A Ráspi szűkített étlapja OK (a Kistücsöké is elfér egy A4 lapon), de volt-e új/izgalmas fogás az éves látogatások során? Más-más évszakban jártatok ott, vagy mindig ugyanakkor, és ugyanazt rendeltétek?
Bor: Ráspi (kitűnő borai vannak) azt kínálja, ami helyben terem/ő termeli, Csapody Balázs évente összehívja a régió borászait a kínálatukkal együtt, és abból válogat arra a szezonra.
Szóval, ha Fertőrákoson járunk, Ráspit ki kell próbálni, Szemes hál'istennek picit közelebb van...
Annyit helyretennék, hogy a Kistücsök egyike a vidéki vendéglöknek, ahol érzödik az igyekezet, látszik a profizmus és friss dolgokból próbálnak a modern és egészséges konyha feltételeinek eleget tenni és ez gyakran sikerül is. Néha nem tökéletes, de biztos vissza fogok térni.
Ráspi: háromszor voltam, minden alkalommal kb. egy éves szünettel és már eleve díjazom, hogy a minöség megmaradt. Kizárólag helyi alapayagokból dolgoznak és az alig pár ételt kínáló étlap egyszerü de ízletes ételeket kínál. Az üditöket is mind ök csinálják, nincs cola fanta az itallapon. A saját boraik kiváló minöségüek.
Nekem sokadszorra sincs semmi bajom a Kistücsökkel.
Az hogy jó személyes kapcsolatom van Cs.B. és J.L. urakkal, semmit nem jelent, mert nem tudják, hogy mi rendeltük azt amit, tehát ugyanazt kapjuk, mint bárki más. Mivel az étlap - a pár standard fogástól eltekintve - permanens kisérlet, lehetnek tévedések, de a jó szándék, és a folyamatos újítási kedv megkérdőjelezhetetlen.
Pár mondatban indokolnád, hogy mitől "jött be" a Ráspi?
Be kell vallanom másodjára nekem is kicsit csalódás volt, de ha jó napjuk van átlagon felülit kreálnak. Ami nekem nagyon bejött az a Ráspi Fertörákoson
Elég korlátolt étlap, ami nem baj, hogyha ami van, az mind jó.
Baromi kevés fűszerrel dolgoznak. Gyakorlatilag a kajákban még a sót sem találtam meg.
Malacfül rántva harcsával. Hát kérem szépen, nekem nem jött be a hal és a malac, a rántott és a sült(főtt) egyszerre. Pláne nem úgy, hogy egyiken sem találtam semmiféle fűszert. A malacfül sótlan volt, a hal meg párolt, főtt. Se egy petrezselyem, se bors, se só, se semmi. Mintha gyomorbetegeknek készült volna.
Ez a benyomásom pedig egész ottlétünkre, mind a négyünk kajájára, elő és főételekre egyaránt jellemző volt. Nem volt rossz, de nem nyújtott semmiféle kulináris élvezetet, amit nagyon sajnáltam.
Kihagyjuk a menü ajánlatot ( Tavaszi (?) zöldségleves, Kaszinó (?) sertésszelet, savanyúság ). Ez vajon mit jelenthetett?
Helyette kérünk egy Fokhagymakrém levest /csészében/, és egy (elnézést (!) ) de pacalt.
A leves forrón jön, le tudjuk hűteni a kétszer annyi száraz kenyér-kockával és jelentős mennyiségű reszelt sajttal. Túl vagyunk rajta. Kicsi só.
A pacal külön jön a "krumplitól", nem is baj. A burgi díszitve van paradicsommal. Maga a főétel, vagyis a pacal, hogy is mondjam kicsit harsog, korán jöttem (?). A burgonya díszítve paradicsommal, de nem baj, túl vagyunk rajta. Úgyis indulunk vissza Budapest felé, van min gondolkodni..
Ugyan pontosan nem tudom, hogyan áll most a halászlé-tesztelő sorozatod, de a lajosmizsei Öreg Tanyacsárdában a most hétvégi Sobri halnapok keretében az utóbbi évek legjobb levét sikerült tegnap este elfogyasztanom.
Ráadásul a bográcsban szinte több volt a haltej, mint a hús, és a ma már szinte eltűnőben levő gyufatészta is járt hozzá, ami szintén gyöngém.
A nyáron egy esküvőn voltunk a Forgóban. Amellett, hogy remek volt a vacsora, a pincérek szakmaiságát emelném ki, semmi hülyeségre nem rebbent a szemük sem, gyorsak, udvariasak, és ami nálam hatalmas piros pont, a gyerekekkel is kommunikáltak. Ugye ismerjük a szitut, hogy átnéznek a felszolgálók a kölkök feje felett, mintha ott sem lennének. Itt meg beszélgettek(!) is velük.
És még egyszer: a kaja is remek volt, ízre, kinézetre, nagyságra nézve is, nem sorolom fel, miket ettünk, mert sokfélét :)
"A Pisztrángos", Dunabogdány. Egész napos túra után estünk be fáradtan, sárosan és farkaséhesen. A nem éppen szalonképes megjelenésünk ellenére nem dobtak ki :-)
A vargányakrémleves pirítóssal finom volt, a halászlé csészében is korrekt. Utóbbiból ettem már ízesebbet is, de hát nem ez a fő specialitásuk (Picit hígnak éreztem, mint amikor valaki utólag meghigítja és összeforralja. Ha nem így történt, akkor elnézést kérek a konyhától). A natúr és a parmezános pisztráng frissen, forrón, ropogósan érkezett, és mennyei volt! Hatalmas adag salátával kaptuk, és az egész napos koplalás ellenére elegendőnek bizonyult. Nem vagyok saláta-fan, de a mustáros öntettel nagyon jóra sikeredett. Limonádét ittunk, a végén egy capuccinot. 7500 pénzt fizettünk mindezért (plusz tisztességes borravaló, mert megérdemlik).
A kiszolgálás gyors volt (érthetően a halra várni kellett, amíg megsül), a pincér hölgy pedig kedves.
Ide még biztosan visszatérünk, bár erősen kacérkodom a Forgó Étteremmel is (oda persze csak normális öltözékben megyünk) :-)
Békéscsabára meg egy ismerőshöz szoktunk járni vastagkolbászért, sonkáért, stb., és ő meg mindíg frissen sült kolbásszal, hurkával, házikenyérrel vár......:))
Biztos nagyon jó lehet, az a gond, ha mi Dunabogdány felé járunk, csak a Pisztrángoshoz mehetünk...:)) (A feleségem szerint jó étterem mindenütt van, de ennyire finom pisztráng csak itt, még a Szalajka-völgyi pisztránsütőnél is jobb.)
Nem annyira vidék, mint Debrecen, legyen aglomeráció: Dunabogdány, Forgó vendéglő. Teljesen korrekt a hely, nyitás óta ismerem, néha be-betérünk. Így történt ez most szombaton is, egy elhúzódó Tahi gombászás után kb. 4 óra tájban. Szerencsére volt szabad hely a teraszon, ahhoz képest, hogy 80 m-re folyik a Duna, szúnyog semmi. A személyzet fürge, figyelmes, udvarias, de nem tolakodó. Csak gyors ebéd-vacsorát fogyasztottunk az egész napi koplalás után:
Ropogós kacsacomb (a hús omlós volt, a bőre nem ropogott, de simán ehető volt) káposztás házi cvekedlivel, ill. pácolt tarja elzászi káposztával, házi krumplis lángossal. Ez telitalálatnak bizonyolt, minden porcikájában hibátlan. Ettünk még egy adag tökös-mákos rétest szilva röszterrel, ez is rendben volt. Hamarosan újra megyünk, van pár fogás, amire kívácsiak vagyunk.
Debrecenben az Ikon az, mely Brill színvonalú. Nehéz összehasonlítani, mert mások a szándékok. Pataki séf virtuóz, Palotai is tud az lenni, de a Brillben nem ez a feladata. Az Anyukám Mondta és a Gusteau is jók, de szerintem nem érik el a Brill színvonalát. Szóval maradnék eredeti állításomnál, azzal, hogy a Brill a legjobb az Ikon mellett. A felsoroltakon kívül más nemigen rúg labdába. A Tiszavirág korrekt, nagyjából az encsi és a mádi étterem szintjét hozta amikor ott voltam. Persze a Brill leszámítva, mely közel esik lakhelyemhez, minden helyen egyszer voltam csak, így ez egy pillanatfelvétel mely változhat.
Kelet-Magyarország legjobb étterme tapasztalataim szerint a Brill bisztró. A két Csaba, Gabnai és Palotai csodát művelnek egy kis földszintes házban a Csaba center háta mögött. Kiváló alapanyagok, magas szintű konyhatechnológiai tudás, letisztultság, tudatosan visszafogott kreativitás, hagyományos magyar fogások perfekcionista, maximalista átfogalmazása. Saját szörpök, lekvárok, befőttek. Minden megyeközpontba, sőt, minden nagyobb városba kellene egy ilyen étterem.
Ezt írtam róla két éve, azóta meglátogattam a hely még vagy hatszor :)
A négycsillagos Bálványos hotel étterme helyi viszonylatban kiemelkedő. Könnyen lehetne még javítani rajta, de örömteli, hogy kifogástalan tányérokhoz is volt szerencsénk az elmúlt két napban. Értékeltük, hogy házi, vélhetően helyben készült zakuszka és padlizsánkrém volt a reggeli ételek között, hogy az erdei gombás rántottáról ne is szóljak. Tartanak jó magyar borokat Vincze Bélától, Tiffán Zsolttól, kedves a tulaj, ultrakedves szállodaigazgató. Remek volt a rókagombás csirkepaprikás galuskával akárcsak a kacsacomb párolt káposztával és tört krumplival.
Temészetesen Bp. V. ker., még spekuláltam is az"OFF"-on.
A Csarnok látogatásaink a '91-'94 közötti időszakra estek, bár jóval korábban ('76-'77) is megfordultunk itt, nemkülönben a közelben lévő Tüköry sörözőben, ahol mély (zsír)nyomot hagyott BENNÜNK a friss-meleg leveles libatöpörtyűs pogácsa.
...Napok óta tűnődöm, hogy írjak vagy ne írjak a szfehérvári Hatpöttyös étteremről...
Nem kell tünődni, írj!
Van vendéglátós, aki javító szándékot olvas ki a kritikából, van a ki basztatásnak veszi, utóbbi le is húzhatja a rolót.
A jó hagymás rostélyos sarkalatos pontja egy konyhának, mondhatni bizalmi kérdés, hogy rendelek-e, vagy sem.
Vendéglőjáró pályafutásom során egy olyan helyet tudok mondani, ahol permanensen jó volt, ez a boldogult Csarnok söröző a Rosenberg (ma újból, de az '50-es években is Hold) utcában.
Napok óta tűnődöm, hogy írjak vagy ne írjak a szfehérvári Hatpöttyös étteremről. Mostanában rákapcsoltak a marketingre, s csütörtökön pont úgy esett, hogy nem volt nálam ebéd, úgyhogy gondoltam kipróbálom őket. Egyfelől tiszteletre méltó a törekvésük, hogy megváltozott munkaképességű embereket alkalmaznak. Ám egy étterem lényege mégiscsak a konyha lenne. És az azon a napon, az én esetemben nagyon nem működött az a la carte rendelés. Szegény hagymás rostélyosomat nagyon túlsütötték, a napi sütemény az inkább volt heti sütemény. Ám körülöttem mindenki jókedvűen ette az ebédmenüt, szóval lehet, hogy most csak nekem nem jött össze. Nem tudom mikor vetődöm megint arra, de kíváncsi lennék más mit tapasztalt.
Hagyományos sváb ételekkel hirdetik magukat. Én nem ismerem a sváb konyhát, de amit ott ettünk, az kiváló volt. Amit teszteltem a 3 nap alatt: ONKEL, rántott gomba, sztrapacska (ez biztosan nem sváb, viszont finom volt), sajtbundás, nagymama húslevese cserépedényben, berkina gyümölcsleves, mind bejövős volt. A gyerekem vadast evett sváb knédlivel (nagy vadas-fan a drága) és elégedett volt vele. Megpróbálkoztunk a menüvel is - 850 HUF - (legényfogó leves, aranygaluska), a leves itt elég gyengécske (tartalmatlan) volt, de az aranygaluska díjnyertes :-). Volt, aki menüben tökfőzeléket evett stefániával, és jónak minősítette (az ehhez tartozó leves sem volt nagy szám).
A berkina gyümölcslevest kétszer is választottam, azt nem lehetett eldönteni, hogy bio-gyümölcsből készült-e, viszont sűrű, tartalmas, és finom volt. A "sajtbundás" készítését a szakács kérésre be is mutatta, otthon az asszony el is készítette, és elég jól hasonlított az éttermire :-) "Emberes" adagokat kaptunk mindenből, egy jó étvágyú felnőttnek is bőven elég. Az ételek minőségével elégedett volt a csapat, (látszik, hogy a szakács szívvel-lélekkel dolgozik), pedig voltak a társaságban igen háklis egyedek is :-)
A saláták frissek voltak, bár volt, aki sokallta az öntetet (levet), mondjuk, engem nem zavart.
A kiszolgálás rendben volt, bár az ételek kicsit össze-vissza érkeztek (nem egyszerre kaptuk pl. a levest), de ez nem volt különösebben zavaró. Telt ház esetén azért lehetnek gondjaik a felszolgálással, de ez csak rosszindulatú feltételezés :-)
Van egy rendezvénytermük, ahol lakodalmakat is tartanak. Sajnos, elég korán zárnak (ha jól emlékszem 8-kor), de ez egy kis falu, ahol mindeki a tyúkokkal fekszik. Berkenye egyénként egy tip-top sváb falu, szépen rendben tartott portákkal. Néhány újgazdag is felfedezte, de ők egy kissé távolabb építette csilivili házakat (örök panorámával), tehát akkor sem zavarák a falu csendjét, ha esetleg megy a dajdaj.
Szerintem ide még bemegyünk, ha arra járunk, mert még néhány ígéretes ételt nem teszteltünk :-)
