Tarlós István főpolgármester Dörner György színművészt nevezte ki az Új Színház új igazgatójának a teátrumot eddig vezető Márta István helyett. A szinhaz.hu értesülései szerint a szakmai bizottság többsége Márta újbóli kinevezését javasolta, és két minisztériumi delegált voksolt Dörner Györgyre. A színész pályázatában intendánsának Csurka Istvánt nevezte meg.
Állításod: annyi színházzal kapcsolatos kompetenciája biztos van Dörnernek, mint amennyivel Márta rendelkezett kinevezésekor
Kinevezésekor Márta Istvánnak évtizedes színházvezetői tapasztalata volt, Dörnernek 0. Ha esetleg azzal próbáltál volna trükközni (nagyon ügyesen!), hogy 'dehát Dörner színész, tehát van színházzal kapcsolatos tapasztalata', akkor egyrészt ügyes vagy, másrészt a kérdés szempontjából irreleváns tapasztalatról van szó -- egy esztergályosnak is van 'gyárral kapcsolatos tapasztalata', attól még nem alkalmas gyárigazgatónak.
Hisz istenben a Dörner Gyuri? Az istenhívő, keresztény ember szereti felebarátait (nemre, felekezetre való tekintet nélkül, lásd: irgalmas szamaritánus története), a megbocsátás vezeti (lásd: miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek...).
Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…
"háromszor végigmondtam József Attila minden versét, nekem ott (...) valós transzcendens tapasztalataim lettek…"
Akkor vagy háromszor elszavalta JA leghíresebb, sokáig tiltott versét is. Részlet:
Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen.
Ehhez a nácifasiszta áttitűdhöz képest Dörner egy kozmopolita libsi. Csak az ország közben meghülyült, átesett a ló másik oldalára. Aztán az ilyen versek alatt eljön a tudathasadásos állapot. Én nem tudom sajnálni egyiküket sem.
Amikor kinevezték az Új Színház igazgatójának, Márta István 10 éve volt a Művészetek Völgye igazgatója és művészeti vezetője, illetve különböző színházak zenei igazgatója. Nem lehetne legalább kicsit ügyesebben hazudni?
Tőlem aztán hiába várod, hogy szélsőjobbot éltessek.
Márta és a harcostársai története túl van ragozva, akkora ügyet csinálnak belőle, mintha mást még vélt vagy valós méltánytalanság nem ért volna karrierje során.
És igen, piásan nem járunk a munkahelyre, ez alapvető.
Reggeli, kis jóga, kaja, kis pálinka, 11-re megyek „szerződtetési tárgyalás”-ra… Perc-pontosan érkezek. A tikári előszobában leülök. Kis várakoztatás után behívnak az igazgatói irodába. -Szervusz, foglalj helyet! Kézfogás Dörnerrel és Pozsgayval ( az Új Színház főrendezője). Leülök. Innentől a párbeszéd csak Dörner és köztem zajlott… Dörner György, az Új Színház igazgatója: - Hát, mi legyen? - Hogyhogy mi legyen? - Maradsz, vagy mész? Mit akarsz? - Maradok. - Tessék? - Maradok. - Márta Pista azt nyilatkozta, hogy mindenki elmegy. - Nem hiszem, én legalább is nem mondtam senkinek ilyet. - De, azt mondta, ott van a Fidelio címlapján a társulat fényképe, és ez a szöveg. - Gratulálok, de ez a Fidelio szövege, és nem a Pistáé! - Nézd! Mi nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudtunk beszélni veletek, nem engedtek be a színházba. Ezért nem tudjuk, kire, kikre számíthatunk. - Rám igen, rám számíthattok, bár azt nyilatkoztam annak idején, hogy én „kenyérgyáva” vagyok, de szerintem a színház elsősorban nem politikai, hanem esztétikai kérdés, nevezetesen, hogy egy előadás jó é, vagy nem. - No, igen és hát én láttam itt minden előadást, egy csomó nem jót, sőt kifejezetten rosszakat is… - Szerinted. - Igen, szerintem. Nézd, neked van egy határozatlan idejű szerződésed. Én ilyet senkivel nem fogok kötni, nem akarok kibaszni az esetlegesen utánam jövő igazgatóval. Én ilyen szerződést neked nem tudok fölajánlani, semmilyen szerződést sem. Legfeljebb, ha szükségünk lesz rád, szerződtetünk. - Ez azt jelenti, hogy nem akartok velem dolgozni? - Dehogynem, ha lesz olyan szerep, amire szükségünk van rád, majd hívunk. Például a következő szezon első bemutatója lesz egy Nyírő József novelláiból készülő színdarab; a Jézusfaragó ember… abban van egy öreg székely, aki mesél… Azt bőven el tudom képzelni, hogy te legyél. - Ezek szerint nem akartok szerződtetni. - De, csak más formában. Mint darabszerződésest. Nézd, sem a te egzisztenciális problémádat, sem Magyarország gazdasági helyzetét nem én fogom megoldani. - Én sem. Szóval? - Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is… - Gyuri! Én tizenéve jógázok intenzíven, eléggé – amennyire magyar nyelven lehet - elmélyedtem a jógikus, és a Buddhista filozófiában, ezek nagyon sokat tudnak a másféle dimenziókról, én – mint azt ti is nyilván tudjátok - háromszor végigmondtam József Attila minden versét, nekem ott (tizenhat órás versmondás alatt!!) valós transzcendens tapasztalataim lettek… De hagyjuk. Szervusztok. Kézfogás, távozás…
