Az alfa(q)=e-négyzet(q)/4pí képlettel leírt e(q) azért "futó" csatolási "állandó", mert a q-négyzet növekedésével nő. Fourier-transzformáció segítségével ebből kiszámítható az r-től függő e(r) futó csatolási állandó is, amely "r" csökkenésével nő.
Az aszimptotikus szabadság azt jelenti, hogy a kölcsönhatás extrém nagy q-négyzet esetén jelentéktelenné válik. Erről tanúskodnak a protonon végrehajtott mélyen rugalmatlan leptonszórási kísérletek, amelyek során azt tapasztalták, hogy extrém nagy q-négyzet impulzusátadás esetén a proton kvarkjai önálló, egymással nem kölcsönható részecskékként viselkednek. Az aszimptotikus szabadság következtében alfa(s)(q-négyzet) lecsökken. (a zárójelben lévő "s" alsó index "akar" lenni:))
Nagyon szépen köszönöm az igazán "szakértői" választ. Sajnos nagyrészét még nem értem, nem tartok még itt. Hiányzanak az alapfogalmak: "futó csatolási állandó, aszimptotikus szabadság, stb".
Az S-mátrix engem az 50-es évekre, a diszperziós relációk korára emlékeztet
Úgy érzem, ezzel mintha azt akarnád közölni, hogy az S mátrix ma már nem "módi".
A "The Feynmann Lectures on physics" (magyar kiadás: Mai fizika, 1986, 8. kötet 87 oldal) könyvében Feynmann még így az S mátrix fogalmának bevezetésekor, az alapképlet felírása után:
"Ennek neve S mátrix. Ha az Olvasó elméleti fizikust lát fel s alá sétálni a szobájában, miközben mormolja: "most már csak az S-mátrixot kell kiszámítanom", akkor tudhatja, hogy min töri a fejét."
Vajon a mai kor elméleti fizikusa mit mormol magában? Van újabb, hatékonyabb fogalom az S mátrix helyettesítésére? Úgy értem, hogy azt a fizikát, ahol használták, másképp is le lehet írni?
A szabad problémákat úgy látszik teljesen felfedezték(nagyobb energia jelenthet csak érdekességet az LHC)-ben,nagy munka volt,és így munkával elláthatta a fizikusokat. Szerintem a tétlenség,amiről Simply Red beszélt azzal magyarázható,hogy a szabad probléma teljes kvantumtérelméletét kiépítették,és ebben csak a Higgs-bozon,vagy más unitaritási válságot megoldó részecskék megtalálása a kérdés. De a nemlineáris kölcsönhatások problémája itt maradt,és nem lehet tovább kerülgetni,mint a kását. Beindulhatott a rácstérelmélet,a numerikus módszerek stb....Ezekhez pedig egyre nagyobb óriás számítógépek,vagy szegény,de leleményes országokban az összekötött PC-kből álló rendszer szükséges.
Pontosan, a nemlineáris rendszerekkel nehezen tudunk kezdeni valamit. Ez elsősorban a matematikai eszköztár miatt van így, de azért nem kizárólag ezért.
Ennek örülök,mert láttam,hogy ez benne van a Landau-Lifsic sorozat ötös,Statisztikus fizika kötetében.;)Illetve a Pócsik György könyvében(Kvantumtérelmélet és diszperziós relációk) benne van az erős kölcsönhatással kapcsolatos vonatkozások.
Tavaly a statisztikus fizika tanárom pont erről beszélt,mind a részecskefizika,mind a rendezetlen rendszerekkel kapocsatban. Szerinte a probléma oka az,hogy a fizikusok mindenben a harmonikus oszcillátorokat keresik(akár foton,elektron,fonon,magnon,stb.). Erre lehet szépen alkalmazni a keltő,és eltüntető operátorokat,amikkel az összes operátor kifejthető a Hilbert-téren. A hidrogénatom megfelelő változótranszformációval olyan alakra hozható,amin látszik,hogy valójában az is harmonikus oszcillátor,csak négydimenzióban.
Ha a kölcsönhatások által az oszcillátor egy picit nemlineárissá válik akkor még a potenciál harmonikus részétől való eltérés perturbációként kezelhető,és attól függően milyen sok tagik fejtünk sorba,nagyon pontosan közeledhetünk a mérési eredményekhez. Viszont abban az esetben amikor a potneciál nemlineáris tagja nem tekinthető perturbációnak a harmonikus részéhez képest,mert nem sokkal kisebb nála,akkor megáll a tudomány.
Szerinte mind a rendezetlen rendszereknél amilyen a spinüveg nem biztos,hogy müködik az az egyszerű kép,hogy harmonikus oszcillátorok összességeként írjuk le. És a fizika más problémáiban is lehet,hogy ez a probléma,hogy túl kell lépni a linearizált elméleteken.
Köszönöm szépen mindenkinek az érdeklődést, a Feynmann sorozat elkelt. Találtam még néhány könyvet, amitől megválnék: Fizika 1975 (Gondolat kiadó), Holográfia optikai alkalmazásokkal, A protonmágneses magrezonancia-sprektumok értékelése, Nagy Károly: Elektrodinamika (1977), Dr. Budó Ágoston: Mechanika (1965), Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. (1968). Megkímélt állapotban vannak, kérésre küldök képet. Érdeklődés: kiss_v@freemail.hu
És pl. gyógyszerész is taníthatna csillagászatot Angliában? Tavasszal jártam egy csillagász Msc felvételi előkészítő tanfolyamra az ELTÉ-re, és ott volt egy tanulótársam, aki gyógyszerészi alapdiplomával szeretne felvételizni a csillagász Msc-re. Csak sajnos, a gyógyszerészkaron nem a fizika, hanem a kémia a főtárgy, és az indexében is csak "Fizika" és "Matematika" tantárgyakból van szigorlata, tehát nem szigorlatozott külön-külön pl. analízisből, lineáris algebrából, vagy mechanikából, részecskefizikából, stb, ezért Petrovay Tanár Úr nem fogadja el ezeket "kreditátvitel" céljából. Pedig nagyon szeretne ez a fiatalember csillagász lenni, saját távcsövet is épített, és saját készítésű csillagászati fotói kiállításon is szerepeltek. Nos, az ilyen ember miért ne taníthatna csillagászatot? No, majd elküldöm Angliába, hátha ott nem a papírok számítanak, mint nálunk:))
Csak diploma nélkül tanítani azért rizikó, mert ha a tanítványai valami olyasmit kérdeznek Tőle, amire nem tudja a választ, vagy a tanítványainak nem felel meg a válasza, akkor jön a "leégési effektus". És ha nincsen diplomája, vagy legalább felsőfokú állami nyelvvizsgája, akkor nem lesz elég "hiteles" a tanítványai előtt. Míg ha egy elismert tanár nem tud válaszolni valamire, az szimpatikusabb lesz a tanítványai előtt, mert ezzel kiderül róla, hogy ő is "emberből van":)) De ez már szociálpszichológia......
"Angliában "hobbiból" is lehet egyetemen tanítani?"
Igen, úgy látszik. Kérdeztem tőle, hogy hogyan van ez. Azt mondta, hogy nem volt kulönösebben nehéz dolga ezzel, egyszerűen demonstrálnia kell, hogy tanítni tudja a dologot megfelelő szinten és van rá elég érdeklődés a diákok részéről. (Az is igaz, hogy Oxfordban végzett, fizikus szakon, tehát nem biztos, hogy ez egy Tesco-árufeltöltőnél is menne.)
Igen, a gravitáció kvantumos méretekben való helyes visszaadása, illetve a gravitonok kimutatása nagyon fontos lenne......
Igen, kozmológiával is foglalkozunk: Dr. Hetesi Zsolt tartja, az, aki azt írta a táblára, hogy "matek brrr":)))))
Csernobil: Vannak ám idős nénik, akik már visszatértek eredeti otthonukba, és kutya bajuk sincs, makkegészségesek! Talán mert abban a hitben tértek vissza, hogy "nincsenek itt semmiféle sugarak, miért lenne veszélyes a saját otthonom". Lehet, hogy abba betegedtek volna bele, ha nem térhettek volna vissza.....
"De a húrokkal kapcsolatban nem vagyok nagyon vallásos, ha kuka, akkor kuka."
Nagyon nagy a támogatottsága.És egyre többen hisznek benne,csak szerintem az igazolásához,vagy a céfolásához még nem jött el az idő.Ha mondjuk vissza adja az SM-et,a legfontosabb probléma,hogy a kvantumos méretekben a gravitációt helyesen adja vissza.Ilyen mérésekhez,pedig szerintem még nagyon sok évtizedet kell várni.
Angliában "hobbiból" is lehet egyetemen tanítani? No, ezt nálunk is be kéne vezetni: én is szívesen tanítanék "hobbiból", de sajnos, még diplomával sem nagyon lehet: pl. a Rabbiképzőben azért nem taníthatok hébert, kántorművészetet, stb., mert nő vagyok:)) Csak a Győri Zsidó Hitközségben vezethettem egy ideig Talmud-Tóra foglalkozásokat, amelyek keretében bibliai hébert és kántorművészetet is tanítottam társadalmi munkában. De most már azt sem csinálhatom, mert az Elnök Úr úgy döntött, hogy inkább rendszeresen hív Pestről férfit, rabbinövendéket:))
Itt most többről van szó, mint a szokásos slendriánságról. A Feynman-pályaintegrál nem szokásos funkcionálintegrál. Szóval csak úgy funkcionál, mint ahogy a Dirac-delta függvény. (Nem az!) A matematikusok azt is kiepszilonozták disztribúciónak (bizonyos tulajdonságokkal rendelkező függvénytéren ható funkcionál), szóval nem aggódok én a pályaintegrálért. :)
