon, a családja közelében, ha ott EGYÁLTALÁN lenne valami munka?
Jól mondád. Mostanában tekinthetünk evidenciaként erre. A példában említett emberünk azonban nem mostanában szocializálódott, ő még a törzsgárda idején kezdte. (Már ha tudod, miről beszélek.)
Másrészt: úgy látom, elkerülte a figyelmedet, hogy emberünknek se pénze, se ideje nem volt képezni magát. Örül, hogy lyuk van a s...gén, és hogy van munkája.
Jah. Amikor így is lasszóval kell fogni azokat, akik tanár szakra mennek pl. És aki oda is megy, legtöbbje soha nem akar tanítani. Álmodj még ilyen szépeket!
Megmondom én, hogy van ez: pénz beszél, kutya ugat. Kezdőnek nettó 300ezer, 3 évente minimum nettó 50ezer emelés. 7 évente 1 év pihi. Rögtön megnőne a kereslet a tanár szakok iránt. Fiatal, lelkes és kreatív férfiak mennének tanárnak, mint a sokat szidott Horthy-érában, ahol rang volt gimnáziumi tanárnak lenni. Egymaga eltartott egy családot, polgári életszínvonalat teremtve nekik. És polgári szintű volt a gimnáziumi tanár megbecsültsége is. Azaz a fia-lánya partiképes volt jobb körökben is.
Rövid leszek: Ha érvényesnek tartjuk azt a nézetet, hogy non scholae sed vitae discimus és ha elfogadjuk, hogy a tanulás nem fejeződik be a vágyott papír kézhezvételekor, továbbá evidenciaként tekintünk arra - pláne így mostanában -, hogy ami tegnap menő volt, az holnapra más ósdi, akkor leszögezhetjük, hogy az illető gyakorlatilag semmit nem tett a papírjai megszerzése után, amellyel kívánatos munkaerőnek bizonyulna.
De ha az 59 éves szembeszomszédom nem átallott 40 éves kora után tanulni és képezni magát, akkor gyengeáramú barátunk mire fogja a sikertelenségét?
Honnan tudod, hogy aki itt pl. leírta, mennyivel lett kevesebb a fizetése, mit tesz (vagy nem tesz) azért, hogy javuljon a helyzete?
De nézzünk egy konkrét példát, mert általánosságban olyan könnyű beszélni.
Adott egy 50 felé ballagó, technikumot végzett ember. Amikor annak idején középsikolát választott, a szamkája ígéretes volt, úgy nézett ki, jól el elhet majd azzal helyezkedni. (Gyengeáramú végzettség.) Mára az a szekma már nem sokat ér a piacon. A keresete soha nem volt túl magas, 2 gyereke van, felesége se keres túl jól (mondjuk óvónő), így nincs lehetősége arra, hogy új szakmát tanuljon. de ha lenne is, 50 elmúlna, mire megszerezné az új végzettséget. (Arról most ne beszéljünk, hogy dolgozik kora reggeltől késő estig, így nem is jutna ideje a tanulásra.)
Hol alkalmaznák őt 50 éves pályakezdőként?
Jelenlegi munkahelyén ugyan megbecsülik, de a fizetése továbbra se emelkedik, mert a munkaadója nem tud, vagy nem akar emelni. Egyébként a szakmájában hiába is keresne másik állást, ottse kapna több fizetést.
Légy szíves, adj tanácsot ennek a mi emberünknek, hogy kecmereghetne ki nehéz helyzetéből!
Pontosan így van. És mivel látom, hogy te a finom megkülönböztetések nagymestere vagy, megvárom, amíg hasonló általánosítások esetében is felemeled a mutatóujjadat, hogy: Nono!
Addig csendben elsiklok a beírásod felett, ha nem haragszol.
De a sápítozók és siránkozók legtöbbje - nekem legalábbis ez velük kapcsolatban a tapasztalatom
A saját tapasztalatod alapján tehát kijelentheted, hogy az általad ismert "sápítozók és siránkozók" legtöbbje. De nem jelentheted ki, hogy az összes kisebb jövedelmű, vagy az összes kisebb jövedelmű legtöbbje.
De a sápítozók és siránkozók legtöbbje - nekem legalábbis ez velük kapcsolatban a tapasztalatom - feleannyi erőfeszítést sem tesz, hogy kikecmeregjen a nehéz helyzetéből, mint ez az egy szem cigánygyerek.
Ez a borsodi asztalosgyerek nagyon szép példa, csakhogy ugye te se gondolod komolyan, hogy ez lenne a követendő példa? A családtól külön, éveken át? Mféle házasság- és miféle családbarát politika az, amelyik ezt igenli?
Az őshazugság a bruttó és a szuper- hiper- meg még tökömtudja milyen bruttó.
Legyen bruttó meg nettó, és kész. Megjegyzem, az előző kulcsokat (17%, 32%, "szolidaritási" különadó) is felszorozhatod 1,27-dal, ha már a mostanival így varázsolsz.
