Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Azt hittem ebből van kinagyítva, de nem. Azért ha jól megnézzük, akkor itt is látszik, ez Vasari festménye. De a Tied szebb, jó lenne a város többi részét is látni.
Kép nincs értékelhető méretben, úgyhogy tekintsd meg az alanti hivatkozásban megadott honlapot szerintem! Helyette Nanni di Banco szoborcsoportja, a Santi quattro coronati:
1. kép: Ghiberti: Keresztelő Szt. János 2. kép: Verocchio: Jézus és Szt. Tamás 3. kép: Donatello: Szt. György és a negyedik képen az eredetije, a Bargelloban a falon
Úgy tudom az épületen lévők egyike sem az eredeti.
Orcagna (ejtsd: -kannya), Andrea, tulajdonképpeni nevén Andrea di Cione (működött 1344-1377), a XIV. századbeli Firenze egyik leggazdagabb skálájú mestere. Építész, szobrász s festő. Mint építész nagy része van a XV. század második felét jellemző toscanai gotika kifejlődésében. 1358-tól az orvietói székesegyház capomaestrója és a firenzei Loggia dei Lanzi építésében is közreműködött. Ő alkotta a trecento egyik legtöbbet emlegetett remekét a firenzei Orsanmichele márvány oltárházát. A négy pilléren nyugvó, baldachinos színes kövek ragyogásától terhes, gazdag faragású műnek plasztikai díszei, domborművei, szobrocskái a firenzei gótikus szobrászat fejlődése szempontjából is igen nevezetesek. A tabernákulum alján lévő reliefek Mária életének történetét, a hátsó oldalon lévő nagy dombormű pedig Mária sírba tételét és mennybemenetelét ábrázolja. Az előbbin az alakok a relief színpadán minden irányban szabadon mozognak akárcsak a festményeken és a háttérnek is nagy szerep jut az alakok mögött. A nagy dombormű két jelenetében Orcagna mesterien kapcsolta össze a zsúfolt alsó jelenet realizmusát Mária mennybemenetelének szépségre törekvő, ragyogó idealizmusával. Legszebbek azonban az oltárház sokszögeiben látható erény-allegóriák és proféták, melyek a kidolgozás finomsága a kifejezés bensősége szempontjából felülmúlják a többi domborművet. A tabernákulum sarkain levő szobrocskák viszont, a szabadon álló szobor fejlődése szempontjából jelentékenyek. Több szobrászi művét Orcagna nem alkotott. Híres freskói melyek a firenzei S. Maria Novella szentélyét díszítették, elpusztultak. A Strozzi-kápolna falképeit ugyanitt viszont nem ő, hanem fivére, Nardo festette, a kápolna ötosztású, méltóságteljes, nemes, de kevéssé egyéni típusokat mutató Madonna képe azonban Orcagna műve. Nemrég fedezték fel fali képeinek a Santa Croceban levő töredékeit, amelyek a hasonló tárgyú pisai Campo-Santo-freskóknak voltak az előképei.
A lényeg az, hogy ezek a céhek azzal akarták leróni hitbéli kötelezettségüket , hogy az épület falán kialakított fülkékbe a legnevesebb szobrászok által készíttettek a védőszentjeikről szebbnél, szebb szobrokat. Ezeknek többsége ma már csak másolat, de így is jól mutatnak:-)
Az alanti képet találtam csak egyelőre, azon sajnos nem látszik az, ami miatt leginkább érdekes ez az épület.
De kezdjük az elején:
Valamikor a XIII. században itt egy gabonatőzsde volt, a földszinten nyitott csarnokkal (olyasféle volt, mint a Mercato Nuovo), felette voltak a raktárak és az irodák (nemrég Zebrina hívta fel a figyelmet egy filmre, amit ő elfelejtett megnézni, de én nem:-)). A XIV. század második felében befalazták a csarnokot és akkor alakítottak ki benne egy templomot.
A nagyon barátságos templom legfőbb látnivalója ez a díszes tabernákulum, melyet Orsagna készített 1359-ben. Faragott márványból, arannyal, drágakövekkel, mozaikokkal díszítette.
A Loggia del Bigallo-t úgy látszik hasonló szögből fotóztuk. :)
Azt olvastam, h. annak idején ide gyűjtötték össze az utcán kallódó gyerekeket és amelyiket három napig senki sem kereste itt, azt a gyereket bevitték az árvaházba.