A probléma megoldása normális esetekben azzal szok kezdődni, hogy első lépésben meghatározzuk, hogy miről is beszélünk, ki és mi a vizsgálat tárgya/alanya.
Adott pillanatban felszínre dobódó zene az inkább képesség kérdése és nem gyakorlásé.
Helyes utat bejáró gyakorlással viszont megszerezhető az ismereteknek az a komlex halmaza, ami lehetővé teszi, hogy alacsonyabb intellektuális képességekkel is lényegretörően fogja meg valaki a folyamatokat, mint teszi ezt az, aki pl. zenéjével érinti meg a logoszt.
Bizonyos korokban a sznob értelmiségi léttől leválasztott "életszag" szippantása mutatta meg a vargabetűből kivezető utat, nem beszélve arról, hogy az alkohol levetkőzi az emberről azokat a gátlásokat, amik a bevett értelmiségi elvárások hibás péncéljaként legfőbb akadályát jelentik a kreativitás, innovativitás kiteljesedésének, amik a valódi értelmiségi képességek mutatói.
>>Ne azt tekintsuk kizárólag értelmiségnek, aki pl. jobban fest mint Picasso, vagy jobb zenét komponál, mint Mozart. ettől még lehet kőbunkó vagy frigid, besavanyodott picsa. Az csak egy képesség.
Az a képesség viszont pont az a trendi látásmód, ami szükséges a folyamatok lényegének a megragadásához. Sok-sok tanulással és gyakorlással szintén el lehet jutni más úton ugyanazokra a szintekre azoknak is, akik nem olyan szerencsések, hogy velük született képesség tegye automatikussá az értelmiségi/entellektüel üzemet.
Ne azt tekintsuk kizárólag értelmiségnek, aki pl. jobban fest mint Picasso, vagy jobb zenét komponál, mint Mozart. ettől még lehet kőbunkó vagy frigid, besavanyodott picsa. Az csak egy képesség.
Szerintem az értelmiségi lét alapja valami folyamatosan jelentkező igény és nyitottság. Ha valakinek van egy orvosi vagy mérnöki végzettsége, nem kell, hogy verseket tudjon írni, elég ha olvas. Nem kell képeket festenie, de ha van egy kiállítás, akkor elmegy rá, ha érdekli és utánaolvas a festőnek.
ÉS még melléveszem a szelektálás képességét is. Pl. Alföldi darabjainak látogatását nem tekintem értemiségi tevékenységnek. Egyet láttam, elég volt. Aki ajnározta az csak politikai és világnézeti hitvallást tett, nem értelmiség cselekedetet hajtott végre.
"Oxfordba vagy más, értelmiséget képző intézménybe"
- Emléxem, ebbe az értelmiséget képző intézménybe jártunk legszívesebben, amit J. R. R. Tolkien is a legtöbbre értékelt, itt jutott eszébe "A gyűrűk ura":
Itt most az értelmiségi léthez nincsenek meg az alapfeltételek.
A hagyományos értelmiségi területen dolgozók többségének nincs meg az anyagi lehetősége az értelmiségi lét "üzemeltetéséhez".
Azok között pedig, akiknek ez az anyagi lehetóség megadatott (megdolgozott érte, jól helyezkedett, családi örökség, nyerte a lottón, aranyhal adta, törvénytelenül szerezte) azok inkább a sznob, kivagyi életmódot, vagy a bezárkózó elvonuló létet élik.
Szerintem többen gondolják magukat értelmiséginek, mint ahányan azok.
A diplomák túlnyomó többsége csak szakmai képzést nyújt, birtokosaik a modern kor előmunkásai, munkásarisztokratái, de messze nem biztos, hogy egyúttal értelmiségi képességekkel és tudással is rendelkeznek.
Diploma és diploma között jelentős különbségek vannak, nem beszélve arról, hogy egyik diploma elvezet az értelmiségi léthez, másik, ugyanott szerzett pedig nem. Az értelmiségi létbe vezet út a diplomán túl is. Zseniális képességek irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotásokon keresztül megmutatkozva például sokkal inkább értelmiségi teljesítmények, mint altatóorvos rövid Csontváry-emléktúrája a jajcei vízesésnél.
A diplomák jelentős hányada, talán inkább túlnyomó többsége specializált szakmai képességeket fejleszt és nem nyújt olyan skomplex tudást, ami szükséges lenne az értelmiségi léthez megfelelésre.
Azt hiszem, hogy nálunk nincs is olyan intézmény, amely a széles látókörhöz elengedhetetlen összeffüggések megvilágítására fókuszálna.
A rendszerváltáskor ugrott ki ez, mikor sorba küldték Oxfordba vagy más, értelmiséget képző intézménybe egy-két szemeszterre az új politikus generációt.
