A Szaúd-Arábia-i külügyminisztérium sajtóreferense által tegnap beígért, a magyar-szaúdi diplomáciai kapcsolat napjainkra történt erőteljes megromlásának ügyét összefoglaló hivatalos álláspont közzétételét megelőlegezve "Magyarország nem úszhatja meg!" címen olvasói levelet közöl vezércikként az Arab News nevű, mértékadó rijádi napilap mai, 2005. február 24-i internetes kiadása (
http://www.arabnews.com/?page=7§ion=0&article=59469&d=24&m=2&y=2005).
Ennek - kommentár nélküli, teljes - első magyar nyelvű fordítását találja az olvasó az alábbiakban.
Magyarország nem úszhatja meg!
Dr. Mohammed T. Al-Rasheed,
comments@d-corner.com A szaúdiak okkal haragszanak Magyarországra, mert közszereplő nem beszélhet össze-vissza, elvárva, hogy szavait csak tréfálkozásnak vegyék. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök magát tette most nevetségessé, miközben megpróbálja visszaszívni egyáltalán nem viccesre sikerült szavait.
Magyarország éppenséggel nem pózolhat katonai vagy kulturális nagyhatalomként. Ha nem számítjuk a paprikájukat meg a Gábor-nővéreket, az emberiség történelméhez való egyetlen közismert hozzájárulásuk kimerül a hun Attilában, nem éppen civilizációs hatású népével.
Kirohanások helyett azonban vizsgáljuk meg közelebbről, miről is van szó.
Az az igazság, hogy a nemzetek közösségében mindenfélét megtalálhatunk: hatalmasat, előkelőt, műveltet, militarizáltat; a csavargókról és gazfickókról nem is beszélve. Ide sorolhatjuk még a magukat nagynak képzelőket, akiknek azonban mára már csak üres titulusuk maradt.
Az elmúlt négy esztendőben leckét kaptunk a politika brutalitásából: az erőssel alkudozni, a szélhámost lerohanni, az engedetlent megrendszabályozni, a hatalmasat megnyerni kell, az utcakölyköt pedig helyére rakni. Beletartozik ez a világ bármely külügyminiszterének napi munkájába.
Ki-ki eldöntheti, a fentiek között hová sorolja Magyarországot. Semmiképpen sem kielégítő válasz azonban a nagykövet hazarendelése, ha Szaúd Arábia komolyan gondolja a Togo-hoz, Cook-szigetekhez hasonlatos országoktól elszenvedett sértések kivédését.
A politikai jelentéktelenség nincs összefüggésben egy ország földrajzi méretével: itt van például Ausztrália.
Tenisze, birkái és kengurui nélkül azt sem tudnánk, hogy létezik. Nekik mégis túl kellett tenniük mindenki máson: az araboktól vízumot követelnek, még ha gépük csak szervizért száll is le a földjükön, amint például a Fidzsiről Szingapúrba tartó járatnak üzemanyagért le kell ereszkednie egy órára Sydney-ben. A gépet senki nem hagyja el, még a repülőtéri vámmentes boltokért sem. Mégis, az araboknak a feltankolás alatti, repülőgépen való üléshez is vízummal kell rendelkezniük. Keserű tény azonban az ausztrálok számára, hogy országukat olyan kevés arab látogatja, hogy például az Öböl-országok polgárai részére csak Dubaiban állítanak ki vízumot. Szóval, Ausztrália nem tartozik éppen a kedvenc úticélok közé...
Mi lenne, ha az arab államok vízumot követelnének minden, az országuk felett Ausztráliába tartó gép utasaitól? Vagy még inkább, ha kötelezővé tennénk a partjainkra szálló ausztrál birkák patalenyomatának levételét? Nyilván érthető a célzás: ostoba emberek elkövetnek ostobaságokat. Az ostobaság azonban veszedelmes, ezért idejében meg kell állítani.
Nagykövetek hazarendelése jó kezdő lépés, de nem elég. Használni kell a (katonai vagy gazdasági) erőt is; naponta tanúi vagyunk ennek a nemzetek között. Ha valaki nem vigyáz a szájára, vagy ostoba szabályokat hoz, az drágán fizessen is meg érte! Ez nemcsak helyénvaló napjaink politikai színterén, hanem szükséges is.
Mert az elmulasztása azt a látszatot keltheti, hogy rejtegetnivalónk van, vagy egyenesen azt, hogy tényleg terroristák vagyunk.
Ugyan melyik a kívánatos?
(SZ.M.I.)
