Nekem a Belga mindig is csak annyit jelentett, hogy néhány srác szövegileg igen viccesen tudta kifejezni magát kábé a számok felén (és ezért érdemes volt elviselnem az ízlésemnek kissé idegen aláprüccögést is), a másik fele meg ratyi volt. Az új albummal ugyanez a helyzet, csak egyharmad-kétharmad az arány, szóval nem kiáltok nemzethalált, amiért jajistenem, rossz lett az új Belga-lemez.
Producer vagyok, zenélgetek,
Éjjel-nappal komponálom a kíséretet,
A Belga-fiúk vonzták a sikert,
De jaj, mi lesz ha ez már többé nem így lesz?
Mert ez a lemez gyengére sikerült,
Hogy nincs rajta sláger, az hamar kiderül,
Nem érdekli, a Belga a világot,
És nem, nem kapok soha már Aranyzsiráfot.
Ez azért van, mert nem írnak rímeket,
Affektálnak, és pöszék is egyesek..
A Producer dala, ez is elég jó. Egyébként én sem élveznék egy Belga koncertet túlzottan. Vannak dolgok, amiket jobb otthon csinálni, pl., Belgát hallgatni.
Most semmilyen zenét nem hallgatok, ellenben Asia Argento képek után kutatok, mert láttam a tévében, és megtetszett.
a Járunk (vagy nem) azért elég jó volt. (demo, üdv a stábnak)
amúgy versionnek igaza van, nemhiába követelték ordibálva a 3chás lemezbemutatón is -kb. a 4. szám magasságában- a magyar nemzeti hip-hopot. (habár v9 pont a külföldit emlegette, ami -amúgy- ugyanúgy nagyon rendben van)
hat azert az az a baj eleg jo lett, ismerd be bazmeg
ha szemezek vele akkor az a baj
ha nem szemezek vele az a baj
ha csak ot percig csinalom az a baj
ha egesz ejszaka szemezek vele az a baj
ha en odamegyek hozza az a baj
ha nem megyek oda hozza az a baj
ha elkerem a szamat az a baj
ha nem kerem el a szamat az a baj
Belgát hallgatok. Imádtam volna a házibulikat, ha 15 évvel ezelőtt is lett volna Belga. Mindig utólag találunk rá az igazságra, ami az irreverzibilitás miatt semmit sem ér, sőt, mivel folyamatosan a régi igazságokat keressük, káros is.
Hazakísérhetlek utána?
Meddig engedtek el?
Kilencig?
Addigra kell otthon lenned, vagy akkor kell innen elindulnod?
S egyedül mész el, vagy jönnek utánad a szüleid?
..
Járunk?
Én Dire Straits-t, és Mark Knopflert hallgatok, mert Mark gitárjátéka és egyáltalán költői és dalíró-vénája kitűnő, megtaláltam a zenéjében az életstílusomat, minden hangulatra van egy száma. És ő az, aki tud írni olyan szerelmesdalt, amiben csak kétszer szerepel a love szó, és nem parti-bébi-bébi-parti-lav-szeksz a mondanivalója. Hát ezért.