A játék egyszerű: gondolunk egy valamire, ami gyönyörködtet, ami különleges, és amiben megtalálható a természet. Lehetnek mindenféle barlangok, képződmények, hegyek, tavak, folyók, ültetvények. Egy képet is szúrjunk be, majd röviden ismertessük az adott csodát. Aki kitalálta, mi az és hol van, esetleg egy kis történetet is tud róla, az adhatja a következőt.
Földünk legnagyobb zátonya, nem messze Északkelet-Ausztrália partjaitól. 2000 km hosszan húzódik, 34,4 millió hektáron és még az űrből is látható. Nagyjából 3000 korallzátonyból és körülbelül 900 kisebb-nagyobb szigetből áll melyek nagyjából azonos távolságra vannak a tengerparttól.
A Barlangot a víz vájta ki a puha kőzetben. A hegyek felszínén beszivárgó esővíz folyókká duzzadva vájja ki a sziklát és alakítja ki a barlangokat a hegyek belsejében.
A felszínről beszivárgó esővíz nagy mélységbe is lejuthat, így eljut a mélyen lévő barlangokig és azok tetején megjelennek a cseppjei. A folyamatosan csepegő víz kisebb-nagyobb, néha hatalmas cseppköveket hoz létre.
A cseppkövek szinte olyanok, mint a szobrok, mindegyik hasonlít valamire, erről szokták elnevezni őket. Egy-egy cseppkő több száz vagy akár ezer éven át növekszik, épül.
Az esővíz, különösen a monszunidőszakban, összegyűlik a kanyonok feletti nagy területű medencében, felgyorsul, homokot ragad magával és beözönlik a levezető hasadékokba. Ezek az idő folyamán egyre mélyülnek, szegélyeik jellegzetes folyóvíz alkotta formákat kialakítva lekerekítődnek
Nápolyban egész városnyi részek húzódnak a föld alatt. Napoli Sotteranea, azaz Földalatti Nápoly. Így hívják a város alatt húzódó barlangrendszert, melyet régi vízvezetékek, katakombák, alagutak alkotnak. Kialakulását elsősorban az érdekes talajszerkezetnek köszönheti, ugyanis a város a Vezúv vulkáni hamuja által létrehozott tufarétegekre épült, mely könnyen bányászható, de ugyanakkor ellenálló kőzet, így ideális építőanyag. A leghíresebb és látogatható nápolyi katakomba a San Gennaro földalatti ókeresztény temető. A város északi részén helyezkednek el, a Capodimonte domb lejtőjén a Madre di Buonconsiglio bazilika közelében. Az V. században ide temették a város védőszentjét a püspök Szent Januariust. A katakomba a XI. századig a nápolyi püspökök temetkezési helye volt.
A palermói kapucinus katakombák földalatti járataiban ma is megtekinthető több tucat mumifikálódott test. A katakombák - amilyenek nemcsak Máltán, Párizsban, Egyiptomban, Kijevben, hanem például Egerben és Pécsett is találhatók - valójában földalatti üregek, ahová a régi keresztények temetkeztek és az üldözések alkalmával, nemcsak az istentiszteleteiket tartották itt, hanem részben laktak is. Az első temető a tufa falba épült, ahol a holttesteket egyszerűen egymásra rakták. Amikor később exhumálták a tetemeket, meglepődtek, hogy azok épek maradtak. A szerzetesek azonnal használni kezdték ezt az újonnan felismert eljárást, amely során az elhunyt testét 8 hónapig a tufában szárították, majd ecettel lemosták, és felöltöztetve a katakomba négy folyosójának egyikébe helyezték
Budavári Labirintus, Budapest
A hévizes feltörések és kimosódások révén létrejött mésztufa-barlangokokat és barlangfülkéket idővel összekötötték a várban található lakások pincéivel, így egy egész labirintus rendszer alakult ki. Ma már a turisták a háború előtti állapotában találják a labirintust, ahol rengeteg tematikus programmal készülnek. Az egyik legkedveltebb a személyes labirintus és az olajlámpás bolyongás. A koromsötét útvesztőkben este 6 órától a mesterséges fényeket az olajlámpások természetes fénye váltja fel, és az útvesztőből spirituális útkereső lesz. A hang és fényeffektek különösen izgalmassá teszik a labirintus sétát, ami valóban egyedülálló és színvonalas földalatti programot ígér.
Különleges természeti és ember alkotta jelenségek, amelyek misztikumát nagyban növeli az a tény, hogy a felszín alatt húzódnak. Eddig alig ismert barlangokban megbúvó látványosságok, tufában mumifikálódott holttestek, ismeretlen mélységű természetes víznyelők, földalatti bárok, templomok és labirintusok tárulnak fel az utazók előtt. A világ legérdekesebb földalatti látványosságai között egy budapesti helyszín is szerepel.
A leghosszabb földalatti folyó: Puerto Princesa, Fülöp-szigetek
A fülöp-szigeteki Palawan szigeten található 8,2 kilométer hosszú Puerto Princesa folyó a világleghosszabbhajózható földalatti folyója.
Puerto Princesa városának központjától 50 kilométerre kanyargó földalatti folyó vize a Dél-kínai-tengerbe folyik egy közel 24 kilométeres barlangon keresztül. Útját gyönyörű sztalaktitok és sztalagmitok kísérik, de itt található a világ legnagyobb barlangkamrája is. A felszínen lévő gyönyörű parkot az UNESCO Világörökségi listára is felvették, hiszen 800 növényfajnak, 165 fajta madárnak, 30 féle emlősnek, 19 fajta hüllőnek és 9 különböző denevérfajnak ad otthont.
Városánál található a világ leghosszabbjaként ismert földalatti folyó, Nemzeti Park területével egyetemben 1999 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.
A 8,2 kilométer hosszú, a felszín alatti karsztos barlangrendszerben kanyargó folyó nemcsak az útját határoló egyedülálló cseppkőképződmények miatt lélegzetelállító.
A város környékbeli látványosságai közül az egyik leghíresebb látványossága. A hegy, pontosabban ennek üreges alakja egy elefántra emlékeztet, amely éppen a Li-folyóból ormányával vizet szippant.
