Egy vidéki kisvárosban születtem, és annak is a külkerületi tájékán töltöttem a világra éppencsak eszmélő gyermekkoromat.
Ezek voltak az akkori államosítási évek, amikor is minden állami lett, beleértve az udvari illemhelyek - hol volt akkor még a falusi jellegű külvárosi részen fürdőszoba, meg vízöblítés! - tisztítását is.
Ennek hozadékaként az új állami cég minden budiba kiszögelt egy nyomtatott kartonlapocskát, rajta az árnyékszék használatának szabályaival. Miután abban az időben tanultam olvasni és ütött fejbe az olvasás élénye, mindent elovastam, ami a szemem elé került. Így ezt a lapocskát is, számtalanszor.
Talán ezért rögzült a memóriámban ennyi év elteltével is poontosan az első pont, amely imígyen szólt:
"1./ Ezt az árnyékszéket a Szervestrágyagyűjtő- és Kereskedelmi Nemzeti Vállalat kezeli." (A kiemelés tőlem.)
(A céget egyébként a helység köznyelve gyszerűen csak Szarért-nek nevezte.)
Miért van vajon az, valahányszor hallom, olvasom nem igazán összeillő szövegkörnyezetben a "nemzeti" szót, mindig az idézett mondat jut eszembe? ;-))
