...a leírás szerint az általad említett dolgokon kívül egy harmadik javítást is eszközöltek állítólag: " The simulation of the Loudness effect of the Expression Pedal has been revised " -ebből észlelsz-e valamit? ...persze némileg függhet a dolog az éppen alkalmazott pedál saját karakterisztika-görbéjétől, gondolom?..
Szerintem is lényegesen változott az overdrive, a javára. Eltűnt a hangból az a digitális reszelős összetevő. Még egyéb változást vettem észre, a percussion kicsit hosszabb lett.
A c3 vibrátó hangzását alaposan feljavították. A lezlieffekteket is sikerült jobbra beállítanom. A Viscount Legend... fb topikra feltöltöttem a beállításom. Nálam az 1956 B3 modell jött be leginkább, azon a hangképen keresztül állítottam, de működik a többin is.
Sajnos itthagyott minket a veterán Reuben Wilson 88 éves korában. Számai, előadásmódja többünket inspirált. Érdekes, viszonyleg egyedi stílust tudott kialakítani az akkori fő áramlaton belül. Matyooo kedvenc száma:
-U.I...ja, és ugyanott: a Manual 1.3 kiadésa, talán az is ad frisebb tudnivalókat a 2021-hez képest?!....
-más: RE: ChatGPT válaszok,(amiket olyan jónak találsz...)-
IMHO: ha az ember adott támáról, főleg humán területen (de sajnos sokszor műszaki, tud. preciz témákban is!!!)-ha az ember a Neten a legkülünbüzőbb helyeken -forumok, YT. kommentek, méltatások, jó vagy rossz kritikák, reklámok, stb,(erősen idesorolva a Wikipédiát, és társait is(!), -szóval az összes található infót -összeadja és jól összerázza,, -olyan katyvaszt kap hogy még egy szuperkomputer programnak is fel van adva a lecke...namost a ChatGPT ebből dolgozik lázasan - így aztán az eredmény -(talán első pillanatban impresszív, hiszen mit várhat az ember egy mesterségestől eleve?!) - is ezt a keveréket hozza -GÉPILEG szűrve! -tényileg és fogalmazásilag is. Hadd ne ragozzam végig a válaszokat, összegezve erről nekem a Karinthy-"Tanár úr kérem"-ből a rossz tanuló leosztályozott dolgozata (Petőfi-méltatás...) ugrik be...
...de ne legyünk igazságtalanok, kétségtelenül veri a valaha elém került emberi, gátlástalan kommentálók, stb. zömét!!
...és persze sok múlik a kérdésfelvetésen is (pl. van-e értelme egyáltalán, a balhén kívül?) - hisz tudjuk a
computerről: amilyen az input, olyan lesz az output... és az eredmény lehet aztán csak egy olyan lényegileg "nesze neked, fogd meg jól" féligazság... Ámen... -V.
..."a Viscount Legend Soul 273 orgonáról nem találok specifikus információkat..." (2021 óta)...talán ez is segít valamit: az általad is gyakran idézett Support oldalon meg található a Soul-széria aktuális frissítése, (rel.1.01)up-date
..."nem szerepelnek a rendelkezésemre álló adatokban".....a ChatGPT -nél sem! - Források szerint a rendszer csak 2021-ig merithet adatbázisokból -ez a gyenge pontja, hogy nem kompetens naprakészen dolgozni...(nem én találtam ki, , állítólag valóban ..."ez van" ) ...da "agit-prop" célokra így is alkalmas, hogy a "tűzben tartsuk a vasat!"......bár balhéból a matemetikusoknál bevált "ellenpélda-módszer"-ként fel lehetne tenni ugyanezt a kérdést,- csak "orgonára" formulázva, kihagyva a mágikus Hammond szót....lehet hogy ugyanez a dícshimnusz (ami persze megalapozott!) szöveg jönne ki, a leslie-re vonatkozó félmondat hijján??... és akkor a templomi+ koncert orgonisák (nomeg a komplikált villanyorgonák tulajdonosai, stb.) is kihúzhatnák magukat??!...nopersze akkor az egész eszmefuttatás OFF besorolást kapna itt... -V.
Sajnálatos módon a Viscount Legend Soul 273 orgonáról nem találok specifikus információkat, mivel a legfrissebb elérhető információim a Viscount orgonákról a 2021-es évig tartanak. Lehetséges, hogy a Viscount cég a kutatásom óta új modelleket vezetett be, amelyek nem szerepelnek a rendelkezésemre álló adatokban.
Mi csak a különbség Jimmy Smith és Joey DeFrancesco Hammond orgona játékában? Csak a különbséget kérem megírni.ChatGPT
A különbségek Jimmy Smith és Joey DeFrancesco Hammond orgona játékában a következők:
Stílus: Jimmy Smith erőteljes, dinamikus játékstílusa a blues alapú swing jellemzőivel rendelkezik. Joey DeFrancesco játékában a funky és bebop elemek dominálnak.
Hangzásvilág: Smith hangzása gazdag és mély, ahol az orgona hangszíne és a pedálok virtuóz kombinációja kiemelkedő szerepet játszik. DeFrancesco a modern hangzásra és a különböző zenei stílusok kombinálására összpontosít.
Technikák: Smith gyakran használ gyors futamokat, sokszorosított hangokat és bonyolult akkordokat és szólamokat. DeFrancesco a bebop és a blues nyelvezetet integrálja játékába.
*****************
Azthiszem lassan (gyorsan) feleslegesek leszünk fórumozni :-)
Jimmy Smith és Joey DeFrancesco két jelentős és kiváló Hammond orgonista, akik jelentős hatást gyakoroltak a jazz orgona játékára. Bár mindkettőjük stílusa a jazz és a blues gyökereire épül, van néhány különbség a játékukban:
Stílus és hangzásvilág: Jimmy Smithet az első igazán kiemelkedő jazz orgonistaként tartják számon. Ő volt az, aki a Hammond orgonát a jazz világában népszerűvé tette. Smith dinamikus és erőteljes játéka, a virtuóz technikája és a blues alapú swing stílusa ismertté vált. Hangzása gazdag és mély, ahol az orgona hangszíne és a pedálok virtuóz kombinációja kiemelkedő szerepet játszik.
Joey DeFrancesco egy későbbi generáció orgonistája, aki megtartotta az eredeti hangzást és stílust, de új elemeket is hozzáadott a játékához. DeFrancesco erőteljes és dinamikus játékában a funky és bebop elemek dominálnak. Ő is rendelkezik virtuóz technikával, de hangsúlyt helyez a modern hangzásra és a különböző zenei stílusok kombinálására.
Improvizáció és technikák: Mind Jimmy Smith, mind Joey DeFrancesco virtuóz improvisációs képességgel rendelkezik. Smith híres volt a gyors és virtuóz futamokkal, a sokszorosított hangokkal és az akkordok és szólamok bonyolult kezelésével. DeFrancesco ismert a gyors és technikás játékáról, de különösen a bebop és a blues nyelvezetet integrálja játékába. Mindketten képesek a hangzás gazdagítására a lábmunka és a pedálok virtuóz használatával.
Színpadi jelenlét és kreativitás: Jimmy Smith és Joey DeFrancesco is karizmatikus és energikus előadók, akik hatalmas jelenléttel rendelkeznek a színpadon. Mindketten kiválóan tudják a közönséget magukkal ragadni és az orgonajátékukkal megragadni. Mindketten kreatívak és merészek az improvizációban, és képesek a saját egyéni stílusukat és hangzásukat kifejezni.
Fontos megjegyezni, hogy mind Jimmy Smith, mind Joey DeFrancesco kiemelkedő tehetségű orgonisták, akik hatalmas hatást gyakoroltak a Hammond orgona játékára és a jazz műfajára. Mindkettőjük játékstílusa egyedi és különleges, és mindkettőjüket érdemes felfedezni és megismerni a zenéjükön keresztül.
Mi a különbség Jimmy Smith és Joey DeFrancesco Hammond orgona játékában? ChatGPT2 / 2
3mp helyett 10mp-ig tartott:
Jimmy Smith és Joey DeFrancesco két kiváló Hammond orgonista, akik jelentős hatást gyakoroltak a jazz és a blues világára. Bár mindketten Hammond orgonán játszanak, mégis vannak néhány különbség játékstílusukban és megközelítésükben:
Stílus: Jimmy Smith-t általában a modern jazz és a bebop hatásai jellemzik. Stílusában erőteljes swing érzékenység és virtuóz technika figyelhető meg. Smith kiemelkedik a gyors és dinamikus lábmunkájával, valamint a bonyolult harmóniák és skálák használatával. A játékában szerepet kapnak a visszatérő motívumok és az izgalmas improvizációk.
Joey DeFrancesco a modern jazz és a soulful blues között mozog. Játékában erőteljes érzelmek és groove dominálnak. DeFrancesco stílusát a könnyedebb, funky elemek és a ritmikus érzék jellemzik. Széles körű harmóniák és bluesy hangzás jellemzi játékát, amelyet nagy lelkesedéssel és dinamikával ad elő.
Technika: Mind Jimmy Smith, mind Joey DeFrancesco kiváló technikával rendelkezik a Hammond orgona játékában. Smith játékában hangsúlyos szerepet kap a lábmunka és a pedálozás, amelyek lehetővé teszik számára a dinamikus basszusrész és a gyors ritmikus váltások kivitelezését. DeFrancesco játékában erős a bal kéz használata, ami hangsúlyt ad a basszusrésznek és a ritmikus grooveneknek.
Hangzás: Mindkét orgonista különleges hangzásvilággal rendelkezik, de vannak némi különbségek. Jimmy Smith játékában a klasszikus Hammond orgona hangzását hozza elő, ahol a csövek és a rotációs hangszórók karakteres és mély hangzást adnak. Joey DeFrancesco játékában gyakran tapasztalható modern hangzáselemek használata, például a digitális effektek és a Leslie szimulációk, amelyek szélesebb hangzást eredményeznek.
Fontos megjegyezni, hogy mindkét orgonista saját egyéni stílust és hangzást hozott létre, és mindketten kiemelkedő tehetséggel rendelkeznek. Az eltérések a játékstílusban, technikában és hangzásvilágban csak azt mutatják, hogy mindkettőjüknek sajátos módja van az orgonajáték interpretálására és a zenei kifejezésre
"Miért jó hammond orgonán játszani írd le 1 oldalban összefoglalva" - ChatGPT
Hammond orgonán játszani egy különleges és kifejező élményt nyújt. Az orgona karakteres hangzása, kifejezőképessége, virtuozitásra való lehetőség és társas játékban való részvétel mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a hangszer kiemelkedő legyen.
A Hammond orgona rendkívül egyedi hangzást biztosít. A csövek és rezgőrendszerek által előállított hangok gazdagságot és mélységet kölcsönöznek a zenének. Egy Hammond orgona megszólaltatása egyedülálló élmény mind a játékosnak, mind pedig a hallgatóknak.
Ez a hangszer lehetővé teszi a zenei kifejezőképesség széles skáláját. Az alsó és felső klaviatúrák, valamint a pedálok kombinálásával különböző hangszínek és szólamok hozhatók létre. A hangzás finomhangolása, a vezérlők és kapcsolók használata további effekteket adhat a zenéhez, például vibrátót vagy rotációs hangszóró szimulációt.
A Hammond orgona játéka virtuóz képességeket igényel. A lábmunka, az akkordok és a folyamatos basszusrész kezelése összetett koordinációt és technikát igényel. Ezáltal a Hammond orgona játéka lehetőséget ad a zenei virtuozitás kifejezésére.
Ezenkívül a Hammond orgona társas játékra is kiválóan alkalmas. Gyakran megtalálható zenekarokban és együttesekben, ahol az orgonista kulcsfontosságú szerepet játszik. A hangszer adta lehetőségek kreatív együttműködést és közös zenei élményt teremtenek a többi zenésszel.
Összességében a Hammond orgonán játszani egy felemelő élmény. A karakteres hangzás, a kifejezőképesség, a virtuozitás és a társas játékban való részvétel mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a hangszer kiemelkedő legyen a zene világában.
Viscount update kapcsán az én gondolataim... A Legend Solo-m nagyon szerettem a tavalyi vásárlás óta élőben használni, egy normális hangszórón, monitoron nagyon dögös hang jött vissza, de pl. itthon a stúdióban nagyon bántottak egy közepes torzítottság felett a csúnya, digitális szőrök a tetején, illetve a lezli is kissé béna volt, nem ropogott, zakatolt úgy ahogy szeretem. Picit olyan kukori és kotkoda feel volt illetve kissé fázisproblémásnak hallottam a forgás bizonyos pontjaiban egyes beállításoknál (mondjuk sok szimuláció küzd ezzel). Az 1.9 számomra óriási előrelépés. A megjelenést olvasva szomorúan olvastam hogy nincs fejlesztés a drive-on. Viszont, mégiscsak lett, mert - nem tudom pontosan minek tudjam ezt be, talán a lezli bemeneti fokozatánál tekertek valamit vagy nem tudom - megszűntek ezek a szar ciccegések, de legalábbis lényegesen jobb lett a helyzet. A torzítás melegebb, zeneibb lett és a lezli is sokkal ropogósabb. 2 hónapja heti több napot stúdiózom vele, iszonyat jól szól mindenféle stílusban, mixekben úgy állja meg a helyét mint eddig nekem semmilyen klón. Az 1.9 után pedig méginkább. A hangmérnökök is ájuldoznak. Szóval én eléggé hepi vagyok ezzel most.
És tényleg! Dm a D helyett! Másodjára korrigál. Ez valóban nagy korszak volt. Szerencsére megfelelően dokumentált, a koppenhágai koncert teljes tévéfelvétele is jól bemutatja. A BBC annyiban különleges, hogy szinte a teljes albumot eljátsszák.
Érdekes angol szekrényes C3 kettévágva, hordozhatóvá téve, Fisher Spaceexpander csöves zengetővel. Mindenesetre szebb látvány színpadképileg mint az a fehér, vaslábú. Felvet egy kérdést. Európai 50Hz-es Hammondot vittek Amerikába valami akkori nagy frekiváltóval, vagy volt egy külön 60Hz-esük is? De azthiszem Matyooo A102-ese lehet a válasz. Bertramos mechanikus frekiváltás L100 motorral éxíjjal. Mert hallom néha a motorlekapcsolást és a frekire visszatalálást, amely export mechanikával nem lehetséges. Frekiváltós 60Hz-es kockamotor pici lekapcsolás után visszatalál a fordulatára. A gyári 50Hz-es motornak akkor meg annyi. A kerek, zöld önindulós motor ellenben mindenre képes. Amerikában átkapcsolják eredeti meghajtásúvá, míg Európában meg külső hajtás az extra motorral.
Valóban, érződik, hogy beért rendesen a műsor Japánra. Lord 3:04-nél még hamisat is fog, ritkán hallok tőle ilyesmit: https://youtu.be/ACS8dc7jVVQ?t=184
Mindenesetre szenzációs felvétel ez is. Soha nem lehet megunni ezt a korszakot, nincs két egyforma koncert. Lord ezt vitte tovább a Morse-érában is, ott is előszeretettel hallgatom főleg a 90-es évekbeli felvételeket (Lazy, Perfect Strangers intrók, nagy szólók a Bloodsuckerben, Speed Kingben, Pictures of Home-ban). Felbukkant egy-egy extra meglepetés is, orgonaszóló ott, ahol régen nem volt: https://youtu.be/mVNMKOcbNuw?t=642.
Ha Morse játéka kifogásolható is, kétségtelenül felpörgette Lordot, új lendületet adott neki a Blackmore-ral egyre jobban megfáradó Purple után (amely korszak végén Lord megmagyarázhatatlanul se Highway Star szólót, se Lazy intrót nem játszott már, valamint ilyen bizarr megoldásokra vetemedett: https://youtu.be/Wq2ttmTpZUI?t=1559)
Olykor Don Airey is megpróbált kisebb-nagyobb variációkat, de inkább korábban betanult verziókat kombinál, nem autentikusan improvizál. Hiába na, nem megy az midnenkinek. Megnézem őket idén az új gitárossal, lássuk, sikerült-e felfrissíteni a bandát.
Megnéztem még egyszer a felvételt. Szégyen ide-oda, nem vettem észre az A100-ast, csak a B3-at, meg a Gidó hangszerét :-) Úgy látszik, nem szabad fél szemmel TV-t is nézni :-) Biztos vagyok benne, hogy jó volt a buli. Élőben minden más!
Megvan amúgy nekem a DVD, az extrák között volt még egy klip, ami csak Lord Hammond-hangszínéről szólt, sajnos az nincs feltöltve. Jó anyag, kitettek magukért a fiúk, hogy nem érték be az interjúkkal, de játszottak is.
Kissé rövid is enélkül a lemez nekem, de már 1968-tól tartották magukat a 4+3 számos lemezoldalakhoz. Meg egy kis extrabevételt sem utasítottak vissza :-) Később az évfordulós CD kiadásra már rápakolták. Ezt a számot az a csapat soha nem játszotta valamiért. Egyszer a gitáros betegsége miatt beugrott más, na a többi 4 tag akkor eljátszotta.
Érezni a hideg felvételi körülményeket. Sokmindent a folyosón találtak ki. Főleg a legnagyobb slágerüket! Lord többször használt szintén torz Wurli hangot, melyet néhol könnyű összetéveszteni a Hammonddal.
Fél évvel később nyáron a japán koncerteken majdnem ezt a műsort alaposan befűtötték.
Érdekes még a tavaszi BBC koncertjük, ahol mindössze csak egy számot nem látszottak a nagylemezről (Pictures Of Home). Kettőt meg talán csak akkor, ott, élőben. (Never Before, Maybe I'm A Leo) De ott nem volt az előadás olyan lendületes.
Gondolom, ha elégedett voltál a lemezzel, az eredeti préselés lehetett. Voltak a kvázi nyugati, de jugoszláv lemezek. Néha bolgár, csehszlovák utánnyomások. Általában haloványabban szóltak, de egyáltalán jó volt, hogy volt.
Nekem megvan a Machine head lemezük LP.-n. 40 éve vettem egy kis boltban Újpalotán. A faszi nem tudom hol szerezte be a lemezeit, de teherautónyi nyugati lemez volt a boltjában. Az a lemez nagyon jól szólt!
Igazából a B3 következő lépcsőfoka, továbbfejlesztése. A TG 91 helyett 96 hangkereket tartalmaz, tehát F#5 helyett H5-ig felmegy. 9 helyett 11-12 húzóregiszter. 1 helyett 3 scanner forog. A belső csöves erősítése emiatt is sztereó. Meg sok kiegészítő áramkör. A végeredmény azonban nem lett siker. Tipikusan az "érdekes" hangszer kategória.
Nagy talány Lord hangzása a lemezen. Simán el tudom képzelni a vonaljelet. Talán logikus is a szálloda folyosóján. Esetleg a keverő bemenetét vezérelte túl, az volt a "torzító"? Aztán EQ-val oda csillapítják ahová akarják.
Hangban biztos megvan a másik NoNoNo. Videóban talán. Nincs ahová bedugjam a korongokat. Sehol.
Vas Bence tegnap Erdélyben, lengyel társaival. 1965 A100/belga 122 leslie
Mondjuk az autentikusságot legalább annyira szavatolta Zefi A100-asa is.
Ha már Smoke és fehér orgonák, vajon mi történt Jon Lord fehér Hammondjával? Ezen játszotta fel a Machine Head-et és felbukkan néhány német TV-s szereplésen is (https://youtu.be/kuRSsvBjNJc?t=232 - zárójelben: valakinek nincs meg a No No No első felvétele, amit elrontottak a fiúk az orgonaszóló után? Érdekes volt, Lord teljesen más szólót játszott rajta. Látszólag lesöpörték a teljes internetről.)
Érdekes amúgy a Machine Head orgonahangzása. Lord soha többet nem találta meg azt a fémes hangszínt, még a Marshallos időkben is teljesen másképp szól élőben a Smoke-riff. Biztos volt valami trükközés a stúdióban.
Ez az eredeti, pont jó loudness effekt. Max hangerőn kissé orrhangúan ordít, míg halkan szépen dörmög, sziszeg, tehát vastagabban kijön a hangja. Így jobban lehet dinamikázni. Volt régen TREK-II előfokom, mely korábbi változatként nem emelt ki így. Emiatt halk játéknál jellegtelen lett az orgona hangja, eltűnt a keyclick. Gyorsan túladtam rajta és bármilyen kevés hely is volt, de befaragtam az 1936-os model A orgonámba az A0-28-at áttételes kardánnal, az eredeti hangerőszabályzással.
Egyesek EQ-val színezik a B3-mat, mint Don Airey, de az számomra elveszi az orgona hangjának jellegzetességeit. Úgy szól mint egy szúnyog.
Persze kinek melyik hangzás jön be, egyéni megítélés kérdése.
