Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
Nem lehet kétséges, hogy amilyenek az írásai, olyan a gondolkodásmódja.
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
És milyenek az írásai? Például ilyenek:
Gondoljátok meg válasz | 2009.04.15 21:59:05 © (15410)
Nem tudom megfigyelted e már, hogyha rápillantasz egy idegen nem te általad írt szövegmezőre, első blikkre meg tudod mondani, hogy érdemes e elolvasni, vagy sem. A tied kihívóan, mint egy virágzó cseresznyefa, felkelti az érdeklődést. Szerintem, nem csak a tartalom fontos, hanem a bekezdések, a szöveg tördelése, könnyen olvashatósága is lényeges.
Eredeti vagy! Senkivel nem vagy összetéveszthető, két mondat után, meg lehet mondani ki írta a cikket. TGM az egyetlen, akinek, nem kell aláírni. (jó, vannak, akiknek jellegzetes témái vannak). Művésze vagy a szónak. Szokatlan önvallomásaid alapján, az olvasó úgy érzi, mintha mindig is ismert volna.
Mit írsz? Hát egy kis publicisztikát, egy kis filozófiát, társadalomtudományt (?), de csak olyan mértékben, ami könnyen emészthető. Mindezt olyan egyszerű emberközeli stílusban, hogy a kevéssé művelt ember is egy pillanatra bölcsnek érzi magát. (v.ö. „egész népemet”)
József Attilához mindig is vonzódtam, de még ennyi szeretettel nem halottam senkit sem közeledni hozzá, mint ahogy ezt te teszed. Nagyon jók, és mindig ülnek a versidézetek a szöveghez, kiegészítik egymást.
Előzmény: Törölt nick (15387)
Világosan jeleztem: irtózom a hízelgéstől, irtózom a hülye hízelgőktől, méghozzá pontosan annyira, mint a hülye átkozódóktól, szitkozódóktól.
Míg az emberek általában céllal dicsérnek, a legtöbbször öncéllal: visszadicsérést várnak. Ez a hízelgés dialektikája: dicsérek a visszadicsérésért. Én viszont világossá tettem annakidején: Gondoljátok meg idézett szövegétől borsódzik a hátam. Amin azután ő mélyen elcsodálkozott, később teljesen kibukott rajta, nem részletezem a stációit, csak a végkifejletet, vagyishogy az üres, ostoba hízelkedés adott esetben szükségképpen transzformálódik gyilkos indulattá.
Kb. másfél év múltán:
Gondoljátok meg válasz | 2010.12.18 15:28:37 © (20024)
Asszem belépek egy vadásztársaságba! Bár nem hiszem, hogy van olyan állat, akit le is tudnék lőni.
Előzmény: Gyurica úr (20023)
A zsenialitásomat jelzi, s ezt a Babarczy-sajnáló Fazikaséknak külön üzenem: a fönt idézett primitív indulatot én bizony kiolvastam már az idézett nick hízelkedő soraiból is. Merthogy potenciálisan benne van. Nos, ezért nem akartam „pozitívan kommunikálni” az idézett nick-kel, és a Fazikasék ezt igencsak nehezményezik (ők persze kulturáltan fogalmazva, levélben, telefonon, személyesen).
Igaz, ez is ismétlés, de mivel szorosan tartozik a tárgyhoz, újra rögzítem: Gördülő Kő nem azért rokonszenves számomra, mert jó véleménnyel van rólam (ugyanis nincs jó véleménnyel rólam), nem is azért, merthogy rossz véleménnyel van rólam (ugyanis nincs rossz véleménnyel rólam), hanem részint azért, mert Gördülő Kő értelmes nick (nem fecseg, nem dumál fölöslegesen), részint – s ez a döntő – a szövegei tárgyszerűek. Nem „pozitívak” (dicsérők stb.), nem „negatívak” (átkozódók, piszkoskodók stb.), hanem konkrétan a konkrét tárggyal foglalkoznak. Ha Gördülő Kőnek van érdemi mondandója, akkor szól, ha nincs, akkor nem szól.
Merthogy így is lehet fórumozni, intelligencia kérdése.
Nem elemzem végig pontról pontra Gondoljátok meg hozzászólását, az Isten összes karaktere nem volna elég rá, helyette megspendírozok egy ócska banalitást: aki általánosságokban hadovál, egyéb aljasságokra is képes (pl. belép valamely vadásztársaságba).
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
A diskurzusban (a valóságos életben) való részvétel feltételezi, hogy mindenki respektálja a másikat.
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
„Mindenki a másikat”. Például Grün néni Mengele doktort. Vagy az erdei vad a vadásztársaságba ácsingózó hímimitátort. Na most, hogy egész világos legyen: én Gördülő Kőt konkrétan respektálom. Konkrétan azért, mert Gördülő Kő konkrétan nem respektálja a konkrét neonyilas propagandát folytató Babarczy Esztert. Sőt nemhogy nem respektálja, szóba sem áll vele. Nyilván teljes joggal. Babarczy ugyanis még arra sem hajlandó, hogy visszavonja a mocskát, illetve – előttem valami egészen rejtélyes okból – mintha az volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy néki még respektus is jár azért, mert ragaszkodik a baromságaihoz. Érti ezt valaki?
Babarczyék szerint az a „valóságos élet”, amit ők annak tartanak, s aki „részt akar venni” a „valóságos életben” – állítják –, annak, a kvázi liberális doktrína „értelmében”, respektálnia kell őket.
Mint fentebb jeleztem: nekem ezek az emberek nem kellenek! Még akkor sem, ha történetesen hízelegnek. És pontosan azért, mert hízelegnek, mert olyanok, amilyenek. Nem akarok velük „diskurzust”. Még akkor sem akarnék, ha az efféle „diskurzus” valóban a „valós élettel” volna azonos.
Babarczyék követelik: „mindenki respektálja a másikat”! És ezt néha valamely „vadásztársaság” próbagyilkosaiként követelik. Ami már önmagában nonszensz, míg én (a magam részéről) még azt sem akarom, sőt megtiltom, hogy az ilyen emberek (a „vadászok”) respektáljanak engem! Brecht azt mondta: „égessenek el!”, röstellte, hogy őt az effélék nem akarják elpusztítani.
Még egyszer: nem is annyira az a döntő, hogy Babarczyék tévednek, hibáznak olykor (bár nálam már ezzel is vége, nem szeretem a nagyhangon esendő embert!), hanem hogy dacosan, körmeszakadtukig tartanak ki a (később nyilvánvalóvá vált) marhaságaik mellett. Ez ugyanis nem elvi állhatatosságra, hanem jellemgyöngeségre vall. És még respektust is várnának az ún. „kölcsönösség”, illetve egy üres, idióta doktrína jegyében. Na, ez az, ami már mindenen túl van.
Gondoljátok meg válasz | 2009.04.15 21:59:05 © (15410)
Eredeti vagy! Senkivel nem vagy összetéveszthető... Művésze vagy a szónak.
Előzmény: Törölt nick (15387)
„Eredeti vagy” – ez éppoly silány szöveg, mint az a „kritika”, amelyben Almási professzor nevezi a szerzőt (Babarczy Esztert) „originálisnak”. Szerintem az ilyen „kritikus” nem vehető komolyan!
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
„Hogy milyen filozófiát választ valaki magának, az attól függ, hogy milyen ember.” Fichtének ez a mondása minden emberre, ezáltal minden fórumozóra igaz, de egészen különleges mértékben igaz „Gyurica úr” név alatt garázdálkodó fórumtársra.
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
Tehát József Attila bölcselete (ti. ezt „választottam” fichteileg) garázda filozófia. Világos. Sokan vallják ezt. Ám, ami már egyáltalán nem evidens:
Gondoljátok meg válasz | 2009.04.15 21:59:05 © (15410)
József Attilához mindig is vonzódtam, de ennyi szeretettel még nem halottam senkit sem közeledni hozzá, mint ahogy ezt te teszed.
Előzmény: Törölt nick (15387)
Kérdezem: komolyan vehető az ilyen ember? „Mindig is vonzódott” a garázdasághoz, a garázda filozófiához.
(Egyébként én József Attiláról soha, sehol nem beszéltem szeretettel. Szeretet-teli szöveget tőlem nem tud idézni senki!)
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
Gyurica úr sértett ember! Nagyon sértett! Bármennyire is szeretné írásai nem jelennek meg a mérvadó felületeken. A Mozgó Világ, nem neki mozog, sőt neki már egyáltalán nem mozog semmi. P. Szűcs Julianna világosan megmondta: Gyurica úr írásai megjelentetésével jelentős számú olvasót, előfizetőt veszítene. A kultúra üzlet, … is!
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
Én erről nem tudok. Lehet, hogy igaz az állítás. Lehet, hogy a „mérvadó” P. Szűcs Babarczyéknak többet mondott a motívumairól, nem tudom, mert nekem (a szemembe) a „mérvadó” P. Szűcs erről nem mondott semmit. A múltkor leírtam, hogyan történt. Faragó Vilmostól tudom, hogy a „mérvadó” P. Szűcs „szélsőbalosnak” mérvadózta egyik kéziratomat, viszont „üzletről”, „előfizetők elvesztéséről”, ilyesmiről Faragó egyáltalán nem beszélt. Na most, P. Szűcs megtudta, hogy Faragó elárulta nekem, mit mondott ő a hátam mögött, ezért néhány nap múltán fölhívott telefonon, majd levelet is írt, kérte, beszéljük meg a dolgot. Azt válaszoltam: nem akarom vele megbeszélni a dolgot. Ez történt. (Meg lehet kérdezni P. Szűcs Juliannától, nem fog mást mondani, ő ugyanis tudja, hogy mit írt nekem levélben sk. a golyóstollával!)
Tehát nem sértettségből nem álltam szóba a „mérvadó” P. Szűcs Juliannával (én ugyanis a „szélsőbalos” minősítést nem sértőnek, hanem hülyeségnek tartom), hanem azért nem álltam szóba vele (sem), mert az olyan „mérvadó” emberekkel, akiket amúgy semmire sem tartok, egyszerűen nem állok szóba. Ifjúkoromban is nagyjából ilyen voltam, most meg aztán végképp; és ami nem pusztán elvi kérdés (az is persze), hanem az efféle intranzigencia jórészt morális, ízlésbeli motívumok alapján alakult ki nálam.
Idézek erről a fórumról egy hozzászólást:
Alpári Gnác válasz | 2005.03.07 03:47:08 (32)
Hát ember, én egyszerűen lepadlózok tőled!!!
Naggggyon jók a szövegeid!!
Előzmény: (26)
Sértő ez a megszólítás? Nem sértő. Sokak szerint épp ellenkezőleg. Márpedig én innentől ezzel az emberrel nem álltam szóba. A mai napig nem érti, miért. Azt hiszi, hülye vagyok. Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy azért nem kedvelem a szimpla személyeskedőket, mert utálom a puszta személyeskedést. Ilyen egyszerű. Tehát számomra tökmindegy, hogy valaki a „szélsőbalos répámra” akaszkodik-e (hogy e szintagmával a két idézett nőnemű lény viszonyulását összevontan kezeljem), vagy pedig „lepadlózik tőlem”, miközben a konkrét tárgyról, szövegről érdemben nem mond semmit. Nem azért nem szeretem, ha velem foglalkoznak, mert „rosszakat” mondanak rólam, hanem azért, mert unom, ha mások foglakoznak velem, olyanok, akik rólam, mint tárgyról éppúgy nem tudnak semmit, mint pl. a politikáról mint tárgyról, az irodalomról mint tárgyról, az irodalmárról (Lator Lászlóról) mint tárgyról és így tovább, csak „véleményük” van mindenről. Nem mondom, hogy „megalapozatlan véleményük”, mert a vélemény eo ipso megalapozatlan. A tudás a megalapozott.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
Gyurica úr sértett ember! Nagyon sértett!
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
Tévedés. Ahogyan nem boldogít, ha megdicsérnek, pont úgy nem sért a „negatív” ítélet. Sem a kritika, sem a gyalázkodás, sem a piszkoskodás. Nem sért, de (általában) nem tűröm.
Egyébként, azt hiszem, ez a két dolog (mármint a nem sértődékenység, illetve az engesztelhetetlenség) szervesen függ össze egymással. Megfigyeltem: éppen a sértődős emberek azok, akik szinte a végtelenségig képesek tűrni. Míg én, amióta az eszemet tudom, nem sértődtem meg semmiért (legalábbis nem emlékszem rá), miközben az is igaz, nagyon könnyen elegem lesz (lehet), szinte bármiből. Az esetek többségében végleg, vagy legalábbis nagyon hosszú ideig.
Azok az emberek, akik számítanak a szememben, már majdnem mind meghaltak, ők egyébként soha nem dicsértek, elmondták, mi jó, mi rossz abban, amit csinálok. Az ő véleményük érdekelt.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
A diskurzusban (a valóságos életben) való részvétel feltételezi, hogy mindenki respektálja a másikat.
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
A „diskurzus” nem érdekel. És különösen nem általában. Konkrét szövegek érdekelnek. Konkrétan. Számomra a „vélekedés” „aranyfedezete” nem a szerző „hitelessége” stb., hanem maga a szöveg.
Ezért érdekelnek (itt) Gördülő Kő hozzászólásai (akár egyetértek azokkal, akár nem), ő ugyanis mindig mondatokat értékel, a szöveghez viszonyul, miközben mérsékelten fogalmaz. Az alábbi hozzászólása tökéletes ars poeticának tekinthető. (Azért nem mondom, hogy szerintem, mert bárki ellenőrizheti, itt el lehet olvasni az összes hozzászólást.)
Gördülő Kő válasz | 2010.12.19 09:07:31 © (20051)
"Gördülő Kő éppúgy nem kedvel engem (sőt olykor kifejezetten rühell)"
Ez így, ebben a formában nem igaz. Nincsenek személyesen veled kapcsolatos érzelmeim, hiszen nem ismerjük egymást személyesen. Ha megengedhetek magamnak ennyi privatizálást. És miért ne engedhetnék meg.
Vannak persze dolgok, amelyekben nem értek egyet az általad leírtakkal, viszont egyike vagyok "hűséges" olvasóidnak.
Előzmény: Gyurica úr (20035)
A szerző kiemeléseivel.
Erről beszélek! (Hozzátéve: az „engem” kifejezés az adott kontextusban szöveget jelent értelemszerűen; én is tudom, hogy nem ismerjük egymást személyesen.)
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
A valóságos életben, konkrét esetekben az egyik ember alá van rendelve a másik embernek. Hogyan alakul ki köztük egyenjogú partnereket feltételező párbeszéd? Hát nem igen alakul!
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
„Nemigen alakul”. És miért nem? Azért, mert én Babarczyékat, a magukat fölém „rendelő” P. Szűcs Juliannákat, Faragó Vilmosokat, Heller Ágneseket nem tartom egyenrangú partnereknek. Sem morálisan, sem intellektuálisan. Tehát nem azért, mert „fölém”, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert erkölcsileg, szellemileg alám rendelte őket az élet. Hogy ez túlzás? Jó, akkor kérdezem: lehet-e például az ilyen embert respektálni?
babarczyeszter válasz | 2009.03.20 11:57:43 (13353)
… fogadd mély együttérzésemet, hogy neked már nem áll fel...
Előzmény: (13350)
babarczyeszter válasz | 2010.11.17 11:13:40 (18728)
Részemről azonban, függetlenül attól, hogy tudom, hogy ki vagy, nem fenyeget a veszély, hogy feltárok bármit abból, amit tudok. Netán bemásolom ide a nekem személyesen írt elektronikus leveleidet.
Előzmény: Gyurica úr (18726)
Úgy akarna „diskurzust” a jámbor, hogy előtte „megnyugtat” a nyilvánosság előtt: tud rólam valami nagyon csúnya dolgot, ám ő azt nem fogja „feltárni”, nem fogja ide „bemásolni”.
Kérdezem: mi az, ami tisztelhető az ilyen emberen? „Kölcsönösen”. Kinek kell az efféle, alattomos fazonokkal való „diskurzus”? Ki akar „egyenrangúvá” válni velük?
Az egyenrangúságot, a tiszteletet nem az általában vett, jól szavalható „liberális” doktrína, „tolerancia-elv”, „humanizmus-elv” stb., és különösen nem azok önös értelmezése, hanem a konkrét kérdésekre adott konkrét válaszok szavatolják.
1) Mi bizonyítja, hogy a helleri, vajdai „antimarxizmusról” írt elemzésem szélsőbalos szöveg? (P. Szűcs)
2) Mi bizonyítja, hogy a magyar demokrácia sajátosságát a neonyilas mozgalom garantálja? (Babarczy)
3) Mi bizonyítja, hogy Babarczy Eszter „leiskolázta” Susan Sontagot? (Almási)
4) Mi bizonyítja, hogy „a hazaszeretet minőség kérdése”? (Esterházy)
Négy egyszerű kérdés.
Gondoljátok meg válasz | 2011.01.09 19:38:13 © (20371)
… marad az Index fórumán, Babarczy Esztert, Almási Miklóst, Heller Ágnest és más kitűnő embereket szekálni.
Előzmény: Hintapa_Linta (20366)
A kérdés nem szekálás.
Ha Grün néni megkérdezi a pártszolgálatostól, mi a bizonyíték arra, amit a pártszolgálatos úrnőnek üvölteni méltóztatik (pl. a HVG-ben), akkor ezzel Grün néni nem szekálja a nyilast, hanem viszont: kérdezi.
Lehet Grün néni kérdésre akár válaszolni is! Nem szégyen az! És persze lehet nem válaszolni.
Konkrétan: ha lesznek válaszok a kérdéseimre, lehet szó partnerségről, lehet szó párbeszédről. Nem azt mondom, hogy lesz. Lehet. Több mindentől függ. Én ti. soha nem gyűlöltem senkit (legalábbis nem emlékszem rá), ám nem is felejtek el semmit. Vagyis: amíg nincsenek válaszok, addig én a kérdezetteket abszolúte nem respektálom. Még annyira sem, mint kisnői nyúl a kókadt sárgarépát, sőt még annyira sem, mint őzbak a vadásznőt.
Miközben nem győzöm hangsúlyozni: teljességgel érthetetlen, milyen alapon reklamálja a tiszteletet, a partneri elismerést az, aki ugyanakkor (28 nappal korábban) lelövéssel fenyegeti a másikat?
A szeretetérzet érthető. A gyűlöletérzet is érthető. Sőt a pszichológusok szerint az is érthető, ha valaki egyszerre érez szeretetet (pontosabban: vonzalmat) és gyűlöletet a másik iránt. Na, de hogyan jön ide a tisztelet, a „respektus”? Milyen alapon gondolja valaki, hogy a tiszteletet, az elismerést teljesítmény nélkül, doktriner módon lehet kikövetelni?
Például: ha valaki hibázik, hülyeséget beszél a HVG-ben (ezért nyilván nem jár tisztelet), ám igyekszik jóvátenni a hibáját (ezért már remélhető valamennyi respekt), és ha sikerül is jóvátennie a baklövését, akkor már nagyobb esélye nyílik arra, hogy tiszteljék.
Ha viszont nincs korrekció (vs. indoklás, bizonyítás), akkor marad a szánalmas nyivákolás az „egyenrangúságról”, „respektusról”, s ami csak a hasonlóan sunyi baldóverekben kelthet valamifajta tiszteletet. Magyarán: Babarczyék maximum egymást lesznek képesek respektálni. Illetve – paradox módon – a hasonlóan bornírt ellenségeiket oda-vissza.
