Értem, de akkor a vételár volt kidobott pénz:) És azért itt most pár tízezer forintokról beszélünk, 20 v. 40 - ha olcsón vettem relatív értékes órát (ami nyilván tetszett, azért vettem), akkor ennek nem kellene ekkora showstoppernek lennie, szerintem. Max a végén elmondhatom, h nem lett az év üzlete, de még mindig áránál vagyok, és működik. Ígymeg se óra, se pénz.
Ez inkább pszichés gátlás az emberben - én sem szívesen költök jelentősebb összeget valamire, amit önmagában nagyon olcsón vettem. Akkor sem, ha valójában teljesen indokolható és racionális ötlet lenne. Az ember már csak ilyen...
Inkább arról van szó - hogy a mechanikus óra kora egyszerűen lejárt. A fejlesztési lehetőségekkel régen elértek arra a határra - ahol papíron még lehet ugyan előbbre lépni, de ennek a gyakorlatban tényleges jelentősége már nincs. Ugyanakkor a marketing okán az innovációnak legalább a látszatát fenn kell tartani, "újdonsággal" kell rendszeresen előállni, valamivel, amivel megkülönböztethető az adott gyár/modell a többiektől - még akkor is, ha attól valójában nem lesz ettől ténylegesen jobb (vagy akár egyenesen az ellenkezője...). Tipikus példa erre az Omega Co-Axial jó 15 éves botladozása - aminek a végére sikerült felmutatniuk egy olyan gátszerkezetet-gátlót, ami jóval drágábban és egyértelműen nagyobb szervizigény (pedig a bevezetésének apropója pont a töredék szervizigény lett volna...) mellett képes legalább nagyjából ugyanazt teljesíteni, mint a "hagyományos horgonygátszerkezet" - de legalább "más", egyedi, különleges... Nekem mindig a Wankel-motor jut róla az eszembe... :-))
Ettől függetlenül a mai óraipar is produkál csodálatos dolgokat - csak az egész átkerült a luxusiparba. Míg a karórának 50 éve egyértelmű és definiált funkciója volt, mára olyan mennyiségű intelligens telekommunikációs és sport-eszköz vesz minket körül, ami mellesleg az atompontos időt is mutatja - hogy ezen funkciója háttérbe szorult. Ráadásul 50-60 éve az is ökölszabályként volt kezelhető, hogy jó minőségű, pontos-tartós-megbízható órát olcsón nem lehet gyártani - az olcsó is lehetett akár tartós is (lásd a 100-120 éves jól működő, akkor is olcsóbb fajta Roskopf-zsebórákat), de se finom, se túl pontos nem volt, az biztos. Az olcsó kvarcórák elterjedésével azonban ezt a versenyt a mechanikus óra végképp elveszítette - és hétköznapi használati tárgyból átkerült az önkifejezésre szolgáló luxus-divat-termék kategóriába. Ott meg ugyebár "máshogy áraznak"...
És ezek után az ember nyilván elgondolkodik - amikor azzal szembesül, hogy mondjuk pár száz, legfeljebb ezer euróért felhajthat a neten egy olyan nívós-márkás (pl: LeCoultre) ütős-komplikált régi zsebóra-szerkezetet, amit utána szépen felújítva és beépítve egy szintén 1-200 euróért beszerezhető, egészen pofás és korrekt tokba - lehet egy olyan órája, ami műszakilag, és legalábbis a szerkezetet illetően minőségileg is megüti azt a szintet - amiért amúgy a mai gyártók simán az 50-100 ezer eurós kategóriában kérnek pénzt...
Jól gondolom ez alapján, hogy az új "előre" az a "vissza" és aki mechanikus órát akar, az jobban teszi, ha régi órát vesz? Azokat gondolom, még nem úgy gyártották, hogy minél nehezebben lehessen pótolni, javítani őket. Mióta felnyílt kicsit a szemem a vintage vonalra, egyre vonzóbbnak találom a koncepciójukat (meg maguk az órák is szépek szerintem általában). Kicsit olyan ez alapján, mintha a svájci óraipart is utolérte volna a tervezett elavulás, ami paradox, tekintve, hogy a legdrágább órákat úgy árulják, mint amik az örökkévalóságnak készültek.
Van egy üzletember ismerősöm, egyszer megmutatta a Girard-Perragux-ját. Arra panaszkodott, hogy valami tömítés vagy hasonló mindig pont akkor öregedik el benne, amikor lejár a szervizgarancia.
Ez így van, sajnos én sem nyúlnék ennyiért hozzá. A tapasztalat sajnos az, hogy három ilyen szerkezetből kettő nem javítható, akármit csinálok vele, nem lesz jó - rossz a tekercs, rossz a léptetőmotor, rossz az elektronika, de már olyat is láttam, ahol (vélhetően fizikális sérülés miatt) a kvarc volt rossz, rezgett, de 32kHz helyett jelentősen más frekvencián, és mivel természetesen nem simán cserélhető, nem "megszokott" tokozású volt, azzal sem lehetett mit kezdeni.
Alkatrész meg ugyebár nincs, és innentől Goto1...
Megjegyzem, ezért morgok sokszor, hogy nagyon-nagyon nem tetszik nekem az az irányvonal, amelyben már a mechanikus szerkezeteknél is ebbe az irányba mozdulnak a gyártók - a mindenféle csodaanyagú kenésnélküli gátszerkezetek meg billegő-hajszálrugó szilícium-monometál kombinációk is rendre arról szólnak, hogy a gyártó egyedi pótalkatrésze nélkül mozdulni se lehessen, azt meg nem adnak, mert a mostani trendek alapján nem megy már jól a bolt, és a gyárak a szerviz-tevékenységet is újra maguknak akarják allokálni, azon akarnak keresni.
Az lesz ebből is a végén, mint a mostani autókból - ugyebár azokból sem nagyon lesz veterán, mert gyári technológia háttér nélkül egyszerűen nem lesznek életben tarthatók...
Ad1: Mi az "emberi ár"? Nem fogja senki mondjuk 5 ezerért megnézni. Szerintem 15-ért sem, nem túl bonyolult, de szó szerint kín-keservesen szerelhető szerkezet.
Ad2: A hibát okozhatja ugyan elvileg elszennyeződés, de valószínűbb, hogy problémák vannak a léptetőmotor körül - de lehet baj a tekercseléssel is (egy menetzárlat miatt lehet a szükségesnél gyengébb, így nem mindig tud léptetni, stb...). Ebben az esetben viszont beüt az a probléma, hogy ezekhez a szerkezetekhez pótalkatrész nem létezik, sosem adott ki az ETA semmit, még egy nyomorult "felhúzó"-tengelyt sem lehet külön rendelni, ha letörne. Az ebayon bontásból lehet találni ehhez a werkhez is alkatrészeket - nem olcsón, és garancia nélkül. Komplett szerkezet meg kb: 30-40eFt-tól keríthető, lehet, hogy még mindig az a járhatóbb út.
Amúgy az ETA/Ronda jelenlegi üzlet- és alkatrész-politikája alapján a svájci kvarc-szerkezetek nem javíthatónak és nem is karban-tarthatónak tekintendők (még a több száz eurós drágább, simán milliós órákba tettek is sajnos), és ha baj van velük, akkor automatikusan cserélni kell(ene) őket, a gyártók ezt is teszik, bármiféle, legkisebb probléma esetén szerkezetcserét eszközölnek (annyiért, amennyiért...).
Megjegyzem, csak azt nem tudom ezek után, miért csinálnak egyáltalán igényesebb, fém csapágylemezes, kövezett - és jó drága - szerkezeteket, amikor a gyakorlati tapasztalatok alapján ezek sajnos nem, hogy nem tartósabbak és megbízhatóbbak, mint a szintén egyben cserélendő, de legalább filléres Miyota és hasonló kvarcwerkek - de inkább még rosszabbak, az ETA kvarcwerkjei konkrétan talán a legmegbízhatatlanabbak az egész piacon, vannak típusaik, amelyek 6-10 év után jóformán garantáltan elromlanak. És ezen a téren régebben sem voltak jobbak, valahogy nem tudnak felnőni a feladathoz - a 70/80-as évek svájci kvarcaiból is azért lehet olyan keveset találni - mert tönkrementek. Ehhez mérten a Seiko korabeli jobb kvarcai praktikusan örök élet+1 nap tartósságúak...
Egy szó, mint száz: meg lehet nézni, de azért nem foglalkoznak szívesen ezzel a szakemberek, mert nyilván "sikerdíjas" a történet, ha egy csomó munkával szétszedi, kitisztítja, aztán mégsem jó - akkor mire kérjen pénzt? És ennek nagyon komoly az esélye, és alkatrész hiányában akkor sem tudunk vele mit kezdeni, ha esetleg egyértelművé válik, mivel van gond. Így aztán mindenki biztosra megy, megnézni, mennyiért tud bele új szerkezetet rendelni, mennyi munka átszerelni - és erre mond valamit. Sajnos...
Sziasztok, ETA210.001 kvarc werket szervízelnek valahol emberi áron? Olyan, mintha szorulna, vagy elmozdult valami, vagy koszos, mert sokat késik, 1 óra alatt 15 percet. Köszi
Ha valakit érdekelnek régebbi papíralapú órás magazinok, annak figyelmébe ajánlom, hogy régi topictársunk "Irninehéz", Dietmar özvegye nem szeretné kidobni a régi magazinokat, keresi azt akit ez érdeklne: " Van 4-5 doboz magyar, angol és német nyelvű óramagazin."
Szóval, akit érdekel küldjön nekem email-t, akkor megküldöm a koordinátákat.
