Másik megközelítés: tegyük fel, hogy erőterünk ("erőmezőnk") olyan, hogy az ekvipo és az ekvifo felületek különbözőek. Ebben az esetben a próbatestre ható erő vektorosan felbontható ekvipo felületben fekvő és arra merőleges komponensre, és a felületben levő komponens nem volna nulla. De ez ellentmondás.
Tehát olyan felületet definiáltál, amely mentén E állandó. Na de mikor egyenlő két vektor? "Ekviforsz" felület általában nem létezik. Gömbszimmetrikus esetben te is beláthatod, hogy nem létezik. Azokban a speciális esetekben, amikor létezik, az ekvipotenciális felülettel megegyező.
Ha a gravitációs mezőnek összekötöd az azonos potenciálú pontjait, akkor egymásba ágyazott ekvipotenciális felületeket kapsz.
Ha pedig mezőnek az azonos erősségű (régen hibásan térerősségnek hívták, de helyesen mezőerősség) pontjait kötöd össze, akkor azonos erősségű felületeket kapsz.
Ez a kettő nem ugyanaz, de a barátod összekeveri. Ám úgy látom, te sem érted.
Nem baj, egy mindenhez (is) értő mekkmesternek ezt igen nehéz lehet elképzelni.
Az ábrákon az erővonalak és az azonos mezőerősségű felületek vannak ábrázolva.
Ti pedig azt kifogásoltátok, hogy miért nem merőlegesek az erővonalak a felületekre.
Először én is azt hittem, hogy hibás, de amikor jobban átgondoltam, rájöttem, hogy nem hibás.
Mert az erővonalaknak az azonos potenciálú felületekre kell merőlegesnek lenni, nem pedig az azonos erősségű felületekre. Persze nyilván neked fogalmad sincs, hogy mi a különbség a kettő között, csak szajkózod tovább a butaságaidat. Vagy ha tudod, akkor meg szándékosan hazudozol.
Te még a saját rögeszmédről, a gravitációs főnök mezejéről is olyan illusztrációt tettél be ide, amiről utána el kellett ismerned, hogy hibás. Rögtön rá is kented az "informatikusodra", azaz a fiadra. Szánalmas.
Kevered a bulvárt a tudományos publikációkkal. Mi több: most elszóltad magad, kiderült, hogy sem előbbinek, sem utóbbinak nem vagy szerzője - különben nem lennél tájékozatlan a témában.
Amikor megjelenik egy cikk a feketelyukakról, akkor a cikk általában egy csodás "fényképfelvétellel" indul, amelynek az a célja, hogy a megtévesztett olvasó azonnal elhiggye, hogy léteznek feketelyukak, hiszen a saját szemével látja.
A cikk végéhez érve azonban azt is elolvashatjuk (apró betűkkel), hogy az ábrát XY művész RAJZOLTA vagy FESTETTE.
Szóval szó sincs arról, hogy léteznének fényképek a nem létező feketelyukakról.
De hát a cikk végén az apróbetűs részt már szinte senki sem olvassa el.
A szerző pedig éppen erre játszik.
Sajnos a csillagászatot is sikerült lezülleszteti.
Ezért van szükség alapvető változásokra a csillagászatban is.
